Meglepődött az Európai Unió főképviselője azon, hogy Moszkva már nem akarja minden áron megmenteni az orosz-európai kapcsolatokat. De az Európai Parlament képviselői is el vannak tévedve, mikor a moszkvai megaláztatásért Josep Borrell fejét követelik. Néhány példa arra, mennyire nem akarják érteni Brüsszelben, hogy mi is történik tőle keletre.

Az információs háború korában egyáltalán nem lepődhetünk meg azon, ha a szembenálló felek a média befolyásolásával vádolják meg egymást. Így aztán lépten-nyomon arról hallunk, hogy a Kreml hogyan növeli a befolyását a globális médiában, és árasztja el nemcsak saját olvasataival, de álhírekkel is a sajtót. Pedig Moszkva valójában nem tesz mást, mint lemásolja az e téren már jó ideje működő nyugati módszereket.

„Így természetesen ezekkel a módszerekkel egyre gyakrabban szembesíti azok kiötlőit is. Az őt bíráló sajtót például akkor is úgy állítja be, hogy külföldről finanszírozzák, ha az nem is így van. Ezért aztán már fel sem tűnik, ha egy médiumot tényleg külföldről irányítanak és finanszíroznak”

Marija Zaharova az orosz külügyminisztérium szóvivője például hiába leplezte le, hogyan építgeti az orosz ellenzéki média zászlóshajóinak részvételével a világhálón a brit külügyminisztérium a befolyását. A milliós információs kampányok, más néven propaganda kedvezményezettjei a Meduza és a Mediazona. Az erre vonatkozó dokumentumokat az Anonymus hacker csoport szerezte meg, ám a brit külügy valahogy nem tartotta fontosnak még a cáfolatot sem. Ugyanúgy, mint 2018-ban, amikor először fény derült a britek legújabb Oroszországgal szembeni információs kampányáról. Akkor e projektet nem kevesebb, mint 10 millió fonttal támogatták meg.

„Ne csodálkozzunk, hiszen a harc, mint mindig, most is a gondolatokért folyik. Ebbe pedig csak a szemben álló fél leleplezése fér bele. S a csatazajban aztán már szó sincs az ellenfél megismeréséről”

Ezek után azon se lepődjünk meg, ha a Moszkva és Brüsszel közötti feszültség megnövekedése kapcsán a nyugati sajtó azt hangsúlyozza, hogy Szergej Lavrov már megszakítaná a kapcsolatokat az Európai Unióval. Az orosz média eközben arra helyezi a hangsúlyt, hogy a külügyminiszter szerint ezeknek a kapcsolatoknak a vázát Brüsszel kezdeményezésére bontották le tudatosan.

„Eközben a lényeg inkább az, hogy az Európai Unió továbbra is piacként és nem partnerként tekint Oroszországra, amelyet nem tekint egyenrangú partnernek. Moszkvának ebből már elege van, és úgy gondolja, hogy a kapcsolatokon már az sem ront, ha <felmossa a padlót> a kül- és biztonságpolitikai főbiztossal, Josep Borrellal”

Már csak azért sem, mert az érdekek továbbra is érvényesülnek, és Berlin vagy Párizs úgysem szakít Moszkvával. Erről szólnak Lavrovnak finn partnerével folytatott tárgyalása után elmondott szavai. Az orosz külügyminiszter Pekke Haavistónak kifejtette, hogy nem kell összetéveszteni az Európai Uniót Európával. „Mi sehová sem szándékozunk elmenni Európából. Sok barátunk, sok hozzánk hasonlóan gondolkodó van a kontinensen. Velük folytatni fogjuk a kölcsönösen előnyös együttműködést” – hangoztatta.

„Azon persze már nem csodálkozhatunk, ha Borrell szokás szerint elmegy Moszkvában békülni, és közben az emberi jogokból kioktatja a Kremlt”

Így találkozni akart Alekszej Navalnijjal, míg Moszkva csak az Európai Unió és Oroszország kapcsolatának kérdéseiről kívánt tárgyalni. Az egykori spanyol külügyminiszter láthatóan bele sem gondolt abba, hogy kérése olyan, mintha a Madridba látogatva Szergej Lavrov a letartóztatott barcelonai rapper miatti tüntetőkkel szembeni kemény fellépést kérné számon és a katalán vezetőkkel szeretne tárgyalni.

„De ha már a főbiztos nem találkozhatott Navalnijjal, hát meghívták Brüsszelbe az ellenzéki politikus balti emigrációban élő kabinetfőnökét. Természetesen a szuverenitás tiszteletben tartása, a belügyekbe be nem avatkozó politika jegyében”

Leonyid Volkov pedig azt tanácsolta a brüsszeli bürokratáknak, hogy Oroszország csak az „erő nyelvéből” ért, vagyis csak akkor fontolgatná az orosz vezetés Alekszej Navalnij szabadon bocsátását, ha az EU komoly személyi szankciókkal sújtaná a legfelsőbb orosz vezetést. Mit lehet ehhez a végül bevezetett szankciók fényében hozzátenni?  Úgy látszik, Volkov egyáltalán nem ismeri az Európai Uniót! De az orosz vezetést sem, ha úgy gondolja, hogy személyi szankciók kivetésére majd megadja a magát!

„Csak a naivak lepődnek meg azon is, hogy a sajtó szabadságára oly kényes Nyugat egy szóval sem kifogásolja, hogy a <posztszovjet kedvenc> Ukrajnában egyszerűen bezárnak három ellenzéki tévécsatornát”

Elég indoklásnak annyi, hogy ezek orosz propaganda csatornák, és már mehet is minden. Mint Lettországban, ahol ezzel az indokkal 16 orosz nyelvű csatornát kapcsoltak le. Még azt is, amelyen csak a főző műsorok mentek. De visszatérve a nyugati útra lépett Ukrajnára, azért valaki elmondhatná, hogy a három ellenzéki csatorna miért csak akkor vált az orosz propaganda szószövévé, amikor a mögöttük álló párt lassan már megelőzi a kormányzó Nép szolgáját…

De nincs idő ezen sokat gondolkodni, hiszen a nemrégiben még nagy reményekkel várt Volodimir Zelenszkij újabb húzással állt elő. Az egyébként e tévék mögött is álló oligarchát, Viktor Medvedcsukot, no meg a feleségét terrorizmus finanszírozásával vádolta meg, és ezen a címen szankciókkal sújtotta. A saját állampolgárát! Értik? Mindenféle bírósági ítélet nélkül! Persze, minek ide az időhúzás, ha az ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács (RNBO) elintéz mindent. Mint egykor… Mert ha terroristákat finanszíroz, akkor börtönben a helye. Ha meg nem, akkor…

„S az emberi jogokra oly kényes nyugati sajtó ezt a hírt tálalva megjegyzi, hogy Medvedcsukot Vlagyimir Putyin komájaként emlegetik. Tényleg, és akkor jöhetnek a szankciók? És államosítani lehet a tulajdonában lévő kőolajvezetéket? Bezzeg, ha Oroszországban történik ilyen! Rögtön jön a kioktatás”

Hadd idézzem mindezek kapcsán az ismert kárpátaljai magyar újságíró Kőszegi Elemér Facebook bejegyzését, aki szerint Ukrajna Zelenszkij személyében Juscsenko és Porosenko után kapott egy újabb „européer” elnököt. Olyat, aki az előző kettőnél is veszélyesebb, mert a mosolygós és emberbarát béke álarca mögé bújva még inkább azt csinálja, amit a két megnevezett előd: gazdaságilag még inkább tönkre teszi a népét, az országot még inkább eltolja a szélsőjobb irányába, még inkább elmélyíti az országon belüli lövészárkokat, erkölcsileg még jobban a „plintusz” alá kényszeríti a népet. A legsajnálatosabb, hogy ő volt az utolsó esélye ennek a lássuk be, közös múlt és közös történelem híján lévő, évszázadok óta nem önálló országnak, nem államalkotó népnek. Mert csodák nincsenek. Bár ne lenne igazam! Ehhez nincs mit hozzátenni. Egyetértünk.

S ha idáig azt ismételgettem, hogy nem lepődök meg, akkor most be kell vallanom, hogy Szvetlana Tyihanovszkaja interjúján meglepődtem. No, nem azon, hogy a belarusz ellenzéki tüntetések mára kifulladtak, hanem azon, hogy a választásokon Alekszandr Lukasenko kihívójaként indult, egyes európai fővárosokban már elnökként kezelt Tyihanovszkaja ezt bevallotta”

A litvániai emigrációban élő ellenzéki vezető a svájci a Le Temps című lapnak nyilatkozva beszélt arról, hogy a belarusz demokráciamozgalom hat hónappal a vitatott elnökválasztás után átmeneti vereséget szenvedett. „El kell ismernem, hogy elvesztettük az utcát” – mondta Tyihanovszkaja. „Nincsenek eszközeink arra, hogy ellenálljunk az erőszaknak, amit a rezsim a tüntetőkkel szemben alkalmaz” – mondta. Lukasenko eközben Szocsiban síelt Putyinnal, és megköszönte az újabb másfél milliárdos hitelt. S hogy miről tárgyaltak még, azt majd később tudjuk meg. Egy biztos, Moszkvában többször emlegették már a belarusz hatalmi átmenetet és az új alkotmányt, mint maga Lukasenko.

„Igaz, ezt a belarusz elnök is emlegethetné Moszkvában, ha nem lenne annyira rászorulva Putyin támogatására”

De fejezzük be ezt az összeállítást egy minket közvetlenül is érintő hírrel. Oroszországban bejegyezték a Covid-19 ellen kifejlesztett harmadik hazai vakcinát. A Csumakov Központ által kifejlesztett CoviVac inaktivált egész vírust tartalmazó vakcinából az orosz kormányfő szerint március közepén 120 ezer adag kerül majd polgári forgalomba. Az első orosz vakcina, a Gamaleja Intézet által kifejlesztett, augusztus 11-én bejegyzett Szputnyik V alkalmazását közben már 30 országban engedélyezték. A második oltóanyagot, a Vektor Központ által októberben regisztráltatott EpiVacCoronát szintén használják az orosz lakosság tömeges oltásához.

Az MTI idézteTatyjana Golikova miniszterelnök-helyettest kis, aki közölte, hogy Oroszországban a CoviVacot nem számolva több mint 88 millió vakcinadózis-készletet gyártanak le. A Szputnyik V-ből 83 milliót, az EpiVacCoronából pedig 5,4 milliót. Ebből az első negyedév végére 30,5 milliót, az első fél év végére pedig 59 milliót. Nem véletlen tehát, hogy eddig csak alig több mint kétmillió oroszt oltottak be.

„Ha ezeket a számokat figyelmesen megvizsgáljuk, akkor abból az is kiderül, hogy mi az igazi gond az orosz vakcinával”

Nos, egyáltalán nem az, hogy rosszabb lenne a többinél, vagy a Gamaleja Intézet lassan birkózik meg az uniós bürokráciával, és vontatottan halad az európai engedélyezés. A legfőbb baj a Szputnyik V vakcinával az, hogy nincs belőle elég. Akárcsak a többi oltóanyagból.