„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Makronóm Intézet
Elvira Nabiullina jegybankelnök továbbra is az infláció megfékezését tekinti elsődleges célnak
Fotó:EUROPRESS/Alexander Zemlianichenko/POOL/AFP
Az orosz jegybank kötélen táncol. Az infláció elleni harc közben egyrészt meg kell akadályozni a recessziót, másrészt azt, hogy bankszektorban kialakult feszültségek válsággá fajuljanak. A magas kamatlábak gazdasági hatásár enyhítendő a központi bank arra ösztönzi a hitelezőket, hogy strukturálják át a hiteleket, ezzel segítsenek életben tartani a vállalatokat, hiszen ez lehetővé teszi a kockázatosabb hitelek felhalmozását, amelyek így egyelőre nem okoznak fejtörést a szorult helyzetben lévő vállalatoknak. A jegybank pedig szigorítja a tőkekövetelményeket, hogy fedezni tudják a későbbi veszteségeket, ami visszafoghatja a hitelezést.
„Az orosz gazdaságra nehezedő szankciós nyomás fokozódása ellenére a késedelmes hitelek állománya továbbra is alacsony, de az átstrukturált vállalati hitelek nem sok jót jelentenek a jövőre nézve, hiszen az arányuk összességében 15,3 százalékra emelkedett az egy évvel korábbi 12,9-ről”
Ez azt jelzi, hogy egyre több vállalat küzd az adósságszolgálat teljesítésével, ami kérdésessé teszi, hogy a veszteségek valóban késnek-e. A Bloomberg szerint az egyik legnagyobb orosz bank a hitelállomány minőségének romlásával számol, és nem várja az újratárgyalt adósságokkal rendelkező hitelfelvevők helyzetének javulását.
A zsugorodó export piacok, a magasabb adók és a növekvő költségek nyomást gyakorolnak a vállalkozásokra, amit a magas kamatlábak csak tovább fokoznak, ezzel növelik az adósságszolgálati költségeket és visszafogják a belföldi keresletet. A politikai döntéshozók arra számítanak, hogy ezek a nehézségek csak átmenetiek. A bankokat együttműködésre ösztönzik azokkal a hitelfelvevőkkel, akiknek megvan a képessége a pénzügyi helyzetük helyreállítására. Ők ugyanis segíthetnek enyhíteni az átütemezett hitelek céltartalékolási költségeit, ami lehetővé teszi, hogy a bankok a nyereséget a hitelezés bővítésére fordítsák.
„A központi bank logikája az, hogy amennyiben ezek a hitelfelvevők idővel valószínűleg visszanyerik az adósságszolgálati képességüket, akkor jelenleg nem kellene annyi banki tőkét felemészteniük a céltartalékok révén”
– magyarázta Artyem Perminov, a moszkvai BCS Investments vezető elemzője. A vállalati hitelezés tavaly lelassult – a megelőző évek virágzó szakaszát követően –, de továbbra is két számjegyű maradt még az év felében tapasztalt 21 százalékos kamatláb ellenére is. A központi bank adatai szerint a problémás hitelek aránya – vagyis amiket nagy valószínűséggel nem fognak visszafizetni – 11,4 százalékra emelkedett a harmadik negyedév végén, egy évvel korábban még csak 10,9 volt. Ezek fedezete a céltartalékok és a magas minőségű biztosítékok révén körülbelül 54 százalék volt, ami azt jelenti, hogy a bankok a 135 milliárd dollár értékű portfólió körülbelül felére kiterjedő potenciális veszteségnek vannak kitéve. Az újratárgyalt hitelek a lakás-, a kőolaj- és földgáz-, a fém- és szénpiacon, valamint az ipari és pénzügyi szektorban koncentrálódnak.
Ha a döntéshozók folytatják a kamatcsökkentést, az adósságtörlesztési terhek enyhülhetnek, a gazdasági fellendülés mellett pedig várhatóan javulni fog a pénzáramlás. Ez akár azt is eredményezheti, hogy egyes átstrukturált hitelek a bankok számára nyereségessé válnak, azaz nem jelentenek tovább fennálló kockázatot.
„A központi bank elismerte, hogy a gazdaság lassulásával a hitelkockázat válik a legfőbb sebezhetőségi tényezővé, és egyre több vállalat szembesül nehézségekkel”
Elvira Nabiullina jegybankelnök továbbra is az infláció megfékezését tekinti elsődleges célnak, ezzel együtt az ország legnagyobb hitelezőjének, a Szberbanknak és más nagy szereplőknek egyre nagyobb mértékben kell beavatkozniuk a nagy vállalati ügyfelek támogatása érdekében. Ráadásul, mivel a központi bank szabályozói könnyítésekkel teremt mozgásteret a hitelezőknek, a statisztikákban látható problémás kölcsönök szintje valószínűleg nem tükrözi teljes mértékben a felhalmozódott kockázatot. A kamatcsökkentés folytatása és egy esetleges gazdasági élénkülés javíthatja a pénzáramlást, sőt egyes átstrukturált hiteleket akár nyereségessé is tehet, ugyanakkor az elemzők szerint gyors felépülésre nem érdemes számítani.
Az orosz gazdaság olyan elhúzódó válság jeleit mutatja, amelyben a jegybank egyszerre próbál az infláció ellen küzdeni és elkerülni a válságot, ezért engedi a hitelek átstrukturálását, illetve lazít a céltartalékolási szabályokon – vagyis tudatosan <tolja> a veszteségeket abban a reményben, hogy a későbbi visszapattanáskor ezek ledolgozhatók lesznek.
„Mindez arra utal, hogy a szankciók tartós nyomást helyeznek az orosz gazdaságra: a szűkülő export, a magasabb költségek és a finanszírozási nehézségek fokozatosan emésztik fel a vállalatokat”
A banki statisztikákban a késedelmes hitelek aránya még viszonylag alacsony, viszont az átstrukturált és problémás kölcsönök sokasodnak, ami azt jelentheti, hogy a kockázatok egy részét a szabályozás és a könyvelés elrejti. A kilátások inkább egy tartósan gyenge, magas kockázatú pályát mutatnak: lassú növekedés, magas kamatok és emelkedő hitelkockázat. Ha a kamatcsökkentés folytatódik és a világgazdasági környezet kedvező irányt vesz, az enyhítheti a terheket, de az orosz modell egyre inkább az állami megrendelésekre, a hadikiadásokra és néhány nyersanyagszektorra épül, ami hosszú távon sérülékeny.
„A háború szempontjából rövid távon ez nem hoz fordulópontot, mivel Moszkva még jó ideig fenn tudja tartani a hadi kiadásokat. Hosszabb távon azonban a beruházások elmaradása ronthatja az orosz hadi gazdaság utánpótlási és innovációs képességét”
Európára és Magyarországra ez ma már inkább közvetett kockázat, egy orosz bankválság vagy mélyebb recesszió felhajthatja a nyersanyag árakat, növelheti a pénzpiaci volatilitást és fékezheti az európai exportot. Ezen a téren leginkább a gyógyszeripar lehet érintett a korlátozott kereskedelem ellenére. Magyar szempontból elsősorban az energiaárak, az EU-n keresztüli kereskedelmi csatornák és az általános befektetői kockázatérzékelés a releváns, vagyis nem a közvetlen orosz banki kitettség, inkább a másodlagos hatások.
Az írást jegyezte: Páczi Zsolt
(Az írás eredetileg a makronom.eu blogon jelent meg, itt olvasható.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Tuco says:
„Mindez arra utal, hogy a szankciók tartós nyomást helyeznek az orosz gazdaságra: a szűkülő export, a magasabb költségek és a finanszírozási nehézségek fokozatosan emésztik fel a vállalatokat”
Várjunk csak, nem úgy volt eddig, hogy a szankciók nem működnek…?
HandaBandy says:
Dehogynem! Hogy is állunk az üzembezárásokkal az EU-ban?
Stier Gábor says:
Ne örüljön! Nem úgy működnek, ahogy remélték. S nyugodjon meg, a cikkben is benne van – csak valahogy nem vette észre -, hogy az orosz gazdaság azért kibírja. Arról nem is beszélve, hogy a szankciók a bevezetőiknek is fájnak. No, jó estét!
Tuco says:
Hogy én minek örülök, és mennyire vagyok nyugodt, az lényegtelen. A magyar kormány állította, és jelenleg is állítja, hogy nem működnek, elhibázottak az Oroszország ellen hozott EU-s szankciók. Erre kérdeztem rá.
Stier Gábor says:
Én nem vagyok a magyar kormány. Csak a magam nevében tudok beszélni.