„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Hárfás Zsolt írása a #moszkvater.com-on
„Lengyelország első atomerőműve az ország északi részén, a Balti-tenger közelében, a Lubiatowo–Kopalino telephelyen épül fel. Három amerikai Westinghouse AP1000 típusú blokk létesül, összesen mintegy 3750 MW villamos teljesítménnyel”
Fotó:EUROPRESS/MATEUSZ SLODKOWSKI/AFP
A lengyel atomprogram bejelentett csúszásának tanulsága, hogy egy új nagy teljesítményű atomerőmű megvalósítása rendkívül összetett feladat, kormányokon átívelő, hosszú távú nemzetstratégiai ügy. Varsóban az atomerőműről szóló első kormánydöntés óta három kormány váltotta egymást és a jelenlegi kormány az ütemezés hároméves módosítása után nem azt mondja, hogy a csúszás miatt nincs szükség az atomerőműre. Éppen ellenkezőleg, több tízmilliárd zlotyt biztosít a programra, fejleszti a nukleáris hatóságot, építi a hazai beszállítói láncot, és már a további nukleáris kapacitások megvalósítását is tervezi, aminek stratégiai oka van. Vegyük sorra ezeket.
„Lengyelországban a széntüzelésű erőművek aránya korábban az energiamixben 80 százalék volt”
Az utóbbi évtizedben Magyarországhoz hasonlóan a nap- és szélenergia rendkívül gyors ütemű kapacitás bővülésének köszönhetően a lengyeleknek sikerült drasztikusan csökkenteni a széntüzelésű erőművek termelését. A megújulók együttesen már a termelés 30 százalékát adják. Tavaly és idén is volt olyan nyári időszak, amikor sikerült 50 százalék alá szorítani a lengyel szénerőművi áramtermelést, de ez még így is a legmagasabb az EU-ban.
„Nem mellékesen Lengyelország és az a Németország, amely lemondott az atomenergiáról, együttesen az Európai Unió teljes szénalapú áramtermelésének több mint 74 százalékát adja”
Érdemes megemlíteni azt is, hogy Lengyelország 500 kilométeres tengerparttal rendelkezik, ezért a szélenergetikai kapacitása nem mérhető a magyarországihoz, viszont hosszú távon a lengyeleknek is hatalmas mennyiségű, időjárástól független, alacsony szén-dioxid-kibocsátású és olcsó villamos energiára van szüksége, amit az atomenergia biztosit a jövőben.
„Lengyelországban ezért ma senki nem kérdőjelezi meg, hogy a további kibocsátás csökkentés, illetve a növekvő energiaigény kielégítése érdekében szüksége van-e az országnak az atomenergiára”
Lengyelországban 16 év kell az első blokk üzembe helyezéséig
A lengyel kormány 2020 októberében fogadta el atomenergetikai programot, amely stratégiai szinten rögzítette az első atomerőmű megépítését. Két év elteltével, 2022 novemberében Magyarországhoz hasonlóan tender nélkül kiválasztották az első lengyel atomerőműhöz a technológiai partnert, az amerikai Westinghouse vállalatot, majd 2023 szeptemberében aláírták a végleges tervezési szerződést a Westinghouse-Bechtel konzorciummal, amely ezután elindította a közvetlen mérnöki munkálatokat.
„Lengyelország első atomerőműve az ország északi részén, a Balti-tenger közelében, a Lubiatowo–Kopalino telephelyen épül fel. Három amerikai Westinghouse AP1000 típusú blokk létesül, összesen mintegy 3750 MW villamos teljesítménnyel”
Magyarországhoz hasonlóan Lengyelországnak is uniós jóváhagyásra volt szüksége. Ez gyorsabban ment, mint Magyarország esetében. Varsó 2024 szeptemberében jelentette be az Európai Bizottságnak az első atomerőmű állami támogatási modelljét, amit a Bizottság egy év alatt jóvá is hagyott 2025. december 9-i döntésében. A projekt költségeinek mintegy 30 százalékát állami tőkejuttatás fedezi, A lengyel állam 2025 és 2030 között 60,2 milliárd zlotyt biztosít az első atomerőmű megvalósításához, a beruházáshoz felvett hitelekre jelentős garanciát ad, miközben az erőmű számára hosszú távú, kétirányú különbözeti szerződés, úgynevezett CfD biztosít kiszámítható bevételi környezetet.
Idén március 31-én nyújtották be a létesítési engedélykérelmet az illetékes lengyel atomenergia-hatósághoz A jelenlegi ütemezés szerint az első beton öntésére 2028 negyedik negyedévében kerülhet sor. Ezt követően a lengyel tervek hét év építési idővel, majd az üzembe helyezéshez és teszteléshez szükséges további egy évvel számolnak.
„Így juthat el az első blokk 2036-ban a kereskedelmi üzemig, 16 évvel az első kormánydöntés után”
A lengyel ütemterv módosulása is jelzi, hogy egy új atomerőmű megvalósításának időigényét és költségvonzatát messze nem csak engedélyek, politikai döntések vagy finanszírozási kérdések határozzák meg. Egy ilyen beruházásnál számos, egymással összefüggő műszaki, hatósági, ipari és szervezési folyamatnak kell egyszerre célba érnie.
Tanulságos az AP1000 amerikai története
Ezt igazolja az AP1000 technológia amerikai története is. Az Egyesült Államokban a georgiai Vogtle Atomerőmű 3. és 4. blokkja a lengyelhez hasonlóan AP1000-es reaktorral épült meg. Az eredeti tervek szerint a két új blokknak 2016-ban, illetve 2017-ben kellett volna kereskedelmi üzembe állnia. Ehhez képest a Vogtle-3 végül 2023. július 31-én, a Vogtle-4 pedig 2024. április 29-én kezdte meg kereskedelmi működését. Az első beton öntése a 3. blokk esetében 2013 márciusában történt meg, ami azt jelenti, hogy az első beton és a kereskedelmi üzem között több mint tíz év telt el.
„A projekt költségei közben jelentősen emelkedtek. Az eredetileg mintegy 14 milliárd dollárra becsült beruházás végső költsége meghaladta a 30 milliárd dollárt”
A Vogtle-projekt történetében számos sajátos körülmény játszott szerepet, ezért az amerikai tapasztalatokat természetesen nem lehet mechanikusan rávetíteni a lengyel projektre. A történet azonban fontos figyelmeztetés. Még egy fejlett technológiával és jelentős ipari háttérrel megvalósított atomerőművi beruházás esetében is komoly ütemezési és költség kockázatokkal kell számolni.
Oroszország és Kína gyorsabban épít
A lengyel és az amerikai tapasztalat mellett érdemes megemlíteni egy egészen friss példát is. A kínai Tianvan Atomerőmű 7. blokkját a Roszatom építi. A Paks II-höz hasonló orosz VVER-1200 típusú egység kivitelezése 2021 májusában kezdődött meg. A blokk 2026. szeptember 29-én elérte a minimálisan ellenőrzött teljesítményszintet, létrejött az önfenntartó nukleáris láncreakció, vagyis megtörtént a reaktor első kritikussága. Október 8-án, pekingi idő szerint 02:11-kor először kapcsolták a kínai villamosenergia-hálózatra a Tianvani Atomerőmű 7. blokkját! Az orosz 3+ generációs VVER-1200-as technológiára épülő atomerőművi blokk ezzel megkezdte a villamosenergia-termelést. Az első betontól mindössze kevesebb, mint 5 év és 5 hónap telt el. Ez rendkívül figyelemre méltó eredmény, de nem a véletlen műve.
„Kína ma Oroszország mellett hatalmas ambíciókkal rendelkezik az atomenergia alkalmazása területén. Jelenleg Kínában épül a legtöbb atomerőművi egység a világon, szám szerint 37, külföldön pedig a Roszatom építi a legtöbb blokkot, 9 országban 28 különböző, a nagy egységteljesítményű blokkok mellett kis moduláris (SMR) atomerőművi blokkot valósít meg. Nemzetközi megrendelés állománya meghaladja a 200 milliárd dollárt”
Oroszország és Kína erre a teljesítményre azért képes, mert hatalmas nukleáris ipari háttérrel, működő beszállítói láncokkal és tapasztalt szakembergárdával rendelkezik. Ráadásul Tianvan sem új nukleáris telephely, az atomerőműben hosszú évek óta üzemelnek orosz tervezésű VVER blokkok.
A kínai példa rávilágít arra is, hogy az atomerőmű építésnél nem pusztán az alkalmazott reaktortechnológia számít. Legalább ennyire fontos az ország, a fővállalkozó és a teljes beszállítói lánc felhalmozott nukleáris tapasztalata. A sorozatban építő országok és vállalatok tapasztalt szakembergárdával, gyártási kapacitásokkal, beszállítói láncokkal és – ami talán a legfontosabb – az építés során folyamatosan bővülő tudással, know-how-val rendelkeznek Ebben az összefüggésben különösen érdekes az orosz VVER-1200 technológia helyzete. Jelenleg hat ilyen blokk már kereskedelmi üzemben van, miközben 22 további egység a megvalósítás különböző szakaszában tart, Oroszországban és más országokban.
„A Tianvan-7 pedig kézzelfogható példája annak, hogy milyen építési ütem érhető el akkor, ha egy kiforrott technológia mögött folyamatos gyártási és kivitelezési tapasztalat áll és a megrendelő ország részéről biztosított az egyértelmű politikai és műszaki támogatás”
Mindezez különösen érdekes megvilágításba helyezik a Paks II. Atomerőmű helyzetét. A paksi beruházás ellenzői az elmúlt években rendszeresen kudarcként próbálták bemutatni az eredeti ütemezés módosulását. Még idén is lehetett olyat olvasni a magyar sajtóban, hogy a Paks II. nem épül, noha a telephelyen már jelentős volumenű munkák folytak, miután február 5-én megtörtént a 5. blokk első betonöntése, amivel a Paks II. hivatalosan is építés alatt álló atomerőműnek minősül. A lengyel projekt ezzel szemben jelenleg még az első betonöntés előtti szakasznál tart.
Paks II. helyzeti előnyét kár lenne feladni
Paks II. ma kézzelfogható helyzeti előnyben van számos tervezett európai új atomerőművi beruházással szemben beleértve a Visegrádi Négyek másik két országában, Csehországban és Szlovákiában tervezett projekteket. Csehország nukleáris tenderét a dél-koreai Korea Hydro & Nuclear Power (KHNP) vállalat nyerte meg. A tervek szerint két új blokk épül a Dukovany Atomerőmű telephelyén.
„Az építkezés előkészületei zajlanak, a tényleges kivitelezés a tervek szerint 2029-ben kezdődik, az első új reaktor kereskedelmi üzembe helyezését pedig 2036-ra irányozták elő”
A cseh állami energetikai óriás, a ČEZ a brit Rolls-Royce SMR céggel megkezdte az előkészítő munkálatokat a Dětmarovice és Tušimice szénerőművi telephelyeken, amelyek kiváltására a Rolls-Royce inkább közepes, mint kis teljesítményű 470 MW teljesítményű blokkjait szánják.
Szlovákiában nemrég fejeződött be az „atommaraton”, a 3-as után a Mohi Atomerőmű 4-es blokkja is elkészült a hosszúra nyúlt kivitelezés után, amivel Szlovákia komoly áram-exportőrré lépett elő. Közben Szlovákia már további bővítésről döntött, az év elején megállapodott az Egyesült Államokkal Westinghouse AP1000 típusú blokk építéséről. Ennek előkészületeként a szlovák állam kivásárolta a cseh ČEZ részesedését a JESS projekt vállalatból, amivel a projekt kizárólagos szlovák állami tulajdonba került.
Magyarország egyelőre előnyben van a térség országaihoz képest a már épülő Paks II. Atomerőművel. A cikk elején jelzett jövőben versenyképesség miatt elemi érdekünk ezt az előnyt megőrizni. A Paks II. projekt rendelkezik telephellyel, kiépült projekt- és engedélyezési háttérrel, zajlik számos főberendezés gyártása, a telephelyen pedig jelenleg is nagyon látványos munkálatok vannak folyamatban.
„Amint a lengyel példa is mutatja, erős politikai támogatással, jelentős állami finanszírozással, amerikai technológiával és az Európai Bizottság jóváhagyásával is több mint másfél évtizedre van szükség ahhoz, hogy egy új nukleáris kapacitás eljusson a politikai döntéstől a hálózatra termelő erőműig”
Aki ma még csak döntést készít elő egy új atomerőmű építéséről, annak a projekt sajátosságaitól függően könnyen a 2030-as évek végére, vagy még későbbre tolódhat megvalósítás. Nem utolsó sorban azért, mert korlátozott számú az atomerőművet építő vállalatok köre, és aki ma dönt, annak be kell állnia a sor végére. Magyarország számára ezért a Paks II. Atomerőmű megvalósítása nem pusztán gazdasági és klímavédelmi érdek, hanem hosszú távú ellátásbiztonsági és versenyképességi előny, amelynek megtartása nemzetstratégiai érdek.
Éppen ezért Paks II. megítélésekor nem az a legfontosabb kérdés, hogy egy több évtizedes időhorizontú megaprojekt valamely korábbi ütemtervéhez képest történt-e változás, aminek nyilván költségvonzata is van. A döntő kérdés az, hogy szüksége lesz-e Magyarországnak a következő legalább 60 évben nagy mennyiségű, stabilan és kiszámíthatóan rendelkezésre álló, időjárástól független olcsó áramot biztosító villamosenergia-termelő kapacitásra. A válasz egyértelmű igen!
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater