„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Vlagyimir Putyin és Emmanuel Macron 2019. decemberi találkozójukon Párizsban
Fotó:EUROPRESS/Julien Mattia/Anadolu Agency
Donald Trump megválasztásával az amerikai külpolitika egyre inkább hasonlít egy nagy multinacionális vállalathoz, amelynek legfőbb feladata új piacok szerzése, módszerei pedig alapvetően a fenyegetés és a zsarolás. A sikeres üzletemberből a Fehér Házba költöző Trump a korábbi gyakorlatában már jól bevált modellt ültette át a politikai gyakorlatba is.
„Az amerikai vezető előszeretettel ront durván ajtóstól a házba, majd az erő pozíciójából kezd el tárgyalni. Az üzleti életben ez a módszer kétségkívül sikeres lehet, ám a világpolitikában, ahol a partnerek érdekeinek figyelembe vétele elkerülhetetlen, ez sokáig nem működhet”
E tárgyalási stratégiára ennek ellenére példák sorát hozhatjuk fel az elmúlt évekből. Így a kínai termékekkel szembeni protekcionista fellépést, a Huawei szankcionálása, az iráni atomalku egyoldalú felrúgása, vagy az Északi Áramlat bővítésében részt vevő európai cégekre gyakorolt nyomás. Ám talán az ebben a szellemben meghozott legemlékezetesebb döntés a kilépés az európai biztonság egyik alappillérét jelentő közepes hatótávolságú nukleáris erőkről szóló szerződésből.
„Az INF-szerződés felrúgását követő lépések tökéletesen megfelelnek a fent vázolt logikának”
Néhány nappal azután, hogy Washington 2019 augusztusában kilépett az INF-szerződésből, a légierő San Nicolason lévő gyakorlóterén tesztelték a tengeri indítású, 1600 kilométer hatótávolságú Tomahawk RCM-109E Block 4 rakéta módosított változatát. Mint Mark Esper amerikai védelmi miniszter bejelentette, az Egyesült Államok felgyorsítja az új típusú föld–levegő rakéták kifejlesztését. A földi indítású kísérlet során azt az univerzális ML-41-es indítóállást használták, amelyeket a romániai és lengyelországi bázisokon is telepítették. Ezt követően az új-mexikói White Sands rakétabázison kísérleti kilövést hajtottak végre a Lockheed Martin 750 kilométer hatótávolságú PrSM rakétájával.
„Ezt a helyzetet tovább bonyolítja, hogy a Trump-adminisztráció komolyan fontolgatja a kilépést az európai biztonságot szavatoló két utolsó stratégiai szerződésből – a transzparenciát garantáló Nyitott égboltról valamint a START-III. megállapodásról van szó – is”
Ennek kapcsán meg kell említeni, hogy e szerződések felrúgásával elsősorban nem az Egyesült Államok és Oroszország, hanem Európa biztonsága gyengül. S hát tudjuk, könnyebb dönteni a háború és béke kérdésében akkor, amikor az idegen területet érint.
Az amerikai vezetés arról beszél, hogy ezeket a megállapodásokat nem felrúgni, hanem az új realitásokhoz igazítva megújítani akarja. Mindez eléggé abszurd állítás, ha figyelembe vesszük, milyen erőfeszítések árán hozták tető alá például a hidegháború lezárását jelentő INF-szerződést. Mondjuk ki, ennek megszüntetése gyakorlatilag bizonytalan időre lehetetlenné teszi a stratégiai fegyverzetek ellenőrzését. Ennek eredményeképpen sokkal könnyebb ráerőszakolni az európai partnerekre az amerikai rakétavédelmi rendszerek erősítését, a hagyományos és nukleáris potenciál növelését.
„Mindez felgyorsítja a fegyverkezési versenyt, méghozzá éppen egy e nélkül is bizonytalansággal teli átmeneti korszakban”
Ennek a forgatókönyvnek a megvalósítása gyakorlatilag megkezdődött. Ez év februárjában Mark Esper védelmi miniszter részvételével egy hadvezetési gyakorlaton az amerikai hadsereg egy Oroszországgal vívott atomháborút szimulált. Az elképzelt helyzet szerint Oroszország egy alacsony hatásfokú nukleáris robbanófejjel támadott meg egy NATO-tagállamot Európában, mire az Egyesült Államok válaszcsapásként nukleáris fegyvert vetett be az oroszok ellen. A fegyverek típusait nem részletezték, de a bejelentés szerint a válasz „korlátozott” volt. A gyakorlatot a stratégiai parancsnokság nebraskai központjában végezték. Figyelmeztető, hogy az ilyen gyakorlatokat az amerikai fél a jövőben rendszeresíteni szándékozik.
Ennek szellemében egy ideje már napirenden van az amerikai fegyveres erők európai átkonfigurálása. Az Aegis rakétavédelmi rendszerek ott vannak már Romániában, és hamarosan megérkeznek Lengyelországba, miközben rotációban állomásoznak a NATO egységei a Baltikumban. Törökország keleti fordulata miatt Washington nem tartja megbízhatónak Ankarát, és azon gondolkodik, hogy kivonja onnan taktikai atomfegyvereit, és Bulgáriába telepíti át őket. Szó van arról is, hogy Amerika csökkenti a Németországban állomásozó katonai kontingens számát, és a katonák és a technika egy részét Oroszországhoz közelebb, Lengyelországba helyezi át.
„Ez az átcsoportosítás felfogható a NATO és Oroszország közti katonai szembenállás előkészületeként is”
Nem a leszerelés irányába hat az sem, hogy a közelmúltban frissítették a Németországban állomásoztatott amerikai atombombák szoftverjét. Mint arról a Der Spiegel beszámolt az atomtöltetek és az eszközökhöz szükséges alkatrészek szállítására felhatalmazott egyetlen amerikai repülőezred, a Washington állambeli Tacomában állomásozó 62. Airlift Wing egy C-17 Globemaster típusú gépe tavaly augusztus végén landolt a német légierő (Luftwaffe) támaszpontján a Rajna-vidék-Pfalz tartományi Büchelben, hogy felvegye a húsz darab B-61 típusú atomtöltetet.
Az MTI idézte a német hírmagazint, hogy a Büchelben állomásoztatott töltetek csaknem 30 évesek és az amerikai kormány egy 10 milliárd dolláros (3250 milliárd forint) atomfegyver-korszerűsítési programja részeként legkésőbb 2022-ben mindet lecserélik. Az új – B61-12 típusú – bombák legfőbb előnye, hogy irányíthatóak, így jóval pontosabban lehet célba juttatni őket, ami komoly hadászati előnyt biztosít.
„Szakértők szerint az Egyesült Államok Európában Németország mellett Belgiumban, Olaszországban, Hollandiában és Törökországban is állomásoztat hadászati atomfegyvereket, nagyjából 180 darabot”
Ilyen körülmények között érdemes nemcsak megfontolni, de támogatni is Emmanuel Macronnak az európai biztonság erősítésére tett javaslatát. A francia elnök szerint az Európai Uniónak saját kezébe kell venni a biztonságát és erről tárgyalásokat kell folytatni Oroszországgal. Méghozzá Amerika részvétele nélkül. Így ugyanis talán lehetőség nyílna például arra is, hogy érdemben tárgyaljanak Putyinnak a szárazföldi állomásoztatású közepes és rövidebb hatótávolságú nukleáris rakéták európai telepítésének betiltásáról szóló javaslatáról.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
