A háborúnak még nem igazán látszik a vége, bizonyos következtetések, tanulságok azonban már most levonhatók. Így például az, hogy miért áll vesztésre Oroszország az információs háborúban. De az is kirajzolódik, hogy kik lesznek a legnagyobb nyertesei, és a legnagyobb vesztesei a történteknek. Eléri-e Oroszország a kitűzött céljait? S milyen áron? Miért gondolja azt, hogy Ukrajna európaizálása helyett Európa ukranizálása zajlik? Ezekről, és még számtalan kérdésről kérdeztük az ismert orosz politikai elemzőt, Szergej Mihejevet.

– Milyen most a hangulat Oroszországban? A nyugati sajtó már államcsőd közeli helyzetről beszél, tiltakozásokról tudósít, és a hatalom körein belüli törésvonalakat vizionál. De mit gondol az elit, és mit gondol a társadalom?

– A többség támogatja a katonai műveleteket, hiszen az ukrán kérdésből már sokaknak elege van. Ukrajna a biztonsági kihívásoktól a folyamatos sértegetésig már nagyon sok problémát okozott. A felmérések szerint a lakosság legalább 70 százaléka támogatja ezt a műveletet.

– Jelenleg legalábbis. S mi lesz később?

– Ez alapvetően a szankciók hatásától, és a katonai műveletek alakulásától függ. Attól, hogy mikor, és milyen eredménnyel fejeződik be.

– A hatalmi elit is egységes?

– Pillanatnyilag meglehetősen monolitnak tűnik. Nem nagyon lóg ki senki sem a sorból, így külsőre legalábbis egységes az elit.

– S érzik már a szankciók hatását?

– Egyelőre nem nagyon. Persze, a legtöbb külföldi márka kivonult, de ettől még lehet élni. Az év első két hónapjában az infláció 2,5 százalékos volt, emelkedik az alapvető élelmiszerek ára is, az állam azonban ezt szabályozni fogja. Romlik tehát a helyzet, de egyelőre kibírható. A neheze persze még ezután jön, és változhat a helyzet.

– A benzin például mennyire drágult meg?

– Semennyire. Én legalábbis nem éreztem.

– Oroszország most az idővel fut versenyt. A háború elhúzódása például nem kedvez a hatalomnak…

– Ha a szankciók hatása erősödik, és jelentősen megnehezedik az élet, akkor bizonyára romlik majd a hatalom megítélése. De még fontosabb, ha nagyon elhúzódnak a hadműveletek, és több lesz az áldozat. Mert a szankciók maradnak. Ha holnap leállnának a harcok, akkor sem függesztenék fel őket. Már csak azért sem, mert hatalmas lehetőség ez a helyzet Amerikának arra, hogy magához láncolja Európát.

– S meddig tarthat még a háború?

– Ki tudja? Egy-másfél hónap? De lehet, hogy egy hét.

– Amerika nemcsak a Nyugat egységét akarja megerősíteni, de lehetőséget lát az orosz gazdaság lerombolására és a hatalom térdre kényszerítésére is. Ez hosszú időre megoldaná a Fehér Ház egyik problémáját…

– Erre fognak törekedni, de Oroszországot nem kényszerítik térdre. Oroszországot nem egyszerű megsemmisíteni. Erre igazából csak önmaga képes. Oroszország új fejlődési modellre áll át, és ez még jól is jöhet a számára.

– Az Egyesült Államok és Kína jól jár, de ki mennyit veszít ezen a háborún?

– Ukrajnán kívül a legnagyobb vesztese ennek az egésznek Európa. Ők fizetnek ezért a legtöbbet.

– S Oroszország?

– Persze, a szankciók kemények, nem lesz egyszerű ezt a helyzetet megoldani. A katonai műveletekkel azonban Oroszország a számára kedvező módon megoldja Ukrajna NATO-tagságának a kérdését. Ha marad is Zelenszkij, Moszkva addig nem enged, amíg el nem fogadja a semlegességet. Ezt már két hét után is eldöntöttnek látom. Az is biztos, hogy az ukrán katonai infrastruktúra nagy része elpusztul, és komoly áldozatokkal számolhat maga a hadsereg is. A demilitarizáció kérdése tehát szintén meg lesz oldva. Ukrajnának nagyon hosszú időre lesz szüksége ahhoz, hogy katonai értelemben visszatérjen a harcok előtti szintre. Ha megpróbálkoznak a militarizációval, újabb rakéta csapásokra számíthatnak. S Oroszország még mindehhez eléri a Donbassz teljes területének elszakadást, amellyel komolyan gyengül Ukrajna gazdasági potenciálja. Emellett Oroszország hosszú távon biztosítja a Krím és a Donbassz összeköttetését is. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy esetleg Novorosszija is orosz ellenőrzés alatt maradhat. Oroszország tehát nehéz idő elé néz, ám az áldozatnak meg lesz a hozadéka.

– Mi lesz a háború után a politikai stabilizációval? Marad Zelenszkij, vagy visszajön egy bábkormány, és elnökként Janukovics?

– Nem tudom. Ez még annyi mindentől függ, hogy nehéz lenne ezt most megmondani. Személyes véleményem, hogy Zelenszkijt félre kell állítani. Én nem hagynám, hogy maradjon. Ukrajnát pedig két részre osztanám. De Putyint igazából a semlegesség, a demilitarizáció és a két, immár elismert népköztársaság, a Donbassz érdekli. Nem akarja Ukrajnát megszállni.

– De rá lehet-e kényszeríteni Oroszország akaratát enélkül?

– Hogy ezt a hatalom miként oldja meg, még nem látom. De az már látszik, hogy Oroszország, ha nehézségek árán is, de eléri, amit akart. Egy NATO nélküli Ukrajnát, és még területeket. Amerika megzabolázza Európát, és kapja az európai pénzeket. Kína az orosz pénzt. De mit kap Ukrajna és Európa? Semmit. Úgy látom, hogy Ukrajna európaizálása helyett Európa ukranizálása következik be. Európa túlértékeli az ukrán kérdést. Ennyit biztosan nem ér meg, amennyit ezért fizet. Európa lábon lövi magát. Demokratikus Ukrajnát akar? Irreális elképzelés! Ukrajnában soha nem volt, és nem is lesz klasszikus értelemben vett demokrácia. Lehet Putyint szidni, de demokratikus Ukrajnáról álmodozni akkor is értelmetlen.

– Próbáljuk meg tovább értelmezni mindazt, ami történik. A cél Ukrajna, vagy inkább az csak eszköz, felvonulási terület egy a feje fölött zajló geopolitikai játszmában? Az orosz-ukrán szembenállás a fontosabb, avagy ez csak egy orosz-amerikai proxy háború?

– Oroszország és Ukrajna között van konfliktus, és ez nem elhanyagolható. Moszkva számára létkérdés, hogy Ukrajna ne legyen a NATO-ban. Ugyanakkor ez a konfliktus része a világ újrafelosztásért, az új világrend játékszabályaiért folyó csatának. Ennek keretében látjuk, hogy zsugorodik a dollár zóna, átalakul az orosz gazdasági modell, tovább növekszik Kína szerepe. Az is egyértelmű, hogy Amerika nem képes mindenkit megvédeni. Nem védte meg Szaakasvilit, és nem védi meg Ukrajnát sem. S mit gondol ezek után, meg tudná védeni Lengyelországot vagy a Baltikumot? Látni kell azt is, hogy folyamatosan csökken a NATO tekintélye. Ennek a vége a globális játékszabályok megváltozása lesz.

– Térjünk vissza a mostani háborúhoz. Katonai értelemben Oroszország áll győzelemre, az ezzel párhuzamosan folyó információs háborúban viszont egyértelműen vesztésre. Miért nem érzi még mindig Moszkva ennek a puha erőnek a jelentőségét?

– Úgy tűnik, hogy a Nyugat és Ukrajna készült erre az információs háborúra, míg Oroszország nem volt kész rá. De az is igaz, hogy a Nyugatnak e tekintetben sokkal több a lehetősége, hiszen szinte teljes egészében ellenőrzi  globális információ áramlást. Oroszország lehetőségei korlátozottak, ráadásul nem is fordít erre elég figyelmet. Ehhez magát a rendszert nem, vagy csak részben teremtette meg. Ez nagyon látszott a konfliktus első napjaiban. Nincsenek egyszerűen csatornái ahhoz, hogy eljusson a az információ, az orosz narratíva a nyugati közvéleményhez. Jó példa erre a mariupoli szülőotthon esete. Orosz oldalon minden információ megvolt, mégis a hamis ukrán verzió jutott el nyugatra mindenkihez. S azért is hiszi el ezt a Nyugat, mert ezt akarja hallani, ezt akarja elhinni. Nem is akarja meghallgatni az orosz információkat. Ezért ami csatorna azért csak van, azt a Nyugat azonnal elzárta. A Nyugat sokat beszél a szólás szabadságáról, ám most látszott, mit gondol erről valójában. Azonnal elzárta, letiltotta az orosz információs csatornákat.

–  Így aztán nyugodtan terjedhet az a narratíva, hogy Putyin megbolondult, kiszámíthatatlan stb. Pedig váratlan, ám logikus volt Putyin lépése. Miért döntött a háború megindítása mellett? S miért éppen most?

– Nem látok bele Putyin fejébe. Ez a döntés nagyon szűk körben született. Egy ideje már várható volt, hogy valami lesz, de én sem gondoltam, hogy ilyen kiterjedt műveletekre sor kerül. S hogy miért éppen most? A Kreml azt mondja, hogy Kijev a két „népköztársaság” megtámadására készült, s ezt nem engedhette. Hajlok arra, hogy ezt elfogadjam, hiszen miközben a nyugati sajtó és a politikusok azt szajkózták, hogy Oroszország Ukrajna megtámadására készül, az ukrán hadsereg nagy része felsorakozott a Donbasszban. Ha Ukrajna tényleg orosz támadásra készült volna, akkor a legveszélyesebb irányokat kellett volna zárnia. Ehelyett a leginkább harcképes alakulatokat Donyeck alatt vonták össze. Ukrajna tehát készült Luganszk és Donyeck ellen, Oroszország azonban megelőzte. Csak ezzel tudom magyarázni az időzítést. Hallunk más indokokat is, de én azokat nem látom megalapozottnak.

– A háborút elkezdeni sokkal könnyebb, mint befejezni. Mit kell tennie Oroszországnak, hogy ne ragadjon bele ebbe a háborúba?

– A minimális forgatókönyv szerint az orosz erők az ukrán katonai infrastruktúra jelentős részének megsemmisítésével párhuzamosan megtisztítják a teljes Donbasszt, elfoglalják a Krím felé vezető úton stratégiai szempontból fontos Mariupolt, Donyeck alatt bekerítik és fegyverletételre kényszerítik az ukrán hadsereg ütőképes egységeit, és a tárgyalásokon kikényszerítik a semleges státus elfogadását és alkotmányos garantálását. Ekkor befejeződik a háború. A maximális verzió szerint Kijevben kikényszerítik a hatalomváltást, Ukrajnát pedig két részre osztják. Ez azonban csak hosszú idő alatt valósítható meg.