„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Az orosz űrhajós legendáról, Jurij Gagarinról máig szeretettel emlékeznek meg, és világszerte elismerik a földön kívüli univerzum meghódítására irányuló úttörő tevékenységét. Az április 12-én ünnepelt Űrhajózás Napja alkalmából felelevenítjük Jurij Gagarin életének néhány mozzanatát, az űrrepülését követő magyarországi látogatását, és felidézzük az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan Gagarin kapcsán kifejtett gondolatait, és Vlagyimir Viszockijnak az első űrhajósról írt versét is.
Viczai Péter írása a #moszkvater.com számára
Jurij Gagarin a kilövés előtt 1961-es ürrepülésén
Fotó:EUROPRESS/RIA Novosti/Sputnik/Sputnik via AFP
Jurij Alekszejevics Gagarin 1934. március 9-én a Szmolenszki terület Klusino nevű falujában született. A hatodik osztály elvégzése után Gagarin a Ljuberci ipariskolában egy öntödei formázó-öntőmunkásnak szakosodott, majd belépett a Szaratovi ipari technikumba, ahol tanulmányait a repülőklubban való képzéssel kombinálta. Itt, 1955 nyarán hajtotta végre első önálló repülését a Jak-18-as repülőgéppel.
„Az ég Gagarin szenvedélyévé vált”
Ugyanebben az 1955. évben a leendő űrhajóst behívták katonai szolgálatra. A repülőklub ajánlásainak köszönhetően vizsga nélkül felvették az Orenburgi repülőiskolába, ahol először ült egy MiG-15-ös sugárhajtású vadászrepülőgép kormánya mögé. 1958-ban Gagarin önként ment a sarkvidéki repülési egységhez szolgálni. Az 1950-es évek végén döntés született arról, hogy megkezdik az űrhajósok kiválasztását az első emberes űrrepüléshez.
„A fiatal vadászpilóta kiváló egészségi állapottal, erős akaratú jellemmel és vezetői tulajdonságokkal keltette fel a kiválasztási bizottság figyelmét”
1959-ben Jurij Gagarin megérkezett a Moszkvától 25 km-re lévő Csillagvárosba. Ott elméleti és gyakorlati képzésen vett részt a repüléshez, tesztelte a mesterséges súlytalanságot és a centrifuga túlterhelését. 1960 októberében egy hat emberből álló csoport megkezdte a képzést a Vosztok űrhajó szimulátorán a Zsukovszkij város Kutatóintézetében. Egy sor képzés, vizsga és teszt után úgy döntöttek, hogy Jurij Gagarin lesz az első számú űrhajós.
„1961. április 12-én a Bajkonur űrközpontban Jurij Gagarin elmondta a híressé vált mondatát –<Menjünk!> –, és elindult az első Vosztok űrhajó emberrel a fedélzetén. Jurij Gagarin 1 órát és 48 percet töltött az űrben, teljes pályát tett a Föld körül, és biztonságosan leszállt Szaratov közelében”
1961. április 12. után Gagarin lett a legnépszerűbb ember a bolygón. Mindenki szeretett volna, ha nem is kezet fogni vele, de legalább messziről látni. A különböző államok kormányai egymással versengtek, hogy meghívják az első űrhajóst az országukba – két év alatt huszonhat államot látogatott meg. Bárhová is repült Jurij Alekszejevics Gagarin, ezernyi tömeg fogadta virágokkal és orosz nyelvű üdvözlő plakátokkal.
„Gagarin az 1961-es űrrepülése sikerét követően a <békemisszió> során, ahogy a szovjet űrhajós turnéját gyakran nevezik pár napra hazánkba is ellátogatott, ahol örvendező magyarok ezrei, tízezrei fogadták. A háromnapos látogatásra 1961. augusztus 19. és 21. között került sor”
Augusztus 19-én Jurij Gagarin feleségével és 5 hónapos kislányával megérkezett a Ferihegy repülőtérre. Ezen a napon az összes magyar újság tele volt a szovjet űrhajós érkezéséről szóló hírekkel – nagy tömeg gyűlt össze, hogy találkozzon az első emberrel az űrben. A repülőtérről Jurij Gagarin nyitott tetejű autóval ment a Parlamentbe – több tízezer ember üdvözölte az űrhajóst az autójának teljes útvonalán. Az Országgyűlés épületében hivatalos fogadást tartottak, majd a szovjet űrhajós a budapesti Hősök terén beszélt, ahol több mint 200 ezer ember gyűlt össze. Jurij Gagarin azt mondta:
„Meg vagyok győződve arról, hogy ha a Föld összes tudósának erőfeszítéseit és energiáját az emberiség békés és boldog jövőjének megteremtésére irányítjuk, sokkal gyorsabban és sikeresebben tudunk majd előrehaladni, többek között az űr meghódításában is. A szovjet űrhajós felszólította a tudósokat az együttműködésre, mert <a világűr hatalmas, annyira, hogy mindannyian beleférjünk, és még marad szabad hely>”
Augusztus 20-án Jurij Gagarin és családja számos magyar városba ellátogatott: Dunaújvárosba, Pécsre, Komlóra, majd Sárbogárdon és Dombováron is megállt. Magyarországi tartózkodásának utolsó napján a szovjet űrhajós hajókirándulást tett a Duna mentén, valamint találkozott a magyar fegyveres erők képviselőivel. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Dobi István átadta Jurij Alekszejevicsnek Magyarország legmagasabb kitüntetését – a Magyar Népköztársaság Zászlórendjét.
Gagarin repüléséről néhány éve, még a hatvanadik évfordulója alkalmából megemlékezett a Magyar-Orosz Művelődési és Baráti Társaság is. Az akkori rendezvénynek az első, a világűrt is megjárt magyar vadászpilóta, űrkutató és űrhajós, Farkas Bertalan volt a vendége, aki a társaság tagjaival beszélgetve elmondta, hogy ő valójában nem is készült vadászpilótának vagy űrhajósnak. Gyermekkorában ezek a gondolatok eléggé távol álltak tőle. Inkább csak a sorsnak, és a körülmények szerencsés alakulásának köszönheti, hogy most az első számú magyar űrhajóst tisztelhetjük a személyében.
„Még a hosszadalmas kiválasztási folyamat során sem igazán hitt abban, hogy ő lesz az a szerencsés magyar ember, aki történelmet írva eljuthat a világűrbe”
Mintegy tíz évvel Gagarin halálát követően került az oroszországi Csillagvárosba, az ismert Moszkva melletti kiképzőhelyre. Így nem is volt szerencséje találkozni Gagarinnal, aki bátorsága és szakmai hozzáértése révén utat mutatott az űrkutatás terén az emberiség számára.
Az űrhajózás rohamos fejlődésére utalva Farkas Bertalan megjegyezte, hogy amikor ő a Csillagvárosban élt, akkor mintegy háromezer kétszáz lakója volt az ismert kiképzőhelynek. Napjainkban már tízezer fölött jár ez a szám. Ez mindenképpen azt bizonyítja, hogy az űrkutatás komoly léptekkel halad előre a fejlődés útján.
„Űrtevékenység és űrkutatás nélkül ugyanis a XXI. század ma már szinte elképzelhetetlen lenne, és a mai fiatalabb generáció számára ezen dolgok ismerete elengedhetetlen”
Farkas Bertalan, aki egyébként a Magyar-Orosz Művelődési és Baráti Társaság tagja is, a beszélgetés során felvetette, hogy a jövőben a társaság célkitűzésként fogalmazhatná meg magának egy olyan értékes szemtanú felkutatását, aki 1961-ben jelen volt Gagarin magyarországi látogatásán, és láthatta őt élőben. Mindenképpen érdekes lenne megismerni egy ilyen személy akkori érzéseit, benyomásait és beszámolóját.
Ami azonban nem sikerült Farkas Bertalannak, az megadatott a gitáros költőnek, Vlagyimir Viszockijnak. A Brezsnyev-korszak bárdja az 1960-as évek közepén állítólag többször is találkozhatott Gagarinnal, akinek elő is adta néhány dalát. Gagarin elismerően nyilatkozott Viszockij munkásságáról, mondván, hogy nagy hatással vannak rá a művész sajátos dalai. Gagarin szavait kiegészítendő, ismeretes, hogy Viszockij magnókazettára vett balladái még az űrbe is eljutottak. Voltak olyan asztronauták, akik e művekből merítettek erőt a súlytalanság világában.
„Miután Gagarin 1968-ban tragikus hirtelenséggel életét vesztette, Viszockij egy űrhajós szerepét magára öltve örökítette, illetve verselte meg az orosz asztronauta fellövését, és világűrbéli képzelt gondolatait. A vers egy részletét Marosi Lajos fordításában közöljük”
A visszaszámolás talán az élet
Jurij Gagarinnak
A visszaszámolás talán az élet,
Egy furcsa, megtapasztalatlan íz.
Az indulás előtt – akármit érek –
Ezernyi póruson kivert a víz.
Nyakam behúzva vártam ott meredten,
Úgy tűnt nekem, hogy edzek én megint
A körbe-körbe vágtató keretben,
A kis nyomás alatt, szokás szerint.
(…)
A bűvös szó a „Púszk!” – vagyis hogy rajta! –
Kimondatott, s megállt fejem fölött.
Tompán nyögött hajóm tizenhat ajka,
És forrt a nyál, amit kiköpködött.
Benn érzelem kavart meg újra s úrja,
A két tüdőm ijedt, vagy elveszett.
A földgolyó utószor visszahúzva
Fogott, ölelt, nem és nem engedett.
Nem voltam száz kiló, de tonna lettem,
Úgy tűnt, szemem kitér egy félaraszt,
És jobb szemem először, meglepetten
A balba les – szemhéj se fedte azt.
Betömve szám, – sikoly, pecek csinálta?
Gyökérzetem kinőtt: ülésbe fúrt.
A hidrogént megitta-fölzabálta,
S a dolgamúlt rakétafok lehullt.
Alattam ott sziréna szólt ugatva –
Nem tudom én, sirat vagy óv. De itt
Tolóerőnk feszülve elragadta
Kiváncsi testemet, s az űrbe vitt.
A földi műszerek lecsillapultak,
Tavasz hozott megint virágözönt.
A szemgolyók helyükre visszabújtak,
Eltűnt a terhelés – beállt a csönd.
(…)
1970-1978 között
(Marosi Lajos fordítása)
(A Farkas Bertalannal készített ünnepi beszélgetés a Jurij Gagarin emlékét őrző és ápoló színes összeállítás anyagaival egyetemben megtalálható a Magyar-Orosz Művelődési és Baráti Társaság honlapján: www.mombt.hu)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
