Az első napok viszonylag korlátozottabb – egyes orosz források által ironikusan homeopatikusnak nevezett – hadműveletei után hétvégére kibontakozni látszik az orosz offenzíva tényleges kiterjedése. Kijev körül fokozatosan alakul a bekerítés, Harkov utcáin már harcok folynak, míg a donbasszi ukrán erőkre hatalmas katlan várhat. Moszkva taktikát váltott, amelyet saját szemében csak még jobban megerősítenek a nyugati lépések.

Bár a pénteki és szombati napokon úgy tűnhetett mintha az orosz offenzíva megtorpant volna, vasárnapra jelentős változás állt be a frontokon. A fókusz Kijevre, Harkovra, Mariupolra és bővebben a zaporozsjei területen keresztül a donbasszi ukrán főerőkre helyeződik. Egyelőre viszonylag kevés hír és információ érkezett a kijevi bekerítési műveletekről – sőt egyes hírek szerint a korábban ott tartózkodó orosz egységek elhagyták a várost – a legfrissebb műhold képek tanúsága szerint egy több, mint 5 kilométeres konvoj tart a főváros felé. Alapvetően észak-északnyugati irányból Bucsa-Irpeny és távolabban Bojarka útvonalában próbálja a nyugati szárnyat zárni, míg keletről a Csernyigov felől érkező erők adhatják a másik bekerítési irányt.

„A blokád vélhetően Kijevtől délre, a Dnyeper vonalában zárulhat be, ám az ukrán erők által tanúsított erős ellenállás fényében, erre pár napon belül nem fog sor kerülni”

Habár vasárnap este Vitalij Klicsko polgármester félrefordított interjújából úgy tűnhetett, a várost körülzárták, azt az egykori bokszoló később személyesen cáfolta. Nem számít jó előjelnek, hogy a beérkező csecsen erők jelentős része Kijevtől északra koncentrálódik, köztük azzal a Magomed Tusajev hadúrral, aki a korábbi hírekkel ellentétben nem szenvedett halálos sebesüléseket. Utóbbi azt jelenti, hogy Moszkva nem zárja ki Kijev elhúzódó ostromát.

Kijevvel ellentétben Harkovban viszont már vasárnap megkezdődött a város ostroma. Elsőként az orosz haderő felderítő alakulatai jutottak el egészen a város centrumáig, ám ezt követően vélhetően a nem megfelelő biztosítást kihasználva a helyi ukrán erők jelentős veszteségeket okozva sikeresen rajtuk ütöttek. A nap folyamán kiterjedt harcok alakultak ki az egyre nagyobb számban bevonuló orosz, és a meghátrálni kényszerülő ukrán csapatok közt. E sorok írása közben az orosz fél főképp a nagyobb főútvonalak mentén folytatja behatolását a városba, míg az ukrán oldal a lakó övezetekbe vonul vissza.

„A város elfoglalása az orosz vonalak biztosítása szempontjából kulcsfontosságú, illetve jelentős morális veszteséget okozna az ukrán félnek”

A kezdeti sikereket követően délnyugaton egyértelműen jelentős akadályba ütköztek az orosz egységek. A kezdeti sokk után újjászerveződött ukrán alakulatok heves ellenállása következtében gyakorlatilag Herszon környékén megmerevedtek az orosz állások, míg előbbieknek sikerült pozícióikat megerősíteniük. A bekerített város továbbra is ukrán ellenőrzés alatt áll, a harcok Nyikolajev környezetében az eddigiekhez hasonlóan áttörés nélkül zajlanak. Vélhetően az aktív amerikai hírszerzési adatoknak köszönhetően az ukrán hadsereg sikeresen hátba, illetve oldalba tudta támadni a térségbeli orosz erőket, megakasztva az offenzívát.

Rakétás tüzérség Herszon közelében. Az orosz erők korábbi taktikájukhoz képest az ukrajnai műveletek elején viszonylag kis számba alkalmaztak rakétás tüzérséget. Ezek megjelenése egyértelműen jelzi, hogy az ukrán haderővel szemben Moszkva elvetette a korábbi „kesztyűs kéz” taktikáját.

„Viszont Herszonnal ellentétben az Azovi-tenger partján az orosz erők gyakorlatilag akadálytalanul folytatták előrenyomulásukat”

Vasárnap estére a Melitopolból kiinduló orosz erők az ukrán kormányzat szerint is elfoglalták Bergyanszk kikötővárosát, sőt, elértek egészen Mariupolig. A keletről érkező szakadár erőkkel történő találkozás révén pedig bezárult a Mariupol körüli blokád, immár az Azovi-tenger egésze orosz ellenőrzés alatt áll. Noha elsőre lassúnak tűnhetett az orosz offenzíva léptéke, mégis a Mariupolba érkező erők két nap alatt összesen 180 kilométert tettek meg, gyakorlatilag komolyabb veszteségek nélkül.

„Sajnos Mariupol esetében felettébb véres ostromra számíthatunk, ha nem születik valamiféle megegyezés a védők és az ostromlók között”

Ugyanis a várost a szélsőjobboldali Azov erői védik, gyakorlatilag 2015 óta Mariupol számít a kelet-ukrajnai konfliktus során kétes hírnevet szerző paramilitáris erő központjának. Az Azov egységei pedig többször nyilvánvalóvá tették, hogy utolsó erejükig védeni kívánják Mariupolt, amely mellett egyes hírek szerint a polgári lakosság sem menekülhetett el a városból.

„Habár stratégiai jelentősége eltörpül Kijev vagy Harkov mellett, mégis Mariupol szimbolikus jelentőséggel bír. Ugyanis az említett Azov jelenlétének köszönhetően orosz szemszögből a város a Putyin beszédében is említett nácizmus, illetve ukrán nacionalizmus egyik bástyája”

Miután pedig az Azov nem kíván engedni, az orosz erők meg a nyolc éves donbasszi konfliktus okozta sérelem egyik szimbólumát látják a városban, elkerülhetetlennek látszik a végsőkig menő ostrom. Vélhetően Kijev mellett a városi harcra specializált csecsen erők főbb bevetési színhelye Mariupol lesz. Mariupol térségében pedig a csecsenek mellett a rakétás tüzérség valamint a termobárikus TOSz-1A rendszerek is egyre nagyobb számban tűnnek fel.

Az említett TOSZ-1A gyakorlatilag minden élőerőt elpusztít.

Hasonlóan az Azovi-tenger vidékéhez, a Dnyeper bal partján is egy felettébb ambiciózus offenzíva kezd alakot ölteni. Az orosz erők egyes jelentések szerint mindössze 50 kilométerre, Pologi-Vasziljevka magasságában járnak az ipari központként számon tartott Zaporozsjétól. Vélhetően nem a város elfoglalása a művelet célja, hanem jóval inkább attól keletre elhaladva Harkov és Pavlograd irányába vonulni. Ugyanis itt találkozhatnak a Harkovból az M03 autópálya mentén Izjum érintésével érkező további orosz hadtestekkel.

„Ezzel ugyanis Kramatorszk központtal hatalmas katlan jöhet létre, amely a Donbasszban maradt maradék ukrán csapatokat, és ezáltal az ukrán haderő jelentős részét lehetne csapdába ejteni. Ezen erőkre pedig kétségtelenül szüksége van, a védekezését Kijevre összpontosító ukrán kormányzatnak”

Vélhetően a bekerítési szándékkal az ukrán hadvezetés is tisztában van, ugyanis donyecki és luganszki jelentések szerint az ukrán csapatok kivonása megkezdődött Kelet-Ukrajna területéről. Kérdés, hogy sikerül-e az ukrán erőket még a katlan bezárulása előtt kimenekíteni, vagy ez már túl késő. Orosz szempontból mindenképp a második opció lenne az optimális, ám ha a művelet nem sikerül, arra az esetre is vannak opciói Moszkvának. Miután Kijevig valahogy el kell jutni. A felvonuló menetoszlopok pedig az ellenség – azaz Oroszország légi és szárazföldi támadásainak vannak kitéve. A bekerítés sikertelensége esetén orosz oldalról mindenképp hatalmas stratégiai hiba lenne, ha ezen egységek épségben eljutnának Kijevig, és legalább a légierő nem támadná őket folyamatosan.

Minden változás és folyamatos előrenyomulás mellett az orosz hadművelet felettébb fura formát ölt. Ugyanis az orosz erők részéről nincsen meg a támadó hadműveletek során alkalmazott klasszikus háromszoros túlerő.

„Sőt éppen, hogy a védekező ukrán oldal többszörös túlereje figyelhető meg”

A támadó orosz alakulatok alacsony létszámára részben magyarázatot adhat az, hogy Oroszország nem kívánja az ukrán határ mentén felsorakozott teljes haderejét egyszerre bevetni. Ugyanis a látott 1/3-os megosztással Oroszország könnyen tudja a veszteségeket elszenvedő, vagy utánpótlásra szoruló csapatokat, illetve magát a haditechnikát is rotálni. Bár az első napokban viszonylag másodvonalasnak számító technika – pl. T-72B, T-80BV vagy BMP-2 – volt a harcok középpontjában, mára fokozatosan jelentek meg a korszerű harci eszközöket – így például a T-90-t vagy a BMP-3-t – bemutató videók.

Szumi környékén a sár fogságába esett T-90 harckocsi, és 2Sz3 Akacija tüzérségi löveg

De vélhetően nem is egy klasszikus offenzívát láthatunk kibontakozni, hanem attól jelentősen eltérő műveletet. Az orosz oldal harcmodora egyre inkább az egykori nomád lovasságéhoz, illetve a 19. század sajátságos ütközeteihez hasonló formát kezd felvenni.

„A cél nem a városok, hanem éppen a városokat összekötő területek, és kritikus infrastruktúra megszerzése”

Noha az ellenséget nem semmisítik meg, de mégis egymástól elszigetelt gócok maradnak meg az egyes városokban egyre fogyatkozó utánpótlással. Nem lehet egyszerre mindent védeni, mert azzal maga az ukrán hadsereg szakad szét. Ezzel egyidőben pedig az ellenség fő erőinek nagyszabású bekerítése is zajlik. A bekerített főerők pedig szolgálhatnak akár a tárgyalások során egyfajta alku alapként. Viszont ha Oroszország a hadművelet megkezdésekor hirdetett teljes demilitarizálást kívánja végrehajtani, akkor a szíriai Aleppóban tapasztaltakhoz hasonlóan nyithat egyfajta humanitárius folyosót, ahol az önmagukat megadni kívánó erők távozhatnak a katlanból. Miután pedig az összes magát megadni kívánó egység távozott, a bennmaradókra a megsemmisítés vár.

„A konfliktus nemzetközi lecsapódását nézve nem számít jó előjelnek Vlagyimir Putyin azon döntése, amely legmagasabb készültségbe helyezi a nukleáris elrettentő csapatokat, így az RVSzN-t és az atom tengeralattjárókat”

Az orosz elnök indoklása szerint a lépés válasz az egyes NATO tagországok vezetőinek „barátságtalan, a szankciókon túli agresszív nyilatkozataira”. Vélhetően a lépés célja a nyugati NATO tagállamok elrettentése az ukrajnai harcokba történő bárminemű beavatkozástól, amelybe az orosz fél a fegyverszállításokat is beleérti. Az orosz nukleáris doktrína, noha lemond az első csapás jogáról, ám ha erőit vagy területét bármilyen külföldi támadás éri, jogot formál nukleáris válaszcsapásra.

Habár a bejelentés hatására kijevi források szerint a NATO elállt a nehézfegyverzet szállításától, ám az Európai Unió által bejelentett legújabb, 500 millió dolláros katonai segélycsomag immár vadászgépeket is tartalmaz. Vélhetően utóbbi az egykori Varsói Szerződésben részes uniós tagállamok oldaláról történő felajánlás MiG-29, illetve Szu-25 gépek szállítását jelentheti.

„Ezzel viszont az Európai Unió saját magát festi fel arra a céltáblára, amelyen már amúgy is előkelő helyen szerepel a szankciók miatt”

Ugyanis mint Putyin azt a hadműveletek megkezdésekor elmondta, az orosz fél a fegyverszállításokat a konfliktusba történő beavatkozásként értékeli, „amelyre azonnali válasz érkezik a történelemben soha nem látott következményekkel”.

Remélhetőleg a háború minél hamarabb vagy a hadszíntéren, vagy a tárgyaló asztalok mellett véget ér. Oroszország eltökéltségét jelen szankciók nem fogják megtörni, sőt. Minél erősebb és minél agresszívabb választ akar a Nyugat az ukrajnai háborúra adni, Moszkva annál eltökéltebb lesz céljai elérése tekintetében. A konfliktus európai szintű eszkalációja az esetleges nyugati fegyverszállítások miatt pedig jelen helyzetben senkinek sem érdeke.