//Nagy Katalin, az ellentmondásos cárnő
II. Katalin cárnő Antropov festményén #moszkvater

Nagy Katalin, az ellentmondásos cárnő

MEGOSZTÁS

Az utókornak inkább a szeretői, homoszexuális viszonya, és a Patyomkin falvak legendája jut vele kapcsolatban az eszébe. Ennél fontosabb azonban, hogy Oroszország az uralkodása alatt vált Európában is elismert nagyhatalommá. Fiatal lányként érkezett az orosz udvarba, ahol pár év alatt elleste elődjétől, Erzsébet cárnőtől, hogyan képes egy nő egyedüli uralkodóként érvényesülni. Trónra kerülésük után megszabadult gyengeelméjű férjétől, magához ragadta a hatalmat és sikerült is azt 1762-től 34 éven át a haláláig megtartania. Ő volt II. (Nagy) Katalin, hivatalos titulusa szerint egész Oroszország császárnője. Egyébként pedig Angela Merkel politikai példaképe.

II. Katalin cárnő Antropov festményén #moszkvater
II. Katalin cárnő Antropov festményén
Forrás:WIKIPÉDIA

A nem túl nagy befolyással bíró nemesi családba született Katalinból a véletlenek, és saját kitartásának, eltökéltségének köszönhetően Oroszország cárnője lett. Zsófia Auguszta Friderika néven született 1729. május 2-án Stettinben, ahol tábornok apja volt a kormányzó.  Anhalt-zerbsti hercegnő volt, távoli orosz felmenőkkel. A kor német nemesi hagyományainak megfelelően oktatásban francia nevelőnője és néhány házitanító részesítette.

„Zsófiát némi diplomáciai ügyeskedés révén választották ki a jövendő III. Péter feleségévé, amiben Lestocq gróf és II. Frigyes porosz király játszottak fontos szerepet. Lestocq és Frigyes erősíteni akarták az orosz–porosz barátságot, és gyengíteni Ausztria befolyását”

Még csak 14 éves volt mikor hét héten át tartó utazással megérkezett Moszkvába. Jelentéktelen, engedelmes feleségnek szánták, aki gondoskodik a trónutódlásról. Katalin (akkor még Zsófia) azonban hamar rájött, hogy a házasság érdekében nem a jövendőbelijét, hanem annak nagynénjét Erzsébet cárnőt kell lenyűgöznie. Így oroszul tanult és áttért az ortodox hitre. A keresztségben a Jekatyerina Alekszejevna nevet kapta.

„A legjobban talán úgy lehetne leírni őt, hogy asszony, ugyanakkor cárnő is”

– jellemezte tömören Buckinghamshire grófja, oroszországi brit nagykövet.

Nagy Katalint legendás cárnőként, keménykezű uralkodóként, a művészetek pártfogójaként, ugyanakkor agyafúrt hatalmi cselszövések, gyilkosságok kitervelőjeként írja le egyik legismertebb életrajzírója, az orosz származású francia Henry Troyat. Mint megjegyzi, szerelmi kapcsolataiban épp oly szenvedélyes, és hírhedt, mint politikai játszmáiban. Életútja csupa talány és ellentmondás.

Közel három és fél évtizeden át uralkodott minden oroszok felett, méghozzá eredményesen. Kínosan ügyelt rá, hogy rátermett uralkodónak tartsák, ezért aztán általában üdvös intézkedéseket hozott. Különösen büszke volt műveltségére, lelkesen támogatta a művészeteket és a tudományokat.

„Olyan kiváló filozófusokkal levelezett – természetesen franciául -, mint Voltaire – akinek a halála után a könyvtárát is megvásárolta az örököseitől – és Diderot”

Katalin magángyűjteménye volt az alapja az Ermitázsnak. Megalapította a Szmolnij Intézetet a nemes lányok számára. Ez az iskola az egyik legjobb volt a maga nemében egész Európában és a haladás jeleként felvették a gazdag kereskedők gyermekeit is a nemesek mellé. Katalin vígjátékokat, regényeket és emlékiratokat írt, a kor vezető közgazdászai pedig a szentpétervári Szabad Gazdasági Társaság külföldi tagjai lettek.

Az utókor azonban még ma is leginkább úgy emlékezik Nagy Katalin orosz cárnőre, mint egy csillapíthatatlan szexuális étvágyú nőszemélyre. Aki amilyen gondosan megválogatta szellemi partnereit, olyan igénytelen volt szerelmei kiválasztásában. Egyetlen szempont vezette, mire képes a kiszemelt férfi az ágyban. „Megégettem az ujjamat ezzel a hülye Vaszilcsikovval” – írta meg ő maga következő szerelmének, Grigorij Patyomkinnak. Kielégíthetetlen szerelmi étvágyáról legendák születtek már életében is, de ő maga sem titkolta vágyait.

„Az én szerencsétlenségem az, hogy szívem egyetlen óráig sem lehet elégedett szerelem nélkül”

– vallotta meg egyik levelében. Külön kis brigád serénykedett azon, hogy e téren ne szenvedjen hiányt, a fess fiatal testőrök közül udvarhölgyei választották ki azokat, akiket Nagy Katalin később kegyeibe fogadott. A jelölteknek tevőlegesen is bizonyítaniuk kellett, hogy mint férfiak nem fognak csalódást okozni úrnőjüknek. De a végül megfelelt ifjak sem jártak rosszul, a hatalmas orosz birodalom félelmetes uralkodónője ugyanis hálószobájában teljesen alávetette magát szerelmeinek, s amikor rájuk unt, méltó jutalommal bocsátotta el őket szolgálatából.

Katalin tudatában volt annak, hogy magánéletének bizonyos aspektusait kritika éri. Erre azt válaszolta, hogy élete mindig különleges volt. „Mielőtt azzá lettem, aki ma vagyok, harminchárom éven át ugyanolyan voltam, mint más emberek. Csupán harminc éve vagyok más, mint ők. A múltam tanított meg arra, hogy éljem a jelenemet.”

„A monarchia korának fenséges alakja volt, az európai uralkodónők közül talán csak I. Erzsébet, Anglia királynője volt vele azonos szinten. Oroszország történetében Nagy Péter mellett ő magaslik ki a Romanov-dinasztia uralkodásának háromszáz éve alatt egymást követő 14 cár és cárnő közül”

– véli egy másik életrajzírója, Robert K. Massie.

Katalin továbbvitte Péter örökségét. Péter a balti térségben nyitott ablakot Nyugatra Oroszország számára, míg Katalin egy másik ablakot nyitott, amely a Fekete-tengerre nézett. Csapásokat mérve az Oszmán Birodalomra, Katalin uralkodása alatt Oroszország lett a leghatalmasabb politikai erő Kelet- és Délkelet-Európában. Péter megépített egy fővárost, Katalin pedig megszerzett két ékkövet, Szevasztopolt és Odesszát.

„Péter technológiát és kormányzati intézményrendszereket importált, Katalin bevitte Oroszországba az európai morált, politikát, törvénykezési filozófiát, irodalmat, építészetet, szobrászatot, orvoslást, oktatást”

Péter létrehozta az orosz haditengerészetet, és megszervezett egy olyan sereget, amely képes volt legyőzni Európa legjobb hadait. Katalin megalapította Európa legnagyobb művészeti galériáját, kórházakat, iskolákat, árvaházakat épített. Péter leborotválta a nemesek szakállát, rávette őket, hogy ne a régi mód szerinti, hosszú köntösüket viseljék. Katalin pedig meggyőzte őket, hogy oltassák be magukat himlő ellen. Péter nagyhatalommá tette Oroszországot, Katalin tovább növelte az ország hatalmát, és elindította a nemzetet egy olyan kultúra irányába, amely a következő évszázad során olyan nagyságokat adott a világnak, mint Puskin, Dosztojevszkij, Tolsztoj, Muszorgszkij, Csajkovszkij és Gyagilev

Hosszú, és figyelemre méltó utat tett meg. Olyat, amiről ő maga sem álmodott volna, amikor 14 esztendősen elindult a hóban, hogy eljusson Oroszországba.

Összeállította: Stier Gábor

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.