//A moszkvai vendég
Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin találkozója 2019-ben Budapesten #moszkvater

A moszkvai vendég

MEGOSZTÁS

Két év után újra személyesen találkozik Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor. Méghozzá különleges helyzetben, (hideg)háborús hisztéria közepette. Olyankor, mikor mindenki az orosz elnök gondolatait lesi. Ezek után aligha lehet kérdés, hogy érdemes-e ilyenkor Moszkvába látogatni. Még ha ezt nem is mindenki gondolja így. Miért lehet mégis értelme egy ilyen találkozónak, és hogy állnak a magyar-orosz kapcsolatok?

Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin találkozója 2019-ben Budapesten #moszkvater
Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin találkozója 2019-ben Budapesten
Fotó:EUROPRESS/Kremlin Press Office/Handout/ANADOLU AGENCY/AFP

Eljött a nagy nap, amikor a magyar ellenzék két legnagyobb ellensége, Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin együtt jelenik meg. Két „patás ördög”, ráadásul Moszkvában, ahol a „gonosz”, az „agresszor” székel, és éppen Ukrajna lerohanására készül. A nyugati sajtóban legalábbis. S ha ez a feszültség még nem emelné ki eléggé a találkozók sorából az orosz elnök és a magyar kormányfő megbeszélését, akkor itt a hazai kampány, amely aztán végképp megadja a moszkvai út bukéját.

„Két éve gyűlt a harag, a muníció, és az ellenzék nem is hagyta ki az alkalmat, össztüzet zúdított a találkozó miatt Orbán Viktorra. Nem tetszett ez a vizit egyeseknek az európai fővárosokban sem, pedig az európai politikusok – s nem csak ők – mostanság egymás után hívják a Kremlt”

Előbb jött a már jól ismert „Putyin Moszkvába rendelte Orbánt” szöveg, majd petícióban kérték, mit kérték, követelték a kormányfőtől, hogy ebben a nemzetközi helyzetben ne menjen el Moszkvába, vagy ha elmegy, akkor haza se jöjjön. Hasonlóan épületes kiszólásból még hallhattunk párat. Volt, aki előre feltételezte, hogy Orbán majd jól elárulja Moszkvában a NATO-t és az Európai Uniót, és Brüsszel álláspontjával szembe menve Putyin nagy megelégedésére egyenesen a Kremlben bomlasztja majd a nyugati szövetséget. Másképp ellenkezőleg, arról álmodoztak, hogy a magyar miniszterelnök közvetíteni fog, és Magyarország lesz a híd a Nyugat és Oroszország között.

„Közben ne feledjük el azt sem, hogy a találkozónak jó érzékkel az orosz médiában is megágyazott Szijjártó Péter külügy- és Benkő Tibor védelmi miniszter nyilatkozata arról, hogy Magyarország köszöni, nem kér amerikai katonák állomásoztatásából”

Be is söpörhette Orbán Viktor a találkozó előtt a Kreml dicséretét. Magyarország politikájának önállóságát méltatta hétfőn Moszkvában a Kreml szóvivője, amikor bejelentette, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök február 1-én fogadja a magyar miniszterelnököt. „Nagyon imponál nekünk az a független megközelítés, amellyel Magyarország a saját érdekeit érvényesíti és megválasztja partnereit” – fogalmazott Dmitrij Peszkov, aki az MTI szerint nagyon fontosnak minősítette a magyar kormányfő moszkvai látogatását.

„Ebben a felfokozott hangulatban aztán ne csodálkozzunk, ha sokan valami nagy dologra várnak. Mint annyiszor”

A találkozó körüli habzást félretéve menjünk sorjában a felvetődő kérdéseken. Rögtön itt van, hogy miért kell évente találkozni? Felteszi a média minden alkalommal, és joggal merül fel az átlag honpolgárban is a kérdés, amelyre a válasz, hogy csak. Pontosabban, mert a két politikus még az elején megegyezett ebben. Ennyi idő alatt azért erre már ki lehetne találni valamilyen épkézláb magyarázatot, még ha akkor tisztulna is a találkozókat övező homály, a titokzatosság.

„Akkor kezdjük a végén. Aki ismeri Oroszországot, az tudja, hogy a legfelső szinten is demonstrált jó viszony olajozza meg igazán a kapcsolatokat”

Jól mutatta ezt az elmúlt két év, amikor a pandémia, az ebből következő globális gazdasági visszaesés ellenére a kapcsolatok a csúcstalálkozók hiányában sem álltak le. A tavalyi év első 9 hónapjában az országaink közötti kereskedelem volumene a kovid berobbanása miatt nagyon nehéz 2020-as év azonos időszakához képest 65 százalékkal, 3,3-ról 4,6 milliárd euróra nőtt, és az azóta felpörgött projektek révén joggal feltételezhető, hogy az idén 5 milliárd euró fölé emelkedik a kereskedelmi forgalom.

„Az egyiptomi vasúti kocsik közös gyártása mellett Magyarországra készül a KamAZ is. A legnagyobb orosz járműgyártó magyarországi kutatás-fejlesztési központot hoz létre, majd a tervek szerint az évtized közepétől a KamAZ egy összeszerelő üzemet is hazánkba telepít”

De új távlatok nyílnak a teherszállítás terén is, miután megállapodást írtak alá Oroszország, Magyarország és Ausztria szállítmányozói, és ez az együttműködés logisztikai téren növeli Magyarország vonzerejét a keletről érkező áruk számára, ami a nemzetközi kereskedelem bővülésével összefüggésben rendkívül fontos. Közben nagy számban jönnek az orosz turisták is, és immár együttműködik a két ország az űriparban is, és valamikor az évtized közepén ismét magyar űrhajós készülhet az űrbe.

De a járvány az együttműködés új területét is megnyitotta. A gyógyszeriparnak idáig is fontos szerepe volt a kétoldalú kereskedelemben, a hazai gyárak markánsan ott vannak az orosz piacon, és sikeresen be is fektettek Oroszországban, míg most a Szputnyik V gyártása kezdődhet meg Magyarországon. Az orosz vakcina segített a járvány legnehezebb pillanataiban is.

„S akkor még nem beszéltünk az energetikáról, amely köré épülnek a kétoldalú kapcsolatok”

Ha valami, akkor ez a kérdés nemcsak a miniszterek megbeszélésein, de a két vezető négyszemközti találkozóján is a napirenden lehet. Sőt, lesz is, mert Magyarország az energia válság hatására a hírek szerint több gázt venne át Oroszországtól. S mivel a viszony kiváló, és Magyarország nemrégiben kötött újabb hosszú távú szerződést a gázszállításról, erre jó eséllyel lehetősége is lesz.

Más a helyzet a kapcsolatok „zászlóshajójával”, a paksi bővítéssel, amelyről a problémák miatt kell beszélnie Orbánnak és Putyinnak. Egy évtizede még arról volt szó, hogy az első blokk 2023-ban elkészül, ehhez képest még az építési engedély sincs meg. Folyik az egymásra mutogatás, ezért a legfelsőbb szinten kell megerősíteni a bizalmat, tisztázni a félreértéseket, és a jelentős csúszás miatt a céldátumot is újra kellene tervezni. A csúszásnak természetesen anyagi vonzata is van, és arról akkor még nem beszéltünk, hogy az elmúlt évtizedben mennyire megemelkedtek az építési költségek. Így nem lenne meglepő, ha e terheken könnyítendő, a hitel kamatainak esetleges újratárgyalása, csökkentése is szóba jönne. Ez pedig már kétségkívül a két vezető szintje.

„A négyszemközti megbeszélésen Putyin feltehetően érdeklődik a magyar választások esélyeiről, a középpontjában azonban feltehetően a nemzetközi helyzet áll majd. Már csak azért is, mert e téren az ukrán helyzettől az európai jobboldal átalakulásán vagy a német választásokon át az új európai biztonsági struktúráról folyó tárgyalásokig sok a mindkét országot érintő kérdés”

S amikor felmerül a kérdés, hogy melyik politikus mit kap ezektől a találkozóktól, akkor azért szögezzük le, hogy ezek a rendszeressé vált egyeztetések inkább Orbán Viktort és Magyarországot emelik fel. Persze, erre mondják sokan, hogy ettől inkább eltekintenének. Ám ne feledjük el, hogy Európa és Oroszország sorsa nagyon szorosan összekapcsolódik. Így a magyar kormányfő nemcsak a saját politikai súlyát – még ha egyes európai körökben ezt nem is nézik jó szemmel –, hanem Magyarországét is növeli, egyben a mozgásterét szélesíti. Ahogy a portálunknak adott interjújában a budapesti orosz nagykövet, Jevgenyij Sztanyiszlavov fogalmazott,

„a világrend multipolaritása soha nem látott lehetőségeket nyitott meg a közepes és kis országok számára a nemzeti érdekeiken alapuló önálló külpolitika kialakításában, és Magyarországon másoknál korábban ráéreztek az új realitásokra, megértették a nemzetközi kapcsolatok átalakulását”

Természetesen Putyinnak is jól jön – nemcsak a hazai kommunikációban, hanem a világnak is jó üzenet –, ha az Oroszországra nehezedő nyomás, az elszigetelési kísérletek közepette európai szövetségeseket gyűjthet maga köré. De azért itt ne felejtsük el, hogy messze nem csak Magyarország viszonyul pragmatikusan Oroszországhoz. Említhetnénk az EU-ból a hagyományos partner Görögországot, Ausztriát, Olaszországot, de ha megkötésekkel, ám lényegében ezt a politikát követi Németország is.

A moszkvai tárgyalásokon a két politikus véleményt cserélhet a világ átalakulásáról, így jobban megismerik egymás világképét, gondolkodását. S mivel Oroszország globális hatalom, és jelenleg az események középpontjában áll, e tekintetben mindenképpen Orbán kap több hasznos információt, míg ő elsősorban az európai helyzetről (Nyugat-Balkán, európai energia válság, uniós kérdések, az európai jobboldal alakulása, belső erőátrendeződés, német választások) adhat mélyebb tájékoztatást.

„Arra Orbán helyében mindenképpen rákérdeznék, hogy az orosz biztonsági garanciáknak az 1997 előtti állapotok visszaállítására vonatkozó pontja mennyiben érinti Magyarországot”

Ugye, itt néhány vészmadár megnyilatkozásával ellentétben szó sincs arról, hogy Moszkva a kilépést követelné.  A NATO erőinek és katonai infrastruktúrájának állomásoztatása itt a lényeg, de segítheti a magyar döntéshozókat, ha legalább tisztában vannak az orosz „vörös vonalakkal”.

S hogy képviselni fogja-e Orbán a NATO, illetve az EU álláspontját az ukrán-orosz konfliktus kapcsán? A magyar kormányfő még a tárgyalásai előtt, de már Moszkvából látványosan egyeztetett a NATO főtitkárával, Jens Stoltenberggel, korábban pedig az EU soros elnökségét adó Franciaország államfőjével, Emanuel Macronnal, azonban Orbán mindenek előtt a magyar álláspontot képviseli, amely természetesen illeszkedik az euroatlantiba. Azonban meg kell jegyeznünk, hogy egységes európai kiállásról ebben a kérdésben sem beszélhetünk. Még inkább különbözik az amerikai és az európai megközelítés. De az európai országok véleménye még abban a kérdésben is eltérő, hogy kell-e egyáltalán Moszkvával párbeszédet folytatni.

„Magyarország érdeke a béke, így aztán miniszterelnök a tárgyalásos megoldást, a diplomáciai erőfeszítések erősítését képviseli, s e tekintetben a magyar álláspont a némethez és a franciához áll közelebb”

Azzal a nem elhanyagolható sajátossággal, hogy maga a magyar-ukrán viszony is feszült. Ezért a magyar gondolkodást segítheti, ha Orbán tisztában van Moszkva céljaival, és azt is tudja, hol húzódnak a Kreml olvasatában azok a bizonyos vörös vonalak. Orbán tehát helyesen teszi, ha nem azt hiszi, hogy a NATO vagy az EU nevében tárgyal, hanem arra koncentrál, hogy tisztábban lásson az Ukrajna körüli konfliktus, és az orosz-amerikai tárgyalásokon alakuló új európai biztonsági rendszer kérdésében.

„S hogy szabad-e ilyen feszült nemzetközi helyzetben Moszkvába utazni”

Nemcsak szabad, hanem egyenesen kell is utazni! Az orosz főváros meglátogatásához ugyan szebb időt is el tudok képzelni, Moszkva azonban behavazva is nagyon szép. Persze, a világ vezető politikusai most nem ezért mennek Moszkvába, hanem azért, hogy az orosz vezetőkkel tárgyaljanak. Már akit meghívnak.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.