Rendőrök és önkéntesek rakják zsákokba az elhunytakat az Ukrajnai Bucsában 2022. április 5-én riporterek kamerái előtt #moszkvater

Bucsa

MEGOSZTÁS

Meggyőző bizonyítékokkal még senki sem állt elő, a történteket nem vizsgálták ki, de a nyugati média már kész tényként kezeli, hogy az orosz csapatok háborús bűntetteket követtek el a Kijev környéki Bucsában. A kérdés egyre több, ám ez mintha senkit nem érdekelne, a Nyugat máris újabb fegyverként használja fel az ügyet Oroszország ellen.

Rendőrök és önkéntesek rakják zsákokba az elhunytakat az Ukrajnai Bucsában 2022. április 5-én riporterek kamerái előtt #moszkvater
A világ felhördült, s a holttestek láttán joggal szörnyülködik. Riporterek tömege 2022. április 5-énBucsában.
Fotó:EUROPRESS/Genya SAVILOV/AFP

Mielőtt egy betűt is leírnék a Bucsában történtekkel kapcsolatban, szeretném leszögezni, hogy nem vitatkozna a világ arról, hogy mi is történt, illetve nem történt a Kijev melletti településen, ha Oroszország nem támad rá Ukrajnára, és így nem tör ki egyre brutálisabbá váló háború keleti szomszédunkban. Tehát nem áll szándékunkban mentegetni az agressziót, együttérzünk az ukrán néppel, ám a háború történéseit igyekszünk szenvtelenül, csakis a tényekre koncentrálva vizsgálni.  Mert a köztes igazságok kiderítésekor már indifferens, hogy ki az agresszor, és ki az áldozat.

„Ronda háború dúl ugyanis, amelyben nem angyalok és ördögök néznek egymással farkasszemet. Igen, mindkét fél győzni akar, és ezért mindenre, hangsúlyozom, mindenre képes. A megtámadott ukrán fél is, amelynek az erőviszonyok következtében ráadásul az egyik leghatékonyabb fegyvere a másik oldal diszkreditálása, dehumanizálása, és ebben az elszigetelésben hatékony külső segítői és támogatói is vannak”

Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy a háború körül dúló információs viharban a teljes igazságot nem tudjuk. Aki pedig az ilyen történetek kapcsán azt mondja, hogy ő tudja a tutit, az gyanús. Hiába nevezi az új trend jegyében propagandistának a buborákján kívül lévőket, lehet, hogy éppen ő a propagandista. Vagy egyszerűen csak naív, és bem veszi észre, hogy manipulálják. Tény, hogy e háború kapcsán a pszichológiai hadviselés járulékos hordalékaként ránk ömlő információs zűrzavarban nehéz megállapítani, mi is valójában az igazság. Eljutottunk odáig, hogy Oroszország és a Nyugat szembenállásában mindkét oldal igyekszik kizárni a sajátján kívüli narratívákat, s mivel ezt az Egyesült Államok vezérletével a Nyugat hatékonyabban megoldja, a világnak ez a fele olyan buborékba kerül, mint egykor a szovjet emberek. Dörzsölt kommunikációs guruk, nem utolsó sorban a modern információs technológiákra támaszkodva elvágják előlünk a másik oldal olvasatát, de az onnan jövő információkat is, így beterelik a tásadalmakat egy egyirányú folyosóra, ahol aztán ők mondják meg, mi is az igazság.

„Nem utolsó sorban azért, mert ilyen körülmények között vívható a legkönnyebben a totális propaganda háború, amelyben gátlástalanul ellehet adni hamis zászlós támadásokat, dehumanizálni lehet a másik felet, amely agresszorként eleve hátrányban van ebben az információs háborúban. A kritikus hangot megütő, esetleg visszakérdezni merészkedő média úgy jár, mint az oly annyira lesajnált másik oldalon”

Ebben a helyzetben a nyugati média és ennek nyomán a közvélemény érzelmi alapon közelít ehhez a háborúhoz, és aki nem ezt teszi, azt azonnal megbélyegzik. Eltűnt a médiából a pragmatikus hozzáállás, és a jelenlegi hiszterizált hangulatban kevesen mernek szembe menni az árral. De így van ez nemcsak a média, hanem a politika világában is. A politikusok is együtt üvöltenek az utcával. Csak kevesek merik felvállalni a külön véleményüket, megvédeni az érdekeiket, hiszen azonnal oroszbarátnak bélyegzik őket. Így aztán hatványozottan érvényes most az a tétel, hogy nnek a háborúnak az első áldozata az igazság. Ám, ha ilyen körülmények között nehéz is, mégis meg kell próbálni kideríteni, hogy mi az igazság. Bucsa esetében például inkább csak valószínűsíthetjük, hogy mi is történt, a teljes igazság csak később fog kiderülni. Mikor majd lecsendesül a vihar, elhallgatnak a fegyverek.

„S akkor próbáljuk kibogozni a tudatosan összekuszált szálakat, s ha mást nem, legalább kérdéseket feltenni a történtek kapcsán még akkor is, ha az ítélet már megszületett”

Az ukrán fél azt állítja, hogy háborús bűn történt, civileket végeztek ki szándékosan, az orosz fél tagad, és az ENSZ BT-ben kérte az ügy kivizsgálását. A világ felhördült, s a holttestek láttán joggal szörnyülködik, az Egyesült Államok és az Európai Unió erre hivatkozva újabb szankciókat vezetett be Oroszország ellen. Az ítélet tehát azonnal megszületett, miközben finoman szólva is egyre ellentmondásosabb információk derülnek ki a történtek kapcsán. Persze, erről a fősodor – tisztelet a kivételnek – nem nagyon ír, de azért az sokakat elgondolkodtathatna, hogy a Reuters sem látta bizonyítottnak a háborús bűnöket, és először a Pentagon is úgy nyilatkozott, hogy független forrásból nem látja megerősítettnek a történteket, majd aztán beállt a sorba.

„Még akkor is, ha már a Nyugat kimondta az ítéletet. S ebben Bucsa csak egy kreált vagy nem kreált ürügy arra, hogy Amerikával az élen a Nyugat leszámoljon Oroszországgal. Mert most a végcél ez, és ezért (is) kell elhúzni a háborút, hogy Putyin meggyengüljön, és lehetőség szerint megbukjon. S ebben a játszmában az sem számít, ha a mostani történet nem vagy legfeljebb részben igaz. Ahogy mondják, járulékos elem. A tét annál is nagyobb, hogy az ukránok most minden eszközzel igyekeznek megbosszulni az orosz agressziót. S mindazokat, akik ennek nem álltak ellen”

Erre csak hadd idézzem Zelenszkij tanácsadójának friss bejegyzését, aki arra hívott fel, hogy a Kijev megyében most le kell számolni mindazokkal a békés lakosokkal, akik együttműködtek az oroszokkal. Anton Gerascsenko arról értekezett, hogy az orosz csapatok kivonulása az ukrán hadsereg sikere, de ez még nem elég. Meg kell büntetni mindenkit, aki együttműködött az oroszokkal. Gerascsenko egyértelműsítette, hogy ebbe a hosszú listába beletartoznak azok is, akik humanitárius segítséget fogadtak el, mert különben éhen haltak volna. A tanácsadó ehhez még hozzátette, hogy így kell eljárni minden körzetben, ahonnan kivonulnak az orosz erők.

„Ezek a mondatok azért nagyon érdekesek, mert azokon a bizonyos felvételeken a halottak mellett/alatt orosz segélycsomag volt”

S ha már itt tartunk, akkor idézzük fel a hírhedt azovos Bossman Telegram csatornáján közzétett, majd levett videót is – The work of the Bossman Boys in Bucha- , amelyen az orosz csapatok kivonulása után közvetlenül benyomuló területvédelmisek élén Szergej Korotkov fejkamerája rögzíti a történéseket, miközben az egyik fegyveres megkérdezi tőle, hogy a kék szalag nélküli srácokat lelőheti-e. (A helyi civilek fehér karszalagot kaptak a béke jeleként, jelzésként az orosz katonáknak.) „Hát persze, ba.. meg!” – jött azonnal a válasz. No, így járnak a neonácik, amikor elkezdenek dicsekedni a hőstetteikkel. S akkor arról még nem beszéltünk, hogy miközben az orosz csapatok kivonultak, az ukránok heves tüzérségi tűzzel igyekeztek a legtöbb orosz felszerelést megsemmisíteni., amelynek eredményeként sok civil is meghalhatott. De azt is mesélték személyesen nekem Kijevből elmenekültek már Budapesten, hogy az önhatalmúlag intézkedő területvédelmisek a nem startégiai fontosságú hidakat felrobbantották Kijev környékén, így sokan már csak ezért sem tudtak elmenekülni.

Az említett, azóta már törölt videó 

„De ezt a sort még folytathatnánk azzal, hogy miután az orosz csapatok március 30-án – egyes hírek szerint tengerészgyalogosok még másnap is voltak a környéken – elhagyták a várost, a polgármester boldogan nyilatkozott, és egy szót sem ejtett a bevonuló ukránoknak az orosz rémtettekről. Pedig logikus lett volna”

Sőt, három napon át erről szó sem volt, majd jött a nagy leleplezés. Mint ahogy a bevonulás első felvételein sem voltak tömegével hullák. De az is furcsa, hogy a nem éppen sietve kivonuló orosz egységek ilyen nyilvánvaló bizonyítékokat hagytak volna maguk után. S akkor még arról nem is beszéltünk, hogy az orosz verzió szerint állítólag kreált felvételen a visszapillantó tükörben látható „holttest”megmozdul, és új helyzetet vesz fel, majd később ismét feltűnik, mint megint „agyonlőtt” áldozat.

„Ezzel szemben a Maxar Technologies műholdas felvételein állítólag már március 11-én holttesteket és tömegsírt lehetett látni”

A világsajtóban elterjedt verzió szerint Bucsa városában, amit az oroszok állításuk szerint március 11-én foglaltak el, az utcákat polgári áldozatok maradványai szegélyezték. Voltak köztük, akikkel szemmel láthatóan becsapódó tüzérségi gránát végzett. De akadtak olyanok is, akiknek a halálát fejlövés okozta. És olyanok is nagy számban, akiket nem pusztán agyonlőttek, hanem az alapján, hogy a kezük hátra volt kötözve, a nyílt utcán kivégeztek. A legújabb adalék a Der Spiegel leleplezése, miszerint a német titkosszolgálat (BND) orosz katonáknak az elmúlt hónapban elfogott rádióbeszélgetéseiből azt vélte kihallani, hogy lőttek civilekre, konkrétan egy biciklisre. Közben már a városban megforduló csecsenekről, tisztogató wagneresekről beszélnek, előkerül minden, ami a médiában szörnyen hangzik. De nem erősíti az orosz érveléást az sem, hogy az orosz képviselő az ENSZ-ben idéz az ellenzéki Meduza egyik interjújából, de csak félig. Vaszilij Nebenzja egy ukrán nőt idéz, aki elmondja, hogy az oroszok élelmet adtak a bombázások elől oda húzódóknak a pincébe. Aztán ukrán kollégája, Szergej Kiszlica kér szót, és befejezi a hölgy mondatát, amely úgy hangzik, hogy „aztán bedobtak egy kézigránátot is”. Ebből is látszik, hogy dúl az információs báború, a pszichológiai hadviselés. Az ukránok Bucsa kapcsán 300 halálos áldozatról beszélnek, Kijev környékén 410-ről. Azt már nem említik, hogy ezekben a városokban komoly harcok folytak. Ezekről ott vannak a fényképes beszámolók, létezik a tömegsír is, csak azt nem tudjuk, hogy a halottak mikor és hogyan kerültek oda.

Egy biztos, a nagyjából 300 civil áldozat nem halt volna meg, ha nem robban ki ez a szörnyű háború. De hogy miképp haltak meg, azzal kapcsolatban egyelőre több a kérdés, mint a válasz. A háborús bűntett súlyos vád. Éppen ezért ezt csak egy független vizsgálat mondhatja ki.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.