//Kapituláció vagy kalkuláció
Marjan Šarec #moszkvater

Kapituláció vagy kalkuláció

MEGOSZTÁS

Tizenhárom képviselővel, a reformoktól ódzkodó koalícióval és a parlamentben kialakult helyzettel, nem tud megfelelni az elvárásoknak, ezért inkább lemondott tisztségéről, s előrehozott választásokat javasol a szlovén miniszterelnök.

Gyetvai Mária írása a #moszkvater.com számára

Marjan Šarec #moszkvater
Marjan Šarec
Fotó:EUROPRESS/Jure Makovec/AFP

Bár Marjan Šarec távozását sokan váratlannak minősítették, valójában lehetett rá számítani. Mmég akkor is, ha január közepén még maga sem látott erre semmi okot. Az általa vezetett öt párti, balközép koalíció 2018 szeptemberi hivatalba lépése óta kisebbségben kormányzott, a Baloldal (Levica) támogatásával. Elsőként éppen ők hagyták cserben tavaly nyáron, mert nem találták szociálisan elég érzékenynek a kormány politikáját. Ennek ellenére sikerült elfogadtatni a parlamenttel a költségvetést, és megszavaztatni az osztrák-szlovén kettős állampolgár Angelika Mlinart, mint kohéziós ügyekért felelős tárca nélküli minisztert.

Az esemény, amely után a kormányfő bejelentette lemondását, Andrej Bretoncelj pénzügyminiszter lemondása volt. Áthidalhatatlan nézeteltérés támadt ugyanis közte és Aleš Šabeder egészségügyi miniszter között a kiegészítő egészségbiztosítás kivezetése miatt. Az európai baloldal általános forgatókönyvéhez igazodva a szlovén baloldalnak is fő kampánytémája volt az egészségügy reformja. A pénzügyminiszter viszont nem támogatta, mivel ez azt eredményezte volna, hogy az amúgy is deficites költségvetést tovább terheljék az egészségügyi kassza hiányának korlátlan átvállalásával.

„Šarec azonban mégsem a két saját pártjából delegált miniszter vitáját nevezte meg, mint távozása fő okát, hanem a koalíciós partnerek közötti nézeteltérésekkel, és egyes pártok valós támogatottságukat messze meghaladó politikai ambícióival indokolta”

Šarec lemondását és az új választások kiírására vonatkozó javaslatát az ellenzék üdvözölte, a koalíciós partnerek többsége azonban ellenszenvvel fogadta. Érthető, hiszen az öt közül mindössze a kormányfő pártjának, a Marjan Šarec Listájának (LMS) és a Szociáldemokratáknak (SD) van okuk bizakodásra. A többieknek azonban vagy egyáltalán, vagy csak kevés reményük van a parlamentbe jutásra. Természetes, hogy ők egy új parlamenti többség összekovácsolása mellett törnek pálcát.

„Az mindenesetre valószínűsíthető, hogy a balközép kormány kevéssé dicsőséges 500 napja után nehéz lesz a politikai spektrumnak ezen az oldalán új jelöltet találni a miniszterelnöki posztra”

Elvileg számításba jöhet egy összefogás a legnagyobb ellenzéki párttal, a Janez Janša vezette Szlovén Demokrata Párttal (SDS), annál is inkább, mert két koalíciós pártban is történt olyan vezetőváltás, amely esetleg lehetővé tenne egy ilyen koalíciót, továbbá, azért is, mert lábra kaptak olyan híresztelések, hogy nem feltétlenül az SDS elnöke lenne a kormányfő. Ez erős érv, hiszen a Janša-ellenesség mindig is a szlovén baloldal fő összetartó ereje volt. A kiszivárogtató Matej Tonin, a magát kereszténydemokrata irányultságúnak valló Új Szlovénia (NSi) párt elnöke az, aki nagy valószínűséggel el tudja magát képzelni a miniszterelnöki székben. Ha nem sikerülne új parlamenti többséget elérni, marad a másik opció, az előrehozott választások, valamikor április második felében.

„Šarec lemondásában az is szerepet játszhatott, hogy személy szerint ő és pártja is viszonylag nagy támogatottságnak örvend”

 A legújabb közvélemény-kutatási adatok szerint a leköszönő kormányfő a második legnépszerűbb politikus hazájában, a LMS pedig 23,4 százalékon áll az SDS 21,8 százalékával szemben. Ez persze még nem elég a kormányalakításhoz, de Šarec már bejelentette, hogy megkezdte a puhatolózásokat egy esetleges választási koalíció létrehozására a korábbi kormánypárt, ám az óta meglehetősen leértékelődött Modern Centrum Pártjával (SMC), de különböző listákkal is kész összefogni a győzelem reményében. Tehát nem biztos, hogy bejön ez a kalkuláció.  Az SDS előtt álló perspektíva sem biztatóbb, az NSi-n, mint potenciális koalíciós partneren kívül szüksége lenne még másra is.

„Akármelyik opció valósul meg, mindenképpen ismét egy enyhén szólva mérsékelten stabil koalíciós kormány vár Szlovéniára”

Nem újdonság ez a szűk három évtizede független ország történetében, hiszen 2012 óta egy kormány sem „várta ki” a mandátuma végét. Folyamatosan több olyan került hatalomra, amely koalíciós kombinatorika eredménye volt, s nem tükrözte a polgárok jelentős részének akaratát, ezáltal pedig növelte elidegenedésüket a hatalomtól, sőt saját országuktól is.

Ezzel párhuzamosan Szlovénia gazdasági ereje, politikai presztízse is csökken, ami miatt viszont a politikai elit fújt riadót. Ezt csak fokozza, hogy a hatalom legalább kétfelé húz. A Nyugatnak, elsősorban az EU mag országainak is tesz gesztusokat (mint például a magyarországi sajtószabadság megkérdőjelezése és a magyar miniszterelnök, mint uniós főellenség beállítása), ugyanakkor Oroszország felé is kacsingat, amivel megingatta az Egyesült Államok bizalmát. Hiszen NATO-tag, de hadseregének harckészültsége nem üti meg a kívánt szintet, a szövetség döntését be sem várva vonta vissza katonáit Irakból az iráni rakétatámadások után.

„Egy szomszédjával sincs igazán jó viszonyban”

Az egyetlen, részleges kivétel Ausztria, ahol a hatalomra került néppárti-zöld kormánytól a viszony bensőségesebbé válására számít. Liberális körök reménykednek valamiféle „zöld”, vagy legalábbis annak keresztelt párt jó szereplésében a Szlovéniában esetleg sorra kerülő előrehozott választáson.

A délszláv térséget változatlanul fő befolyási övezetének tekinti, tekintélye azonban itt is megkérdőjelezhető. Horvátországgal szemben a tengeri határnak nem a szlovén várakozások szerinti megoldása fűti a kedélyeket, a politika pedig kicsinyes bosszúvággyal keresi a visszavágási lehetőségeket.

„Szerbia a fő szövetséges, olyannyira, hogy a Šarec-kormány sokak megrökönyödésére a jövő tanévtől újra bevezette az iskolákban a szerb nyelv oktatását, egyelőre csak választható tárgyként”

Attól viszont még tartózkodott, hogy elismerje a szlovéniai szerbeket nemzeti kisebbségnek, pedig a legdinamikusabban növekvő populáció. Egyre több az EU-n kívülről érkező munkavállaló (például boszniaiak, koszovói albánok), lefelé húzzák a béreket, s egyre feljebb srófolják a jóléthez szokott társadalomban az elégedetlenséget. Hogy mikor lesz ebből kritikus tömeg, egyelőre nem látszik.

MEGOSZTÁS