„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
V4 külügyminiszterek (balról jobbra) Orbán Anita magyar, Petr Macinka cseh, Juraj Blanár szlovák és Radosław Sikorski lengyel külügyminiszterek egy családi fotón pózolnak a V4 + Japán külügyminiszterek találkozóján a Pozsony közelében található Tomasovban, Szlovákiában, 2026. szeptember 1-jén
Fotó:EUROPRESS/Joe Klamar/AFP
Az új magyar kormány minden területen látványosan szakít elődje politikájával. A TISZA Párt elsöprő győzelme óta eltelt fél év másról sem szólt, mint az Orbán Viktor által felépített politikai rendszer lerombolásáról, az ellenzékbe került konzervatív erők megalázásáról, megsemmisítéséről, egyszóval a múlt eltörléséről. Nem kivétel ez alól a külpolitika sem.
„Annak ellenére, hogy Magyar Péter a kampányban kevés figyelmet fordított a külpolitikára, és ezen miniszterelnökként sem változtatott. A kormány jelenleg egyértelműen a belpolitikára fókuszál”
Nem nagyon jelenik meg a közvélemény előtt a külügyminiszter sem. Ha igen, akkor is csak úgy, hogy a kormányfő kijelentéseinek bólogat. Interjúi sablonosak, a külpolitika irányvonaláról az általánosság ismétlése mellett legfeljebb annyit tudhatunk meg, hogy a cél Magyarországot visszatéríteni az európai fősodorba és ezzel együtt megszerezni az európai pénzeket. A tartalom hiányát nem tudja helyettesíteni a közösségi médiában megnövekedett aktivitás sem. Nem véletlenül fogalmazták meg többen is, hogy Orbán Anitának mintha az lenne a dolga, hogy ne legyen magyar külpolitika.
Mindez éles ellentétben áll az elmúlt években látottakkal, hiszen Orbán Viktor különösen a 2015/16-os migrációs válság óta elsősorban a külpolitikára fókuszált. Olyannyira, hogy közben egyre inkább megfeledkezett az egyre látványosabbá váló hazai gondokról. Azt azonban nem lehet elvitatni tőle, hogy nemzetközi tényezővé tette a nem egészen tízmilliós Magyarországot. Kormányzása alatt az ország a világpolitika állandó szereplője lett. Orbán egyensúlyra törekedett a világban. Az volt az elve, hogy az ország tartson egyenlő távolságot a nagy hatalmi pólusoktól. Közben az erős emberekkel mindig is megtalálta a közös hangot. Látványosan konfrontálódott ugyanakkor az Európai Unióval, amit a gazdasági gondok növekedésével összekötve azért már egyre kevésbé tolerált a magyar társadalom.
„Ezzel az irányvonallal szakít most Magyar Péter, aki már választási kampánya idején változást ígért a magyar külpolitikában”
Úgy ítélte meg, hogy Magyarország túlságosan eltávolodott Brüsszeltől, és kormányra kerülve azonnal megkezdte az Orbán Viktor nevéhez köthető külpolitikai irányvonal felülvizsgálatát. Mindent alárendelt annak, hogy rendezze a viszonyt az EU vezetésével, és hozzájusson az évekig befagyasztott európai támogatásokhoz. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az új magyar kormány külpolitikáját Brüsszelben írják. A Tisza-kormány egyik legfontosabb külpolitikai célja, hogy Magyarországot visszaterelje az Európai Unió és a NATO fősodrába. Ahogy Orbán Anita külügyminiszter fogalmazott, visszaépítik Magyarország tekintélyét a nyugati szövetségi rendszerekben.
Budapest ezzel a mindent felülíró igazodással lényegében kiszervezi a globális erőközpontokkal való kapcsolattartást az uniós intézményeknek, és az Európai Unióra bízza az ezekhez fűződő viszony alakítását is. Márpedig Brüsszel többé-kevésbé konfliktusos viszonyban áll Washingtonnal, még inkább Pekinggel, legfőképpen pedig Moszkvával. A magyar külpolitika és külgazdaság horizontja ezzel ismét Európára szűkül, miközben a távoli kapcsolatok fontossága a kis- és közepes államok számára is egyre jobban felértékelődik. Arról már nem is beszélve, semmi sem indokolja ma azt, hogy Magyarország egyetlen, ráadásul csökkenő jelentőségű gazdasági-hatalmi központhoz láncolja a sorsát.
„Ez a föderalista külpolitikai felfogás abból indul ki, hogy Magyarország kis szereplő a szövetségi rendszerein, vagyis az Európai Unión és a NATO-n belül. Ennek elfogadásával azonban jó tanulóként előnyökhöz juthat mindkét szervezetben. Ennek azonban súlyos ára van”
Ez a korábbinál egyértelműen határozottabb nyugati orientáció szűkíti az ország külpolitikai mozgásterét, az euroatlanti igazodás nehezen egyeztethető össze a kínai gazdasági kapcsolatok megőrzésével, és erősen behatárolja a lehetőségeit Oroszország, és tágabb értelemben a Kelet viszonylatában. Arról már nem is beszélve, hogy ez a szemlélet békeidőben akár még járhatott is gyakorlati előnyökkel, az átalakuló világ hektikus viszonyai között azonban nem innovatív. Az Európai Unió nemzetközi súlyának csökkenése és a globális konfrontációk erősödése közepette megnövekedett agresszivitása pedig egyenesen oda vezethet, hogy Magyarország is olyan konfliktusokba sodródik, amelyek ellentétesek az érdekeivel. Óriási változás ez az elmúlt évek szuverenista, ezzel párhuzamosan sok irányba nyitó, és aktív külpolitikájához képest. Budapest ezzel visszatér a „Merjünk kicsik lenni!” gondolkodáshoz.
„A magyar kormány a beiktatása óta kizárólag Brüsszelre figyelt, és látványosan nem konfrontálódott semmilyen kérdésben. A kivételt ez alól az Ukrajnához és Oroszországhoz való viszony átalakulása jelentette”
Budapest ugyan nem vált Kijev teljes értékű szövetségesévé, de a kárpátaljai kisebbség jogainak rendezésére vonatkozó ígéretért cserébe zöld utat adott Ukrajna uniós csatlakozási tárgyalásainak a megkezdéséhez. Magyarország ugyan a második és harmadik klasztert egyelőre blokkolja, azonban lényegesen megengedőbb Ukrajna irányában, mint korábban, és a fordulat az orosz-ukrán háború megítélésében is megjelent. A migráció kezelésének problémájához hasonlóan Ukrajnával kapcsolatban Budapest azért tér el némiképp az európai fővonaltól, mert ezeknek a kérdéseknek belpolitikai vonzata is van, befolyással vannak a kormány népszerűségére. No meg ezekben a kérdésekben az Európai Unió sem annyira egységes.
Más a helyzet az Oroszországhoz viszonyulással. E téren Brüsszel jóval szigorúbb, ráadásul Magyar Péternek éppen e kérdésben kell a leginkább bizonyítania, hogy szakít Orbán Viktor politikájával. Emellett már csak azért is keménykednie kell Moszkvával, hogy az említett, belpolitikai szempontból is fontos kérdésben megőrizhesse minimális mozgásterét. A magyar külpolitika az Oroszországgal kapcsolatban is sokáig megpróbálta húzni az időt, elkenni a dolgokat, a pragmatikus viszony megőrzéséről beszélt, és tartózkodott a nyílt állásfoglalástól. Azonban sokáig ez nem volt tartható, hiszen Brüsszel és a hazai atlantista körök is egyre inkább hiányolták a kormány Oroszország-politikájának stratégiai egyértelműségét.
Annak ellenére, hogy a kormány egyértelműen jelezte, hogy felülvizsgálja a paksi bővítés kérdését, és nem ígért sok jót a kétoldalú viszonyban az erősödő oroszellenes közhangulat mellett az sem, hogy vizsgálat indult Szijjártó Péter volt külügyminiszter feltételezett orosz kapcsolatai miatt.
„Így nem okozhatott meglepetést, hogy a magyar ENSZ-delegáció számára készített külpolitikai irányelvek nemcsak elítélték az orosz katonai agressziót, de kiemelték, hogy Oroszország magatartása fenyegetést jelent Magyarországra, Európára és a globális rendre, valamint a Kárpátalján élő magyar kisebbséget is komoly veszélybe sodorja”
Ezt követte a külügyminiszter X-en közzétett bejegyzése, amelyben a lipcsei drónincidens kapcsán elítélte az orosz hibrid tevékenységek számának és intenzitásának növekedését Európában és kijelentette, hogy Magyarország teljes szolidaritást vállal Németországgal. Innen már csak egy lépés volt a 10 orosz diplomata kiutasítása, amellyel Budapest végképp demonstrálta a besimulását az európai fősodorba. Ez egyben azt is jelenti, hogy a magyar-orosz viszony jövője egyértelműen az Európa és Oroszország közötti kapcsolatok alakulásától függ. Ez pedig sok jót nem ígér. Egyre kérdésesebb a Paks II. projekt sorsa, és aligha fog Budapest szembe menni azzal az uniós elvárással, hogy csatlakozzon az orosz gáz- és olajimportot érintő szankciókhoz.
(A cikk eredetileg oroszul a Valdaj Klub honlapján jelent meg.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater