//Miért omlott össze a harkovi védelem?
Orosz harckocsi maradványai Balakleja térségében 2022. szeptember 10-én #moszkvater

Miért omlott össze a harkovi védelem?

MEGOSZTÁS

A szakértői közösséget, de még az ukrán hadvezetést is egyértelműen meglepetésként érte a Harkov környéki orosz ellenőrzésű területek védelmének gyors összeomlása. Az orosz parancsnokság az ukrán képességeket, valamint a térségre leselkedő veszélyforrásokat alá, míg saját védelmét túlbecsülte. Sajátságos módon az orosz oldal hibái sokszor megegyeznek a térségben 80 évvel ezelőtt, Tyimosenko marsall által ejtettekkel, csak a szereplők cserélődtek ki azóta. Számos, a háború kezdete óta fennálló problémát képtelen volt az orosz hadvezetés orvosolni, amelynek hátterében jórészt még a szovjet időkből visszamaradt túlzottan központosított merev struktúra áll. Mindezek ellenére még korai fordulatot emlegetni, a harkovi kivonulással inkább egy új fejezet kezdődik a hosszúra nyúló háborúban.

Orosz harckocsi maradványai Balakleja térségében 2022. szeptember 10-én #moszkvater
Orosz harckocsi maradványai Balakleja térségében 2022. szeptember 10-én
Fotó:EUROPRESS/Juan BARRETO/AFP

Nem lehet, és nem is kell ezen szépíteni, az elmúlt pár napban Oroszország első, egyúttal hatalmas műveleti vereségét szenvedte el a háborúban Balakleja és Izjum teljes, míg Kupjanszk részleges elvesztésével. Noha lehetne idézni az orosz védelmi minisztérium két nappal Balakleja eleste után tűzoltásként kiadott közleményét a donbasszi front érdekében állítólagosan végrehajtott átcsoportosításról, a helyzet ennél sokkalta súlyosabb. Szó sincs a közleményben állítólagosan hivatkozott átcsoportosításról, Oroszország egyszerűen feladott egy, szombati állapotok szerint nagyjából 2000 négyzetkilométeres területet – amihez még hozzájárult időközben a Harkovtól északra történő kivonulás zónája – nagyobb harcok nélkül. Gyakorlatilag a szombati nap végére az orosz erők egyes helyeken majdnem 100 kilométert vonultak vissza az Oszkol folyótól keletre fekvő területekre, illetve északabbra a Hotomlja-Bolsoj Burluk vonal mögé. Ám szinte biztos a Donyectől nyugatra fekvő, illetve a Donyec és Oszkol folyók közti teljes szakasz kiürítése, mivel immár Volcsanszk település evakuációja is megkezdődött. Igaz, utóbbi az ukrán diverzáns alakulatokkal és tüzérségi belövésekkel szemben védtelenül, minimális pufferzóna nélkül hagyná a Belgorod környéki határ újabb szakaszát, mint ez történt Szumi és Csernyigov régiók esetében.

A harkovi front állása 2022. szeptember 11-én helyi idő szerint 17:30-kor. Vasárnap folyamán Oroszország megkezdte erőinek kivonását Harkovtól északra, amely szemben Izjum feladásával az elmúlt hónapok harcai alapján, valamint egy Harkov elleni művelet hiányában még érthető is. Nem megerősített információk szerint az Oszkoltól nyugatra is fokozatosan vonul ki Oroszország #moszkvater
A harkovi front állása 2022. szeptember 11-én helyi idő szerint 17:30-kor. Vasárnap folyamán Oroszország megkezdte erőinek kivonását Harkovtól északra, amely szemben Izjum feladásával az elmúlt hónapok harcai alapján, valamint egy Harkov elleni művelet hiányában még érthető is. Nem megerősített információk szerint az Oszkoltól nyugatra is fokozatosan vonul ki Oroszország
Forrás:Rybar

„A harctéri sikerek hatására Kijev étvágya is megnőtt”

Pontonhidakat létesítve a jelenleg viszonylag sekély Donyec folyón a Szlavjanszk melletti Rajgorodok térségéből kiindulva az ukrán haderő ismét megtámadta a május végén orosz-szakadár kézre került Liman – 2016 előtt Krasznij Liman – települést, amelynek elfoglalása újabb hídfőként szolgálhatott volna Kijev részére a luganszki területek irányába. Bár az elsőre beérkező információk alapján Oroszország Balaklejához és Izjumhoz hasonlóan feladta Limant, mint később kiderült csak a rendvédelmi, belügyi és egyéb csapatokat vonta ki az orosz hadvezetés, helyükre reguláris alakulatokat küldve. E sorok írásakor pedig az erőteljes tüzérségi támogatással rendelkező orosz védelem sikeresen visszaverte a nagyjából 3-5 ezer fős ukrán kontingens támadási kísérleteit. Nagyjából hasonló helyzet alakult ki Liman térségében, mint Andrejevkánál a herszoni fronton. Azaz az ukrán haderő bár át tudott kelni, kitörni már nem képes a kialakított hídfőből a lakott települések – Liman, Jampol – irányába. Ráadásul a pontonhidakat az orosz tüzérség folyamatosan semmisíti meg kisebb-nagyobb eredménnyel.

A Liman környéki harcok állása 2022. szeptember 10-én #moszkvater
A Liman környéki harcok állása 2022. szeptember 10-én
Forrás:Rybar

„De Liman kivételével hogyan omolhatott össze ilyen gyorsasággal a védelem?”

A válasz ismét az ellenfél alábecsülésében rejlik. Akárcsak a sakkban, úgy a harctéren is súlyos következményekkel jár, ha nem megfelelően mérjük fel az ellenfél erejét, képességeit, lehetséges lépéseit, illetve hátterét. Az orosz parancsnokság viszont pontosan ezt tette, fókuszát a Donbasszra, és a déli frontra helyezve gyakorlatilag védtelenül hagyta Ukrajna északkeleti területeit. Az orosz hadvezetés egyértelműen alábecsülte nemcsak Kijev képességeit, de egyben a lehetséges harkovi ellentámadás jelentőségét is. A Balakleja, Kupjaszk és Izjum környéki területek védelme nem került megerősítésre, az ukrán ellentámadást nem akadályozták vagy lassították többrétegű védelmi vonalakkal kísért kiépített aknamezők, mint történt az Herszon térségében.

„De a legnagyobb problémát a nem megfelelő mennyiségű, illetve minőségű emberanyag jelentette”

Pedig akárcsak Herszon térségében, úgy a Balakleja környéki területeken is nagyrészt hónapok óta változatlan frontvonalak mellett folytak a harcok. Bár korábban is lehetett hallani létszámhiányról a térségben, de mint utólag kiderült, gyakorlatilag pár százas nagyságrendben jelenlévő rendvédelmi – Roszgvargyija, MVD, MCsSz, BARSz stb. – erőknek, plusz harmadvonalas DNR/LNR szakadároknak kellett volna tartania az alapból elégtelen védelmet. Logikusan, ahogy az ukrán területvédelmi erők oldaláról, úgy az alapvetően rendvédelmi feladatokra kiképzett alakulatoktól sem lehet elvárni, hogy egy reguláris haderő összehangolt támadásával szemben kitartsanak. Nem csoda, hogy a Balaklejától északra fekvő Volhov Jarnál a több ezer fős ukrán támadóék – amely egyes jelentések szerint létszámban felülmúlta a 15 ezres herszonit – könnyen át tudta törni az orosz vonalakat. Innentől kezdve pedig olyan gyorsasággal vesztett Moszkva területeket, hogy azt a védelem egyszerűen nem tudta lekövetni.

„A harkovi ellentámadás során Herszonhoz képest az ukrán taktika is megváltozott”

Elsőként a saját erők szétszabdalását eredményező egész frontos letámadás helyett koncentráltan, Balakleja és Sevcsenkovo térségére fókuszálva indult meg megfelelő tüzérségi előkészítés mellett az offenzíva. Másrészt maguk a települések elfoglalása helyett az elsődleges célt éppen az úthálózat, illetve logisztikai folyosók feletti ellenőrzés megszerzése jelentette, amellyel gyakorlatilag csapdába ejtették a városokban ragadó orosz védelmet. Mert még ahol az orosz csapatoknak sikerült is feltartóztatniuk az ukrán támadást – mint történt az a tengerészgyalogosok által védett Sevcsenkovo esetében – egyszerűen idővel fel kellett adniuk pozícióikat a bekerítés elkerülése érdekében. Orosz elemzések szerint sajátságos módon a Harkov térségében alkalmazott ukrán taktika a közel-keleti milíciák, illetve az Iszlám Állam módszerére hajaz. Azaz elsőként kisebb létszámú, ám rendkívül mobil egységekkel képes volt Kijev mélységben behatolni a gyengén védett orosz vonalak mögé, hamar elvágva az utat a lehetséges erősítés elől. Ezt követően pedig már megindulhatott a nehéztechnika, valamint a nagyobb létszámú gyalogság az átszaggatott frontszakaszokon keresztül.

Az Izjum-Balakleja-Kupjanszk háromszög főbb útvonalai #moszkvater
Az Izjum-Balakleja-Kupjanszk háromszög főbb útvonalai
Forrás:Twitter

„Egyúttal a támadásban jelentős létszámú nyugati fegyverzet, illetve állítólagosan nyugati zsoldos is részt vett”

Utóbbit teljességgel nem tudjuk megerősíteni, mert bár pár videó nyilvánosságra került, ahol vélhetően angol anyanyelvű katonákat láthatunk, ebből még nem lehet következtetést levonni a front egészére vonatkozóan. Az viszont biztos, hogy a művelet kidolgozására biztosan nem Kijevben, hanem Washingtonban, illetve Londonban került sor. Másrészt részben a terepviszonyok, részben a térségbe telepített jelentősebb mennyiségű légvédelem következtében az orosz légierő sem tudott olyan eredményességgel operálni, mint tette azt a herszoni front mentén. Gyakorlatilag mindent egy kártyára felrakva Ukrajna megmaradt légvédelmének döntő hányadát Harkov térségében vonta össze, amely a mobil harcászatra alapuló taktikával kombinálva, mint látjuk bevált. Eközben az ukrán hadvezetés ki tudta használni az elmúlt időszakban egyre inkább lelassuló orosz offenzíva nyújtotta lehetőségeket, és olyan tartalékokat tudott képezni, amelyeket aztán a herszoni és harkovi offenzívák során láthattunk bevetésen.

Ukrán Panzerhaubitze 2000 önjáró lövegek Balakleja térségében

„A harkovi és Izjum környéki frontok, valamint a Nyugat/Otvazsnije néven emlegetett harccsoport a háború kezdetétől fogva notórius problémaforrásként jelentkezett”

Emlékezzünk csak a harkovi körgyűrű térségében már a háború első napjaiban bekövetkezett jelentős orosz technikai és személyi veszteségekre, vagy a városba történő, gyakorlatilag előkészítetlen bevonulásra. Továbbá szintén kezdettől fogva problémaként jelentkezett a fentebb már említett megfelelő mennyiségű orosz élőerő hiánya, amelyet főképp belügyi alakulatokkal próbált a hadvezetés pótolni. Persze a front mögötti, kvázi hátországi területek ellenőrzésére elegendőek a rendvédelmi, belügyi és egyéb, nem direkt módon harcoló alakulatok, de azokat a frontvonalba, védelmi céllal telepíteni hatalmas felelőtlenség. Nem önmagunkat dicsérve, ezzel még a nem szolgálatot teljesítő közönség is tisztában van. Mintha a harccsoport vezetése még mindig békeidőben ragadva nem lenne tisztában a háború alapvető jellemzőivel. Ráadásul a katonai-civil adminisztrációk közül a harkovi állt fel a legnehezebben, még az ukrán támadás kezdetekor is több helyütt hiányoztak helyi hatóságok, a kommunikációs problémákról nem is beszélve.

„Sajátságos módon az Otvazsnije harccsoport parancsnoksága épp ugyanazokat a hibákat követi el, mint tette azt Tyimosenko marsall 1942 tavaszán és nyarán”

Akárcsak most, a harcok akkor is főképp Szaltov, Izjum, Balakleja és Kupjanszk térségében folytak, csak az ukrán helyett a német vezetésű tengelyhatalmi erők lendültek ellentámadásba nyugati irányból. Még a támadás iránya is szinte teljesen megegyezett a mostanival, azaz Kupjanszkot nyugati, Izjumot nyugati és déli irányból – Szlavjanszk felől – támadta a Wehrmacht, megkerülve a Sztarij Szaltov térségében kialakított szovjet megerősített állásokat, valamint az izjumi kiszögellést. A nem megfelelően kialakított védelem következtében a front május végére összeomlott, a németek átvették a kezdeményezést, és a szovjet csapatok végül június 25-én, egy lakonikus távirat keretében hagyták el Kupjanszkot. Az összeomló védelem következtében nem sikerült 1942 nyarára megállítani a Wehrmachtot, az pár héten belül immár Voronyezst is elfoglalta, és végül augusztusra már Sztálingrádnál járt.

A második harkovi csataként emlegetett összecsapás eseményei térképen ábrázolva #moszkvater
A második harkovi csataként emlegetett összecsapás eseményei térképen ábrázolva
Forrás:Wikipédia

Miután 1942 óta a terepviszonyok, a természeti adottságok, és a települések elhelyezkedése gyakorlatilag nem változott, az orosz parancsnokság igazán utánanézhetett volna az egykori felettesek által levont tanulságoknak, elkerülve a hasonló hibák elkövetését. Ám mint látjuk a jelen helyzetben, a villámnak 80 év elteltével sikerült kétszer ugyanoda csapnia.

„Ukrajna Harkov környéki sikerei megint rámutatnak arra, hogy hiába akar Oroszország a különleges katonai művelet képében egyfajta <Tesco gazdaságos> háborút folytatni egyszerűen ez nem így működik”

Hónapok óta hangoztatott probléma az Ukrajnában tartózkodó orosz erők létszámhiánya, amely miatt nem tud Moszkva sem elég gyorsan előrenyomulni a Donbassz térségében, sem pedig megvédeni minden frontszakaszt. A probléma ráadásul nem is a haditechnikai eszközöket érinti, hanem magát az élőerőt. Avagy hiába van Oroszország technikai fölényben, sajátságos módon Ukrajna részben a szovjet hagyományokat követve képes azt a húsdarálóba beküldött tömeges élőerővel kompenzálni. Minimum a jelenlegi létszám duplájára kellene emelni az Ukrajnában tartózkodó orosz katonák számát, amely előtt inkább politikai, mintsem hadászati akadályok állnak. Egyszerűen az orosz vezetés – élén Vlagyimir Putyinnal – nem akar elszakadni a korlátozott művelet toposzától, hiába folyik már kezdettől egy teljes értékű háború a két ország között. Ez pedig nemcsak a csapatok létszámában, de a stratégiai fontosságú ukrán célpontok érintetlenül hagyásában is megmutatkozik, amelyre sajátságosan még Dmitrij Medvegyev és Ramzan Kadirov is rámutatott. Az utánpótlást keletre szállító Dnyeper hidak még mindig állnak, a vasúthálózat működik, az üzemanyag ellátás megoldott, nyugatról gond nélkül érkezik a haditechnika, és még sorolhatnánk. Ilyen hozzáállással nem lehet háborút vívni, nemhogy rövid távon befejezni.

A Dnyeperen átívelő legfontosabb ukrán hidak. Gyakorlatilag az infografika áprilisi készítése óta a helyzet vajmi kevés változás történt #moszkvater
A Dnyeperen átívelő legfontosabb ukrán hidak. Gyakorlatilag az infografika áprilisi készítése óta a helyzet vajmi kevés változás történt
Forrás:Rybar

„Az is kérdés, hogy a kezdeti erősítések beérkezése ellenére miért döntött végül mégis Oroszország a területek ilyen léptékű feladása mellett”

Mert bizony ez még Ukrajnát is meglepte. Mintha az orosz hadvezetés túlságosan bepánikolt volna a kezdeti ukrán sikereket látva, és a harc felvétele helyett inkább egyből a biztosabbnak tűnő Oszkol folyótól keletre fekvő védelmi vonal mögé húzódott volna vissza. Mindezt ráadásul úgy, hogy nem feltétlenül szenvedett volna vereséget az összecsapásokban. A válasz viszont megint a helyzet nem megfelelő felmérésében rejlik. Azaz bár a kezdeti felocsúdást követően Moszkva szinte ömlesztette az erősítést a front térségébe, arra már túl későn, lassan, ráadásul rossz helyen került sor. Többek közt Alekszandr Koc neves orosz haditudósító elmondása szerint az izjumi hídfőt a beérkező csapatokkal meg lehetett volna védeni, ám mire azok a térségbe értek, a bekerítés veszélye miatt már meg kellett kezdeni a visszavonulást.

Utánpótlás érkezése Harkov térségébe

„Ismét megmutatkoztak az egykori túlburjánzó szovjet bürokráciából, és végletekig fejlesztett központosításból adódó problémák, amelyeket az orosz haderő 1991 óta képtelen leküzdeni”

Mert nyugati társaihoz képest egyszerűen a szovjet doktrína örökségeként az orosz haderő bizony jóval merevebb és központosítottabb, míg a nyolc éve tartó reformok hatására Ukrajna részben legalább tudott ezzel szakítani. Ez pedig hadműveleti szinten egészen komolyan megmutatkozik, nagyobb műveleti szabadságot, illetve kreativitást adva az ukrán parancsnoki lánc alsóbb szintjeinek, és visszafogva az orosz lehetőségeket. Mintha egy olajszállító tankerhajót és egy yachtot hasonlítanánk össze. Avagy lehet, hogy ütközéskor a tanker puszta méreteinél fogva maga alá gyűri a nála kisebbet, ám a másik okosan manőverezve ki tudja őt kerülni.

„A háború kezdete óta újabb és újabb területeken válnak nyilvánvalóvá a merev szerkezetből adódó masszív tehetetlenségi energia hátrányai orosz oldalról”

Ezt pedig súlyosbítja a rendszer megreformálására irányuló esetleges kreatív ötletek szisztematikus lenyesése. Katonai elemzéssel, illetve nyílt forrású hírszerzéssel foglalkozó orosz Telegram fiókok is megjegyezték, hogy a jelenleg zajló Vosztok-2022 hadgyakorlat mintha semmit sem tanult volna az elmúlt fél év háborújából. A páncélozott járművek és a tüzérség ugyanolyan sűrű egyenletes sorokban sorakozik fel a mező közepén, mint ami a háború első napjaiban hatalmas veszteségekhez vezetett. A légierő pedig precíziós eszközök helyett még mindig szinte kizárólag nem irányított fegyverzetet használ.

A Vosztok-2022-ről közzétett védelmi minisztériumi videó, ahol jól láthatóak az említett problémák

De az éves nagy stratégiai hadgyakorlat megtartása is részben a merev parancsnoki-minisztériumi struktúrának tudható be. Avagy persze érthető a Kínával közösen tartott hadgyakorlat politikai jelzésértéke, mégis egy háború közepén vétek Moszkva részéről erőit így „elpazarolni”. Mert az a több tíz ezres állomány, amely jelenleg Szibéria és a Távol-Kelet gyakorlóterein tartózkodik, nemcsak stabilizálni tudná a Harkov környéki frontokat, de ellentámadásba fordulva vissza is tudná foglalni az elvesztett területeket.

„Továbbá a merev struktúrák kapcsán elég csak az általunk már annyiszor emlegetett felderítő drónok, illetve a drónok elleni elektronikai fegyverzet kérdését nézni”

Avagy a minisztériumi vízfej tehetetlensége miatt végül a fronton harcoló alakulatokat önkéntesek látták és látják el közösségi finanszírozással beszerzett eszközökkel. De említhetnénk a hivatalos orosz kommunikáció felettébb csendes mivoltát is a Harkov környéki események kapcsán, avagy a felettébb kínos fiaskó helyett a híradások inkább II. Erzsébet halálával vagy Moszkva alapításának évfordulójával vannak tele. Egyúttal az orosz védelmi minisztérium napi jelentései szinte napokig változatlanul nem tettek említést a területi veszteségekről. Amikor meg igen, azt a közleményt jobb lett volna ki sem adni. Főképp a modern információs világban nem működik a kínos események elmismásolásának taktikája, idővel a lakosság rá fog döbbenni a nyilatkozatok, és a valóság közti különbségre. Cserébe a visszavonulások kapcsán az orosz fél sokkalta rugalmasabbnak mutatkozik az ukránnál. Avagy Moszkva az élőerő védelmében még a bekerítés lehetséges kezdete előtt kivonja veszélyeztetett csapatait az adott zónából, míg ahogy azt Liszicsanszk vagy Mariupol példája mutatja, Kijev sokszor inkább politikai okoknál fogva a végsőkig halasztja a döntést.

„Viszont Ukrajna Harkovnál és Herszonnál is a tartalékaival játszik”

Ugyanis a fentebb említett húsdaráló taktika nem fenntartható, annak hosszú távú demográfiai hatásairól nem is beszélve. Bár jelenleg még Ukrajna elegendő humán tartalékokkal rendelkezik a harcok huzamosabb ideig történő folytatásához, nem véletlen került középpontba a nők sorozásának kérdése, valamint a sorköteles korú lakosság – szintén a nőket is beleértve – utazási tilalma. Illetve ne feledjük a mennyiség és minőség közti különbséget. Hiába van Kijevnek a folyamatos sorozások révén nagyjából 500-700 ezres hadereje, abból legjobb esetben is nagyjából 200 ezer főt tesznek ki a több éves profi kiképzésen átesett, harci tapasztalattal rendelkező, normálisan felfegyverzett alakulatok. A maradék 300-500 ezer fő nem más, mint a rögtönzött, legfeljebb 3 hónapos kiképzést kapott, hiányos felszereléssel operáló területvédelmi tartalékos.

„Miután pedig az több esetben is bebizonyosodott, utóbbiak önmagukban nem képesek sem tartósan eredményes védekezésre, sem offenzív műveletekre”

Viszont a profi haderő a háború kezdete óta folyamatosan zsugorodik, egyes becslések a kezdeti létszám 50 százalékára teszik a halottak vagy tartósan harcképtelenek arányát. Amennyiben pedig a profi haderő egyszerűen lemorzsólódik, az olyan lenne az ukrán hadsereg számára, mint a gerincének megroppanása. A profi haderő tartja jelenleg a Donbasszt, valamint támad Harkovnál és Herszonnál. Elvesztésük esetén nem lenne olyan erő ukrán oldalon, amely képes lenne megállítani a jelentősen nagyobb kiképzett tartalékokkal rendelkező orosz hadsereget. Ellenben épp a fenti forgatókönyv bontakozik ki mindkét ellentámadás esetében a harcedzett ukrán csapatok felőrlésével. Orosz jelentések szerint az ellentámadások során az elmúlt héten súlyos veszteségeket szenvedett el az ukrán fél,  hiszen 4 ezer halott és 8 ezer sebesült nagyon soknak számít.

Harkov esetében a helyi kórházak megtelte után egyes sérülteket egyenesen Kijevig kellett szállítani.

„Persze, ismerve az orosz politikai, biztonsági, de főképp birodalmi gondolkodást, a jövőre vonatkozóan nem jelentene tartós megoldást az ukrán haderő felmorzsolása”

Mivel Moszkva szempontjából nézve az 1991 óta stabilan instabil hintapolitikát folytató ukrán államiság, ami a problémát jelenti. Így például hiába számolná fel mondjuk jelen konfliktus végére Moszkva az ukrán haderőt, az ukrán kézen maradt területek potenciális veszélyforrásként, illetve a nyugati fegyverek lehetséges telepítési helyszíneként ugyanolyan közel feküdnének az orosz magterületekhez. Miután pedig Belarusszal ellentétben főképp a jelenlegi háború következtében aligha valószínű, hogy az elkövetkező évtizedekben nemhogy oroszbarát, hanem egyáltalán semleges vezetés kerüljön Kijevben hatalomra, orosz szempontból nem maradt más, mint saját határainak kiterjesztése a lehető legnagyobb mértékben nyugati irányba. A közvetlenül az orosz határ mentén fekvő területek ilyen jellegű feladása, mint amit Harkov térségében most láthatunk viszont pont ennek a célnak tesz keresztbe.

„A hadászati kérdések mellett pedig nem szabad elfeledkezni a területek lakosságáról sem, akik jogosan érzik magukat Moszkva és Oroszország által átverve”

Avagy sokak az orosz haderővel együtt távoztak a bevonuló ukrán csapatok elkövetkező repressziójától való félelmükben. Mert Kijev szinte biztosan azonnal erőteljes tisztogatásba fog kezdeni a megszerzett területeken oroszbarát elemek után kutatva. Mint pedig azt a Kijev környéki kivonulás után tudjuk, utóbbi kategóriát az Ukrán Biztonsági Szolgálat – SzBU – eléggé rugalmasan kezeli. Ahogy azt nem egy ukrán tisztviselő is megfogalmazta, már a humanitárius segély elfogadása is orosz kollaborációnak minősül Kijev szemében.

Harkovi területekről menekülő civil lakosok konvoja az orosz határ közelében

„Természetesen kérdés, hogy a március-áprilisi kijevi kivonuláshoz hasonlóan Moszkva vajon tartósan adta-e fel ezeket a területeket, vagy csak ideiglenesen, megakadályozva az arcvonal teljes összeomlását”

Ugyanis utóbbi esetben mindenképp számítani kell a jövőben valamilyen formájú orosz ellentámadásra, igaz a jelenlegi helyzetben még a frontvonalak stabilizálása is jelentős eredményként jelentkezne orosz oldalról. Erre vélhetően az Oszkol folyó keleti partja mentén kerülhet sor, miután a természetes akadály mellett a főbb közlekedési és vasútvonalak utóbbi térségen haladnak keresztül. Nem véletlen, hogy csak Kupjanszk nyugati felét adta fel az orosz haderő, mivel minden fontos infrastruktúra az Oszkol túlpartján helyezkedik el. Végszóként korai lenne még a hadiszerencse megfordulásáról beszélni, mivel bár jelen események mindenképp jelentős orosz műveleti veszteségek, messze van még a háború vége. A közelben maradva ne feledjük, hogy két éven belül Harkov is négyszer cserélt gazdát a második világháborúban. Más dolog egy területet elfoglalni, és más azt megtartani.

MEGOSZTÁS

1997-ben született, jelenleg is tanulmányait folytató nemzetközi kapcsolatok szakértő. Érdeklődési körének középpontjában Oroszország, az orosz fegyveres erők, az orosz és globális geopolitika, biztonságpolitika, valamint alapvetően a haditechnikával összefüggésben felmerülő témák állnak. Mindezeken túl aktívan figyelemmel kíséri a globális világrend fokozatos átalakulását. Diplomáját nemzetközi tanulmányok szakon szerezte, angolul, oroszul és németül beszél.