//Még a félidőnél sem járunk
„Moszkva a villámháború kudarca után visszatért ahhoz a több évszázados orosz hadászati elvhez, amiben mindig is kiváló volt, a felőrléshez” #moszkvater

Még a félidőnél sem járunk

MEGOSZTÁS

Eltelt egy év az ukrajnai háború kirobbanása óta. Ahogy ezt megelőzően a háború kitörésére, úgy annak elhúzódó jellegére sem számítottunk. Bár az első napokban-hetekben úgy tűnt, az orosz offenzíva gyorsan eredményt hoz, ám ehelyett olyan konfliktusba csöppentünk, amelynek még a félidejénél sem járunk. A háború első évét alapul véve megvizsgáltuk, milyen teljesítményt nyújtottak a harcoló felek, és hogyan fejlődhet tovább a konfliktus?

„Moszkva a villámháború kudarca után visszatért ahhoz a több évszázados orosz hadászati elvhez, amiben mindig is kiváló volt, a felőrléshez” #moszkvater
„Moszkva a villámháború kudarca után visszatért ahhoz a több évszázados orosz hadászati elvhez, amiben mindig is kiváló volt, a felőrléshez”
Fotó:EUROPRESS/Anatolii STEPANOV/AFP

A több mint egy éve zajló orosz-ukrán háború az 1945 utáni Európa legsúlyosabb fegyveres konfliktusaként egy új, sokkalta instabilabb korszak kezdetét hozta magával. Az elmúlt 30 év lokalizált, illetve alacsony intenzitású konfliktusait követően a világ újra egy tömeghadseregek által megvívott anyagháborúval találta szembe magát. Utóbbira sem a Nyugat, sem Oroszország nem készült fel igazán.

Noha a kezdeti, gyors győzelemben reménykedő orosz hadicélok nem teljesültek, azért Ukrajna sem dőlhet hátra, hisz a háborúnak még egyáltalán nincsen vége. Kompromisszumra jelen állapot szerint aligha van esély, és egyelőre mindkét fél a másik oldal kivéreztetésével akar harctéri győzelmet aratni.

„Az elmúlt egy év alapján katonai szempontból milyen teljesítményt nyújtottak a felek?”

Nos, a kezdeti állapotokat tekintve a várakozásokhoz képest Oroszország alul, míg Ukrajna felül teljesített. Moszkva a háború megindításakor vélhetően a krími szcenárió megismétlődését, vagy legalábbis egy ahhoz felettébb hasonló eseménysorozatot várt, ahol az addigi ukrán kormányzat egyszerűen széthullik, majd a háború előtti orosz biztonsági igények elismerését követően egy oroszbarát bábkormány alakul Kijevben. Viszont ukrán oldalról az állam és a fegyveres erők összeomlása nem következett be, sőt Janukoviccsal ellentétben Zelenszkij is az országban maradt.

Kijev elleni orosz légitámadások 2022. február 28-án

Egyúttal a túlélés szempontjából legfontosabb szempontként az ukrán haderő parancsnoki lánca sem szakadt meg, amely így a kezdeti sokkot követően hamar reagálni tudott az orosz támadásra. Bár az első napokban még a nyugati médiumok is Kijev napokon belüli elestét vízionálták, Ukrajna főképp a nyugati segítségnek köszönhetően képes volt felvenni Moszkvával a harcot.

„Az orosz lendület és elsődleges tartalékok pedig márciusra egyértelműen kifogytak”

Nyilvánvalóvá vált az orosz hadvezetés számára, hogy egyszerűen nem lehet a meglévő erőforrásokkal egy Kijevtől Harkovon át Nyikolajevig tartó, 2000 kilométer hosszúságú frontvonalat tartani. Ekkora arcvonalon 150 ezer emberrel egyszerűen nem lehetséges egyszerre városokat ostromolni, az utánpótlási vonalakat őrizni, illetve nagy mélységben előre nyomulni az ukrán területeken.

Az ukrajnai harcok állása a francia védelmi minisztérium közlése szerint 2022. március 29-én #moszkvater
Az ukrajnai harcok állása a francia védelmi minisztérium közlése szerint 2022. március 29-én
Forrás:Twitter

Miután a várt ukrán összeomlás elmaradt, így egyértelművé vált, hogy elkerülhetetlen az érintkezési vonal lerövidítése, a kivonulás az észak-ukrán területekről. Mivel ekkor még nem merült fel a részleges mozgósítás gondolata, az orosz hadvezetésnek újra kellett gondolnia az elsődleges hadi céljait. Utóbbi következménye lett a hadműveleti fókusz átirányítása a Donbassz területére.

„2022 márciusával pedig orosz oldalról a nagy mozgásokkal járó manőverező harcászat abbamaradt”

Bár a donbasszi orosz offenzíva gyakorlatilag nagyobb megszakításokkal 2022 márciusa óta tart, ám Luganszk kivételével még nem sikerült a teljes területet elfoglalni. Utóbbiban egyrészt maga a felőrlésre alapuló orosz stratégia, a 8 év alatt betonba öntött többszörös ukrán védelmi vonalak, illetve a szűkös embererő is közrejátszott. A szeptemberi sikeres harkovi ukrán ellentámadást követően pedig egyszerűen elkerülhetetlennek bizonyult a részleges mozgósítás, amelyet már hónapokkal korábban kellett volna Moszkvának meghirdetnie.

Herszon esetében Oroszország hiába volt képes a Dnyeper jobb partján egy hídfőállást létesíteni már az első napokban, és hiába jutott el márciusra majdnem Nyikolajevig, ezeket a sikereket Moszkva egyszerűen nem tudta kihasználni.

„Sőt, az orosz hadvezetés nagyjából kilenc hónapot pazarolt el a semmire”

Az érintkezési vonal tartásán túl semmilyen módon nem erősítette meg utánpótlási vonalait. Miután pedig a Dnyeper herszoni, közel 200 kilométeres szakaszán a logisztikai igényeket csupán a kahovkai vízerőműhöz tartozó átkelő, illetve a herszoni Antonov-híd szolgálta ki, így az utánpótlás kiemelten veszélyeztetetté vált. A HIMARS rakétatüzérség leszállításával pedig Ukrajna folyamatosan olyan nyomás alatt tudta tartani az átkelők térségét, hogy a csapatok védelme érdekében Szergej Szurovikin főparancsnok inkább visszavonta azokat a Dnyeper bal partjára.

 Az utolsók közt távozó orosz haditudósítók átkelése a Dnyeperen

Ha a háború erőviszonyait kellene jellemezzük, akkor a támadás adta kezdeti orosz fölény elerodálódott, majd a frontok beállásával a hadműveleti kezdeményezés fokozatosan Ukrajnához került át. Ennek példái az általunk is részletesen vizsgált harkovi ellentámadás, valamint a herszoni kivonulás. Ám mozgósítással, a donbasszi húsdaráló magasabb fokozatba való kapcsolásával, illetve a hátországot bénító stratégiai légi hadjárattal a kezdeményezést Moszkva fokozatosan  visszavette. Ennek egyértelmű példája Szoledar elfoglalása idén januárban, amelyet vélhetően hamarosan Bahmut/Artyomovszk követ. Ám ez még koránt sem a háború vége.

„Melyek voltak az orosz erősségek és gyengeségek?”

A legnagyobb hibát Moszkva még a háború kitörése előtt követte el, mégpedig a felderítés terén. Avagy ahogy már korábban említettük, a művelet kidolgozása során a hibás hírszerzési adatokat alapul véve az orosz hadvezetés a kincstári optimista jelentések alapján saját képességeit túl, míg az ukrán ellenállás mértékét alábecsülte. Különösen igaz ez a nyugati válaszreakciókra. Ez a tervezési hiba pedig egyfajta láncreakcióként az egész háború kezdeti szakaszára rányomta a bélyegét.

A rossz hírszerzési adatok következtében ugyanis a szükségesnél jóval kisebb offenzív haderő lett összeállítva, amely puszta méreteinél fogva sem volt képes a szükséges döntő csapást bevinni. Természetesen amennyiben a krími szcenárió ismétlődött volna meg 2022-ben, akkor ahhoz bőven elegendő lett volna a 150 ezres haderő, ám ez már egy teljesen más történet. Az erőkorrekció viszont egészen a 300 ezres részleges mozgósításig váratott magára.

„Egyúttal a felderítési problémák bizonyos részben a mai napig nem oldódtak meg”

Az orosz katonai bürokrácia és a központosított döntéshozatali lánc megnehezíti a gyors reagálást az eseményekre. Többek között ezért sem semmisíti meg Moszkva az Ukrajnába beérkező nyugati fegyverzetet szállító vonatokat, mert egyszerűen nincsen meg hozzá a szükséges képessége. Miután nem egyszer egy szimpla tüzérségi csapás kikérése és teljesítése között is órák telnek el, így gondolhatjuk, hogy egy 80 km/h-val haladó időérzékeny vasúti szerelvény esetén mennyire nem reális lehetőség annak kilövése.

Egyedül az állomásokon megálló vonatok kilövése lehet reális opció orosz részről

De a stratégiai légi hadjárat, illetve az energetikai és ipari infrastruktúrákat ért támadások kiértékelése is problémákba ütközik. Nem egyszer az orosz hírszerzés a csupán találatot kapott létesítményt megsemmisítettként könyvel el, miközben az igenis javítható állapotban maradt. Így tudott többek közt az ukrán légierő maradéka, és a legvédelem jelentős hányada is megmenekülni, mivel a rakétacsapások helyes értékelése elmaradt. Utóbbiak legjobb példája maga a poltavai Mirgorod repülőtere, amelyet az orosz haderő utoljára augusztus 24-én támadott, ám az továbbra is képes a megmaradt ukrán vadászgépek kiszolgálására.

Ukrán Szu-27 vadászgép üzemeltetése a mirgorodi repülőtéren 2023 januárjában #moszkvater
Ukrán Szu-27 vadászgép üzemeltetése a mirgorodi repülőtéren 2023 januárjában
Forrás:Telegram

„A negatívumok többsége az elmúlt évek felemásan végrehajtott haderő reformjához, valamint az évtizedek óta nagyrészt érintetlen minisztériumi struktúrához köthető”

A 2000-2010-es évek reformjai ugyanis pénzügyi okoknál fogva jelentősen lecsökkentették az orosz haderő létszámát, illetve technikai állományát. Moszkva csak a 2014-es eseményeket követően kezdte újra növelni a szolgáló állomány létszámát, ám a professzionális és sorozott csapatok mellett elmaradt a tartalékos rendszer kiépítése. Ez a részleges mozgósítás bejelentésekor meg is látszódott, mivel sem a hadkiegészítő parancsnokságok, sem pedig maga a haderő struktúrája nem volt felkészülve egy ilyen eshetőségre.

„Ráadásul szintén októberig kellett várni a főparancsnok kinevezésére is”

Szergej Szurovikin tábornok kinevezése előtt ugyanis bár hivatalosan a meglévő vezérkar koordinálta az ukrajnai műveleteket, ám az az erőforrások szétaprózódásához vezetett. A rendszeren belüli párhuzamosságok és a jogkörök tisztázatlansága is nagy részben járult hozzá a meglévő erőforrások rossz hasznosulásához. Továbbá, ahogy a Wagner katonai magánvállalat lőszer ellátása kapcsán a napokban kialakult botrány is jelzi, egy év háborúskodás alatt sem tudott az orosz logisztika teljesen felnőni az előtte tornyosuló feladathoz.

Wagner tüzérség működés közben

Bár azóta operatív és harctéri szinten egyértelműen pozitív változások következtek be, a minisztériumi struktúra még sok helyen érintetlen. Nem véletlen, hogy a keményen háborúpárti orosz közvélemény egyes szereplői már a sóhivatalként értékelt struktúra két fő szereplőjének, Sojgu védelmi miniszternek és Geraszimov vezérkari főnöknek a lemondását követelik.

„Ám orosz oldalról nem csak negatívumokat lehet felsorolni”

A korábbi háborúkhoz képest ugyanis az ukrajnaiban Moszkva a történelmi példákkal szemben igyekszik a rendelkezésre álló élőerejét a lehető legnagyobb mértékben megvédeni. A korai összecsapások, illetve az Ugledar elleni sikertelen kísérletek kivételével ugyanis Moszkva inkább technikai és haditechnikai eszközökben mutatkozó fölényét kihasználva próbál győzelmeket elérni. Épp Ukrajna az, amely a körülmények következtében inkább a tömeges élőerő alkalmazásával pótolja technikai hiányosságait, jelentősen nagyobb veszteség adatokat produkálva.

„Ahogy az elmúlt hónapok harcai mutatták, Moszkva a villámháború kudarca után visszatért ahhoz a több évszázados orosz hadászati elvhez, amiben mindig is kiváló volt, a felőrléshez”

Avagy átfogó masszív villámháború kudarcával pont az ellenkezőjének lehetünk tanúi, ahol a cél az ukrán hadászati kapacitások folyamatos felőrlése. Elég csak a jelenlegi frontvonalakra tekinteni, ahol a várt zaporozsjei ukrán ellentámadásra félretett erőit kell Kijevnek bevetnie ahhoz, hogy egy 70 ezres várost megtartson. Ám még az a 30 ezres haderő sem fogja tudni Bahmut elestét megakadályozni, amely a reputációs vereségen túl hadászati téren is negatívan érinti Ukrajnát. Naponta százas nagyságrendű veszteségeket szenved el az ukrán fél, amelynek bár így is jelentős mozgósítási kapacitása van, ám hosszú távon Oroszország az, amelyik tudja a jelenlegi trendek mellett is fenntartani képességeit.

A bahmuti/artyomovszki harcok állása 2023. február 26-án #moszkvater
A bahmuti/artyomovszki harcok állása 2023. február 26-án
Forrás:Rybar

Az orosz hadiipar még mindig nem teljes kapacitáson pörög, ahogy a mozgósítottak sem jelentek meg teljes egészében a frontvonalon. Ahogy pedig korábbi cikkünkben bemutattuk, ennek a felőrlő harcászatnak az alapja a tüzérség. Moszkva naponta mind a tüzérségi gránátok és rakéták terén az ukrán kapacitások többszörösét képes kilőni, miközben Kijev  ez utóbbi terén is a nyugati segélycsomagoktól függ.

„Másrészt, ahogy az október óta tartó stratégiai rakétahadjárat is mutatja, az orosz hadiipar nagyobb és ütésállóbb kapacitásokkal rendelkezik, mint ahogy arra a Nyugat számított”

A folyamatos híresztelések ellenére nem fogytak ki sem a ballisztikus Iszkander, sem pedig a cirkáló Kalibr és H-101/H-55 rakéták. Ukrajnával szemben Moszkva a dróntechnológia kivételével nincsen külföldi katonai segélyszállítmányokra ráutalva, sőt egyes jelentések szerint még az iráni Shahed-131/136 típusok gyártása is megindulhat hamarosan Oroszországban.

Kifejezetten az ukrán légvédelem áttörésére átalakított orosz H-101 cirkáló rakéta maradványai Vinnyicában #moszkvater
Kifejezetten az ukrán légvédelem áttörésére átalakított orosz H-101 cirkáló rakéta maradványai Vinnyicában
Forrás:Telegram

Utóbbihoz kapcsolódóan az orosz hadvezetés meglepő rugalmasságot mutatott a haditechnikai eszközök beszerzése során, mint azt az iráni drónok példája is mutatja. Avagy mindez egy kölcsönösen előnyős megállapodás a feleknek, ahol Moszkva drónokat és potenciálisan akár ezres nagyságrendben raktárban álló ballisztikus rakétákat is kaphat, míg Teherán hozzáfoghat a több évtizedes légierejének megújításához. Nem kizárt, hogy a jövőben Moszkva további olcsó, így tömegesen alkalmazható támadó eszközöket kaphat a perzsa államtól, amelyekkel a szíriaihoz hasonló hadszíntérré tudja átalakítani az ukrajnait a fennmaradó légvédelmi kapacitások felszámolásával.

„Mik voltak az ukrán erősségek és gyengeségek?”

Az ukrajnai konfliktus szempontjából mindenképp érdemes már az elején megjegyezni, hogy egyáltalán nem egy tisztán orosz-ukrán meccsről beszélünk, hanem Moszkvával az egész Nyugat néz szembe. A nyugati támogatás legnagyobb erősségét pedig nem az Ukrajnába szállított haditechnika vagy a pénzügyi segítség, hanem maga a hatalmas hírszerzési infrastruktúra adja.

„A Washington vezette nyugati koalíció gyakorlatilag a háború kezdetétől Ukrajna rendelkezésére bocsátotta teljes hírszerzési kapacitását”

Mondanunk sem kell, az izraeli mellett a világ legfejlettebb, és legkiterjedtebb hírszerzési infrastruktúrájával rendelkező Egyesült Államokkal egyszerűen nem tudja Moszkva önmagában felvenni a versenyt. Míg Moszkva számára egyszerre legfeljebb pár tucat, addig Nyugaton kereskedelmi és katonai műholdak százai figyelik az ukrajnai harcteret. A beérkező információkat aztán munkatársak ezrei értelmezik, illetve dolgozzák át a műveletek során alkalmazható eljárásokká.

 Az orosz Engelsz stratégiai légibázisról készült nyugati műholdfelvételek a támadást követően

Az ukrán vezérkar és haderő inkább csak mint végrehajtó szerv jelenik meg ebben a képletben, ahol a tervezési munkát a nyugati partnerek vették át. Elég csak a harkovi ellentámadást említeni, amelynek kidolgozása jelentős részben a nyugati műholdképek és űrfelderítési adatok alapján történt, miközben az ukrán erőkre inkább a kivitelezési szerep jutott.

„Másrészt a rendelkezésre álló kapacitásait Ukrajna jóval hatékonyabban tudta kihasználni, mint Oroszország”

Kijev már a háború első napjaiban mozgósítást hirdetett, amely a mai napig tart. Így a harcok első 200 napjában Ukrajna képes volt haderejének korábbi létszámát megduplázni. Ez persze a képzett állomány minőségének romlásához vezetett, ellenben a mennyiség ellensúlyozta a minőségi problémákat. Pont a létszámfölény révén tudta Ukrajna aztán saját oldalára fordítani a hadászati kezdeményezést, mint az aztán megjelent a herszoni és harkovi események során.

A 2014 óta tartó reformnak köszönhetően az ukrán haderő döntéshozatali lánca a szovjet mintát követő oroszhoz képest jócskán leegyszerűsödött. Az alsóbb egységek jóval nagyobb műveleti szabadsággal rendelkeznek. A nyugati modell és a szovjet sajátosságok ötvözésével Kijev hatékonyabb haderőt tudott kiállítani, amely bizonyos esetekben még az orosz túlerő mellett is képes volt eredményeket elérni. A tüzérségi tűzcsapás példájánál maradva, ukrán oldalon nem telnek el órák a kérés beérkezése és a kivitelezés között.

HIMARS indítása egy autópálya mellől. Az indítást követően gyakorlatilag 10-15 percen belül a járművek már el is hagyják a helyszínt

„Ami az ukrán negatívumokat illeti, ott a nyugati segítség amennyire köldökzsinór, annyira Damoklész kardja is”

Önmagában saját kapacitásaira alapozva az ukrán haderő már az első hetekben vereséget szenvedett volna. Ettől egyedül a folyamatosan beérkező nyugati segítségnyújtás menti csak meg. Ám ezzel gyakorlatilag megszűnt Ukrajna műveleti önállósága, és még ha akarna, akkor sem tudna kiszállni a háborúból. A Nyugat és Oroszország összecsapásává kiszélesedő konfliktusban Ukrajnának a felvonulási terep szerep jutott, ahol ha kell, akkor Washington az utolsó ukránig harcol.

Másrészt részben szembe menve a korábbi megállapítással, Ukrajna a saját élőerejét felettébb pazarlóan kezeli. Mert bár bizonyos szintig a technikai hátrányt lehet ellensúlyozni a tömegesen, egymás utáni hullámokban beküldött gyalogsággal, ám Ukrajna kapacitásai is végesek. Ez viszont az idő előrehaladtával egyre jobban nyilvánvalóvá válik, ahogy azt a tömeges sorozások rendszere is mutatja. Már a veszteségek akkora mértéket értek el, hogy az utcáról kell embereket bevinni a hadkiegészítő parancsnokságra, amely ráadásul még a korábban alkalmatlannak minősített férfiakat is behívja harcolni.

„Egyúttal az elmúlt egy év fegyverszállításai sem tudták érdemben megváltoztatni a háború alakulását”

Ekkor persze jogosan vethetné fel az olvasó, hogy mégis mi van akkor a harkovi és herszoni orosz kivonulásokkal, ám azok is inkább csak egy epizódot jelentettek az elhúzódó konfliktusban. Ne feledjük, a második világháború keleti frontja is felettébb hasonlóan viselkedett a mostani ukrajnaihoz, hol dinamikusan mozogva, hol egy-egy időszakra befagyva. Ám a harcok továbbra is a háború előtti Ukrajna területén zajlanak, amelyből Oroszország közel 20 százalékot tart ellenőrzése alatt.

Ezen pedig az elmúlt egy év több 10 milliárd dollárra rúgó nyugati segélyei sem tudtak érdemben változtatni. A Bloomberg hírügynökség januári adatai szerint csak harckocsikból 410 darabot kapott Ukrajna, amelyben nincsenek benne az azóta felajánlott Leopard 1-2, Challenger 2, M1 Abrams és további T-72 példányok.

„A nyugati köldökzsinór sokkalta inkább a túléléshez szükséges ukrán oldalról, ám akkora támogatást nem ad, hogy azzal meg lehessen fordítani a háború menetét”

Ahogy azt több szakértő is egybehangzóan megfogalmazta, Ukrajnában egy tömeges anyagháborúnak lehetünk tanúi, amellyel a Nyugat évtizedek óta nem nézett szembe. A hidegháború utáni békevárásban Nyugat-Európa fokozatosan leépítette, eladta vagy szétvágta hidegháborús készleteit, amelyek most pont az ukrán harctérről hiányoznak. Egyúttal, mint azt a Leopard 2 harckocsik kapcsán kibontakozó kálvária is mutatja, a szóbeli lelkesedést a tettek kevésbé követik. Míg korábban 100 feletti Leopard 2 felajánlásról is lehetett hallani, e sorok írásakor jó, ha két zászlóaljnyi – 62 darab – Leopard jön össze 7 országból.

Az első lengyel Leopard 2A4-ek átadása Ukrajnának

Csúcstechnológiát annak érzékeny mivolta és magas ára miatt pedig egyik nyugati ország sem kíván tömegesen szállítani. Nem kell ecsetelni, milyen problémát okozna, ha például egy Patriot üteg vagy M1A2 Abrams kerülne orosz kezekbe. Utóbbi kapcsán Washington is felettébb óvatos játékot játszik, mivel jelen állapot szerint jó, ha 2024-re megérkezik a beígért 31 harckocsi, természetesen az érzékeny technológiát jelentő urán páncélkazetták nélkül.

„Hogyan fejlődhet tovább a konfliktus?”

Az orosz célokat és hadászati eredményeket nem az elfoglalt területek szempontjából érdemes értelmezni, mivel a háború célja messze túlmutat a puszta territoriális faktorokon. Az egyes szakértők által hangoztatott területi nyereségekkel szemben ugyanis Oroszország valós célja a háború megindításával Ukrajnának, mint Moszkvára leselkedő veszélyforrásnak megszüntetése.

Avagy Ukrajnát és annak területét felhasználva ne tudja az Egyesült Államok azt egy Oroszország elleni felvonulási terepként vagy előretolt helyőrségként alkalmazni. Ugyanis, ha az elmúlt egy év eseményeit figyeljük, akkor látható, hogy papíron hiába nem tagja Kijev a NATO-nak, a valóságban a nyugati támogatás következtében az ukrán haderő mégis úgy működik mintha szerves részese lenne a szervezetnek.

„Ukrajnának, mint felvonulási terepként, és <ellen-Oroszországként> megnyilvánuló veszélyforrásnak a megszüntetéséhez viszont Moszkva szempontjából nem elegendőek a puszta területi koncessziók”

A fennmaradó Ukrajna még a történelmi Novorosszija elfoglalása után is egy revansvágytól felfűtött végletekig militáns entitásként akarná visszaszerezni egykori régióit. Ezzel pedig már alapvetően kódolva lenne a következő véres konfliktus. Ukrajna megtöréséhez tehát az ukrán katonai kapacitások, és a hátország felőrlésén túl az ukrán államiság mostani formában történő felszámolása szükséges.

Az egyre többet emlegetett történelmi Novorosszija #moszkvater
Az egyre többet emlegetett történelmi Novorosszija
Forrás:ruxpert.ru

Az, hogy ez milyen módon valósulhat meg, arra vélhetően igazán még maga a Kreml sem tudja a választ. Ellenben a hatalmas ukrán harctéri veszteségek, a háború szempontjából fontos ipar és infrastruktúra pusztulása, a gazdasági teljesítmény nyugati segélyek nélküli összeomlása, illetve a külföldre menekülő lakosok milliói mind inkább a háború utáni életképtelenség felé lökik az ukrán államot. Nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy az ember belássa: munkaképes lakosság, gazdaság és szétrombolt infrastruktúra mellett aligha beszélhetünk működőképes Ukrajnáról.

„Amennyiben most érne véget a háború, úgy Ukrajnának esélye nyílna haderejének újjászervezéséhez nyugati segítséggel”

Avagy az 1990-es évek Horvátországát alapul véve egy azonnali tűzszünet vagy békekötés a valóságban csak ideiglenes lenne, mivel Kijev Zágráb mintájára egy saját Vihar hadműveletet készítene elő elvesztett területei visszaszerzésére. Utóbbiról többek között a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács – RNBO – vezetője Olekszij Danyilov is rendszeresen értekezik. Ezzel pedig Moszkva tökéletesen tisztában van, és egyes vélemények szerint a háború 2022 februári kezdete is egy ilyen, Donbassz elleni Vihar hadműveletet akadályozott meg.

„Melyek a felek stratégia céljai a következő évre vonatkozóan?”

A harcok belátható időn belül továbbra is a donbasszi területekre összpontosulnak. Orosz oldalról amíg nem sikerül a Szeverszk-Szoledar-Bahmut/Artyomovszk védelmi vonalat teljes egészében elfoglalni, addig korai lenne újabb frontokon támadást indítani.

Ám ez nem jelenti azt, hogy Moszkva ne formálná neki kedvező módon az adott frontszakaszokat, mivel ahogy azt Zaporozsjéban vagy Kupjanszk környezetében látjuk, helyi jelentőségű kisebb offenzívák azért rendre zajlanak. Ezek célja a korábban már bemutatott módon az ukrán erőforrások megosztása mellett a terep előkészítése olyan módon, hogy amennyiben Moszkva mégis átfogó támadást indít az adott szakasz mentén, úgy azt neki kedvező módon tehesse.

A Kupjanszkot is magába foglaló sztarobelszki front állása 2023. február 24-én #moszkvater
A Kupjanszkot is magába foglaló sztarobelszki front állása 2023. február 24-én
Forrás:Rybar

„A lehetséges offenzívák iránya januári évindító elemzésünkhöz hasonlóan alig változott, avagy orosz oldalról vélhetően továbbra is a Szumi-Harkov vonal, valamint a dél-donbasszi harctér meghosszabbításaként jelentkező zaporozsjei front lehet a potenciális offenzíva helyszíne”

Előbbit az elmúlt időszakok orosz nyilatkozatai is alátámasztják, mivel ahogy Vitalij Gancsev, a harkovi orosz katonai-civil közigazgatás vezetője elmondta, az elsődleges célok közt szerepel az őszi ukrán ellentámadás során elvesztett területek visszaszerzése. Ennek kivitelezéséhez pedig egyáltalán nem kizárt egy Harkov és a Harkovi terület elleni orosz támadás megindítása Szumi, valamint Belgorod irányából.

A lehetséges orosz és ukrán offenzívák irányai #moszkvater
A lehetséges orosz és ukrán offenzívák irányai
Forrás:The New York Times

Egyúttal a Kijev elleni ismételt orosz támadást vizionáló jóslatok abszolút falsak, mivel Moszkvának elsődleges érdeke még mindig az egykori Novorosszija területének elfoglalása, amellyel szemben a főváros csak másodlagos jelentőségű. Plusz annak szimbolikus jelentőségén túl nem is érne sokat Moszkva Kijev elfoglalásával, mivel az ahhoz szükséges hatalmas erőforrások más frontszakaszok mentén jócskán jobban hasznosulnának.

„Ukrán oldalról a korábbiakhoz hasonlóan még mindig Zaporozsje térsége lehet a fő támadási irány”

Avagy a cél az Azovi-tenger elérése Bergyanszk-Mariupol térségében, valamint a krimi szárazföldi összeköttetés elvágása. Ám a jelenleg rendelkezésre álló lekötött ukrán kapacitások alapján erre belátható időn belül nem fog sor kerülni, legfeljebb a késő tavasz-kora nyár idején jöhet el ennek az ideje. Akkorra ugyanis már nagyobb számú nyugati harcjármű is az országba érkezik, ahogy a nyugati kiképzésen átesett ukrán katonák is.

Viszont a zaporozsjei front mentén kiépített orosz védelmet és átcsoportosításokat figyelembe véve kétséges egy esetleges ukrán ellentámadás sikere. Moszkva tanult Harkov és Herszon hibáiból, plusz a mozgósítottak százezrei jelentősen megnövelték a védelem eredményességét is.

„Természetesen egyáltalán nem kizárható az ukrajnai konfliktus <szíriaizációja>”

Avagy bár a háború nem ér véget, de intenzitása jelentősen lecsökken. Az intenzitás csökkenésével pedig a konfliktus is egyre inkább a közvélemény érdeklődésének perifériájára kerül. Ám a mindkét oldalon megemelt tétek és erőforrások tekintetében belátható időn belül erre aligha fog sor kerülni. Még ha a felek valamiféle csoda folytán esetleg ideiglenes tűzszünetet tudnának kötni – amely, mint az újévi-karácsonyi orosz próbálkozás is mutatta, hamvában holt ötlet –, azzal a háború aligha záródna le.

„Mind Moszkva, mind Kijev, mind a Nyugat – értve itt főképp az Egyesült Államokat – oldaláról túlságosan nagy tétek vannak a porondon, amelyeket már nem lehet feladni. Nemzetközi pozíciói romlása, valamint politikai-katonai-geopolitikai arcvesztés nélkül egyik fél sem tud kihátrálni a konfliktusból”

Ahogy 2022-ben, úgy idén – és vélhetőleg még hosszú évekig – is velünk fog maradni az elmúlt 80 év egyik legsúlyosabb konfliktusa. Egyúttal akármilyen eredménnyel is érjen véget, következményei kihatással lesznek az egész világra.

MEGOSZTÁS

1997-ben született, jelenleg is tanulmányait folytató nemzetközi kapcsolatok szakértő. Érdeklődési körének középpontjában Oroszország, az orosz fegyveres erők, az orosz és globális geopolitika, biztonságpolitika, valamint alapvetően a haditechnikával összefüggésben felmerülő témák állnak. Mindezeken túl aktívan figyelemmel kíséri a globális világrend fokozatos átalakulását. Diplomáját nemzetközi tanulmányok szakon szerezte, angolul, oroszul és németül beszél.