//Orbán nem lóg ki a sorból
Vlagyimir Putyin orosz elnök és Orbán Viktor miniszterelnök sajtótájékoztatója BUdapesten 2019. október 30-án #moszkvater

Orbán nem lóg ki a sorból

A Török Áramlat, a paksi bővítés és globális kérdések álltak Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor budapesti tárgyalásainak középpontjában. A magyar kormányfő kijelentette, Budapest abban érdekelt, hogy a Nyugat és Oroszország közötti együttműködés minél inkább javuljon.

Vlagyimir Putyin orosz elnök és Orbán Viktor miniszterelnök sajtótájékoztatója BUdapesten 2019. október 30-án #moszkvater
Vlagyimir Putyin orosz elnök és Orbán Viktor miniszterelnök sajtótájékoztatója Budapesten 2019. október 30-án
Fotó:EUROPRESS/Aleksey Nikolskyi/Sputnik

Európa lassan megérkezik oda, ahol a magyar kormány már tíz éve áll. Orbán Viktor már akkor tárgyalt Vlagyimir Putyinnak, amikor a Nyugat még Oroszország kirekesztésével volt elfoglalva. Azóta azonban nagyot változott a világ. Az orosz elnökkel nemcsak hagyományos uniós partnerei, így az olasz, az osztrák, a finn vagy a görög politikusok találkoznak rendszeresen, de látványosan nyitott Moszkva felé az unió jelenleg legaktívabb vezetője Emmanuel Macron is. A francia elnök kijelentette, hogy Oroszország Európa része, és nélküle nem lehet az európai biztonságról beszélni. Rendezné Moszkvával a kapcsolatokat Donald Trump is, ha hagyná ezt az amerikai elit oroszellenes része.

„Az orosz kapcsolatok miatt oly sokat bírált Orbán Viktor tehát e tekintetben már egyáltalán nem lóg ki a sorból. Így aztán hiába tüntet Putyin látogatása ellen az ellenzék, ez az attitűd szembe megy a magyar és az európai társadalmak többségének hangulatával is”

A kapcsolatokat ugyan a magyarok többsége már nem mélyítené tovább, a pragmatikus alapokon nyugvó, mindkét fél számára előnyös együttműködéssel szemben azonban nincs kifogása. Mint a Nézőpont Intézet által tíz közép-európai országban készített közvélemény-kutatásból kiderül, „oroszbarátság” tekintetében Magyarország a centrista országok közé tartozik. A magyar közvélemény 43 százaléka pozitív, míg 36 százaléka negatív véleménnyel van Oroszországról.

Nem nevezhető oroszbarátnak még a Fidesz sem, amelyben ugyan manapság háttérbe szorult az atlantista szárny, ám sokan inkább igazodnak a kormányfő irányvonalához, még ha ezt nem is teljesen így gondolják. A magyar-orosz viszony a közös érdekekből kiinduló pragmatizmus mellett lényegében Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin különleges kapcsolatán alapul. A két politikus sok tekintetben hasonlóan látja a világ átalakulását, hasonlóan viszonyulnak az ideológiai alapú liberalizmushoz, és mindkettőjüket inkább a globális kérdések érdeklik. A magyar miniszterelnök érezhetően tiszteli az orosz államfőt, és láthatóan imponál neki, hogy rendszeresen a világ egyik legbefolyásosabb politikusának társaságában mutatkozhat. Putyin is értékeli Orbán kvalitásait, és ezeken a találkozókon a nehezebb időkben is demonstrálhatta, hogy Oroszországot nem lehet, és nem is érdemes elszigetelni.

„Erős túlzás egyébként az is, hogy Orbán Viktor lenne a Kreml „tójai falova” az Európai Unióban. A magyar kormányfő Putyin nélkül is sok tekintetben bírálja az unió jelenlegi politikáját, ám az fel sem merül benne, hogy Magyarország ne a nyugati világhoz tartozna”

Ez azonban szerinte nem zárja ki, hogy Magyarország kapcsolatokat építsen Oroszországgal, Kínával vagy éppen Törökországgal. Már csak azért is, mert Orbán politikai alapvetése, hogy Magyarország Moszkva, Berlin és Isztambul háromszögében élte az életét, így elemi érdeke, hogy mindegyik érintett hatalommal jó kapcsolatokat ápoljon, és így szélesítse a mozgásterét. Orbán úgy látja, Magyarország abban érdekelt, hogy a Nyugat és Oroszország közötti együttműködés minél inkább javuljon. Mint most is fogalmazott,  a történelmi tapasztalatok azt mondatják, ha Európa nyugati és keleti fele, ha a NATO és Oroszország közötti kapcsolatok jók, akkor azzal Magyarország is nyer. Úgy tűnik, Moszkva is tisztában van azzal, hogy Budapesttől és Orbántól mit várhat. Bár a véleményformáló elit egy része túlértékelte Orbán oroszbarátságát, és abban reménykedett, hogy Budapest megvétózza a szankciók meghosszabbítását, a Kreml ennél józanabban gondolkodik.

Jogosan merül fel ugyanakkor a kérdés, hogy miért érdeke a magyar kormánynak a két ország méreteiből, súlyából adódóan is aszimmetrikus kapcsolat erősítése. Mindenek előtt azért, mert – ahogy Orbán is utalt rá – a házszámot egyik ország sem választhatja meg. Oroszország nemcsak az európai biztonság fontos tényezője, de az eurázsiai geopolitikai térség két pólusának együttműködésének hiánya mindkét pólus, az Európai Unió és Oroszország versenyképességét is gyengíti. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok oly sok energiát fektet e két fél együttműködésének megakadályozásába. Földrajzi helyzete miatt Közép-Európa még inkább érdekelt abban, hogy jó kapcsolatokat ápoljon a régió nagyhatalmával.

„Kiemelten fontos ez a jó kapcsolat már csak azért is, mert ez a térség különösen erősen függ az orosz energiaforrásoktól”

Ennek a függőségnek a csökkentése a szuverentást erősíti, ám az orosz energiahordozók kiváltása még középtávon sem reális. Az energiabiztonságot erősítendő ezért támogatja a magyar kormány a források diverzifikálása mellett a tranzitútvonalak bővítését. Ezért volt a találkozó központi kérdése a bekapcsolódás a Török Áramlatba. A tervek szerint ezen az útvonalon Magyarország 2020 után kaphat gázt. S persze, fontos az energiamix helyes megválasztása is. Így aztán a jó két éves csúszásban lévő paksi bővítés állása is természetes módon a napirenden szerepel. Nem mindegy például, hogy mikor kezdődik a hitel törlesztése.

„E hatalmas közös beruházás védőernyője alatt fejleszthetők a humán kapcsolatok és a kereskedelem is. E téren még bőven van tennivaló”

Már csak azért is, mert jó lenne a kereskedelemben meglévő egyensúlytalanság korrigálása. Ehhez a politikai kiváló kapcsolatok jó hátteret adnak, hiányzik azonban az exportképes termék és a tőke is. Örömteli, hogy a szankciók bevezetése óta a tavalyi volt az első év, amikor a kereskedelmi forgalom nőtt, ráadásul 30 százalékkal. Ahhoz azonban, hogy a jelenlegi – orosz adatok szerint 7, míg a magyar számítások szerint 6,5 milliárd dolláros forgalom növekedjen, Magyarország belső gazdasági problémáit kellene megoldani és az üzleti környezetet javítani. Jó példákat látunk a gyógyszeripar, a vetőmag export vagy az állategészségügy területén, ám ezt a kört jelentősen bővíteni kellene ahhoz, hogy az aszimetria csökkenjen, és a lefölözhessük a politikai kapcsolatokból adódó lehetőségeket. Érdemes lenne az osztrák példából tanulni. Nyugati szomszédunk ugyanis kevesebbet beszél a keleti kapcsolatokról, annál többet tesz azonban azok fejlesztésért.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.