Kezdőlap » Publicisztika » Kiegyezhet-e Putyinnal az „agymosott” Nyugat?
Vlagyimir Putyin kezdőrúgása a moszkvai Vörös téren 2018. június 28-án #moszkvater

Kiegyezhet-e Putyinnal az „agymosott” Nyugat?

Pozsonyi András írása a #moszkvater.com számára

A foci vb romba döntötte a nyugati tömegmédia által évek óta épített negatív Oroszország-képet

Vlagyimir Putyin kezdőrúgása a moszkvai Vörös téren 2018. június 28-án #moszkvater
Vlagyimir Putyin kezdőrúgása a moszkvai Vörös téren 2018. június 28-án
Fotó:EUROPRESS/AFP/Yuri KADOBNOV

Jelentéktelen alak, nevetséges törpe, aki menőnek és erősnek akar látszani. Mások szerint „gyilkos”, „diktátor”, az alvilág sötét alakja, aki kágébés taktikákkal érvényesíti teljhatalmát, és akinek világuralmi törekvései nem ismernek határt. Ezekkel a jelzőkkel illeti évek óta az amerikai politikai elit és az angolszász fősodratú média Oroszország elnökét. Sőt, hangsúlyozzák, hogy Oroszországot és az Egyesült Államokat nem lehet összevetni, hiszen Oroszország nem rendes ország, például választásaik jó, ha a demokrácia kigúnyolásának tekinthetők. Ha pedig valaki ennél mérsékeltebb véleménynek ad hangot, az csakis Putyin bérence lehet, vagy – mint Donald Trump amerikai elnökről írják – hasonszőrű orgyilkos hajlamú bűnöző.

Az idei foci világbajnokság azonban a nyugati tömegmédia által évek óta gondosan épített Oroszország-képet igencsak romba döntötte a sporteseményre ellátogató rajongók szemében, akik benyomásaikat nem átallották a közösségi oldalakon közzétenni. Erről már az orosz állami finanszírozású, nemzetközi hírcsatorna, az RT tudósít nap, mint nap. Gondosan beszámolt arról is, hogy az oroszországi sportesemény ellen kampányoló brit külügyminisztert milyen kritikus észrevételekkel illették a meccseken jelenlévő, a rendezvényről és a házigazdáról elismerően szóló brit szurkolók, akárcsak arról, hogy a BBC tudósítója is szuperlatívuszokban fogalmazott twitter üzeneteiben:Viszlát Oroszország és köszönjük!Oroszországot igazságtalanul állították be negatívan a vébé előtt. Szebben nem is fogadhattak volna minket…”. A szurkolók elragadtatását a The Guardian is tolmácsolta.

Bár a labdarúgó világbajnokság valóban országimázsépítő diadalmenet volt eddig Oroszország számára, a nyugati alternatív – azaz a többpólusú világrendet támogató, ezért rendszerkritikus – média szerint ezt az egypólusú világrend mellett elkötelezett nyugati vezetők nem hagyhatták annyiban. Tökéletes időzítéssel, a történelmi jelentőségűnek ígérkező Putyin-Trump találkozó előtt új áldozatokat szedett Nagy-Britanniában a „novicsok” – a szovjetek által kifejlesztett idegméreg, hívja fel a figyelmet Craig Murray, történész és volt nagykövet. Finian Cunningham pedig cikkében a Putyin-Trump találkozó megmérgezéséről ír: szerinte aligha kétséges, hogy az eset kapóra jön a brit politikai vezetésnek, amelyet a The Times cikke szerint félelemmel tölt el a békekötés gondolata.

Már az a jelenség is, hogy az alternatív média így veti föl az angliai mérgezéses esetet sejteti, hogy nem osztják a nyugati establishment véleményét Vlagyimir Putyinról és országáról. Az alternatív média egyik népszerű bloggere, egy volt szovjetellenes katonai hírszerzési elemző azt a vádat, amely szerint Oroszország fenyegetést jelentene, buta retorikának minősíti. A hidegháború lezárásában a Reagan-kormány tagjaként szerepet játszott Paul Craig Roberts – szintén az alternatív média egy elismert alakja – azt veti fel, hogy a Nyugat jelen állapotában túl agymosott ahhoz, hogy ki tudjon egyezni Putyin elnökkel, aki szerinte az őt érő támadások ellenére lát közös érdeket a Nyugattal. Roberts szerint a Nyugat legfőbb kifogása Putyin elnökkel szemben az, hogy ragaszkodik Oroszország szuverenitásának megőrzéséhez. Putyin „tűri a sértegetést”, türelemmel és visszafogottsággal „viseli a provokációkat” – ám ez Roberts szerint utóbb hibás magatartásnak bizonyulhat. A Nyugat ezt a gyengeség jeleként értelmezi, és támadásait egyre fokozza. Márpedig ez, atomhatalmak között a bolygó pusztulásához is vezethet. Mindkét alternatív szerző szerint az orosz magatartást az a téveszme vezérli, hogy Oroszországnak Európában a helye. Ez a hiedelem pedig fogékonnyá teszi Oroszországot a nyugati destabilizációs törekvésekre. Ha valami, hát ez a jelenség gátolja Vlagyimir Putyint abban, hogy akadálytalanul felléphessen Oroszország szuverenitása védelmében.

A fősodratú média és a nyugati politikai elit páriaként tünteti fel az orosz elnököt, az alternatív média azonban azt hangsúlyozza, hogy az orosz választópolgár Vlagyimir Putyinról kialakított képe ennek szöges ellentéteBár kritikát is megfogalmaznak Putyin vezetői stílusával szemben az oroszok, népszerűsége rendkívüli, hiszen érzékelhetően javult az egyszerű ember élete, és Putyint országa joggal tekintheti őt védelmezőjének.

„A putyini Oroszország szíriai szerepvállalását is ellentétes előjellel értékeli a fősodratú és alternatív média”

Az alternatív média a szír konfliktust alapvetően nem polgárháborúnak, hanem döntően térségi erőviszonyok alakítása mellett Európa gázellátásával – végső soron Európa uralmával és az orosz érdekszféra visszaszorításával – kapcsolatos konfliktusnak tekinti. A 2015 őszén történt orosz hadba szállást pedig a nemzetközi joggal egyezőnek minősítik, hiszen Szíria legitim vezetője hívta be segítségül. A legitimitást közvetlenül érintő kérdés a fősodratú médiában megírt, a szír kormányerők kontójára írt, nemzetközi konvenciókba ütköző gáztámadások sora. Nos, ezek mindegyikében az volt az alternatív média és az általa megszólaltatott szakértők konklúziója, hogy nem csak bizonyítatlan a szír kormányerők bűnössége, de mindegyik esetben egyértelműen ellenérdekelt volt a szír kormány és hadserege a gáztámadások végrehajtásában. Ezt a véleményt osztja a 2003-ban alakult Veterán Hírszerzők a Józan Észért (Veteran Intelligence Professionals for Sanity) szervezet is. Sőt, a támadások esetében felvetették, hogy rendre olyan alkalommal történtek a támadások, amikor az a szír kormány ellenfeleinek kedvezett, illetve, amikor felmerül, hogy az Egyesült Államok kivonul a szír hadszíntérről. Paul Craig Robert ennek kapcsán is úgy látja, Putyin elnök puhasága veszélyes eszkalációra ad lehetőséget.

Noha az alternatív média Vlagyimir Putyinra alapvetően mint a felelőtlen nyugati provokációkat tűrő „béke emberére” és „Szíria megmentőjére” tekint, vannak szerzők, akik arra figyelmeztetnek, hogy Putyin elnököt is, mint a politikai vezetőket általában hiba bálványozni, csak realistán szabad értékelni, hiszen nem a moralitás vezérli őket, hanem a nyers érdekek. A volt szovjetellenes katonai hírszerzési elemző pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy Oroszországnak és Putyin elnöknek semmilyen erkölcsi kötelessége nincs más országok iránt.

További két ügy, amelyek kapcsán mérlegre kerül Vlagyimir Putyin a nyugati sajtóban a Krím-félsziget kérdése és Putyin állítólagos beavatkozása a 2016-os amerikai választásba, Donald Trump javára… Nos, a Krím kapcsán Paul Craig Roberts és több más szerző arra hívja fel a figyelmet, hogy nem csak stratégiai érdeke Oroszországnak a Krím megtartása, de történelmileg a közelmúltig Oroszországhoz tartozott, illetve, nincs ok kételkedni a népszavazás hitelességében, amely az annexió legitimációjául szolgált. Az eszkalációt célzó, orosz támadásról szóló hírek cáfolása céljából is felszólalt az amerikai Veterán Hírszerzők a Józan Észért nevű szervezet.

Ami az amerikai választásokba történt állítólagos beavatkozást illeti, a közreadott részletek mára már könyv terjedelmet is meghaladják. Sokféle reakciót váltott ki a feltételezés és a nyomozás. Van, aki azon élcelődik, hogy Putyin valóban a világ legbefolyásosabb embere, és többek között az Egyesült Államokat is ő irányítja míg mások érvelés erejében hisznek összességében. Ám döntően a nemzetközi feszültség enyhülését megakadályozni vágyóknak róják föl az egyre gyakrabban boszorkányüldözésnek minősített ügyet.

Ki áll az oroszellenes és személy szerint Vlagyimir Putyint támadó hangvétel hátterében? A világuralmi doktrínát követő neokonokat teszi felelőssé Paul Craig Roberts. Egy másik alternatív szerző, a CIA volt terrorelhárító specialistája és hírszerző tisztje Philip Giraldi véleménye szerint a képlet összetett. Érdeke a médiának, mert a borzongató félelemkeltés vonzza a nézőt, olvasót. Érdeke a neokonoknak, akik sérelmezik, hogy Putyin véget vetett a jelcini érát fémjelző szabadrablásnak. És persze érdekük azoknak az oligarcháknak, akiknek befolyása és üzleti mozgástere csorbult. Ron Paul volt képviselő a hadiipari komplexumot nevezi meg, mint a neokonok mozgatóit, akik határozottan ellenérdekeltek a nagyhatalmak közötti megbékélésben.

Ezek után egyre világosabbnak tűnik igazságon túli („post-truth”) világunkban, hogy az ellentétes Putyin-portrék amelyek vagy veszélyes diktátorként, vagy bölcs, de talán nem elég kemény fellépésű államférfiként tüntetik föl az orosz elnököt az geopolitikai érdekektől, elképzelésektől függ. Ha ez így van, a világrendet formáló eseményekben bővelkedő korszakunkban aligha várható, hogy konszolidálódjék a nagyhatalmak vezetőiről kirajzolódó kép.

A soron következő jelentős esemény a július 16-ára kitűzött Trump-Putyin találkozó. A Putyin elnökről elismerően gondolkodó alternatív média nem veti el annak lehetőségét, hogy valóban történelmi fordulatot hozhat a közelgő Trump-Putyin találkozó Helsinkiben. Ám ha az alternatív média logikáját elfogadjuk, akkor nem kizárt, hogy súlyos, Oroszországot és főként Putyin elnököt veszélyes és bűnös agresszorként láttató eseményeknek lehetünk tanúi az orosz-amerikai csúcstalálkozó előtt, amelyekről utóbb bebizonyosodhat, hogy éppen Vlagyimir Putyin és Oroszország, pontosabban az orosz-amerikai megbékélés ellenségei állnak a hátterükben. Ne vessük el ennek a lehetőségét. A fősodratú média, amely Trump elnököt előszeretettel ábrázolja politikában járatlan, narcisztikus őrültként és hímsovén fasisztaként már most azt hangoztatja, hogy bajban a világ, mert a gonosz Putyin köröket fog futni Trump körül Helsinkiben. A tét óriási, így a kis országok számára is fontos a tisztán látás. Ehhez – elvonatkoztatva a hangulatkeltő narratíváktól és incidensektől – jó, ha az érdekeket tartjuk szem előtt. A sajátunkat is.

A szerző újságíró