„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

Kérjük, töltse ki kérdőívünket!

Miért tétovázott Varsó alatt Sztálin?

2024. aug. 03.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

Szót kér az olvasó! Az úgynevezett „új” média, ezen belül is a közösségi média sajátja az interaktív felhasználói visszacsatolás. Így tehát természetes, hogy a #Moszkvatéren megjelenő írásokhoz is rengeteg hozzászólás érkezik. Köztük sok olyan észrevétel, meglátás, ami további gondolkodásra inspirál. Így volt ez a varsói felkelésről szóló cikkünk esetében is. Hiába, a jelenlegihez hasonló kiélezett nemzetközi helyzetben már a múlt is indulatokat gerjeszt. Különösen az olyan esetekben, amelyek megítélése „békeidőben” sem volt egyértelmű. Ez az a helyzet, amikor minden narratívában van igazság.

„volt-e értelme a felkelésnek, és Sztálin szándékosan véreztette ki a lengyeleket, avagy nem nagyon tehetett mást. Sőt, vannak, akik a nyugati szövetségesek felelősségét is felvetik” #moszkvater

„volt-e értelme a felkelésnek, és Sztálin szándékosan véreztette ki a lengyeleket, avagy nem nagyon tehetett mást. Sőt, vannak, akik a nyugati szövetségesek felelősségét is felvetik” Fotó:EUROPRESS/HO/AFP

Váratlanul nagy érdeklődés, és éles viták kísérték a varsói felkelés kitörésének évfordulójára megjelent írásunkat. Nem véletlenül, hiszen a felkelés leverését a Visztula túlpartjáról szemlélő szovjet csapatok visszafogottságát, de magának a 63 napig tartóhősi ellenállásnak, a felkelésnek az értelmét is másként ítélte meg a szovjet és a nyugati, a lengyel és az orosz történetírás. S ha ez még nem lenne elég, ehhez jönnek a jelenleg Ukrajnában dúló háború által felkavart indulatok, ideológiai elkötelezettségek. Olvasónk véleménye is erősen megoszlik annak megítélésében, hogy

„volt-e értelme a felkelésnek, és Sztálin szándékosan véreztette ki a lengyeleket, avagy nem nagyon tehetett mást. Sőt, vannak, akik a nyugati szövetségesek felelősségét is felvetik”

Így az a hozzászólás is, amely szerint az korai időzítés Anglia aljas terve volt: Tudhatták ugyanis, hogy Sztálin nem fogja engedni egy lengyel angolbarát nemzeti kormány megalakulását. A Vörös Hadsereg lábhoz tett fegyverrel nézte végig a varsói felkelés leverését, és Varsó teljes elpusztítását. Mások is megjegyzik, hogy a britek 1939-től jégre vitték a lengyeleket, amikor olyan biztonsági garanciát adtak német támadás esetére, amit nem tudtak, és nem is akartak teljesíteni. A lengyelek pedig befeszültek ennek tudatában a danzigi kérdésben.

Egy másik olvasónk a nyugati narratívát ismételve és elfogadva úgy látja, hogy

„Sztálin leállította az éppen folyamatban lévő offenzívát, a felkelőket segíteni akaró szövetséges repülőgépeket nem engedte a Szovjetunió területén leszállni, ezzel ellehetetlenítette a segítségnyújtást. Célja az volt, hogy a németek minél több lengyel hazafit öljenek meg. A németek szégyene az, hogy erre hajlandók voltak”

Olvasónk ehhez még hozzáteszi, hogy a katyini vérengzés és az offenzíva leállítása ugyanazon okból történt. Csak az utóbbi esetben a németek végezték el a hóhérmunkát megkönnyítve Sztálin dolgát a lublini bábkormány hatalomba juttatásában. Ahogy egy másik kommentelő fogalmaz, a felkelők kivéreztetése egyértelmű cél volt, tarthatatlan tehát az az álláspont, miszerint utánpótlási problémák akadályozták több mint két hónapon keresztül a szovjet hadsereg átkelését a Visztulán. Sztálin taktikázott, és nyert. Megszabadult a lengyel kommunistaellenes elemek jelentős részétől német segítséggel. Ezt a gondolatmenetet viszi tovább az az olvasónk, aki hozzászólásában kifejti, a szovjet csapatok azért álltam meg a Visztulánál, hogy a németek minél több lengyel partizánt végezzenek ki. Ha átkeltek volna, akkor is ez lett volna az eredmény, együtt verik le a partizánokat a németekkel. Kénytelenek lettek volna rá, mert ezeknek a felkelőknek egyformán ellensége volt a német és az orosz katona. Vagyis Sztálin tudta, hogy egy olyan akció előtt áll le, ahol -ha belemegy – mindenki mindenkinek az ellensége lenne, és ki tudja, hogyan végződik a dolog.

„Bölcs döntés volt? Inkább praktikus”

Hasonló szellemben, némi ruszofóbiával megspékelve egy másik olvasónk ehhez még hozzáteszi, Sztálin nagyon büszke volt a lengyelek kivéreztetésére, később felhőkarcolót emeltetett az esemény tiszteletére Varsóban. Ezt még a németeket mintegy felmentve hozzáteszi, a németek később annyira szégyellték, hogy a háború ezen szakaszában is összejátszottak Sztálinnal, hogy a varsói óváros újjáépítését direktben finanszírozták… Ezzel szemben egy másik olvasónk a lengyelek szemére veti, hogy

„meghalt több tízezer ember pusztán azért, hogy ne a szovjetek üldözzék el a nácikat”

Ehhez még hozzáteszi, hogy tisztelet azoknak a szovjet és velük együtt harcoló lengyel katonáknak, akik megpróbálták segíteni a felkelőket, de velük együtt pusztultak el. Sztálin logikusan nem örült –fejtegeti –, hogy a szovjet katonai sikereket kihasználva a lengyelek arra törekednek, hogy maguk űzzék el az ellenséget. Ráadásul erről a haderőről kiderült, hogy a Visztula vonala a németek következő megerősített védelmi vonala, amit jól mutatott, hogy Varsó előterében több német páncélos hadosztály is sikeres ellentámadást hajtott végre. Az sem mellékes, hogy június és július folyamán már megindultak a város környéki csapatösszevonási és erődítési munkálatok, ami szintén azt mutatta, hogy menetből Varsó csak rendkívül nagy kockázat árán foglalható el.

„A történelem egyik legsikeresebb offenzívájának a végére – véli olvasónk – nem hiányzott egy német katonai győzelem Varsónál”

De emlékeztet arra is, hogy a szovjeteknek volt már 20. századi rossz tapasztalatuk Varsóval kapcsolatban. Az óvatosság realitását egyébként eme okfejtés szerint éppen Budapest ostroma mutatta meg. Annak ellenére, hogy a magyar főváros előterében feltűntek a szovjet csapatok már 1944. októberében, az ostrom csak december végén tudott megindulni. Olvasónk szerint egyébként

„történelmi hazugság, hogy egyáltalán ne lett volna szovjet segítség”

Varsó leghősiesebb 63 napja

 

A „berlingowcyk” egy általános szovjet offenzíva keretében érkeztek a város keleti felébe, a Praga városrészbe. Ezt egy másik olvasó vitatja. Mint írja Berlingnek két ezrede kelt át a Visztulán másfél hónappal a felkelés kezdete után, engedélyt nem kapott az akcióra, fel is mentették. Semmiféle szovjet csapat nem vett tehát részt az akcióban. Rögtön jött is rá a válasz, hogy Berlingék által indított offenzíva nem holmi önálló akció volt, hiszen légi és tüzérségi támogatást is kaptak, és természetesen a partraszálláshoz szükséges eszközöket is. A németek ezt sikeresen verték vissza, kellő erejük volt ahhoz, hogy a szovjet haderő kötelékében harcoló lengyeleket, az őket támogató, szovjet pilótákat, tüzéreket közül sokat megöljenek. Azaz bebizonyosodott, hogy még a felkelők által részben uralt városba sem lehet csak úgy bevonulni.

„A szovjetek tétlensége a kommentelő szerint csak kisrészben volt szándékos, ami érthető, hiszen a lengyelek meg akarták mutatni, hogy a szovjet haderő nélkül is képesek győzni”

Ezen kívül nagy szerepe volt szerinte annak, hogy a város környezetében a németek jelentős csapatösszevonásokat hajtottak végre. A fegyveres felkelés kirobbanásának közvetlen előzménye az volt, hogy szovjet tankok gördültek be a Varsótól 15 kilométerre levő Wołomin településre. Azonban ezeket a páncélosokat a németek itt bekerítették, és meg is semmisítették. Amikor segítséget kértek szövetségesei, Sztálin elsősorban ezzel magyarázta a „tétlenséget”.

Olvasónk mindezt még azzal egészíti ki, hogy az óriási nyári szovjet offenzíva két jelentős periódusra volt felosztva. Belarusz és Ukrajna felszabadítása után a déli irányú támadás következett, ami augusztus közepén meg is indult, és a 6. német hadsereg megsemmisülésével, Románia átállásával, a Balkán teljes felszabadításával ért véget.

„Ez is szerepet játszhatott abban, hogy a szovjetek nem indítottak kockázatos kimenetelű akciót Varsó irányába”

Egy másik olvasó azzal árnyalja a képet, hogy a szovjetek ekkor fejezték be a Bagration hadműveletet, ami akkora volt, hogy a normandiai partraszállás csetepaténak tűnik mellette. Csak a vérveszteség a többszöröse volt annak, mint a szövetségesek teljes létszáma a partraszállásnál. Egy másik komment a fentieket megerősítve arra emlékeztet, hogy több történész szerint valóban nem volt eldöntött, hogy a szovjetek melyik irányba támadjanak tovább.

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.

Hozzászólások kikapcsolva

  1. Miért álltak meg a szovjet csapatok a Visztulánál? Pont azért, hogy a németek minél több lengyel partizánt végezzenek ki. Ha átkeltek volna akkor is ez lett volna az eredmény, együtt verik le a partizánokat a németekkel. Kénytelenek lettek volna rá, mert ezeknek a partizánoknak egyformán ellensége volt a német és az orosz katona. Vagyis Sztálin tudta, hogy egy olyan akció előtt áll le, ahol -ha belemegy- mindenki mindenkinek ellensége lenne, és ki tudja, hogyan végződik a dolog. Bölcs döntés volt? Szerintem inkább praktikus.

KAPCSOLODÓ CIKKEK

LEGUTÓBBI CIKKEK

CÍMKÉK