//Merre tovább START III?
„A gazdasági potenciál bővülését Kína esetében egyre erősebb katonai jelenlét is kíséri, ami újabb problémás faktort jelent amerikai szempontból” #moszkvater

Merre tovább START III?

MEGOSZTÁS

Az ukrán válság kapcsán és Oroszország nemzetközi politikai térbe való visszatérésével egyre kétségesebbé vált az orosz-amerikai együttműködési mechanizmus fő elemét jelentő stratégiai fegyverzetkorlátozás sorsa. A felek elhidegülése már a 2010-es évek elejétől megkezdődött, és nem látni, hogy azóta szignifikáns javulás állna be a bilaterális kapcsolatokban. Ennek a negatív tendenciának eshet áldozatul az utolsó érvényben lévő fegyverkorlátozó szerződés, a START III is.

Hidegkuti Konstantin írása a #moszkvater.com számára

„A gazdasági potenciál bővülését Kína esetében egyre erősebb katonai jelenlét is kíséri, ami újabb problémás faktort jelent amerikai szempontból” #moszkvater
„A gazdasági potenciál bővülését Kína esetében egyre erősebb katonai jelenlét is kíséri, ami újabb problémás faktort jelent amerikai szempontból”
Fotó:EUROPRESS/STR/AFP

Az amerikai külügyminisztérium a napokban jelentette be, hogyan képzelné el Washington saját tervei szerint a szerződés esedékes megújítását. A jelenleg érvényben lévő limitációk mellett minden, az elmúlt években bemutatott új generációs orosz stratégiai fegyvert, így az autonóm módon az amerikai partokat megközelíteni képes Poszeidón nukleáris robot-tengeralattjárót, a jelenlegi rakétavédelmi rendszerek leküzdésére alkalmas Avangard hiperszonikus rakétarendszert, az orosz állítás szerint korlátlan hatótávval rendelkező 9M730 Burevesztnyik nukleáris meghajtású cirkáló rakétát és a H-47M2 kódnévvel illetett Kinzsal („Tőr”) légi indítású ballisztikus rakétát is a szerződés hatálya alá vonná Washington.

„Ezzel a lépéssel lényegében a legfontosabb jövőbeni orosz fegyverzetrendszerek alkalmazásának korlátozása lenne a feltétel, hogy a jövőben is valamilyen szintű kontroll állhasson a két legnagyobb atomhatalom között”

Itt viszont még nem ér véget a változtatások sora. Ugyanezen lépéssel ugyanis az amerikai fél egyben a szerződés rendelkezéseit harmadik félként Kínára is kiterjesztené. A washingtoni retorikát és érdekeket nézve nem tűnik újdonságnak az általa „fenyegető terjeszkedésnek” tekintett kínai politika korlátozása. A kereskedelmi kérdésekkel ellentétben azonban Peking aligha lesz konstruktív partner ezen a téren.

A geopolitikai érdekek vizsgálata előtt tisztázzuk, hogy pontosan miről is szól, és mit szabályoz a START III szerződés. A 2010-ben aláírt és 2011 februárjában életbe lépett, hivatalosan Új START névvel illetett (orosz terminológiában SzNV-3-ként ismert) egyezmény az aláírást megelőző időszakhoz képest felére, azaz 800 darabra redukálta a nukleáris fegyverek hordozására alkalmas eszközök (tengeralattjárók, nehézbombázók, interkontinentális ballisztikus rakéták) számát, és egységesen mindkét fél esetében 1550 darabban maximalizálta a telepített és bevetésre alkalmas robbanófejek mennyiségét. A szerződés időtartama 10 évre szól, egy opcionális 5 éves meghosszabbítás lehetőségével, mely egyre sürgetőbben 2021 februárjában esedékes.

„A republikánus külpolitikai áramlat hagyományosan a kötelező erejű és konkrét korlátozásokat megfogalmazó nemzetközi szerződésekkel szemben foglal állást”

Kivéve persze, ha az a saját érdekeit támogatja. Ez nincsen másképp a fegyverzetkorlátozás témakörében sem. A tavalyi évben a külpolitikában erős lobbistának számító neokonzervatív erők sikeresen mondatták fel a közép és köztes hatótávolságú szárazföldi telepítésű nukleáris fegyvereket tiltó INF szerződést. Több más, a hidegháborút lezáró egyezmény esetében is esély van arra, hogy az érdekcsoport sikerrel járjon.

Stratégiai szempontból a közel-keleti érdekeltségek csökkenésével (Izraelt kivételével) egyre inkább Ázsia, azon belül is a Távol-Kelet válik az amerikai külpolitika központi térségévé. Ugyanis mára Washington fő problémája a hivatalos kommunikáció mögé nézve nem a 2001 után meghatározó globális terrorizmus, és az ellene folytatott harc, hanem a riválisnak tekintett hatalmak felemelkedése. Kína gazdaságilag megközelíti az Egyesült Államok teljesítményét – sőt egyes mutatók szerint meg is előzi -, és az általa meghirdetett kezdeményezésekkel (lásd Egy Övezet Egy Út) konkurenciát teremt regionális és világszinten az elmúlt évtizedekben egyeduralkodó nyugati struktúráknak.

„A gazdasági potenciál bővülését Kína esetében egyre erősebb katonai jelenlét is kíséri, ami újabb problémás faktort jelent amerikai szempontból”

A 2019-ig illetve még máig érvényben lévő INF és START szerződések viszont Kínával szemben egyoldalúan kötik az amerikai erők kezét az alkalmazható fegyverek, és azok telepítését illetően. Washington a saját érdekeit nézve – mely az America First politika meghirdetésével már hivatalossá vált – vagy felmondja ezen megállapodásokat hivatalosan orosz szerződésszegésre hivatkozva, ahogy az INF esetében is történt. Vagy valamilyen módon megpróbálja mind Pekinget, mind Moszkvát rávenni arra, hogy egy új trilaterális szerződésben szabályozzák a hadászati eszközeiket. A megváltozó világgazdasági és geopolitikai realitások fényében ez aligha valószínű.

Washington mellett ugyanúgy kérdés, hogy Oroszország mennyire lenne hajlandó belemenni egy ilyen típusú kiterjesztett egyezménybe. Bár Vlagyimir Putyin többször is úgy nyilatkozott, hogy országa kész a tárgyalások témájává tenni a 2018 januárjában bemutatott új generációs stratégiai fegyvereket.

„A befektetett erőforrások és az általuk nyerhető stratégiai előny, illetve az egyes esetekben már megtörtént rendszeresítést figyelembe véve azonban aligha valószínű, hogy Oroszország lemondana ezen rendszerekről”

Az orosz parlament illetékes bizottságainak tagjai, mint Leonyid Szluckij vagy Konsztantyin Koszacsev is az elmúlt napokban olyan nyilatkozatokat adtak az orosz sajtónak, melyek egységes kategorikus nemként értelmezhetőek Amerika felé. Az orosz biztonsági perceptiót megértve ugyanis továbbra is az atomütőerő az ország egységének es biztonságának fő védelmezője (ahogy az a legutóbbi és korábbi katonai doktrínában is megfogalmazásra került), melynek fejlesztése kiemelt szerepet kapott a jelenlegi 2027-ig tartó, és az ezt megelőző állami fegyverkezési programban.

A NATO keleti irányú bővítése és a lengyelországi illetve romániai bázisú AEGIS Ashore hivatalosan rakétavédelmi célzatú rendszerek telepítése geopolitikai szempontból mind az orosz fél hátrányára történt Ukrajna és Grúzia kérdéséről, és az ottani színes forradalmakról nem is beszélve. A hidegháború alatt fő ellenségnek számító NATO az 1990-es NDK nyugati határhoz képest már közvetlenül az orosz határoknál tartózkodik. Szentpétervár kevesebb, mint 130 kilométeres körzete már az észak-atlanti szövetség erőinek potenciális felvonulási terepe. Az új nukleáris fegyverek pedig egyfajta válaszként tekinthetőek, mely szerint Oroszország általa beszorítottnak tekintett helyzetéből továbbra is képes kemény választ adni az ellene és egysége ellen fenyegetésnek tekintett erőkre konfliktus esetén.

„A határidő egyre közeleg, és a jelenlegi állapotokat figyelembe véve szignifikáns diplomáciai áttörés szükséges, hogy a felek képesek legyenek megállapodni egy új szerződés megkötéséről, vagy a jelenlegi újratárgyalásáról”

Kompromisszumos megoldásként az érvényben lévő START III meghosszabbítása tűnik a leginkább elfogadható útnak mindkét fél részéről, ám a fennálló problémákat ez nem képes tartósan rendezni, csak eltolni egy későbbi időpontba. Az amerikai elképzelés Kínának a START szerződésbe történő bevonásáról még a nemzetközi viszonyok enyhülése esetén is távoli álomnak tűnik. A nyilatkozatok szintjén mind Oroszország, mind az Egyesült Államok a megegyezés mellett foglal állást. Ám ez a korábban felmondott INF szerződést, és a felek merev álláspontját figyelembe véve egyre valószínűtlenebbnek tűnik.

Amíg az Egyesült Államok, illetve bővebb kontextusban a Nyugat nem tudja megérteni az alapvető orosz geopolitikai félelmeket és percepciókat, nem várható, hogy nagyívű előrelépés történjen a nemzetközi együttműködésben biztonsági téren. Természetesen Moszkva részéről is szükséges politikájának bizonyos területen történő felülvizsgálata, ám jelen esetben inkább tűnik úgy, hogy a másik térfélen pattog a labda.

MEGOSZTÁS