„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Ukrán MT-12 Rapira páncéltörő ágyú kezelői Bahmut térségében 2022. december 30-án
Fotó:EUROPRESS/Sameer Al-DOUMY/AFP
10 hónappal az ukrajnai háború kitörését követően – immár sokadszorra – elmondhatjuk, hogy a támadási parancs kiadásakor nemcsak az orosz vezérkar, de az egész világ egy teljesen eltérő konfliktusra számított. A kijevi politikai-katonai vezetés gyors lefejezése helyett Ukrajna előbb kitartott, miközben a Nyugat – még ha közvetlen harcoló csapatokkal nem is –, de egyre nagyobb léptékben kezdett belefolyni a konfliktusba. A valós idejű hírszerzési információkat először csak a Varsói Szerződés inkurrencia készleteinek kiürítése követte nagyobb mennyiségű kézifegyverzet társaságában. Ám nyári hónapoktól már folyamatosan érkezik a nyugati haditechnika Ukrajnába több tízmilliárd dolláros nagyságrendben. Ez pedig 2023-ban nem csupán folytatódni, de fokozódni is fog. Persze mindez teljesen logikus abból a szempontból, mivel
„nyugati támogatás hiányában Ukrajna heteken, ha nem napokon belül elesne”
A konfliktus kimenetele így ukrán oldalról jelentős mértékben a nyugati támogatás léptékétől függ, avagy durván fogalmazva Washington mennyi ideig látja hasznát Kijevnek Oroszország lekötésében/gyengítésében. Természetesen nem szabad elmenni az ukrán hadsereg harctéri teljesítménye, valamint a hátország állapota mellett sem, ám szigorúan a döntéshozatali szintet nézve a nyugati támogatás az, ami minden egyéb faktornál nagyobbat nyom a latba. Az Egyesült Államok pedig az eddig bejelentett segélycsomagok és törvénymódosítások alapján nagyjából legalább 2025-26-ig érdekelt az ukrajnai konfliktus fenntartásában.
A 2022. decemberében bejelentett legutóbbi amerikai katonai segélycsomag tartalma
Forrás:Rybar
Utóbbi persze nem jelenti azt, hogy egy esetleges február 24-hez hasonló újabb átfogó támadás esetén nem lehetne a harctéren legyőzni Ukrajnát, ám erre az elmúlt 10 hónap alapján minimális az esély. Illetve azt sem szabad elfelejtenünk, hogy Washingtonnal szemben az európai fegyverraktárak kezdenek kiürülni – miközben a saját készleteket pótolni kéne valahonnan –, így a kollektív Nyugat esetében Kijevnek mind inkább az Egyesült Államokra kell hagyatkoznia.
„A hadműveletek szempontjából mi várható 2023-ban?”
Hazudnánk, ha azt mondanánk, tudjuk pontosan mikor milyen műveletek vagy események várnak minket a háború következő hónapjaiban, így inkább az általunk legvalószínűbbnek tartott szcenáriókat bemutató előrejelzéssel kívánunk érkezni. Ami biztos, hogy egyik fél sem tett le saját oldaláról a nagyszabású offenzívák végrehajtásáról, ám ahhoz a szokatlanul meleg tél következtében egyelőre még nem alakultak ki a szükséges időjárási viszonyok. Avagy január ellenére e sorok írásakor napközben Kijevben 9, míg Donyeckben 11 fokot mértek, aminek következtében a talaj továbbra sem tudott a kellő mértékben átfagyni a nehéztechnika tömeges mozgatásához. Egyúttal míg orosz részről december helyett inkább január elejére érkezhet be a mozgósított 300 ezres létszám egésze. Eközben az ukrán oldalon bár a szükséges embererő rendelkezésre áll, ám a támadáshoz elengedhetetlen kellő mennyiségű nehéz – értve itt főképp a lánctalpast – technika már kevésbé.
Valahol Dél-Ukrajnában készült felvétel az orosz csapatok mozgásáról. Gyakorlatilag alig különbözik az időjárás az őszitől.
Továbbá ne feledjük, hogy az Artyomovszkért/Bahmutért folyó harcokban Kijev akkora erőket köt le, amelyek nem teszik lehetővé a korábban tervezett ellentámadások megindítását. Egyes becslések szerint ukrán oldalról akár 27 reguláris, illetve területvédelmi dandár is részt vehet a város környéki harcokban, amelyek összesen nagyjából 30 ezer főt tehetnek ki. Viszont a jelenlegi részben patthelyzetként értékelhető szituáció nem fog sokáig megmaradni, mivel ahogy azt már fentebb megfogalmaztuk, mindkét fél a saját offenzíváiban érdekelt.
Az Artyomovszk térségében állítólagosan tartózkodó ukrán dandárok listája
Forrás:Telegram
„De mik lehetnek az offenzívák fő irányai?”
Elsőként kezdjük az ukrán opciókkal, amelyeket részben korábbi cikkeinkben már bemutattunk. Lényegében két lehetséges ukrán támadási irányról beszélhetünk, egyik esetben Zaporozsje térségéből kiindulva, míg másik alkalommal az észak-luganszki front mentén, Sztarobelszk irányába. Egy Melitopol-Bergyanszk elleni támadással Ukrajna az energiaellátás szempontjából kulcsfontosságú energodari atomerőmű visszafoglalása mellett képes lenne a Krímbe vezető szárazföldi folyosót is elvágni. Másrészt ezáltal a Dnyeper bal partja mentén állomásozó orosz csapatok csapdába kerülnének, és végső esetben Ukrajna akár újra hozzáférést szerezhetne az Azovi-tengerhez. Viszont utóbbi valószínűsége rendkívül alacsony, mivel ahhoz egészen Mariupolig kellene az ukrán haderőnek előrenyomulnia, amire egyszerűen minden nyugati segítség mellett sincsenek meg a kapacitásai.
A zaporozsjei front állása 2023. január 2-án
Forrás:Rybar
„Sőt, jelentős részt épp a fentebb említett Artyomovszk környéki harcok járulhattak hozzá az ősz végére-december elejére tervezett zaporozsjei ukrán ellentámadás meghiúsulásához”
Kijevnek egyszerűen minden rendelkezésre álló szabad kapacitását a donbasszi harctérre kellett átcsoportosítania. Ez főképp a tüzérséget érintette, ami nélkül ismét képtelenség támadó műveletek indítása, főképp az ukrajnai háború környezetében. Ha az előzetes tüzérségi záró- illetve pergőtűz nem képes az ellenséges állások megtörésére, a páncélos támogatású gyalogság gyakorlatilag a vesztébe rohan. Ráadásul az artyomovszki erőfeszítések sem tudták a kellő eredményeket elérni, mivel az orosz tüzérségi fölény nemhogy eltűnt volna, de a hatszoros arány alá sem csökkent.
Oroszország viszont a rendelkezésre álló hónapokat felhasználta egy, a Dnyeper mentén vagy épp Belgorod térségében látható megfelelő mélységi védelem kiépítéséhez az érintett frontszakasz térségében. Így még ha később Ukrajna mégis megpróbálkozna egy zaporozsjei támadással, nem tudna egy gyors és nagy előrenyomulással járó műveletet végrehajtani.
Az orosz ellenőrzésű zaporozsjei területek kormányzója által közzétett fotók a védelmi vonal építéséről
Forrás:Vlagyimir Rogov
„Zaporozsjéhez képest némileg bonyolultabb a helyzet Luganszk térségében”
Ugyanis gyakorlatilag a harkovi sikeres ukrán ellentámadás óta az egyik legfeszültebb frontszakaszt képezi a Kupjasznk-Szvatovo-Kremennaja vonal, amely esetében hónapok óta a levegőben lóg egy további offenzív művelet. Elég csak Liman elestére gondoljunk, vagy az R66 autóút elleni folyamatos támadási kísérletekre. Az ukrán hadvezetés nem tett le a liszicsanszki agglomeráció, valamint a belső-luganszki területek irányába történő behatolásról, egy, a harkovihoz hasonló sikerben reménykedve. Utóbbi lehetővé tenné az orosz határ egy újabb szakasza feletti ellenőrzés megszerzését, valamint a Donbasszba északról vezető orosz logisztikai útvonalak elvágását. Mondanunk sem kell, a logisztika elvágása akár dominószerű hatásokkal járna.
Az észak-luganszki front állása 2023. január 2-án
Forrás:Rybar
A frontszakasz többségében egyelőre inkább helyi jelentőségű pozícióharcok zajlanak, de a hidegebb idő beálltával szinte borítékolható egy ukrán támadás megindulása, elsődlegesen az orosz védelmi vonal déli pontját képező Kremennaja ellen. Jelenleg is folyamatosak az ukrán kísérletek a védelem megkerülésére diverzáns alakulatokkal, amit az erdős terepviszonyok csak segítenek. De a Luganszk, Alcsevszk és Pervomajszk elleni HIMARS támadások sem véletlenek, mivel Kijev így kívánja legalább részben „megpuhítani” a fronttól távolabb eső területeket.
„Oroszország az elsődlegesként kezelt donbasszi hadműveleteken túl vélhetően Belarusz irányából indíthat támadást”
Itt három lehetséges opciót említhetünk meg, Szumi-Csernyigov térségét, Kijevet, valamint a lengyel határ környezetét. Bár a nyugati fegyverutánpótlások elvágása szempontjából logikusnak tűnhetne a Lengyelországgal határos régiókban támadni, ám ezt az eshetőséget már azonnal kizárhatjuk. Sem a földrajzi környezet, sem pedig az Ukrajnán belül Moszkvával szemben leginkább ellenszenves helyi lakosság nem kedvezne egy sikeres hadműveletnek, az egész Fehéroroszországon végighúzódó utánpótlási vonalról nem is beszélve.
Részben hasonló mondható el Kijevről, ugyanis hadászatilag minimális előnnyel járna az ukrán főváros újbóli megtámadása. Még ha szimbolikus erővel is bírna a politikai központ elfoglalása, azzal még nem állna le az ukrán állam működése, mivel a főbb szervek egyszerűen még a város eleste előtt Nyugat-Ukrajnába költöznének. Ráadásul az ukrán fél az orosz kivonulást követően pont a Kijev környéki határ térségében létesített tömegesen védelmi vonalakat, valamint megerősített állásokat, így nem is lehetne gyors előrenyomulást végrehajtani a térségben.
Az orosz-ukrán-belorusz határ térsége 2023. január 2-án
Forrás:Rybar
„Viszont egy Szumi-Csernyigov elleni támadásnak orosz szempontból még a donbasszi harctér szempontjából is pozitív kihatásai lehetnének”
Az esetleges északi front megnyitásával Oroszország a korábban az ukrán oldal által alkalmazott technikát felhasználva képessé válik az érintkezési vonal elnyújtására, rákényszerítve Kijevet meglévő erőforrásainak további széthúzására. A jelenlegi védekezés alapú harcászatból támadásba átfordulva egyben át is vehetné a kezdeményezést Moszkva, műveleti szinten jelentős hátrányba kerítve Ukrajnát.
Részben hasonló folyamat figyelhető meg most is, mivel a nagy mennyiségű hadi- és emberanyag Belaruszba szállításával szinte már kézpénzként vehető egy északi offenzíva megindítása, ám nem tudni pontosan hol, miután csak a két országot 1084 kilométeres határ választja el. A bizonytalansági tényező miatt pedig Kijevnek északi határai védelme érdekében több tízezres haderőt kell azok térségében állomásoztatnia, amelyekre viszont szinte minden más frontszakaszon égetően szüksége lenne.
Árulkodó jel, hogy még december folyamán a Kijevi és Csernyigovi régiókkal határos belarusz területeken a hatóságok megszigorították a beutazást
Forrás:Telegram
„Milyen további előnyei lennének egy csernyigovi offenzívának?”
Többek közt azért, mert onnan dél fele kiindulva egy nagyobb harapófogóba lehetne fogni ismét Harkovot, illetve áttételesen a Donbassz még ukrán kézen lévő térségét. Mert azt viszont szinte biztosra vehetjük, hogy valamilyen módon, de Oroszország vissza fog térni a még szeptemberben elvesztett harkovi területekre, sőt nem kizárt akár egy frontális támadás megindítása sem Belgorod irányából. Ez részben egyfajta stratégiai szükségesség is, mivel pont a korábban feladott területekről támadja Ukrajna az orosz határmenti régiók mellett a szaratovi és rjazanyi stratégiai légibázisokat. Már a frontvonal 40-50 kilométeres eltolása is a határmenti belövések drasztikus csökkenését vonná maga után, tehermentesítve a Belgorodi, Kurszki és Brjanszki területeket.
„Ráadásul Szumi esetében az egyik legsúlyosabb az energetikai infrastruktúrát ért támadások hatása”
A felhasznált áram döntő hányada a mára már csak töredék kapacitáson működő harkovi hőerőművekből, az azóta jelentős részben kiiktatott távvezeték hálózaton érkezett. Egyszerűen még az alapvető szolgáltatások is alig tudnak a szükséges villamosenergiához hozzájutni, ami egy szárazföldi támadás esetén az orosz fél előnyére válhat. Energia nélkül a hadsereg sem tud működni. Arról nem beszélve, hogy Herszonon és Nyikolajeven kívül Szumi az egyedüli ukrán regionális központ, amelybe nem vezet villamosított vasútvonal. Ez pedig csak még inkább megnehezíti az ukrán haderő logisztikáját, mivel az Ukrzaliznicjanak az országszerte hiányt képező dízelmozdonyokból kellene további egységeket átcsoportosítania.
Az ukrán vasútvonalak térképe, kékkel a villamosított, zölddel a dízelvontatású vonalakat jelölve. Mint látszik Szumi térsége kimaradt a villamosításból
Forrás:Railways through Europe
„Viszont azt már most elmondhatjuk, hogy a fehérorosz haderő ukrajnai bevetésének esélye minimális”
Stratégiai szempontból sokkalta fontosabb szerepet játszik Belarusz orosz felvonulási terepként, valamint a nyugati határok biztosítójaként. Egyúttal a fehérorosz haderő általános állapotáról sem szabad elfeledkezzünk, mivel az nagy hasonlóságokat mutat a 2014 előtti ukránhoz. Jelen állapotában Minszk hadereje szimplán nem lenne képes eredményes támadó harcászat végrehajtására. Belarusz jelentőségét helyette az adja, hogy Moszkva gyakorlatilag úgy telepíthet csapatokat a területére, mintha Oroszországon belül lenne.
T-72B3M obr. 2022 és T-90M harckocsikat szállító katonai vonat valahol a Mogiljovi területen
„Persze mindenkiben felmerül a legfontosabb kérdés, avagy vajon még meddig tarthat a háború Ukrajnában és mikor köszönthet be végre a béke?”
Nos, a jelenlegi tendenciákat figyelembe véve sajnos egy, részben a szíriai polgárháború mintájára erősen elhúzódó konfliktusra kell számítsunk. A harcok 2023 őszéig biztosan, de lehet még az azt követő esztendőbe is átnyúlnak majd. Egyes becslések egyenesen 3-4 évig elnyúló összetűzésről beszélnek. Akárhogy is legyen, a tétek és a befektetett energia mindkét oldalon még mindig túl magas ahhoz, hogy a felek érdemi béketárgyalásba kezdjenek. A boksz világából merített példával élve az orosz-ukrán mérkőzés aligha pontozással, hanem kiütéssel fog véget érni.
„Erre pedig jelen állás szerint még mindig Oroszországnak van nagyobb esélye, igaz ahogy számos orosz elemző és még maga Vlagyimir Putyin is megemlítette, nagy áldozatokkal fog járni ennek elérése”
Mindemellett ahogy azt a bevezetésben is felvetettük, kérdés Washington meddig látja „megtérülőnek” a konfliktus fűtését az Ukrajnának nyújtott fegyverszállításokkal. Avagy mikor jön el az a pillanat, mikor az ukrán konfliktus esetleg már az Egyesült Államok egyéb, nagyobb jelentőségű érdekövezeteire lenne negatív hatással és veszélyeztetné azok pozícióit. Itt főképp a csendes-óceáni térség értendő, mivel
„még a Tajvan által a háború kitörését megelőzően megrendelt amerikai fegyverzet szállítása is jelentős csúszásokat szenved az ukrajnai segélyek priorizálása miatt”
Hosszabb távon ahogy Washington fő riválisa nem Moszkva, hanem Peking lesz, úgy az új hidegháború fő színtere is Kelet-Ázsiában, valamint a Csendes-óceánon fog húzódni. Viszont egy túlságosan nagy erőket felemésztő elhúzódó ukrajnai háború ezeknek a terveknek keresztbe tehet, főképp ha a Tajvani-szoros esetleg rövid időn belül felforrósodna.
Persze nem szabad teljesen elvetni a béketárgyalások esetleges újraindulásának lehetőségét a donbasszi műveletek befejezését követően, ám az legfeljebb egy pár éves átmeneti időszakot eredményezne a következő háborús fejezet előtt. Ezt pedig Oroszország végképp nem akarja, mivel a nyugati segítségnyújtás mellett is az elég lenne az ukrán haderő megerősödéséhez, illetve képességeinek helyreállításához.
„Amennyiben esetleg valahogy mégis Ukrajna kerülne ki a konfliktusból győztesen, aligha lehetne azt hosszú távon nem vereségként eladni”
Ne feledjük, még a Pentagon szerint sincs esély a Krím visszaszerzésére, miközben a Donbassz esetében is egyre halványabbak az ukrán lehetőségek. Másrészt a harcok nem Oroszország, hanem Ukrajna területén zajlanak, amely akármilyen formában is létezzen a háború lezárultát követően, egyszerűen csak romokat fog tudni örökölni lakosság nélkül.
„Csak a 2022-es évben majdnem 50 százalékkal csökkent az ország gazdasági teljesítménye, az ipar szempontjából legfontosabb régiók vagy orosz ellenőrzés alá kerültek, vagy felettébb súlyos károkat szenvedtek, a dolgozó lakosság milliói menekültek külföldre és a költségvetést kizárólag a nyugati segélyek tartják még úgy-ahogy életben”
Ráadásul épp a jövőbeli újjáépítésben kulcsszerepet képező fiatalok menekültek el tömegesen az országból, amíg még tehették. Egyúttal ennek hatására a termékenységi ráta szabadesésbe kezdett. 2023-ra még az optimista becslések is csupán 0,8-es arányszámban reménykednek, ami nemhogy a fenntartáshoz szükséges 2,1-től marad el durván, de gyakorlatilag a 2022-es negatív rekorder Dél-Koreát is alulmúlja. A szülőkorú népesség többségének távozásával viszont további demográfiai katasztrófa várhat a megtépázott Ukrajnára, mivel aligha valószínű, hogy a nyugatra szakadt polgárok egyhamar visszamennének a lerombolt országba. A demográfiai katasztrófa hatásai pedig hosszú távon minden háborús pusztítást felülmúlhatnak, mivel lakosság nélkül az ország sem tud létezni, nemhogy újjáépülni.
A háború sajnos még hosszú évekig velünk marad, miközben egy rendkívül súlyos 2023-as évnek nézünk elébe.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
M.I.T. says:
Azt írja: “Herszonon és Nyikolajeven kívül Szumi az egyedüli ukrán regionális központ, amelybe nem vezet villamosított vasútvonal. Ez pedig csak még inkább megnehezíti az ukrán haderő logisztikáját, mivel az Ukrzaliznicjanak az országszerte hiányt képező dízelmozdonyokból kellene további egységeket átcsoportosítania.” Egy nem villamosított vasúvonalra nem kell dízelmozdonyokat átcsoportosítani, mivel ott már eleve csak ilyenek szolgálhattak korábban is. Tessék kérem átolvastatni valakivel a cikket fiatalember, mielőtt közzétenné…
ViLLaMVaDaSZ says:
Szerencsétlen megfogalmazás, de az igazi probléma a szétlőtt áramhálózat, és teherelosztók miatt, azokon a vonalakon is dízellel kell vontatni, ahol ki van építve a villamos vontatás.
Más: van ez a csillapíthatatlan remény, hogy majd a Nyugat kihátrál, és sorsára hagyja Ukrajnát, ha végre elkezdenek fázni, vagy kicsit drágább lesz az élet. Ezt nem tudom, miből táplálkozik. Olyan ez, mintha a beteget csak pár napig kezelnénk, utánna oldja meg a gondját ahogy akarja, minket ugyan ne tartson föl! Igaz ugyan, hogy még egy hét kezelés után meggyógyulna, de inkább a halálba küldjük. Ezt fel nem foghatom, mi alapján gondolják egyesek, miért reménykednek benne, hogy egy év , vagy két év után a nyugat kihátráljon Ukrajna mögül?
csakafidesz says:
Valamit nem értesz! A “Nyugat” itt lehet Európa, neki nem sok haszna van a háborúból, sőt ellenkezőleg, és “Nyugat” itt lehet az USA amelynek cégei komoly milliárdokat fektettek be, és hatalmas földeket vásároltak Ukrajnában. Nos Amerika is végez számításokat, és ha az jön ki, hogy a ráköltött összegből egy fillér nem térül vissza, és a támogatások költségek pedig további elherdált pénzek lesznek, nos ők is kihátrálnak. Nem éri meg egymilliárdos ingatlanra annak tízszeresét úgy rákölteni, hogy ne legyen biztos a megtérülése.