Racionális döntés vagy stratégiai vereség?

A dnyeperi hídfő elvesztése ebben a háborúban Oroszország eddigi legnagyobb, már-már stratégiai veresége. A még az orosz hátországot is meglepetésként érő döntést követően joggal merülnek fel egyre súlyosabb kérdések az országot vezető elittel kapcsolatban. Mert bár katonai szempontból részben magyarázható a Dnyeper jobb partjának feladása, morális szempontból Oroszország ismét részben cserben hagyta a vele szimpatizáló helyi lakosságot. Sőt, saját alkotmányával is szembe ment. A presztízsveszteségről már nem is beszélve. Ám mindez vélhetően csak a háború további elnyújtásához járul hozzá.

Ukrán katona a Harkovi terület egyik Oroszországgal határos falujában 2022. november 5-én
Fotó:EUROPRESS/Dimitar DILKOFF/AFP

Tévedtünk, a Herszon feladásáról szóló információk igaznak bizonyultak, túlbecsültük az orosz képességeket. Az ukrajnai csapatok főparancsnoki tisztségét betöltő Szergej Szurovikin tábornok és Szergej Sojgu védelmi miniszterek szerda esti közös sajtótájékoztatójukon bejelentették, hogy az orosz csapatok a kedvezőtlen körülmények miatt kivonulnak a Dnyeper jobb partja mentén fekvő területekről. Új fejezet kezdődik az ukrajnai háborúban, ám hosszú távon még korai lenne győztest hirdetni.

„De miért is adta fel végül Oroszország ismét gyakorlatilag harc nélkül a Dnyeper jobb partját?”

Elsőként mindenképp érdemes megjegyezni, hogy a döntést nem a napokban, hanem a Kreml hozzájárulásával már jóval korábban meghozhatta az orosz hadvezetés. Másrészt a probléma kulcsát vélhetően a herszoni frontvonal méregfogaként emlegetett logisztikában kell keressük. A Dnyeper jobb partja esetében már július óta szignifikáns/akut problémaként jelentkezett a logisztika kérdése, mivel az egész túlpartot mindössze kettő ponton, Herszonnál, illetve a kahovkai vízerőművön keresztül lehetett csak ellátni technikával, hadianyaggal, illetve további személyzettel. A logisztika így a szovjet hagyományokon alapuló orosz stratégiával szemben jelentős részben közúton zajlott, főképp miután megsérültek a térségbeli vasúti átkelők.

A feladott területek pirossal jelezve
Forrás:Readovka

„Még ha voltak is arra irányuló kísérletek, ám a HIMARS rakétatüzérség beérkezése óta nem sikerült a két haderő közti érintkezési vonalat azok hatótávolságán kívülre visszaszorítani, így a kevés rendelkezésre álló átkelő folyamatosan az ukrán támadások kereszttüzében maradt”

Bár az első időszakok hiányosságainak orvoslását követően mind az Antonov-híd, mind a kahovkai vízerőmű dedikált légvédelmi egységeket kapott, a tömeges rakétatámadások ellen ezek sem tudtak 100 százalékos védelmet nyújtani. Mint az a visszavonuló orosz haditudósítók által készített felvételen is látszik, a herszoni Antonov-híd, valamint a hozzá tartozó ideiglenes megoldásként szolgáló pontonhíd olyan súlyos sérüléseket szenvedett, amelyek lehetetlenné tették nemhogy a teher, de még a személyforgalom áthaladását is. Hasonló probléma bontakozott ki Kahovka esetében, mivel mind a vasúti, mind a közúti átkelő olyan súlyos sérüléseket szenvedett el az elmúlt hónapok támadásai során, hogy nem volt alkalmas logisztikai felhasználásra. Mint azt korábban említettük, az ellátási lánc részben áttért a kompok használatára, azok kapacitása elégtelen volt a felmerülő igények kielégítéséhez. Egyes utólagos orosz jelentések szerint a Dnyeper jobb partján operáló alakulatok a lőszer tekintetében rendre ellátási gondokkal szembesültek, ám erre mindeddig további bizonyíték nem érkezett.

Az említett videó a megsérült átkelőkkel Herszon térségében

„Egy átfogó ukrán támadás megindulásával reális veszélyként jelentkezett volna a logisztika elvágásának lehetősége, miközben Moszkva igyekszik minden ilyen lehetőséget elkerülni”

Mindezek mellett viszont sem a szerdai, sem az azt megelőző ukrán támadások nem jelentettek igazán kihívást az orosz védelem szempontjából. A kivonulás megkezdése előtt azokat rendre sikerült visszaverni, ezért aztán nem véletlenül érte az orosz haditudósítókat is meglepetésként a front egyes szakaszain a hidak orosz erők általi felrobbantása. Így ha a feladás mögötti katonai indokokat nézzük, a Herszonban állomásozó haderő önmagában képes lett volna a további ukrán offenzívákat is visszaverni, ám a parancsnokság felsőbb szintjei a felsoroltak mellett eddig még nem teljesen ismert okoknál fogva inkább a kivonulás mellett döntöttek.

„Akárcsak Izjum városának esetében, a problémát nem a fronton harcoló erők, hanem a mögöttes területek logisztikája, valamint a lehetséges bekerítéstől való félelem jelentette”

Egyúttal nem szabad elmenni az általunk is vizsgált kahovkai vízerőmű lehetséges kilövése mellett sem, mivel úgy tűnik, az orosz hadvezetés reális veszélyként értékelte a létesítmény sérülése/megsemmisülése esetén bekövetkező árhullámot, amely végképp minden összeköttetést elvágott volna a Dnyeper két partja között. Igaz a kivonulás kapcsán Kahovka kérdése továbbra sem tisztázott teljesen, mivel a Krím vízellátása szempontjából kulcsfontosságú Észak-krími-csatorna ellátása épp az említett tározótól függ, amelynek ukrán kézre kerülését Moszkva egyszerűen nem engedheti meg magának.

„Ám a felsorolt indokok továbbra sem tudják igazán magyarázni Herszon feladását, mivel mindez továbbra is Oroszország 1991 óta bekövetkezett legnagyobb stratégiai veresége”

Amennyiben az orosz haderő az elmúlt hónapokban a logisztikai csatornák megerősítése, valamint a fennálló problémák mielőbbi orvoslásával foglalkozott volna, most nem merült volna fel Herszon feladásának szükségessége. Már május folyamán el lehetett volna kezdeni a védelmi vonalakat kiépíteni Nyikolajev és Krivoj Rog térségében, az ukrán stratégiai infrastruktúra elleni támadások megindításáról nem is beszélve. Azt pedig olvasóinknak nem kell ecsetelni, hogy a részleges mozgósítás kihirdetése szintén megkésett lépés volt, amely a harkovi front összeomlása nélkül lehet nem történt volna meg. Ráadásul azért is kezelendő Oroszország modernkori történelmének legnagyobb stratégiai vereségeként Herszon esete, mivel így az egyetlen, kulcsfontosságú orosz kézen lévő Dnyeper átkelőt adta fel Moszkva. A Dnyeper menti területekről pedig Kijev a HIMARS indítókkal egészen a Krím-félsziget északi határáig tudja tüzérségi tűz alatt tartani az orosz célpontokat.

Az ukrán tüzérség maximális hatótávolsága az új frontvonalak mentén
Forrás:Twitter

„Egy Oroszország méretű, erejű, és a hozzá tartozó kapacitásokkal rendelkező katonai hatalom esetében illett volna legalább ezt az egy hídfőállást megvédeni”

Herszon feladásával mindennemű további nyugati irányú offenzíva lehetősége elúszott, már szó sincs Nyikolajev vagy Odessza elfoglalásáról. Avagy főszerkesztőnk Vlagyimir Putyinnak feltett kérdésére válaszolva, egyre inkább úgy tűnik, hogy Odessza meglátogatásához elegendő lesz az ukrán vízum beszerzése. Persze, nem elképzelhetetlen, hogy esetleg a balparti Ukrajna területén elvégzett sikeres offenzív műveletek, valamint az ukrán haderő kapacitásainak megtörése után ismét felmerül a Dnyeperen való átkelés kérdése, ám jelen helyzetben ez bőven a távoli jövő zenéje.

Az újonnan kialakított védelmi vonalak elhelyezkedése a Dnyeper bal partján
Forrás:Twitter

„Viszont sajátos módon a kivonulás részben pozitív hozadékokkal is járt”

Elsőként lehet említeni a logisztika egyszerűsödését, mivel a Dnyeperen való átkelés problémája akár átmenetileg, akár tartósan, de lekerült a napirendről. A túlparton állomásozó csapatok átcsoportosítását követően pedig újabb frontszakaszok védelmét lehet megerősíteni, vagy offenzív hadműveletekbe kezdeni. Utóbbiak Szurovikin nyilatkozata szerint már meg is indultak a donyecki agglomeráció részét képező Ugledar-Marjinka vonal, valamint a szintén donbasszi Artyomovszk esetében. Ugledar jelentőségét a Donyeck-Volnovaha vasútvonal közelsége adja, mivel a Krím mellett utóbbi tudná kiszolgálni a donbasszi-zaporozsjei csapatokat, ám az ukrán tüzérség lőtávolságán belül feküdve eddig nem volt alkalmas nagyobb mennyiségű teherforgalom lebonyolítására. Egyúttal, mint egyes orosz elemzések is elmondják, a túlparti jelenlét önkéntelenül is a zaporozsjei orosz védelem gyengeségéhez vezetett el. Vélhetően a Herszonból kivont alakulatokat Moszkva az észak-zaporozsjei területek védelmére fogja felhasználni, illetve nem kizárt, hogy a későbbiekben egy nagyobb offenzíva bontakozik ki a szintén a vasút szempontjából kiemelt Guljajpolje-Pologi vonal mentén, távolabbi kihatással Pavlogradra. Utóbbi valamilyen szintű kiiktatásával ugyanis szinte teljes mértékben el lehetne vágni a dél-donbasszi ukrán katonai logisztikát.

A donyecki harcok állása 2022. november 8-án
Forrás:Rybar

„Válaszul a herszoni kivonulás mögött esetleges nagyhatalmi megegyezést – sőt potenciális tűzszünetet vagy békét – sejtő teóriákra, amennyiben erre sor kerülne, aligha lehetne tartós békéről beszélni”

Kijev továbbra is foggal-körömmel ragaszkodik az 1991-es határállapotok helyreállításához – ami tartalmazza a Krím orosz feladását –, miközben Moszkva gyakorlatilag Herszon feladásával saját alkotmányát sérti meg, immár nem első esetben. Mivel ne feledjük, a népszavazások következtében az orosz jogértelmezés szerint Donyeck, Luganszk, Zaporozsje és Herszon megyék a 2014-es közigazgatási határaik mentén váltak az Oroszországi Föderáció szubjektumaivá. Ráadásul mindkét oldal folyamatos mozgósításai – valamint az ukrajnai mozgósítási hullám újbóli meghosszabbítása – mind azt a képet sugallják, hogy esetleges gyors békekötés helyett egy hosszú évekig elhúzódó háborúról beszélhetünk, amelyben győzelmet csakis az ellenfél kiütésével lehet elérni. Nemcsak orosz és ukrán oldalról, de a Nyugat szempontjából is túlságosan magasak a tétek jelenleg ahhoz, hogy bármelyik fél is kihátráljon a harcokból.

„Viszont érdekes módon Ukrajna csak vonakodva, sőt folyamatos gyanakvással fogadja az orosz kivonulás hírét”

Mihajlo Podoljak elnöki tanácsadó, Natalja Gumenjuk, az ukrán „Dél” parancsnokság szóvivője, illetve számos egyszerű harctéri katona saját videója is orosz csapdát, illetve esetleges információs hadműveletet sejt Moszkva lépése mögött. Ezeknek célja pedig Kijev erőinek becserkészése. Az eddigi sikertelen ukrán offenzívák, a megfelelő módon kiépített védelem, illetve még az elmúlt napok összecsapásainak fényében a herszoni orosz helyőrség jól működött, és vélhetően képes lett volna a terület megvédésére. Így még ha nem teljesen bevallottan, de részben Ukrajna számára is meglepetést okozott a herszoni kivonulás.

Mihajlo Podoljak elnöki tanácsadó szerda délután még kétséggel fogadta az orosz kivonulás hírét
Forrás:Twitter

„Egyes helyi jelentések alapján a frontvonal mellett fekvő, korábban bevehetetlennek tűnő településekre – mint Sznyigirjovka vagy Pravgyino – már beszivárogtak az első ukrán alakulatok, Herszon közvetlen térségét még felettébb óvatossággal kezeli Kijev hadereje”

Nem véletlen, hisz csapdalehetőséget lát benne. Bár tény, hogy az elmúlt évtizedek egyik legjobban kivitelezett átverése lenne az ukrán haderő becsalogatása Herszonba az orosz kivonulás ürügyén, jelen helyzetben borítékolhatóan tényleg visszavonta Moszkva a csapatait a Dnyepertől keletre. Egyúttal, ahogy az ukrán tüzérség az orosz területeket, úgy az orosz is képes a frissen feladott, gyakorlatilag szellemvárosként működő Herszont folyamatos tüzérségi tűz alatt tartani, potenciálisan jelentős károkat okozva az élő és technikai állományban. Így kérdés, hogy a területek megszerzése mellett mennyire tudja vajon Kijev saját oldaláról hasznosítani Herszont.

„Herszon részleges feladását nem lehet nem stratégiai orosz vereségnek tekinteni, ám messze van még innen a háború vége”

Ne feledjük, nem telt el sok idő Szurovikin tábornok főparancsnoki kinevezése óta, és egyes esetekben nem hónapok, hanem évek, évtizedek folyamatosan hibás döntéshozatalának következményeit kellene azonnal kezelnie. A szupercentralizáció, a túlburjánzó bürokrácia, a védelmi minisztériumon, valamint a felsőbb parancsnoki körökben teret nyert nepotizmus olyan toxikus elegyet alkotnak, amelyek az orosz hadsereg mindennapi működését is mérgezik. Ezek pedig háborúban jócskán a felszínre kerülnek, miközben ellenfele mögött a kollektív Nyugat sorakozott fel. Moszkvának a háború közepén. gyakorlatilag két meccs között kell haderőreformot végrehajtania, ellenkező esetben elbúcsúzhat az egyértelmű, mindenki által elismert győzelem lehetőségétől.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com