Kezdőlap » Történelem » Halálos Hópehely
„Az atombomba becsapódási helyszínének két kilométeres körzetében minden elpusztult, beleértve a növényzetet, illetve az épített környezeti elemeket” #moszkvater

Halálos Hópehely

Napra pontosan 65 évvel ezelőtt a szovjet hadsereg egy negyven kilotonnás atombombát dobott le a tockojei járásra, a hadgyakorlatban résztvevő mintegy 45 ezer katona nagy része sugárfertőzést kapott.

„Az atombomba becsapódási helyszínének két kilométeres körzetében minden elpusztult, beleértve a növényzetet, illetve az épített környezeti elemeket” #moszkvater
„Az atombomba becsapódási helyszínének két kilométeres körzetében minden elpusztult, beleértve a növényzetet, illetve az épített környezeti elemeket”

Voltak a hidegháborús időszaknak olyan periódusai, amit mai fejjel szinte felfogni sem tudunk, és bizony a két szuperhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió olyan kísérleteket folytatott az atomfegyverek tökéletesítése céljából, ahol semmi sem számított. Sem az emberi élet, sem pedig az emberi létet körülvevő környezet. Ilyen volt például az az amerikai eset 62 évvel ezelőtt, amikor a John fedőnevű kísérleti atomrobbantást hat ember a bomba alól követett. A kísérlettel az akarták bizonyítani, hogy nyugodtan használhatnak atomfegyvert az esetleges szovjet repülőgép támadások elhárítására, ugyanis a földön lévőknek nem lesz semmi bajuk. Ráadásul egyikük kivételével

„napszemüveg nélkül néztek bele az atomvillanásba”

Méghozzá úgy, hogy az 1,5 kilotonnás bomba 5600 méterrel a fejük felett lett felrobbantva. Nos, a kísérlet sikerült, egyiküknek sem lett baja, aránylag idős kort megélve haltak meg, ugyanakkor az elhalálozásuk okát mindmáig titok fedi.

Ám ami ezt megelőzően,1954. szeptember 14-én történt a Szovjetunióban, az messze túlhaladta a fent említett esetet. Az akció a Hópehely fedőnevű titkos hadművelet volt, melynek keretein belül a szovjetek az akkori, európai területeken fő ellenségnek tartott NSZK domborzatához hasonló területen, a tockojei járásra dobtak le egy 40 kilotonna hatóerejű RDSZ–4 típusú atombombát. Hogy a számadatokkal, illetve a bomba hatóerejével teljesen tisztába legyünk, álljon itt két adat.

„A Hirosimára 1945-ben ledobott atombomba 15, a Nagaszakira lehajított eszköz 21 kilotonnás volt”

Ez az atomrobbantás volt a legnagyobb szabású szovjet kísérlet, amely arra kereste a választ, hogy miként alkalmazhatók a nukleáris fegyverek „élesben”, valós körülmények között. Azaz mennyire alkalmazható az atombomba a tüzérségi csapáshoz hasonló taktikai fegyverként előkészített, megerősített védelem elleni támadó művelet során. Maga a kiválasztott terület nemcsak azért felelt meg a célra, mert a domborzata hasonlított a nyugatnémet területekéire, hanem azért is, mert már hosszú évtizedek óta katonai gyakorló területként szolgált.

„A Hópehely hadműveletben mintegy 45 ezer katona vett részt”

míg a „megtámadott területet” alaposan előkészítették. Tíz kilométeres körzetben lövészárkokat ástak, katonai létesítményeket építettek, 46 harckocsit, 44 repülőgépet, 27 aknavetőt, 152 löveget, 200 gépkocsit és 500 állatot, valamint több ezer mérőműszert és filmkamerát helyeztek el különböző helyzetekben. A támadásban részt vevő katonák a robbanás epicentrumától mintegy 5 km távolságban, fedezékben várták a robbanást, míg a hadműveletet végig néző szovjet katonai és állami vezetők valamint a szocialista országokból magas rangú katonavendégek – köztük Székely Béla vezérőrnagy és Bata István honvédelmi miniszter – 11 km távolságban lévő megerősített fedezékből követték az eseményeket.

A Sztálingrádból felszálló TU-4-es bombázó 9 óra 33 perckor ért a kijelölt terület fölé, és 8-9 ezer méter magasságban kioldotta a bombát, amely 300-350 méter magasan robbant fel, pont úgy és ott, ahol azt eltervezték.

„Az atombomba becsapódási helyszínének két kilométeres körzetében minden elpusztult, beleértve a növényzetet, illetve az épített környezeti elemeket”

A robbanást követően megindult a szárazföldi támadás, melynek során előbb rengeteg hagyományos bombát dobtak le a területre. Majd megindult a roham, és az atombomba felrobbanását követően mintegy másfél-két órával, már a harckocsik uralták a leginkább holdbéli tájra hasonlító terepet.

A gyakorlatban részt vevő 45 ezer katona többsége kisebb-nagyobb mértékben sugárfertőzést szenvedett, közöttük és a következő években a környező falvak lakói között is rendkívüli mértékben megemelkedett a rákos megbetegedések száma. Sőt, amint az azóta nyilvánosságra került,

„a környékbeli falvakban már a Hópehely hadművelet után egy-két nappal jelentkeztek az első súlyos megbetegedések, a következő években pedig a rákos megbetegedések számának növekedése mellett különösen sok fogyatékos gyermek született”

Többször is felmerült a kísérleti atomrobbantással kapcsolatban, hogy a szovjetek élő embereket is odakényszerítettek a robbantás epicentrumába – elsősorban német hadifoglyokról suttogtak világszerte –, ám ennek semmi bizonyítékára nem bukkant senki, így vélhetően semmi alapja sincs. Noha a közvélemény sok mindent sejtett, a szovjet vezetés csak a rendszerváltás után, 1993-ban beszélt először nyilvánosan a kísérletről. Az azt megelőző 40 évben, ha valaki érdeklődött a Hópehely felől, azt zaklatták a hatóságok.