A magyar parlamenti választás fényében egy rövid időre kevesebb figyelem irányult magára az ukrajnai konfliktusra, ám az továbbra sem állt le. Miközben az átcsoportosítás során mindkét fél az elkövetkező donbasszi összecsapásra készül fel, addig a hét elején a harcterek helyzete alig változott. Mindezek mellett viszont sajnos az Ukrajnából érkező híreket a bucsai mészárlás uralta, amelynek körülményei máig nem tisztázottak. Ám az általános narratívát illetően több kérdés is felmerül utóbbi események kapcsán.

Az elmúlt napokban még a korábbi alacsony szintű műveletekhez képest is szinte alig zajlottak nagyobb összecsapással járó harci cselekmények Ukrajna területén. Mindkét fél legfőbb erőfeszítéseit a hamarosan kibontakozó donbasszi csata előkészítésére fordítja. Legfontosabbként említendő, hogy Oroszország immár gyakorlatilag befejezte az északi front felszámolását. Az orosz egységek mind Kijev, mind Csernyigov környékéről Belarusz irányába távozva tovább folytatják átcsoportosításukat a Harkov-Donbassz tengely mentén. Viszont utóbbi esetében bele fog telni pár napba, hogy ezek az erők nemcsak megérkezzenek, de teljes értékű erőkként fel is tudják venni pozícióikat.

„A műveletek kezdetén még az egyik legfontosabbnak tekintett északi frontból mára gyakorlatilag nem maradt semmi”

Hasonlóan Kijevhez vagy Csernyigovhoz, orosz, ukrán és amerikai források meglepően egybehangzó véleménye szerint Oroszország a Szumi terület északi térségében is fokozatosan hajtja végre csapatainak kivonását. Hétfőre a város blokádja megszűnt, Trosztyanyec mellett Konotop ismét ukrán ellenőrzés alatt áll. A harkovi ostrom biztosítása esetében nem kizárt, hogy Szumi déli területein egyelőre megmaradnak az orosz erők, ám a pontos tervekről további információk érthető módon nem érhetőek el.

„Kérdés, a kibontakozó donbasszi offenzíva fényében mennyire lehet majd sikeresként elkönyvelni az északi front felszámolását”

A folyamatos precíziós rakéta csapásokon túl sem a délnyugati fronton, sem Zaporozsje térségében nem történt változás a frontok állásában. A rakétacsapásokat illetően viszont Moszkva e területen ismét két kiemelt célpontot semlegesített. Elsőként a 2014 óta már üzemen kívül álló odesszai finomítót és a területén található üzemanyag raktárt, illetve Dnyepropetrovszk térségében Szinyelnyikovo-1 vasútállomást. Utóbbi a legutóbbi jelentésünkben említett Pavlograd-1-hez hasonlóan a donbasszi ukrán erők, illetve a kelet-közép-ukrajnai csapatok ellátása szempontjából kiemelt jelentőségű.

„Részben az előbbi hírhez kapcsolódóan egyes ukrán információk szerint a hadsereget sújtó üzemanyaghiány olyan méreteket ölt, hogy egyes alakulatok a napi ellátmány mindössze 50-60 százalékához jutnak hozzá”

Az orosz csapások elleni védekezésként Kijev a még elérhető készletei esetében megkezdte azok vasúti kocsikba történő áttöltését, ám még ez sem nyújt teljes védelmet az orosz támadásokkal szemben. Viszont a fix telepítésű tárolókkal szemben a vasút nagyobb operatív rugalmasságot biztosít a szigorú volumen- és súlykorlát mellett.

„A harctérrel szemben az elmúlt két napban a nemzetközi közösség legfőbb figyelme az egyes körökben már második Srebrenica-ként emlegetett bucsai eseményekre terelődött”

Az ukrán oldal által csak bucsai mészárlásként hivatkozott eseménysorozat során ugyanis Kijev szerint a városban tartózkodó orosz erők több száz civil lakost végeztek ki. Utóbbiak közül egyesek tömegsírba kerültek, míg mások holtteste a mai napig Bucsa utcáin fekszik. A térségbe személyesen Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is ellátogatott, aki az ukrán nép elleni népirtásként foglalta össze a történteket. Zelenszkijt támogatva mind az Európai Unió, mind Nagy-Britannia, mind pedig Washington háborús bűncselekményként értékelte az eseményeket, amely esetében a szankciók szigorítása mellett személyesen Vlagyimir Putyint kell felelősségre vonni.

„Az orosz kormányzat szerint ugyanakkor ukrán provokáció történt”

Ahogy azt Dmitrij Peszkov elnöki szóvivő, illetve Szergej Lavrov külügyminiszter is megfogalmazták, az orosz csapatok a polgári lakosság elleni atrocitások nélkül hagyták el március 30-án Bucsa, Irpeny és Gosztomel térségét. Az orosz narratíva szerint Bucsában az orosz kivonulást követően az ukrán oldal nyílt provokációja, illetve „megrendezett jelenet” történt. Az orosz oldal állításának fő tézise, hogy az események Ukrajna által közölt tények és kronológia nem illeszkedik Kijev narratívájába. Sőt Moszkva a helyszínen készült videók manipulálásával is megvádolta a másik felet.

„Előre leszögezzük, nem kívánunk semelyik oldal irányába sem ítéletet nyilvánítani, miután az e sorok írása során rendelkezésre álló információk alapján lehetetlen pontos megállapítást tenni”

Amit egyelőre csak biztosnak vehetünk, az sajnos a civil halottak megléte. Ám pontos számuk egyelőre nem tisztázott, mivel Irina Venediktova ukrán főügyész 410 halottról beszél, míg Fedoruk polgármester szerint a tömegsírokban 280-an vannak eltemetve. A bucsai eseményekkel összefüggésbe hozott nyílt utcai holttestek számát viszont nyugati források is csak 20-24 körülire teszik. A létszám mellett a halál oka sem ismert, így erősen feltételezhető, hogy a kivégzettek mellett az ostrom során elhunytak is beleszámítanak a teljes áldozatszámba.

Sajnos magának a tömegsírnak a megléte is a háború sajátosságai közé tartozik, és ehhez még nem is kell feltétlen szisztematikus tisztogatásnak történnie. Ha ugyanis a civil lakosságot nem evakuálják, akkor egyszerűen ők maguk is kitetté válnak a harcoknak. Miután pedig Bucsa térségében felettébb erős, tüzérséggel támogatott harcok folytak, így mindez a városi harcászat részekét civil áldozatokkal is járhatott.

„Elég csak Mariupol ostromáig menni, ahol a város belső kerületeiben egymást érik a parkokban, utcákon, kertekben vagy bármilyen kis zöldfelületen kialakított rögtönzött sírhantok”

Egészségügyi – de főképp járványügyi – szempontból kiemelt fontosságú a halottak mielőbbi elszállítása vagy elhantolása, mivel annak hiányában a holttestek a kórokozók és betegségek hordozóivá válnak. Nem is beszélve a környező vadállomány – beleértve a háziállatokat is – esetleges táplálkozási szokásairól. Nagy számban pedig a halottak eltemetésére a tömegsír a legalkalmasabb, mivel az adott területet ellenőrző csapatoknak sokszor rögtönzött módszerekhez kell folyamodniuk. A végtisztesség megadása mellett a katonai és civil áldozatok azonosítása a harcok elmúltát követően válik lehetségessé.

Érdekes kérdés a több esetben a holttesteken látható fehér karszalag is. Míg ugyanis egyes esetekben ezt az orosz csapatok egymás közt – a Szent György szalaggal együtt – önmaguk megkülönböztetésére használják, addig helyi beszámolók szerint Bucsában a civil lakosság így próbálta magát a harcoló alakulatoktól elválasztani. Megint más értesülések szerint az orosz hadsereg kötelezte ezen ruhadarab viselésére Bucsa lakosait.

„Az is kérdéseket vet fel, miért csak a kivonulást 3-4, míg a visszafoglalást kevesebb, mint 3 nappal követően észlelték a halottakat, miközben még az előző nap maga az ukrán rendőrség is elismerte, hogy „úgynevezett megtisztító műveletekre” került sor Bucsa térségében”

Moszkva szempontjából Bucsa esetében az orosz haderő hatalmas kommunikációs és stratégiai hibát követett el azáltal, hogy nem rögzítette felvételekkel – legalább saját maga számára biztonságképp – miképp és milyen állapotban hagyta el ezeket a településeket. Hiába tartózkodott rengeteg orosz haditudósító és tévéstáb is a térségben, vélhetően központi parancs alapján nem forgathattak. Viszont egyelőre fényképes bizonyíték hiányában a narratíva szintjén csakis az ukrán tud nemzetközi szinten érvényesülni. Így hiába hívja össze Moszkva az EBSZ BT soron kívüli ülését, ha azt az Ukrajnával együttműködő Egyesült Királyság leszavazza. Vagy ott van a helyi idő szerint hétfőre ígért New York-i orosz sajtótájékoztató, ahol Szergej Lavrov szerint Moszkva tényekkel támasztja majd alá állításait. Egyszerűen a globális média ellenszelében nem fogja a világ Moszkva érveit meghallani.

Anatolij Fedoruk polgármester bejelentkezése március 31-én az ukrán erők által visszafoglalt városból. Érdekes módon ekkor még szó sem esik a négy nappal később feltárt a tömegsírokról, vagy az utcán heverő holttestekről

„Jelen helyzetben a legfontosabb lenne, hogy az eseményeket egy ténylegesen mindkét oldaltól független bizottság – akár a Vöröskereszt – vizsgálná ki, szigorúan objektív, szakmai alapokra helyezve”

Ám a jelenlegi politikai helyzetben aligha valószínű, hogy erre sor kerülhet. Egyszerűen a Nyugat és Ukrajna, illetve Moszkva által egy lehetséges ilyen bizottságra helyezett nyomás folytán nem tudná teljesen függetlenül megállapítani történtek-e háborús bűncselekmények, milyenek, és pontosan melyik oldal vádolható ezek elkövetésével.

Ha független bizottság által is bizonyíthatóan történtek orosz oldalról civilek elleni atrocitások, akkor arra természetesen semmilyen ukrán lépés sem adott felhatalmazást. Nyolc évnyi feszültség ellenére sem a Donbassz lakói ellen vívott háború, sem a hadifoglyok ellen, illetve egyes értesülések szerint Mariupolban elkövetett atrocitások jogosítják fel az orosz felet hasonló cselekmények elkövetésére. De még egyszer fontos előre leszögezni, hogy előbb bizonyítani kell, tényleg az ukrán narratíva történtek-e az események Bucsában.

„Végül pedig sajnos ismét igaznak bizonyult korábbi megállapításunk, avagy Bucsa kapcsán lehet az erőszak csak újabb erőszakhoz fog vezetni”

Ugyanis Dnyepropetrovszk polgármestere vasárnapi Facebook posztjában a Kijev környéki eseményekre válaszul immár minél több orosz szisztematikus és módszeres kiirtására szólított fel szerte a világon. Ahogy a fenti pontban orosz részről leírtak, úgy ez esetben a bucsai események sem adnak felhatalmazást a pontos megfogalmazásban „nem emberekként” hivatkozott oroszok kiirtására. Sőt, az ukrán politikai elit némely nyilatkozata már egyenesen kimeríti az erőszakra való felbujtás kereteit.