Magyar Ikarus és orosz troli

A közelmúlt, de különösen az elmúlt néhány évtized elért eredményei a népi diplomácia sikeréről tanúskodnak magyar és orosz részről egyaránt. A magyar-orosz kapcsolatok humán diplomatái által folytatott aktív társadalmi párbeszéd és kutatómunka mérföldkövei konkrét példákon is nyomon követhetők Arszenyij Zamosztyjanov és Vagyim Arisztov érdekfeszítő írásaiban.

Viczai Péter írása a #moszkvater.com számára

Szovjet gyártmányú trolibusz a Kálvin téren 1963-ban
Fotó:FORTEPAN/Magyar rendőr

A kortárs orosz író, költő Arszenyij Zamosztyjanov tollából 2009-ben Moszkvában megjelent orosz nyelvű könyv Szólnak legendák oroszokról és magyarokról címmel a népi diplomácia jegyében íródott. A szerző olyan magyar és orosz vonatkozású történelmi tényeket, eseményeket, érdekes fragmentumokat, kis túlzással minilegendákat vonultat fel munkájában, amelyek szemléletes módon ábrázolják a népeink és kultúráink közötti kapcsolatok fontosságát.

„Nem kevés szó esik a műben a magyar és az orosz huszárok kísértetiesen hasonló öltözékéről, vagy például Liszt Ferenc több évtizedes lelki (szerelmi) kapcsolatáról az Oroszországban született és nevelkedett Karolina Wittenstein hercegnővel”

Az igazán tüzes tokaji bor, amely II. Rákóczi Ferenc és I. Péter cár barátságát megalapozta, szinte megkerülhetetlen téma a magyar-orosz kapcsolatok tárgyalása során. A magyarországi tokaji borok nagy részét ugyanis az orosz főnemesi osztály fogyasztotta el oly jelentős mértékben, hogy a magyar lakosság időnként hiányt is szenvedett e borokat illetően. Mielőtt azonban a komoly érdeklődést mutató orosz nemesi udvar elkezdte volna vásárolni a kiváló magyar tokajit, II. Rákóczi Ferenc nagyon helyesen megkóstoltatta azt Nagy Péter cárral.

„Az uralkodó reakciója kissé talán meglepő volt, aki a következőket mondta, még soha semmi és senki nem győzött le úgy, mint a tokaji bor. Ettől kezdve a két történelmi híresség kapcsolata érthető módon baráti mederben folytatódott tovább”

A közelmúlt példáit idézve Zamosztyjanov emlékeztet az orosz utakat máig koptató Ikarusokra, valamint a magyar főváros utcáin is futó orosz gyártmányú trolibuszokra. A szerző nem megy el szó nélkül Farkas Bertalan neve mellett sem, aki 1980-ban a szovjet-orosz származású Valerij Kubaszovval együtt repült a világűrbe. Ami pedig a néhány évtizeddel ezelőtti eseményeket illeti, a publicista kitér az ismert orosz, majd magyar állampolgárságot is szerzett rendező, Jurij Ljubimov személyére, valamint a szakember keze alatt ismertté vált, és nálunk is kultusszal övezett ikonikus dalnok, Vlagyimir Viszockij életére, költői és dalszerzői munkásságára.

A Kazahsztánban élő Olga Kocsanova költő és előadóművész az egyik vele készített interjúban nyilatkozta, hogy az orosz szerzői dal, mint műfaj mára a világ számos országában viszonylag nagyszámú követővel vagy hallgatói táborral rendelkezik. Ezen megállapítása főként azokra az országokra vonatkozik, ahol komoly hagyományai vannak a költészetnek és a különböző zenei műfajokat, így például a szerzői dalokat is tisztelet övezi. Napjainkban e megállapítás a legtöbb országra nézve már elmondható, mivel egyre nagyobb számban él orosz ajkú lakosság a világ minden részén. Mindebből az is következik, hogy a szerzői dal, mint olyan, mára a népi diplomácia egyik meghatározó eszközévé vált, amit más zenei műfajokról már nehezebben lehetne elképzelni – zárja gondolatait Kocsanova.

„A szerzői dalok kapcsán érdemes visszautalni a több éven át tartó tokaji projekt egyik talán legszínesebb rendezvényére, a 2015 decemberében megrendezett nagysikerű Nemzetközi Konferenciára és Baráti Találkozóra, amelynek keretében a legendás szovjet–orosz bárd és előadóművész Vlagyimir Viszockij egy teljes történelmi korszakot megidéző, megörökítő repertoárjából hangzott el néhány sajátos hangvételű zenés költemény a népeink közötti igaz barátság jegyében, és azt tovább erősítendő”

A magyar-orosz kapcsolatok terén a népi diplomácia egyik ugyancsak fontos mérföldköve Vagyim Arisztov történész és újságíró könyve Budapest és Magyarország orosz világa: karcolatok és cikkek a történelmi múltról és jelenről címmel, amely 2003-ban látott napvilágot Budapesten, mintegy négyéves előkészítő munkát követően. Az 512 oldalas orosz nyelvű mű az első igazán komoly munka hazánkban, amely viszonylag átfogó képet ad a Magyarországon élő orosz ajkú közösségek helyzetéről, történetéről, kultúrájáról, a magyar társadalomban betöltött szerepéről, a nagyközönség, valamint a társadalom többsége számára nem feltétlen ismert személyek sorsáról, életútjának alakulásáról.

„A könyv három igencsak terjedelmes fejezetből áll, amelyek számos kisebb alfejezeteket foglalnak magukban. Az első, történelmi fejezet az ókori történésektől kezdve jeleníti meg a közös múltbéli események emlékezetesebb mérföldköveit. A szerző Zamosztyjanovhoz hasonlóan részletesen mutatja be a II. Rákóczi Ferenc és Nagy Péter cár idején ismertté vált Tokaji Orosz Borvásárló Bizottság működését és 65 éven át tartó eredményes tevékenységét. Tárgyalja az első, valamint a második világháborús eseményeket, majd a Nagy Honvédő Háború utáni időszakot”

A Kádár korszakról is beszámol Kádár János egykori titkárnőjének és személyi tolmácsának, Barta Nagyezsdának köszönhetően. Külön alfejezetet szentel az országaink közötti állami szinten megvalósuló diplomáciai kapcsolatok részletes bemutatásának, amelynek keretében a hazánkban az ezredforduló tájékán szolgálatot teljesítő magas rangú, valamint vezető beosztású orosz diplomatákkal készített beszélgetéseket közöl egészen 2003-ig, a könyv megjelenésének dátumáig.

A második fejezet Az ezredfordulón címmel részletes leírást ad a különböző népességi, földrajzi, gazdasági, tudományos, kulturális, művészeti, oktatási, vallási és egyéb ismeretekről a hazánkban élő szép számú orosz ajkú kolóniával kapcsolatban. Próbál választ adni a gyakran felmerülő és visszatérő kérdésre, hogy valójában hány orosz ajkú ember élhet Magyarországon? A könyvben a szerző pszichológiai vonatkozású témákat is érint, mint például az eloroszosodás és az elmagyarosodás kérdése vagy az orosz ajkú emberek sajátos félelmei a magyarokat illetően és fordítva. Értelemszerűen szól az orosz nyelv magyarországi helyzetéről, továbbá az orosz anyanyelvű állampolgárok magyar nyelvhez való viszonyáról is.

„Ugyancsak a második részben a publicista különös figyelmet szentel a vidéki Magyarország gazdag orosz világának főleg Székesfehérvár, Pécs, Paks, Szeged, Kecskemét és Veszprém vonatkozásában”

Bemutatja a székesfehérvári orosz kolónia életét, a helyi orosz klub történetének főbb eseményeivel. Pécset egyetemvárosként ábrázolja, ahol hazánk legrégebbi egyeteme található. Részletesen ír az egykoron Pécsett állomásozó orosz egységekről, és nem utolsósorban az uránbányászatról, amely az 1960-as években szovjet segítséggel komoly fejlődésnek indult. A paksi orosz világ története is alapvetően a ’60-as években veszi kezdetét, és az 1980-as évek végére ugrásszerű ipari fejlődés valósulhatott meg a térségben. A szerző szavait idézve az orosz segítségnek köszönhetően 152 vállalat és ipari objektum létesült a városban és környékén, többek között például a Paksi Atomerőmű is. A történész említést tesz a szegedi orosz klub megalakulásáról, ahogy nem feledkezik el megemlékezni a kecskeméti vagy a veszprémi orosz katonafeleségek történetéről sem.

„A harmadik és egyben utolsó nagy fejezet Emberek és sorsok címmel ugyancsak érdekes kérdésekre és személyes történetekre irányítja rá a figyelmet”

A Mester és Margarita Bulgakov-regény alapján Vagyim Arisztov nagyon találóan elnevezett Mester és Katalin című írása a moszkvai Taganka Színház egykori alapítója és művészeti vezetője, Jurij Petrovics Ljubimov, valamint magyar felesége, Koncz Katalin történetét meséli el. A világhírű rendezőnek Göncz Árpád köztársasági elnök 1999-ben magyar állampolgárságot adott, ami, mint később kiderült, komoly jelentőséggel bírt. Arisztov gondolatait idézve a magyar-orosz államközi kapcsolatok elhidegülésének idején Ljubimov személye kétségkívül összekötő szál volt a magyar és az orosz nép barátságának további elmélyítése terén.

Végül, de nem utolsó sorban a könyv utolsó írásainak egyikében a Magyar-Orosz Művelődési és Baráti Társaság korábbi kulturális alelnökéről, a Moszkvai Magyar Nagykövetség egykori kulturális attaséjáról, Kéri József diplomatáról is olvashatunk. A szerző Kéri Józsefet a magyar és az orosz kultúra megszállott, szenvedélyes propagandistája képében ábrázolja, aki komoly érdemeket szerzett országaink kulturális kapcsolatainak alakítása terén. Évtizedeken át tevékenyen járult hozzá a népeink közötti baráti együttműködés és társadalmi párbeszéd ápolásához, elmélyítéséhez, amely a mai napig érezteti hatását.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com