//Mi a szovjet katonadalok titka?
Szovjet katonák énekelnek és táncolnak a II. világháború idején #moszkvater

Mi a szovjet katonadalok titka?

MEGOSZTÁS

A nagy honvédő háború… Nyolcvan év után, a mai napig népszerűek Oroszországban azok a katonai indulók és dalok, amelyek a háború legnehezebb évében, 1941-ben bátorították harcra az ellenállást.

Szovjet katonák énekelnek és táncolnak a II. világháború idején #moszkvater
Szovjet katonák énekelnek és táncolnak a II. világháború idején
Fotó:EUROPRESS/Bode N./Sputnik/AFP

Nem történik mindig minden úgy, ahogy azt egy állam vezetése elhatározza. Különösen nem történik meg ez akkor, amikor egy néppel olyan művészeti alkotásokat kell elfogadtatni, amelyek nem rezonálnak egy nép ízlésével, hagyományaival, de leginkább a néplélekkel. Kitűnő példa erre Pierre De Geyter és Eugène Pottier Internacionáléja, amit ugyan a Szovjetunió azonnal megtett a himnuszának, mégsem vált igazán népszerűvé még úgy sem, hogy a nemzetközi munkásmozgalom legelterjedtebb dala kétségtelenül remekmű.

„Így aztán nem csoda, hogy 1944-ben a sztálini vezetés kénytelen volt lecserélni a szovjet himnuszt arra a dalra, amelynek a dallama a mai orosz himnuszé is”

Hasonlóan járt a sztálini vezetés azokkal a katonai indulókkal is. Míg a polgárháború után töretlenül népszerűek maradtak azok a katonadalok, amelyeket orosz népdalok dallamára írtak, addig a nagy, erőteljes indulók sehogy nem váltak kedveltté. Jó példa erre az 1938-ban készült Ha holnap lesz háború (Если завтра война) című dal, amelyet ugyan a szovjet vezetés nagy erővel népszerűsített a háború előtt, mégsem vált közkedvelt dallammá.

Nem így a Három harckocsizó (Три танкиста), amely eredetileg a szintén 1938-ban készített, majd a következő évben bemutatott Traktorosok című filmben hangzott el. A Pokrassz-testvéreket és Borisz Laszkint az inspirálta a dal megírására, hogy a szovjet-japán háború idején egy csapat harckocsizó katona maga kérte, hogy részt vehessenek a haszán tavi csatában. A zene pillanatok alatt népszerű lett az egész országban, olyannyira, hogy 1941-ben még át is írták a szövegét, hogy az illeszkedjen a pillanatnyi helyzethez – hiszen most már a fasisztákat kellett legyőzni.

„A <fasiszták> megnevezés persze sosem volt elírás ezekben a katonadalokban, hiszen a szövegírók gondosan ügyeltek arra, hogy semmiképpen ne térjenek el a moszkvai irányvonaltól, márpedig a sztálini rendszer tudatosan kerülte a náci vagy nemzetiszocialista szó használatát, hiszen az valamelyest összecsengett a szocializmussal”

Így hát a „három harckocsizó, a három vidám barát” a japánok után most már a fasisztákkal harcolt. A Három harckocsizót persze a mai napig szeretik Oroszországban, talán éppen azért, mert a dallama leginkább az orosz népdalokra emlékeztet. A dalnak múlt évben, a második világháború lezárásának 75 évfordulóján egy modern változatát is elkészítették, amelyet ismert és kevésbé ismert zenészek adtak elő.

 

Ugyancsak a háború előtt íródott a Katyusa, amely a Nagy Honvédő Háború egyik szimbólumává nőtte ki magát és nem csak azért, mert róla kapták a nevüket a szovjet rakéta-sorozatvetők.

„Habár a dal 1938-ban íródott, a háború nagyon is aktuálissá tette, hiszen arról szól, hogy egy lány hazavárja a háborúból a kedvesét”

De álljon itt a Katyusa teljes szövege magyarul:

Almafának virágzik a szirma,

Fújja parton a tavaszi szél.

Fűben sétál gyönyörű Katyusa,

Zöld mezőben édes dalra kél.

Fűben sétál gyönyörű Katyusa,

Zöld mezőben édes dalra kél.

Száll az ének, gyorsabban a szélnél,

Messze száll, egy katona után.

Szívét őnéki ígérte Katyusa,

Életének édes tavaszán.

Szívét őnéki ígérte Katyusa,

Életének édes tavaszán.

Édes ének szállj a magas égig!

El ne állja utad a határ!

Súgd meg annak a büszke katonának,

Szép Katyusa mindig hazavár!

Súgd meg annak a büszke katonának,

Szép Katyusa mindig hazavár!

De nem feledkezhetünk meg a Szmugljankáról sem, ami 1940-ben íródott, és az orosz polgárháborúban harcoló partizánnőket dicsőítette. Ez a különleges dal leginkább a moldáv népdalokra emlékeztet, így aztán érthető módon gyorsan megkedvelte a közönség. Azt persze hozzá kell tenni, hogy a szovjet vezetés a háború első évben még komolytalannak tartotta a dalt, amelynek a szövege így hangzott:

Egyszer nyáron hűs hajnalban

Szomszéd kertbe néztem át,

Málnát szedni láttam ottan

Egy csodaszép barna lányt.

Elpirultam, elsápadtam,

Nagy zavarban így szóltam:

Várni foglak édes téged minden hajnalban.

Sej-haj akácfa hullatja a levelét.

Kislány szerelmes lettem én most tebeléd.

Sej-haj azt mondom, légy a galambom, mert úgy szeretlek én!

Ám de erre ott a kertben azt felelte a leány

Nézz csak arra fel e hegyre ott vonul sok partizán.

Néked is most el kell menned a csatába ővelük.

Itt az ellenség, hát harcolj te is ellenük!

Sej-haj akácfa kétszer is kivirágzik.

Véled galambom majd meg tartjuk a lagzit.

Hogyha a harcnak, ennek a harcnak egyszer csak vége lesz.

„Ehelyett Moszkva inkább a bosszúról, és a közeli győzelemről szóló dalokat preferálta. A Szmugljankát azonban nem lehetett megállítani, így villámgyorsan terjedt a fronton harcoló katonák között”

Néhány érdekes kísérlete persze azért akadt még a főparancsnokságnak. Ilyen volt Bugyonnij találkozása a kozákokkal, amelynek természetesen Sztálin (akkori) kedvenc marsalljáról, Szemjon Mihajlovics Bugyonnijról szól. A második világháborúban hibákat hibára halmozó, később leváltott katonai vezető a dal szövege szerint amikor találkozott a kozákjaival, hűséget esküdnek neki, a „pusztai sasuknak”, majd ígéretet tesznek, hogy bosszút állnak az ellenségen. A dalban természetesen azonnal felfedezhetjük a népi motívumokat, amelyek miatt talán még sikeres is lett volna ez a zene, ha nem említik benne Bugyonnijt.

Ugyancsak felfedezhetjük a népzenei motívumokat Az ellenségre, a Hazáért előre! című dalban, mely szintén a háború első évének, 1941-nek a szülöttje.

„Ez a zene az egyike az utolsóknak, amelyek még Sztálint dicsőítik, mivel a háború során a szovjet vezetés arra jutott, hogy a katonai siker érdekében háttérbe kell szorítani a személyi kultuszt”

Mint korábban láttuk, már Sztálinnak a német támadás utáni első rádiós beszédéből hiányoztak a kommunista eszmére utaló elemek, mivel az ellenállást össznemzeti üggyé kívánta tenni a Szovjet Kommunista Párt vezetése. Így aztán Sztálin, illetve a kommunizmus említése folyamatosan csökkent a szovjet katonadalokban is. És ha már nemzeti motívumok, nem feledkezhetünk meg a Viszlát városok, kunyhók című dalról sem, amelyet Matvej Blanter zeneszerző egy nappal a német támadás után írt az újoncok mozgósítása érdekében.

Egészen más stílust képviselnek viszont azok a lendületes, monumentális katonai indulók, amelyeket a harcok hevében írtak az orosz zeneszerzők. Mi más is kellene itt először említenünk, mint Moszkva védőinek indulóját, amelynek először a szövege született meg Alekszej Szurkov tollából. Ahogy a Moszkva védői című vers november elején megjelent a Komszomolszkaja Pravdában, sokan felfigyeltek a szövegére, ami Borisz Mokrouszov zeneszerzőt is megihlette. Az erőteljes, felemelő dal érzékletesen mutatja be a moszkvaiak óriási erőfeszítését és elszántságát, ami aztán – mint ismerjük – meg is hozta a gyümölcsét. Az indulót a mai napig előszeretettel játsszák az orosz katonai parádékon, ami cseppet sem meglepő, hiszen a moszkvai megvédése egy szimbóluma is oroszok hősiességének.

Végül, de természetesen nem utolsó sorban ott van a Szent háború is, amely szintén a legnehezebb idők, 1941 szülöttje, és a honvédő háború himnusza is lett. Ennek a dalnak egészen különleges a története. A Lebegyev-Kumacs szerzőpáros költeménye már két nappal a német támadás után, június 24-én megjelent az Izvesztyijában és a Vörös Csillag című lapban.

„A verset Alekszandr Alekszandrov zenésítette meg, azonban a háború okozta káoszban még nyomtatásra sem volt idő, így a zeneszerző krétával írta fel a dallamot egy táblára a zenészeknek, akik aztán azt lemásolták a füzetükbe”

Két nap sem telt el a vers megjelenése után, amikor egy moszkvai vasútállomáson a Vörös Hadsereg zenekara előadta a dalt a frontra indulóknak és hozzátartozóknak (ezt a pillanatot ma már emléktábla őrzi), szemtanúk szerint a zeneszámot aznap ötször játszották el a közönségnek. Mégis, a Szent háborút a sztálini vezetés kezdetben túlságosan komornak tartotta, hiszen nem a közeli, gyors győzelemről szólt, hanem egy közelgő, hatalmas ütközetről. Viszont a történelem közbeszólt, így miután a Wehrmacht elfoglalta Kijevet, Rzsevet és Kalinyint, végveszélybe került az ország, így nagyon is aktuálissá vált a dal.

„Innentől a Kreml harangjátéka után minden reggel ezt a zenét adták a rádiók”

A Szent háború hatalmas népszerűségre tett szert a frontokon, hiszen talán a legjobban érzékeltette, hogy végveszélyben a haza, ilyenkor az egész népnek meg kell mozdulnia. Magyarul a dal szövege így hangzik:

Fel küzdelemre hős haza,

Az élet, vagy halál!

Az átkozott sötét hadak

Gaz harca készen áll.

Hát dúljon most a harci tűz

És forrjon, mint a vér!

A nép csatába, harcba megy,

Szent háborúra kél.

Mint tűznek habzó áradat,

A nép úgy ellenáll!

A fény, s a béke harcol itt,

S küzd ellenük az árny.

Hát dúljon most a harci tűz

És forrjon, mint a vér!

A nép csatába, harcba megy,

Szent háborúra kél.

„De ugyancsak ehhez a dalhoz tartozik, hogy idővel a Nagy Honvédő Háború elnevezés mellett egyre többen nevezték a hitleri Németország ellen vívott küzdelmet szent háborúnak. Így van ez ma is, ami talán a legőszintébb tisztelet annak a 27 millió halottnak, aki életét vesztette a háborúban, s annak a többi több tízmillió embernek, aki kivette részét ebből a rendkívül pusztító háborúból”

Mi tehát a szovjet katonai dalok népszerűségének titka? A mai napig közkedvelt háborús dalok mindenek előtt azért szálltak gyorsan szájról szájra, mert az igazi népzenéből táplálkoztak, így okkal érezhette mindenki a sajátjának. És ez volt a helyzet a katonai indulókkal is. Az igazán nagyszerű zenéket a valós események formálták naggyá.

A szovjet katonai zenék kedvelői a Sovmusic.ru oldalán válogathatnak a második világháborús szerzeményekből, amelyek harcra tüzelték a katonákat.

MEGOSZTÁS

Külpolitikai elemző, közgazdász, politológus. Korábban a Magyar Nemzet napilap, jelenleg a Magyar Hang hetilap külpolitikai újságírója, emellett számos tudományos cikk szerzője. Angolul, szerbül és horvátul beszél. Elsődleges területe a Balkán és annak politikai-gazdasági viszonyai, különös tekintettel az ex-jugoszláv országokra. Másodlagos területe a Közel-Kelet, emellett a világ konfliktus-övezeteivel foglalkozik. Tudományos tevékenységének fókuszában a politikaelmélet áll, ezen belül a politika matematizálási módszereit kutatja.