„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

Hurrikánok közepette manőverez a globális gazdaság „Titanicja”

2026. okt. 27.
#moszkvater

MEGOSZTÁS

„A BRICS országainak békére és fejlődésre van szükségük. Ezek az államok történelmileg az úgynevezett fejlett világ által létrehozott globális intézmények keretében működtek. Most saját fejlődésük és az egész emberiség érdekében egyszerűen kénytelenek felvetni ezen intézmények működőképességének a kérdését. És sokat tudnak nyújtani a világnak a globális geopolitikai stabilitás fenntartásában” – írja Leonyid Grigorjev, a moszkvai gazdasági főiskola, közismert nevén a „Viska” Világgazdasági Tanszékének tudományos igazgatója a Valdaj Klub 23. éves találkozójára írt cikkében.

Leonyid Grigorjev írása a #moszkvater.com-on

„A BRICS országainak most a fejlődéshez békére, nyugalomra, stabilitásra van szükségük” #moszkvater

„A BRICS országainak most a fejlődéshez békére, nyugalomra, stabilitásra van szükségük”
Fotó:EUROPRESS/Alexander KAZAKOV/POOL/AFP

A globális gazdasági növekedés folytatódik, ám a fejlődés egyenlőtlensége éles ellentéteket generál. A világgazdaság „Titanicja” hatalmas, és annak ellenére, hogy több lyukat is ütöttek rajta, vitorlázik, rendületlenül halad előre. Azonban, mint az ismert esetben is történt, a hajó orrán lévő őrszemek távcső nélkül kémlelik a ködöt, a kapitányok pedig abban reménykednek, hogy elkerülik a jéghegyet.

„A 2026-ra vonatkozó előrejelzések – beleértve az IMF júliusi előrejelzését is – a korábbi 3,5 százalékról a globális GDP növekedésének 3 százalékra lassulását vetítették előre”

A COVID utáni gazdasági fellendülés korántsem zökkenőmentes, és folyamatosan szembesül geopolitikai sokkokkal is. Egyértelmű, de nem állandó hajtóerőt jelentenek az adatközpontokba történő beruházások az Egyesült Államokban és számos más országban, ami fellendítette mesterséges intelligencia működtetéséhez berendezéseket gyártó dél-koreai, malajziai, tajvani és thaiföldi cégek exportját. Kína, India és az Egyesült Államok továbbra is a saját belső adottságaira alapozva növekszik.

„A 2026-os év közepére a globális infláció jelentős részben az energiaárak meredek emelkedése miatt felgyorsult”

Eközben az Egyesült Államokban már 5 százalékos, de más vezető fejlett országokban is veszélyesen emelkednek a hosszú lejáratú államkötvények kamatlábai. Az államadósság már most is magas, ráadásul most a viszonylag olcsó kötvényeket drágábbak váltják fel. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy a vezető országok pénzügyminisztériumai megpróbálnak néhány hosszú lejáratú kötvényt – például az Egyesült Államok és Franciaország hatalmas adósságaiból – kivonni a központi bankokból, és bevezetni azokat a rendes piacra. A központi bankok fokozatosan kezdik emelni az infláció elleni kimerítő küzdelemben az irányadó kamatlábakat, és ez már stagnáláshoz vezet. Ezzel a háttérrel a megnövekedett katonai kiadások súlyosbítják a társadalmi problémákat.

„A szemünk láttára került a csökkenő energiatermelés és -export miatt negatív növekedésbe egy egész régió. A Közel-Kelet, a fejlett országok hagyományos beszállítója, mind a folyó bevételek, mind a sérült fizikai infrastruktúra miatt hatalmas veszteségeket szenved el”

Az emelkedő olajárak és a dízelolaj hiány nemcsak az ipari vállalatoknak, a közlekedésnek és a lakásépítési szektornak okoz veszteségeket. Bizonytalan légkört teremt a megtakarítási szektorban is, az emberiség boldogságát ugyanis nem lehet pusztán adatközpontokra építeni.

Ebben a globális helyzetben nincs remény a segítségre a második legerősebb, 700 millió fogyasztóval rendelkező gazdasági blokktól, az Európai Uniótól és az Egyesült Királyságtól, amely gyakorlatilag a népességnövekedéssel összehasonlítható ütemben bővíti GDP-jét. Államadósságok, költségvetési hiányok, elöregedő ipar és infrastruktúra, valamint olyan népesség, amelyet még a migránsok sem tudtak gyorsan megfiatalítani. A pénzügyi források az Egyesült Államokba áramlanak, az ipar veszít a teréből Kína javára, politikai értelemben pedig gyakorlatilag minden ország széttagolt.

„Európában az energia jelentősen drágább, mint az Egyesült Államokban, a termelékenység jelentősen alacsonyabb, mint Kínában, és a választások trendjeiből ítélve a hangulat is érezhetően rosszabb, mint amilyennek lennie kellene a civilizáció ezen boldog szegletében. Ráadásul most még a klíma is túl forróvá vált”

A spirális szankciók kockázatait sokan felismerik, de ezeket a jelenlegi kereskedelmi tevékenység összetettségének tekintik. A probléma az, hogy nincs menekvés a jogi, kereskedelmi és politikai érdekek, valamint a törvényhozó és közigazgatási szervek döntéseinek többrétegű összefonódása elől. Vagy talán az egyetlen lehetőség a „Solon-módszer”, azaz mindent egyszerre eltörölni! Eközben a szankciók, a szállítási és termelési kapacitások pusztulása, valamint a fogyasztói veszteségek -amelyek kumulatívak is lehetnek – globális cunamikként működnek. Megkerülik a Föld óceánjait, és fokozott erővel térnek vissza forrásaikhoz, beleértve azokat is, akik kezdeményezték őket.

„Ahogy Clausewitz mondaná, a szankciók a háború más eszközökkel történő folytatásai”

Azok az országok és társadalmi rétegek, amelyek nem vesznek részt ezekben a folyamatokban, és nem is hajlandók részt venni, különösen súlyosan és igazságtalanul szenvednek. A szankciók hatására nem tehetünk mást, mint hogy kevesebb globalizációt és kölcsönös függőséget kívánjunk a világban, mivel a kibernetikai elméletek szerint a nagy rendszerek elemeinek instabilitása akadályozza azok egyensúlyba való visszatérését.

A recesszió kockázata, mint mindig, az egyensúlyhiányok „puskapor potenciáljának” felhalmozódásán és egy lehetséges – alapvetően kiszámíthatatlan – kiváltó okon múlik. Ez utóbbi egy olyan esemény, amely az üzleti tevékenység meredek visszaesését – COVID -, pénzügyi válságot, tőzsde krachtot vagy súlyos csődöt – mint 2008-ban – okoz. A szakértők e kérdésben megosztottak, de szerintem az egyensúlyhiányok egyértelműen felhalmozódnak.

„Már most is van a kihívásoknak egy bizonyos köre, amelyek áldozatául esnek a geopolitikai konfliktusoknak, a lassuló növekedésnek és annak, hogy az erőforrások a veszteségek kompenzálására, nem pedig a fejlődésre irányulnak. Ebbe a körbe tartoznak a globális problémák, így a szegénység, a fejlettségi szintek kiegyenlítődése és az éghajlatváltozás”

Az ENSZ 2030-ra vonatkozó fenntartható fejlődési céljai valószínűleg csupán 17 százalékban teljesülnek. Számos kulcsfontosságú kérdésben a munka még alig kezdődött meg. Egyértelműen itt az ideje egy új globális projekt megfontolásának, de ehhez béke, kompromisszumok, együttműködés, stabilitás és bizalom szükséges. Mindezekből – kezdve az utóbbival – komoly hiány van.

„Úgy tűnik, hogy a világ elitjei a hosszú távú problémák és célok helyett a rövidtávú konfrontációkra fókuszálnak”

Így a világ új helyzetben találja magát, amelyben a nemzetközi intézmények hatástalanok, a vezető fejlett országok pedig a saját problémáikkal és szankcióikkal vannak elfoglalva. Felmerül a kérdés, ki fogja kezelni a globális közösség sorsának, a felzárkózó fejlődésnek, a szegénységnek és a globális problémák megoldásának mindenkit érintő kihívásait? Gyakorlatilag minden országban a társadalom jelentős szegmensei szembesülnek az egészségügytől az egyenlőtlenségeken át az oktatásig különféle kihívásokkal.

Ezeknek a problémáknak a kezelése elsősorban az olyan országokra hárul, mint például a BRICS tagjai, amelyeknek az érdekei általában összhangban vannak a globális kihívásokkal és biztosan nem ütköznek azokkal. A rendelkezésre álló erőforrásaik ugyan kevesebbek, mint a fejlett országoké, de a cselekvés szükségessége arra kényszeríti őket, hogy szervezkedjenek.

„A BRICS legutóbbi nyilatkozata az értelem hangjaként értelmezhető egy olyan korszakban, amely kellemetlenül emlékeztet a <Thuküdidész-csapdára>”

A megoldásokat az országoknak ez a csoportja az ENSZ megerősítésén és az IMF reformján keresztül keresi, vagyis kompromisszumokra készek, mivel nincsenek egyszerű vagy radikális megoldások. A nyilatkozat elismeri (49. bekezdés), hogy „a jelenlegi globális kihívások összetettek és egymással összefüggőek, korlátozzák a gazdasági növekedést és a fenntartható fejlődést, miközben egyidejűleg súlyosbítják a tartós fejlődési szakadékokat az országokban és régiókban”.

A dokumentum olyan ipar- és energiapolitikákat tárgyal, amelyek összhangban vannak az ipari forradalom negyedik szakaszát maga mögött hagyó átmenet kihívásaival. A BRICS-országok infrastrukturális kihívásai még nem teljesen megoldottak. Fejleszteni kell a gyártást, a vasutakat, az innovációt, a technológiához való hozzáférést és az áttérést az őshonos technológiákra. Hangsúlyt kell fektetni az emberi tőke fejlesztésére és a társadalmi kérdések kezelésére. Természetesen ehhez meg kell védeni a szabadkereskedelmet, a piacokat, a szabad mozgást, valamint a globális pénzügyek és megtakarítások biztonságát. A BRICS-nek saját álláspontja van a mesterséges intelligencia globális irányításával kapcsolatban, és ez már a jövőbe tekintés. A nyilatkozat támogatja a fenntartható fejlődést, bár tartalma, üteme és végrehajtási formái mélyreható elemzést igényelnek.

„A BRICS országainak most a fejlődéshez békére, nyugalomra, stabilitásra van szükségük”

Történelmileg az úgynevezett fejlett világ által létrehozott globális intézmények keretében működtek. Most a fejlődésük és az egész emberiség érdekében egyszerűen kénytelenek felvetni az intézmények működőképességének a kérdését. És sokat kínálhatnak a világnak a globális geopolitikai stabilitás fenntartásában: „A BRICS 20. évfordulóján megerősítjük elkötelezettségünket a globális kormányzási rendszer reformja és fejlesztése iránt egy igazságosabb, méltányosabb, reagálóképesebb, hatékonyabb, eredményesebb, megfelelőbb, reprezentatívabb, legitim, demokratikusabb és elszámoltathatóbb nemzetközi és multilaterális rendszer előmozdítása révén, a széles körű konzultáció, a közös hozzájárulás és a közös előnyök szellemében.” A megszokott fordulatok azonban a mindennapjaink részévé válnak. Természetesen ez feltételezi a világ népei tiszteletben tartsák egymás kulturális identitását. Ez az inkluzív globális kormányzásról és a multilateralizmus megerősítéséről szól. Más szóval, a bizalom helyreállításáról a világban.

(Az írás eredetileg a Valdaj Klub honlapján jelent meg, oroszul itt olvasható.)

MEGOSZTÁS

#moszkvater
Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your Ide írhatja a hozzászólását, amennyiben elolvasta és elfogadja az adatkezelési tájékoztatónkat... data is processed.

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    Gyengülhet a BRICS

    2026. okt. 6.
    A Moszkvatér mai adásában Stier Gábor elemezte az orosz-ukrán háború egyre súlyosabb eszkalációját, az Ukrajnát érő intenzív orosz csapásoka...

    Kiléphet Brazília a BRICS-ből

    2026. okt. 7.
    A The Hill amerikai magazin szerint amerikai szenátorok levelet írtak Marco Rubio külügyminiszternek, amelyben kifejezik aggodalmukat, hogy ...

    Putyin kemény üzenete Európának

    2026. okt. 5.
    A Moszkvatér mai adásában Stier Gábor személyes tapasztalatairól számol be a Valdaj Nemzetközi Vitaklub idei tanácskozása után, ahol Vlagyim...

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK

    © 2018-2026 - #moszkvater