„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Josep Borrell európai külügyi főbiztos és Szergej Lavrov orosz külügymniniszter kozos sajtótájékoztatója, megbeszélésük után Moszkvában 2021. március 5-én
Fotó:EUROPRESS/Russian Foreign Ministry/Sputnik via AFP
Grúzia, Ukrajna, Moldova a posztszovjet térség forró pontjai. Ráadásul olyan országokról van szó, amelyek egyre hangosabban kopogtatnak a NATO-ba. Az északatlanti szövetség immár Oroszország közvetlen szomszédságát érintő közeledése eleve aggasztja és válaszlépésekre készteti Moszkvát. Az említett, egyre nagyobb belső gondoktól, politikai harcoktól feszített és regionális csetepatékban érintett országok esetleges csatlakozása pedig olyan katonai konfliktusokba rángatná bele a NATO-t, amit aligha szeretne. Ebben a helyzetben mindegyik tagországnak, így adott esetben Magyarországnak is el kell gondolkoznia azon, hogy érdemes-e siettetni a posztszovjet országok csatlakozását, ezzel a NATO-nak magára venni ezen államok nem kis problémáit.
„A posztszovjet országok atlanti integrációjának sürgetése, a csatlakozás egyértelmű és feltételek nélküli támogatása ugyanis számolni kell azzal is, hogy Oroszországnak egy idő után elfogy a türelme, és a pragmatikus párbeszéd fenntartása érdekében nem fogja tétlenül nézni a határai mentén kibontakozó folyamatokat”
Láthattuk már az Ukrajnában 2014-ben történtek kapcsán is, hogy Moszkva lép, ha úgy érzi, a Nyugat átlépi azt a bizonyos vörös vonalat, és már közvetlenül fenyegeti az biztonsági érdekeket. Az akkor ellenlépésekhez hasonlókkal a NATO tagállamainak egyelőre biztosan nem kell számolniuk, ám ha Moszkva türelme elfogy, az középtávon a nagyszabású közös gazdasági projektek leállításához vezethet. Látjuk, milyen erőfeszítéseket tesz Németország az Északi Áramlat bővítésének megmentése érdekében, Magyarországnak azonban nincs olyan befolyása, hogy adott esetben képes legyen megvédeni saját gazdasági érdekeit.
„Ebben a kontextusban árulkodóak Szergej Lavrovnak az újabb szankciós fenyegetésekkel Moszkvába látogató európai külügy főbiztos Josep Borrell-lel folytatott tárgyalások után tett kijelentései. A külügyminiszter arról beszélt, hogy Oroszország nem nézi tétlenül a belügyeibe történő beavatkozásokat, és közvetlenül a határai közelében érdekeinek a semmibe vételét”
Ne akarjuk tehát meglátni, hogy milyen helyzet állna elő az Európai Unió, egyben Magyarország keleti szomszédságában akkor, ha elfogy Moszkva türelme és a folyamatos európai beavatkozásra és bírálatokra reagálva feladja a pragmatizmusát. Különösen úgy, hogy a Trump-adminisztráció az elmúlt években módszeresen rombolta le az európai biztonsági rendszer amúgy is törékeny jogi rendszerét, elhozva ezzel a stratégiai bizonytalanság korát. Nos, ilyen körülmények között a fegyverkezési verseny felpörgetéséhez vezethet az orosz stratégiai érdekek zónájába tartozó országok közelítése a NATO-hoz. Egy ilyen forgatókönyvnek pedig nincs győztese.
„Az orosz medve piszkálása már most is a hatótávolságukkal egész Európát lefedő fegyverrendszerek kalinyingrádi és krími telepítéséhez vezetett”
A feszültség további eszkalálódása kizárólag az amerikai hadiipar érdekeinek kedvez, hiszen így még több fegyvert vásárolnak tőlük az orosz fenyegetéstől rettegő, az említett válaszlépéseket azonban maguk kiprovokáló európaiak. Az európai országok ebben a helyzetben nemcsak kiszolgáltatottá, hanem eszközzé is válnak, és saját érdekeik ellen dolgozó lépésekre kényszerülnek.
„Egyértelmű tehát, hogy a különböző irányú nyomás alatt álló instabil grúz, ukrán és moldovai rendszerek tovább gyengítenék északatlanti szövetség működésének a felesleges bürokratikus teher miatt enélkül is megkérdőjelezhető hatékonyságát”
Vegyük Ukrajnát, ahol a külpolitikai irányváltás eleve mesterséges hatalomváltással, pontosabban puccsal ment végbe, és amely a következő évtizedben jó eséllyel a nacionalista politika foglya marad. Az ország éretlensége, kiszámíthatatlansága, az igazi, nem pedig a különböző erőcsoportoktól függő vezető hiánya világosan megmutatkozott a kisebbségek jogait sértő lépésekben. Az elmúlt két év meggyőzhette Budapestet, hogy a nyomásgyakorlás kérdésében következetesnek kell maradnia, hiszen amennyiben enged Kijev az európai biztonságot amúgy is kihívás elé állító atlanti integrációjának kérdésében, akkor egyetlen ütőkártyáját is elveszítheti.
Magyarországnak és a NATO keleti szárnyán lévő többi országnak tehát fokozottan figyelembe kell venni a saját biztonsági és gazdasági érdekeit. Mert Moszkva felesleges hergelése leginkább ennek a régiónak fog fájni. Ezért aztán be kell látni, hogy nem a fokozott fegyverkezéssel és Moszkva felesleges provokálásával, az északatlanti szövetség határainak további keletre tolásával, hanem a párbeszéd fenntartásával erősíti a leginkább saját és egész Európa biztonságát.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
