Kezdőlap » x-demokrata » Egyházszakadás árnyékolja be az ortodoxok karácsonyát
Bartolomaiosz pátriárka hallgatja Epifániusz metropolitát, a független ukrán ortodox egyház vezetőjének beszédét az ukrán ortodox egyház autokefáliájának aláírásán a Szent György székesegyházban Isztambulban 2019. január 5-én Fotó:EUROPRESS/AFP/Ozan Kose #moszkvater

Egyházszakadás árnyékolja be az ortodoxok karácsonyát

Templomaikat féltik a Moszkvához hű ukrán ortodoxok – Megrontotta Kijev eldurvult vita az Orosz Ortodox Egyház és Konstantinápoly kapcsolatát is

Bartolomaiosz pátriárka hallgatja Epifániusz metropolitát, a független ukrán ortodox egyház vezetőjének beszédét az ukrán ortodox egyház autokefáliájának aláírásán a Szent György székesegyházban Isztambulban 2019. január 5-én Fotó:EUROPRESS/AFP/Ozan Kose #moszkvater
Bartolomaiosz pátriárka (balra) hallgatja Jepifanyij metropolitát (jobbra), a független Ukrán Ortodox Egyház vezetőjének beszédét az Ukrán Ortodox Egyház autokefáliájának aláírásán a Szent György székesegyházban Isztambulban 2019. január 5-én
Fotó:EUROPRESS/AFP/Ozan Kose

Régen látott belső viszályok közepette ünnepli a karácsonyt a világban élő közel 300 millió ortodox hívő. Az ukrán-orosz viszály az egyházi életre is kiterjedt, így az Ukrán Ortodox Egyház kiszakadt Moszkva fennhatósága alól. Az elszakadást I. Bartolomaiosz konstantinápolyi egyetemes pátriárka szentesítette, és Isztambulban karácsony előtt át is adta a független egyházat elismerő bullát. Az önálló Ukrán Ortodox Egyház így Konstantinápoly fennhatósága alá tartozik. Belső ügyekben autonóm, de nem pátriárka vezeti, nem nevezhet ki önállóan püspököt, Ukrajnán kívül nem alapíthat gyülekezetet és kánonjogi kérdésekben köteles az “anyaegyházhoz” fordulnia. I. Bartolomaiosznak egyébként jól jött ez az önállósodás, hiszen ezzel Konstantinápoly visszakapta fennhatóságát Kijev felett, amellyel jelentősen megerősítette híveinek meglehetősen gyér táborát. Így mindenki jól járt, az ukrán egyház az általános függetlenedés jegyében elszakadhatott Moszvától, Konstantinápoly pedig híveket szerezve megnövelte befolyását. Nem fogadta el ugyanakkor a döntést több autokefél egyház mellett a moszkvai patriarkátus, amely megszakította a kapcsolatait Konstantinápollyal. Eközben a Moszkvához hű ukrán ortodoxok mintegy hétezer gyülekezetét egyre több támadás éri a hatalom és az ukrán nacionalisták részéről, s félő, hogy előbb-utóbb a templomaikat is elveszítik majd, amennyiben nem csatlakoznak az egyesített ukrán egyházhoz.

„Míg a nyugati keresztények a vízkereszttel már éppen lezárják az év végi ünnepeket, a karácsonyt, Szerbiától Egyiptomon, Örményországon és Grúzián, Kazahsztánon, Ukrajnán és Belaruszon át Oroszországig több millió, magát az egyetemes kereszténység egyetlen legitim örökösének tartó ortodox, azaz igaz hitű január 7-én ünnepli”

Azért 13 nappal később, mert nem tértek át az 1582-ben bevezetett Gergely-naptárra, hanem megtartották a Kr. e. 45-ben rendszeresített régi Julián-naptárat. S hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, az ortodoxoknak (a szláv nyelvterületen pravoszlávoknak, nálunk régiesen görögkeletieknek) nevezett keleti keresztények közül a görögök, a bolgárok, a románok és a Jeruzsálemben élők 1923-ban a rögzített egyházi ünnepek tekintetében áttértek a Gergely-naptárra, így náluk a karácsony ugyanarra a napra esik, mint nyugati hittársaiknál.

„A karácsonyt most ünneplők között messze a legnagyobb az ukrán ortodoxok elszakadása után is a mintegy 150 millió hívőt számláló Orosz Ortodox Egyház, így a világ figyelme ezen a napon mindenekelőtt Moszkvára szegeződik”

Már csak azért is, mert az állami vezetők rendszeresen megjelennek a Megváltó Krisztus-székesegyházban a pátriárka által bemutatott éjszakai misén. Ez a 2000-ben fölszentelt székesegyház egyben jelképezi az országban a Szovjetunió felbomlásával kezdődött, majd Vlagyimir Putyin elnöksége alatt kiteljesedő vallási reneszánszot. Ezt az újjászületést alátámasztja a gyülekezetek, püspökségek számának növekedése, de önmagáért beszél több ezer templom és kolostorok százainak újranyitása, építése is.

A hívők száma, köztük a tudatos, templomba járóké a sokszorosára emelkedett, és még inkább megnőtt a hitüket aktívan nem gyakorló, de magukat az Orosz Ortodox Egyházzal azonosítóké. Így ortodoxnak vallja magát az oroszok mintegy 80 százaléka, ezen belül közel 60 százalék mélyen vallásosnak. Mindössze 13 százalék mondja magát ateistának. Míg az állammal kimondottan jól alakultak a Moszkvai Patriarchátus kapcsolatai, addig a társadalommal a viszony a kelleténél feszültebb. Ebben hibás mindhárom oldal. Az egyház azért, mert gyakorta erőszakos retorikájával sokakat elriaszt, és nem fordít elég energiát a meggyőzésre. Nehezen lép túl a szovjet ateizmuson a társadalom egy része, a liberálisokban ráadásul a szekularizáció tudatosan keveredik a hatalommal szembeni ellenzékiséggel. Az állam pedig abban hibázott, hogy az egyházat aktívan használja saját legitimációjának erősítésére.

„Úgy hozta a történelem, hogy a keleti kereszténység évszázados hagyományai, a nyugati megjelenő hatása és a szovjet korszak a pravoszlávoknál sajátos módon összekeverte az év végi szokásokat”

Például a nálunk szokásos fenyőfaállítás és az ajándékozás átkerült az év végére. A karácsony teljes mértékben vallási ünnep, de természetesen ma már újra munkaszüneti nap is. Ezzel zárul az év eleji szabad napok sora. A hívek a hagyományok szerint egy hónapos böjttel készülnek, majd január 6-án este a tizenkét apostol tiszteletére tizenkét böjti, azaz húsmentes étel, és a mézzel, mákkal ízesített, a boldogságot és a békét szimbolizáló gabonából, általában búzából készült kása, a „kutyjá” kerül az asztalra. Szintén elengedhetetlen kompótot főzni. Aztán karácsony napján már jöhet az ünnepi étkezés, amelynek a fénypontja általában a liba, a kacsa vagy a nyárson sült malac.

Mivel az ortodoxiában erősek a nemzeti sajátosságok, minden országban van valami egyéni az ünnepen. Így Szerbiában karácsonykor hagyományosan meggyújtják a száraz tölgyfaágat. Régebben minden udvarban, napjainkban inkább csak a városok főterén. A tölgyfácskát kelet–nyugati irányba állva, egy csapással kell kivágni. A badnjak az életfának, de magának a keresztnek is a szimbóluma, elégetése pedig a megtisztulás jelképe.

„Ukrajnában erős hagyománya van a vertepnek, ami nem más, mint egyfajta betlehemezés az utcákon”

A kereszténység előtti időkhöz köthető gyökerű rituálé szerint a kántálók közül elsőként egy fiút kell beengedni az ajtón, mert ő békét és jólétet hoz a házba. Ez a hagyomány rendkívül népszerű manapság a gyerekek körében, akik énekelve, táncolva játsszák el Jézus születését, melyért „fizetséget” kérnek – amit a felnőttek általában némi aprópénz formájában oda is adnak nekik.

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.