//Jezsov, a véres kezű népbiztos
Vorosilov, Molotov, Sztálin és Jezsov sétája a Moszkva-Volga csatorna partján #moszkvater

Jezsov, a véres kezű népbiztos

MEGOSZTÁS

1937. augusztus 11-én írta alá Nyikolaj Ivanovics Jezsov belügyi népbiztos az NKVD 00485. számú parancsát, amellyel elindult a sztálini rendszer vélt vagy valós ellenségeinek etnikai alapú likvidálása.

Vorosilov, Molotov, Sztálin és Jezsov sétája a Moszkva-Volga csatorna partján #moszkvater
Vorosilov, Molotov, Sztálin és Jezsov sétája a Moszkva-Volga csatorna partján
Forrás:Wikipédia

A XX. század történelmének vannak olyan sötét, kegyetlen dolgai, amiket két dolog miatt sosem felejthetünk el. Egyrészt az áldozatok emléke miatt, másrészt, hogy az emberiség okulva a múlt szörnyűségeiből, ne kövesse el ugyanazokat a hibákat. A sztálini Szovjetunió bőségesen szolgáltatott a fentiekre okot, hiszen kegyetlenségben sokszor még a náci Németországgal is versenyképesek voltak. Ugyanúgy halomra gyilkolták a rendszer belső ellenségeit, mint azokat a nemzetiségeket, melyeket törvényerőre emelt jogszabályokkal irtattak ki, főleg az 1930-as években.

„Ebben a népirtásban jelentős szerepet játszott a szovjet Belügyi Népbiztosság (NKVD), amely a hírhedtté vált rendeleteivel törvényességi alapot biztosított a tömeggyilkosságoknak”

Az NKVD 00447-es számú titkos rendelete egyértelműen a belső, azaz orosz származású, vagy a szovjet birodalomhoz tartozó területeken élők ellen szólt, és a rendszer ellenségeinek tartott kulákok, papok, hívők, bűnözők kiiktatásán kívül a kommunista párton belüli leszámolásokra is lehetőséget biztosított. Persze senki se higgye, hogy utóbbiakból került ki az áldozatok többsége.

„A Jezsov belügyi népbiztos által irányított NKVD 1936-ban már külön kvótákban határozta meg a helyi állambiztonsági egységeknek, hogy hány embert kell letartóztatniuk és kivégezniük”

A sztálini terrorra abszolút jellemző volt, hogy a népbiztos utasításba adta, az ellenforradalmárok elleni harcban inkább ártatlanokat is kivégezhetnek, minthogy egy „bűnös” is elkerülje a jól megérdemelt ítéletét. Miután senki sem tudta, rá mikor kerülhet sor, a fennmaradt dokumentumok alapján kiderült, hogy az életüket és helyzetüket féltő titkosrendőrségi vezetők egymásra licitálva kérték újra meg újra a kvóták emelését.

És amikor már nem volt elég a belső ellenség, akkor 1937. augusztus 11-én kiadták az NKVD hírhedtté vált 00485. számú parancsát. Ez lehetővé tette a Lengyel Katonai Szervezet kémhálózatának teljes likvidálását, ami egyenértékű volt a totális sztálini terror és az etnikai alapú tömeggyilkosságok elindításával. Azaz a belső ellenség megsemmisítésére tett kísérletet követhette a nemzetiségek kiirtása. A célkeresztbe – mint a történelem során már annyiszor – elsősorban a lengyelek kerültek, akikről Jezsov azt állította, hogy ők alkotják az egész Szovjetuniót behálózó, Sztálin életére törő hálózatot, a „Lengyel Katonai Szervezetet” (Polska Organizacja Wojskowa), akiket csak úgy lehet megállítani, hogy tömegesen kivégzik őket.

„Noha ez az összeesküvés nem létezett, a parancsnak megfelelően hirtelen minden lengyel, sőt katolikus vallású ember közellenséggé vált a kommunisták szemében”

Válogatás nélkül vitték el az embereket, a faluról falura járó állambiztonságiak sok helyen a teljes lakosságot összegyűjtötték. Telefonkönyvből keresték ki a lengyeles nevűeket, válogatás nélkül vitték el az embereket. Bőven elég volt annyi kapcsolat a lengyel állammal, hogy valaki ott volt hadifogoly az I. világháborúban, de halálos vétek lett az is, ha valaki egy lengyel diplomata hajdani mosónőjének a lánya. Elhurcolták a papokat, de még a lengyel kommunistákat is, a Kommunista Internacionálé lengyel szekciójából szinte mindenkit megöltek. A lengyel parasztok egymás között fekete hollónak nevezték a faluról falura járó állambiztonságiakat.

„Szovjet állami dokumentumok szerint közel 140 ezer embert érintett az akció, akiknek mintegy 80 százalékát halálra ítéltek és azonnal kivégeztek, míg az életbe hagyott nőket Kazahsztánba száműzték, a gyerekeket pedig árvaházba adták, hogy oroszt neveljenek belőlük”

A lengyelekkel szembeni terror mintává vált más nemzetiségek elleni támadásoknak is. A sztálinista kommunista vezetők úgy vélték, a kisebbségek képviselőit térdre kell kényszeríteni, és agyonlőni, mint a veszett kutyákat. 1937-38-ban 16 ezer lett, 8 ezer észt, 9 ezer finn „kémet” öltek meg, de speciális „nemzeti parancsokat” adtak ki a németek, a görögök és az afgánok ellen is. Célkeresztbe kerültek a románok és az irániak is.

„A szovjet Távol-Keleten élő koreaiakat ugyanakkor egy hónap alatt tehervonatokkal szállították el Üzbegisztánba és Kazahsztánba, nehogy japán kémek legyenek. Itt a megközelítőleg 172 ezer koreai deportáltból 40 ezren az első télen meghaltak”

A korábban hirdetett kommunista internacionáléból bolsevik népirtás lett. Timothy Snyder Véres övezet című munkájában a történész leírta, a sztálini terror mértéke 1938-ig messze meghaladta a hitleri Németországét.

„Ahogy szinte megmagyarázhatatlan volt a beindítása, úgy 1938 novemberében teljesen váratlan volt a tomboló terror hirtelen leállítása. Igaz, addigra a fennmaradt dokumentumok alapján nem egészen két esztendő alatt 681 ezer embert végeztek ki, a letartóztatottak száma pedig a másfél milliót is meghaladta”

Noha az áldozatok és a Gulágra száműzöttek életét ez nem adhatta vissza, de Jezsov sem járt jobban, mint az áldozatai. Előbb 1938. április 8-án a belügyi mellett a vízi szállítás népbiztosává is kinevezték, befolyása azonban hamarosan csökkenni kezdett, majd a helyét fokozatosan a helyettese Lavrentyij Berija vette át. Jezsov 1938 novemberében felmentését kérte a belügyi népbiztosi megbízása alól, ugyanis Sztálin és külügyminisztere, Molotov egyre súlyosabb kritikákkal illette az NKVD tevékenységeit és módszereit. 1939 márciusában minden tisztségétől megfosztották, majd április 10-én kémkedés és árulás vádjával bíróság elé állították.

„Jezsov jól tudta, mi vár rá, hiszen a korábbi perek jegyzőkönyveit ő írta. Ennek megfelelően azonnal bevallotta, hogy kémkedett a németeknek, összejátszott a lengyelekkel, sőt, azt is beismerte, hogy meg akarta gyilkolni Sztálint”

Az ítélet golyó általi halál volt, és bizonyos dokumentumok alapján 1940. február 4-én összes közelebbi munkatársával és azok családtagjaival együtt kivégezték. Árulkodó Jezsov későbbi megítélésével kapcsolatban, hogy a Sztálin halálát követő időkben őt nem rehabilitálták, pedig őt is részben koholt vádak alapján ítélték el.

Források:

Béládi László–Krausz Tamás: Életrajzok a bolsevizmus történetéből (ELTE ÁJK Államtudományi és Politikatudományi Intézet, 1988), Kulcsár István: A véreskezű törpe, Szovjetunió története, Rupert Butler: A sztálini terror eszközei , Timothy Snyder: Véres övezet

MEGOSZTÁS