„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Vlagyimir Putyin orosz elnök a Valdaj klub rendezvényén most videókapcsolaton keresztül tartotta meg beszédét
Fotó:EUROPRESS/Alexei Druzhinin / Sputnik
Jó pár éve már annak, hogy az orosz elnök Szocsiban a Valdaj Klub éves konferenciájának színhelyévé átalakított Laura biatlon- és síközpontban találkozott a résztvevőkkel. Már nem zárt körben, mint korábban, sőt magát a beszédét már a televízió is egyenes adásban közvetítette. Az ezt követő beszélgetést még nem, így aztán a kint várakozó újságírók a Valdaj Klub tagjaitól tudhatták meg, hogy volt-e még valami érdekes, s általában véve hogyan értékelik Vlagyimir Putyin fellépését. Az elnök keményen támadta a Nyugatot, hiszen már éppen a Krím után voltunk, nyitó beszédében pedig lényegében rendszerbe foglalta az orosz álláspontot.
„Ez lett a valdaji beszéd néven elhíresült fellépés, amelyben az orosz elnök világosan felvázolta, hogy mit akar Moszkva és hogyan viszonyul az őt ért kritikákhoz”
A teremből kijövőket lerohanták az újságírók, az elemzők pedig szívesen kommentálták a bent hallottakat. A Krasznaja Poljana tetején lévő szálloda felé haladtunk, amikor a mikrobuszban ülve mosolyogva olvastam, hogy a sajtó már valdaji beszédként emlegeti a felszólalást. „Kicsit azért túlzás, hiszen ezeket a téziseket már hallottuk” – jegyeztem meg a mellettem ülő ismert orosz politikai tanácsadó cég vezetőjének, aki csak mosolygott a hallottakon. Aztán néhány perc múlva kibökte, hogy ő nevezte így a müncheni analógiájára az újságíróknak a beszédet, akik azonnal rácsaptak a hangzatos, címgyanús szlogenre.
„Tudod, nem elég egy álláspontot kifejteni, azt el is kell adni a sajtónak és rajta keresztül a világnak!”
– tette hozzá Alekszej. Elismerve, hogy igazam van, mi ezt már hallottuk – ám így összeszedve talán még nem -, de a legfontosabb, hogy így a világ is jobban felfigyel majd az orosz álláspontra. Azóta még jobban figyelem nemcsak az orosz elnök beszédjeiben megjelenő újdonságokat, részleteket, de a szakértők és a média értékeléseit is. Mert igazából így egyben figyel fel ezekre a valdaji eszmefuttatásokra a világ.
„Putyin és szövegírói mindig gondoskodnak arról, hogy legyen néhány mondat, ami mindennél hatásosabban, a média, az egyszerű emberek nyelvén megjeleníti az orosz álláspontot”
Ilyen volt néhány napja, hogy Putyin azt üzente az Oroszország meggyengülésében, elhalásában reménykedőknek, hogy az oroszokat csak az aggasztja, nehogy megfázzanak az ilyen rosszakarók temetésén. De el lehet gondolkodni azon is, hogy szokásával ellentétben miért mondott néhány mondatot a magánéletéről, a családjáról is. A beszédben, főképp pedig a kérdésekre adott válaszokban aztán voltak még önmagukon túlmutató, érdekes és fontos nüanszok bűven, amelyekből a kremlinológusok kiolvashatják, mit is gondol valójában a Kreml. Sőt, bizonyos félmondatokban megjelenik Putyin személyes véleménye is. De megsúgom, az is jelzés értékű lehet az elemzők számára, hogy milyen kérdések hangzanak el, és milyen témákat hoz fel ezek kapcsán még maga Putyin.
„Az idén a már említett mondat mellett a leginkább a Navalnij-ügyről, Karabahról és a török elnökről elmondottak hordozták a legtöbb plusz információt”
Alekszej Navalnij megmérgezése már csak azért is, mert Putyin először nyilvánult meg hosszabban erről. Lényegében megismételte az orosz álláspontot, megpróbálva éreztetni a történet abszurd voltát. Az egész, majd’ három órás beszélgetésből az is „lejött”, hogy Putyin már nem vár túl sokat a Nyugattól. Nem támadta élesen, igyekezett konstruktív maradni, nyitva hagyni ajtókat a tárgyalásokhoz, ám egyértelműsítette, hogy a közeledéssel kapcsolatban már nincsenek illúziói. Az Egyesült Államok viszonylatában ezt már régen egyértelműsítette, ám már Európa kapcsán is inkább csak a csalódottság érzése maradt. Persze, nagyon jól tudja, hogy Európával jó lenne kapcsolatokat építeni, ám azt is látja, hogy ennek most nincs itt az ideje.
„Ennek kompenzálására jönnek a Kína felemelkedéséről, az orosz kínai partnerségről szóló körök, ám Putyin azért nem hagyta a szájába adni, hogy katonai szövetségről is lehet szó”
Mennek a dolgok enélkül is, hűtött le mindenkit. De leállította a Karabah kapcsán az orosz közbeszédben fellángolt törökellenességet is. Világossá tette, hogy nem akar szembemenni Törökországgal. Egyértelműsítette, hogy nem mindenben értenek egyet, de bízva a tárgyalásokban megdicsérte Erdogan önállóságát, szuverenitását. Méghozzá úgy, hogy a szuverenitás kapcsán odaszúrt Európának. Ezzel még inkább felemelte a török elnököt, és egyértelműsítette az európaiakkal szembeni távolságtartó orosz kiábrándultságot.
„Ám, hogy Erdogan is tudja, mi meddig, azért határozottan és magabiztosan jegyezte meg egy kérdés kapcsán, hogy nem érdekli, mit gondol a török elnök a Krím hovatartozásáról. Az viszont nagyon is, hogy vesz-e még fegyvereket és hogy alakul az energetikai együttműködés”
Az is kiderült a szavaiból, hogy Moszkva nem akar beavatkozni Jereván mellett a konfliktusba, és számára az azeri kapcsolat legalább olyan fontos, mint az örmény. Még ha történelmileg az örmények mellett áll is. Az orosz elemzők természetesen felfigyeltek arra is, hogy Putyin lényegében maga hozta fel a politikai átmenet, az utódlás kérdését.
„Az orosz elnök egyértelműsítette, tisztában van azzal, hogy egyszer minden véget ér, a gyerekek hiányának felemlegetése a történelmi szerepére vonatkozó kérdéssel kiegészülve pedig azt engedi sejtetni, hogy ez a búcsú azért közeleg”
Aztán nem először arra hívta fel mindenki figyelmét, hogy a helyezkedés helyett inkább dolgozni kellene. Példaként Assisi Szent Ferencet említette. Jöttek is a kremlinológusok, kiolvasva ebből, hogy Putyin most a ferencesek aszketizmusát, önzetlenségét és engedelmességét állítja az elit elé követendő példának. Szent Ferenc felemlegetésével pedig azt üzeni, hogy ő sem lesz sokáig a rend élén, ám hozzá hasonlóan ott fog ülni a rendfőnök lábánál, és a fülébe súgja, mit kell tenni.
De a sort még folytathatnánk, ehelyett inkább azt javaslom, mindenki tanulmányozza ilyen szemmel Putyin mondatait.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
