„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

„Bosszút álltunk 1968-ért”

2026. ápr. 24.
B. Molnár László

MEGOSZTÁS

Szinte az egész Csehszlovákia mámorosan ünnepelt, amikor a jégkorong válogatott a stockholmi rendezésű világbajnokságon legyőzte a Szovjetuniót. Olyan euforikus hangulat lett úrrá az országban, hogy kis híján kitört az újabb szovjetellenes forradalom.

A mérkőzést végül a csehszlovákok nyerték meg 4-3-ra #moszkvater

A mérkőzést végül a csehszlovákok nyerték meg 4-3-ra
Fotó:BBC

Egy biztos, Csehszlovákia nehezen, vagy leginkább sehogy sem tudott felejteni, és több hónappal a prágai tavasz leverése után szinte a teljes társadalom ott ütött vissza a rezsimnek és a demokratikus folyamatokat elfojtó Szovjetuniónak, ahogy és ahol csak tudott. Ez akkor is igaz volt, ha a fegyveres harc helyett a passzív ellenállást, több alkalommal a tüntetéseket, sztrájkokat választották, de voltak olyanok is, akik a tiltakozás látványos változatát választották: az önégetést.

„Mindennek ellenére a legnagyobb esély az ellenállásra a sportban, azon belül is Csehszlovákia egyik legnépszerűbb sportágában, a jégkorongban mutatkozott”

Főleg annak tükrében, hogy 1969 tavaszán Prágában rendezték volna meg a világbajnokságot. Ekkor vélhetően a cseh kommunisták vezetői nagyon megbánták korábbi döntésüket, miszerint a csapatsportágak közül pont a hokit preferálták. Noha korábban sokszor esett szó arról, hogy a szovjeteket nem lehet legyőzni, és Csehszlovákia ezért maradt alul sokszor a jégen, azt mindenki sejtette, a prágai tavasz eltiprása után éppen Prágában szó sem lehet arról, hogy egyszerű parancsra kikapjanak a gyűlölt szovjetektől. Abszolút fokozta a várakozásokat, hogy az 1968-as grenoble-i téli olimpián a csehszlovákok 5-4-re legyőzték a szovjeteket.

Talán éppen a legrosszabbkor, de a Nemzetközi Jégkorongszövetség (IIHF) megváltoztatta a szabályokat, és minden csapat kétszer találkozott egymással egy adott vb-tornán. Ez pedig azt jelentette, hogy a csehszlovákok és a szovjetek kétszer is szembe kerülnének egymással.

„Azt jelenleg nem tudjuk, hogy önszántából, vagy erőteljes szovjet nyomásra, de a csehszlovák kommunista vezetők nem merték vállalni a szovjetek elleni találkozó megrendezését”

Hivatalosan az állt a kérvényükben, hogy nem tudják garantálni a nézők biztonságát, így Prága helyett Stockholmban rendezték meg 1969. márciusában a 36. jégkorong-világbajnokságot. Már ettől kis híján felkelés tört ki Csehszlovákiában, míg a szovjet pártvezetés a történészek által talált dokumentumok szerint kizárólag a vb-arany megszerzésével, valamint Csehszlovákia kétszeri legyőzésével lett volna elégedett.

Noha a világ legjobbjai léptek pályára a világbajnokságon, szinte minden szurkoló a politikai háttere miatt a csehszlovák-szovjet meccseket várta a legjobban. Természetesen a március 21-i találkozó telt ház előtt zajlott, és a légkör elképesztően feszült volt. A csehszlovák játékosok még kezet sem fogtak ellenfelükkel, szinte az életükért, a hazájukért korongoztak, és értek el 2-0-s győzelmet, ami szinte mindent jelentett az akkori Csehszlovákiának. Prágában és más városokban tömegek gyűltek össze, és az ünneplésbe bizony nem kevés szovjetellenes kirohanásra, a rendfenntartókkal való összecsapásra is sor került. A fennmaradt adatok alapján elképesztően nehéz megállapítani, vajon hány embert tartóztattak le, hiszen a pár hangadó elvitelétől a több száz ember letartóztatásáig minden megtalálható ezekben a dokumentumokban.

„A CSKP vezetői ugyan büszkék voltak a válogatottra, ugyanakkor remegtek a félelmükben, vajon mit szól mindehhez a Szovjetunió”

A szurkolók hangulatát tovább fokozta a válogatott menetelése – másodszor is megverték Kanadát (3-2), Finnországot (4-2) és az Egyesült Államokat (6-2) –, és mindenki tudta, ha másodszor is nyernek a Szovjetunió ellen, annak Prágában beláthatatlan következményei lehetnek. A kommunista vezetők éppen ezért a március 28-i meccs napjára, illetve az azt követő időszakra készültségbe helyezték a rendőrség mellett a katonaságot is. Ráadásul maguk a csehszlovák játékosok is készültek a nagy meccsre, hiszen megfogadták egymás között, hogy a kézfogás megint elmarad, ugyanakkor ezúttal már le is ragasztják a mezükön a vörös csillagot.

„Maga a találkozó minden idők egyik legjobb, ugyanakkor legkeményebb meccse is volt, és a két fél ellenszenvét talán jól illusztrálja az a jelenet, amikor Jiřík Holík az első harmadban megszerezte a csehszlovákoknak a vezetést, odament a szovjet kapushoz, és az arcába üvöltötte, hogy „Te kibaszott komcsi!”

Az elképesztő fordulatokat hozó mérkőzést végül a csehszlovákok nyerték meg 4-3-ra, és a lefújás után a nézőtéren is elszabadult a pokol. A korabeli tudósítások alapján rajzolódott ki a kép, hogy a zsúfolásig megtelt nézőtér egyértelműen politikai demonstrációt tartott a csehszlovákok mellett. Többnyelvű táblákon szovjetellenes feliratok jelentek meg – például a „Bosszút álltunk 1968-ért!” –, és Dubcek éltetése mellett ócsárolták a vesztesek hazáját. Több feliraton megjelent például az, hogy bosszút álltak augusztusért.

„Amitől a csehszlovák politikai vezetők tartottak, az bekövetkezett, hiszen a mérkőzést követő órákban mintegy 150 ezer fős tömeg gyűlt össze a prágai Vencel téren, és a demonstráció meglehetősen erős szovjetellenes felhangot kapott”

A szovjet követség épületét a rendőrségnek és az állambiztonságiaknak kellett megvédenie az ostromtól, ugyanakkor a téren lévő szovjet Aeroflot és Intourist irodákat elfoglalták, összetörték és felgyújtották. A hatóságok keményen felléptek a rend helyreállítása érdekében, ám csak másnap reggelre sikerült visszafoglalniuk a teret. Persze nemcsak a fővárosban, hanem mintegy 69 cseh és szlovák városban voltak hasonló tiltakozó demonstrációk és zavargások.

Mindenhol szovjetellenes megmozdulásokra került sor, nem egy esetben a csehszlovák hadsereg katonái is a tüntetők mellé álltak. Amint azt Krajcsír Lukács egy korábbi cikkében megírta, a rongálásoknak leggyakrabban a szovjet felszabadítási emlékművek estek áldozatul, de Ústí nad Labem mellett lévő szovjet katonai bázison két GAZ 4×4-et és három motorkerékpárt gyújtottak fel, betörték a katonai főparancsnokság ablakait, elvágták a telefonvonalakat, illetve menekülésre késztették a helyi szovjet katonatiszteket.

„A nagy emberáldozatokkal járó katasztrófát az akadályozta meg, hogy a szovjet katonák csupán egy-két esetben nyúltak a fegyvereikhez, de ekkor is csupán levegőbe lőttek”

Nem úgy, mint Pozsonyban, ahol a helyi szovjet főparancsnokság előtt közel tízezren csaptak össze a mintegy 415 karhatalmistával, akik végül könnygáz és vízágyúk bevetésével menekültek meg, de további szlovák településeken is voltak megmozdulások, elsősorban az egyetemi diákság vezetésével. A megmozdulásokat követően nyilvánosságra került adatok szerint a cseh régiókban 17, a szlovák területeken 34 rendőr sérült meg, Pozsonyban 19 embert tartóztattak le, míg a teljes cseh régióban húszat.

„Természetesen a szovjet felet sem hagyta hidegen a csehszlovákoktól elszenvedett két vereség, és egyes vélemények szerint a szovjet válogatottat csak az mentette meg a politikai bosszútól, hogy végül megnyerték a világbajnokságot”

Ám így sem tudták nekik sokáig a pártvezérek megbocsájtania, hogy mindkétszer kikaptak a csehszlovákoktól. Ami a megmozdulásokat illeti, azonnal jelezték a csehszlovák kommunista vezetőknek, ha Prága nem képes normalizálni a hangulatot, és a hatóságok nem lépnek fel kellő eréllyel a tüntetők ellen, akkor a szovjet fél kénytelen lesz hathatós intézkedésekkel megoldani a helyzetet. Ez pedig az újabb katonai beavatkozást jelentette volna.

A CSKP Központi Bizottsága értett a szóból, és egyrészt helyreállították az országban a rendet, másrészt végleg eltávolították Dubčeket, és április 17-én a Kreml akkori kedvencét Gustáv Husákot nevezték ki első titkárnak. Ám igazából ez sem oldotta meg a helyzetet, hiszen ezek után is a szovjetellenes érzelemhullám csúcspontja volt minden egyes Csehszlovákia-Szovjetunió jégkorongmérkőzés, aminek a rendszerváltás vetett véget.

Forrás:

Wikipedia

MTVA archívum

Mitrovits Miklós: Husák és Kádár: A csehszlovák–magyar viszony kibékülés és konfliktus között (1968–1989)

Népszabadság, 1969. március 24-i száma

https://ntf.hu/index.php/2019/03/28/tankok_nelkul_puncik_vagytok_az_1969_es_jegkorong_vilagbajnoksag_csehszlovak_szovjet_osszecsapasai_es_kovetkezmenyei/

MEGOSZTÁS

B. Molnár László

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    „A bűn ismétli önmagát…”

    Ez az Erzsébet nap 82 év után talán más is lehetne, mint az eddigiek, hiszen néhány hónapja az Ukrajnai Legfelsőbb Tanács nyilatkozatban eli...

    A „volgai mániákustól” az „angarszki rémig”

    2026. okt. 15.
    „Mi sorozatgyilkosok vagyunk a fiaitok, férjeitek, ott vagyunk mindenhol” Ez a hátborzongató mondat abból a Ted Bundyval készített interjúbó...

    Afganisztán, a birodalmak temetője

    2026. szept. 30.
    A második világháború után az Egyesült Államok és a Szovjetunió lettek a világ tényleges irányítói, miután ellenőrzésük alá vonták szinte eg...

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK

    © 2018-2026 - #moszkvater