//Bárdok a Biológia Tanszékről
„Amikor gitárt fogott a kezébe Szuharev néven, erre aligha gondolt. És arra sem, hogy évtizedekkel később egyik dala lesz a vezérmotívuma a című nagy sikerű szovjet filmnek” #moszkvater

Bárdok a Biológia Tanszékről

MEGOSZTÁS

Margó. Földeák Iván arról mesél, ami még lábjegyzetben sem kerül bele az irodalom annaleseibe. Ezúttal  Vlagyimir Viszockij elődei közül azokat a szerzőket, előadókat mutatja be, akik valamilyen rejtélyes oknál fogva az MGU Biológia Tanszékéről indultak, és ott folytattak főállásban komoly tudományos munkát. Dmitrij Szuharev, Liliana Rozanova, Novella Matvejeva vagy Gen Sangin-Berezovszkij nevét kevesen ismerik, dalaikat talán többen. Hallgassák meg őket, ismerkedjenek meg rövid élettörténetükkel, de a cikkből azt is megtudhatják, hogy miért lett a háború után népszerű a Szovjetunióban a burzsoá operett.

„Amikor gitárt fogott a kezébe Szuharev néven, erre aligha gondolt. És arra sem, hogy évtizedekkel később egyik dala lesz a vezérmotívuma a <Moszkva nem hisz a könnyeknek> című nagy sikerű szovjet filmnek” #moszkvater
„Amikor gitárt fogott a kezébe Szuharev néven, erre aligha gondolt. És arra sem, hogy évtizedekkel később egyik dala lesz a vezérmotívuma a Moszkva nem hisz a könnyeknek című nagy sikerű szovjet filmnek”
Forrás:Imdb

Miért éppen a biológiai tanszékről? Jogos a kérdés. De mielőtt megkeresnénk rá a választ, tegyünk egy kis történelmi kitérőt. Hol is búcsúztunk el bárdjainktól?

Véget ért a nagy háború. Eljött a vígasság ideje. Zenével, tánccal, dalokkal és népünnepélyekkel. Már amennyire lehetett derűsen ünnepelni milliók áldozatára emlékezve. De Ady szavaival „Az Élet él és élni akar” még a szörnyű emlékek árnyékában is.

Este a kikötőben” – énekli Alekszandr Malinyin, Lev Lescsenko és Nyikolaj Gatyjuk (2010)

A háború utáni évek azonban nem voltak a gondtalan derű esztendei. Még akkor sem, ha a hivatalos kultúrpolitika mindent el is követett, hogy színvonalas, ugyanakkor ideológiailag, és tegyük hozzá emberileg megfelelő szórakoztató anyag kerüljön a rádiók műsorába, a filmvászonra.

„Mert a szórakoztató ipar is erős ellenőrzés alatt állt. Sztálin engedélye nélkül, aki a mozgókép nagy kedvelője volt, szovjet filmet nem lehetett bemutatni. Ez a ráütötte a bélyegét a filmiparra is, volt esztendő, hogy a 200 milliós birodalomban, a nagy megfelelésben alig tucatnyi új film készült”

Voltak viszont a tömegszórakoztatás területén ennek a kornak nem elhanyagolható erényei, eredményei is. S ebben a prímet – logikusan – a politikailag semleges, fülbemászó zene és megteremtői, a zeneszerzők, Vaszilij Pavlovics Szolovjov-SzedojJurij Szergejevics Miljutyin és Iszak Oszipovics Dunajevszkij vitték. És hiszik vagy sem, az operett népszerű lett a burzsoá kultúrát zsigerből elutasító országban. Olyannyira, hogy két évvel ugyan Sztálin halála után, de a magyar operett is meghódította a szovjet színházlátogatókat. A „Csárdáskirálynő” hatalmas sikerrel érkezett Moszkvába, s azóta is repertoár darabja az orosz zenés színházaknak. És a párt megrendelésére sorra születtek az építőmunkát népszerűsítő „munkás” témájú zenés darabok. Ezzel a szovjet példát követve a magyar operett is megpróbálkozott – nem túl nagy sikerrel. Az esztrád színpadon természetesen műsoron maradtak a nagy háborúra emlékező dalok is, így az Alekszandr Csurkin szövegével Szolovjov-Szedoj zenéjével az orosz esztrád olyan nagyságainak az előadásában, mint Alekszandr MalinyinLev Lescsenko, Nyikolaj Gatyjuk a még napjainkban is hódító „Este a kikötőben”

„De mi lett a bárdokkal, akik a mindennapokból kiemelkedve a hétköznapok hőseihez szóltak? Elképesztő és páratlan jelenség a modern bárdtörténelemben.  Ismét a fiatalok, az új nemzedék tört élre. Nekik valahogy nem igazán ízlett a <hivatalos> szórakoztatóipari dömping”

Kezükbe vették a gitárt, és arról énekeltek, ami őket foglalkoztatta. Szerelemről, életről, hivatásról. És éppen a jövendő tudós biológusok vállalkoztak rá, hogy nemzedékük érzéseit és gondolatait megosszák – egyelőre csak egymással.  Ennek alkotói fészke a Moszkvai Állami Egyetem (MGU) a világnak oly sok kiváló tudóst adó Biológia tanszéke lett. Az innen kikerülő egyik, talán a sorban első történelmi újkori bárd Dmitrij Szuharev néven szerezte dalait. Ezt a nevet nehezebb megtalálni a lexikonokban, mint a most 90 éves, a tudományágában szinte mindent elért akadémikusét Dmitrij Antonovics Szaharovét.

„Amikor gitárt fogott a kezébe Szuharev néven, erre aligha gondolt. És arra sem, hogy évtizedekkel később egyik dala lesz a vezérmotívuma a <Moszkva nem hisz a könnyeknek> című nagy sikerű szovjet filmnek”

De nem ő volt az egyetlen, aki a kollégiumi szobák és egyetemi folyosók labirintusából robbant bele a bárdok univerzumába. Szűk világ volt ez. Megszületésekor nem tört át a tömegszórakoztatás masszív falán, maradt a szerzőkön és baráti körükön, egyetemi kollégáik társaságain belül. Később került ki nagyobb pódium elé, s lett sokaknak, ezreknek kedves emlék. És még napjainkban is hat a beat és egyéb szórakoztató zenei dömpingtől elforduló rajongókra. Ma már kevesen, leginkább talán a tudományos-fantasztikus irodalom kedvelői emlékeznek a fiatalon 38 évesen elhunyt Liliana Szergejevna Rozanovára (1931-1969), aki pedig az ötvenes években kulcsfigurája volt az MGU diákéletének. Tehetségét feltehetően édesapjától, a jeles író Szergej Grigorjevics Rozanovtól (1894-1957), akinek egyik ifjúsági regényét 17 kiadásban adták közre.

„Liliana dalait ma az orosz bárdok műveit egybegyűjtő albumokban lehet csak meglelni. Kevés ínyencek hallgatják leginkább ezeket, meg a nosztalgiázó nyugdíjasok”

Érdekes, hogy azokban az években igen sok hölgy jelentkezett dalokkal. Közülük talán a legnevesebb az íróként és műfordítóként is szép pályát befutott Novella Nyikolajevna Matvejeva (1934-2016lett.

Dmitrij Szuharev dala a „Moszkva nem hisz a könnyeknek” című filmben

Az otthoni indíttatás nála is megvolt. Ráadásul olyan tipikusan értelmiségi családból származott, amelyet alaposan megtépázott az orosz történelem sohasem nyugvó szele. Édesapja Nyikolaj Nyikolajevics Matvejev-Bodrij (1891-1979) a jeles és szenvedélyes földrajztudós és tájkutató, igazi romantikus lélek. Miután a Távol-Keleten született, életét a régió kutatásának szentelte, de mint novellista sem volt utolsó. Könyvtárát az általa oly szeretett, és oly lelkesen kutatott vidékre hagyta, s az ma értékes kútforrás az őt követő kutatók számára. Novella édesanyja irodalomtanár és költő volt. A nagyapa Nyikolaj Petrovics Matvejev (1865-1941) ugyancsak az egyik legjelesebb Távol-Kelet kutató, a forradalom után Japánba emigrált, és ott is halt meg.

Liliana Rozanova dalait ma gyűjteményekben találhatjuk csak meg

A sors nem kímélte a bárd-költőnő családját. Nagybácsiját, a japán irodalom szakértőjét és fordítóját, a futurista költő Venedikt Markot 1937-ben Japán javára végzett kémkedés vádjával kivégeztek. Fia, Iván Venegyiktovics Jelagin (1918-1987) költőként futott be szép karriert. Távol hazájától, az Egyesült Államokban, a Pittsburghi Egyetem tanáraként szerzett híveket az orosz literatúrának. Oroszhont sohasem tagadta meg. 1959-ben írt, emigrációban született, epés verses karcolataitól később elhatárolta magát.

„Novella Matvejeva az ötvenes évektől gitárral a kezében járta Szovjetunió városait. Saját kíséretében adta elő dalait, melyekről felvétel nem maradt”

Később gyermekotthonokban és háborús sérültek, veteránok szanatóriumaiban lépett fel. Dalait több tucat felvétel, lemez, CD őrzi. Műveinek csak egy része jelent meg. Életének utolsó esztendeiben Shakespeare szonettjeinek fordításain dolgozott. Igazából nem rendelkezett értékelhető énekesi hanggal és nem volt virtuóz kezelője a héthúros orosz gitárnak sem. Ezt a tiszteletére a Zeneszerzők Házában Moszkvában rendezett esten előadott dala is megerősíti. Mindez azonban nem kisebbíti érdemeit. Mégis volt valami varázslatosan megragadó abban, ahogy kissé rekedten, a ritmussal nem igazán törődve adta közre versét – hatása alá tudta vonni a hallgatóit.

„Talán vele kellett volna kezdeni, egy másik dalra fakadó biológussal. Genetikus családból származik, tudós hírnevét éppen ebben a tudományágban szerezte. Mint dalszerző természetesen álnevet használt”

Sangin-Berezovszkij dala Maja Krisztalinszkaja előadásában „A bátortalan hercegnő”  az azonos című filmben

Gen Sangin-Berezovszkij (1930-1992) ugyancsak az MGU Biológiai tanszékének növendéke volt, hogy azután doktori címet szerezve előbb kutatóként bejárja a Szovjetunió Tengermelléki határterületét, majd a Sarkkörön végezett tudományos felderítéseket. Nem félt a tengertől sem, kutatóutakon vett részt az Atlanti és a Csendes-óceánon. Első dalát 1949-ben szerezte, de írt verseket, novellákat és még egy regény szerzője is. Egyik legnépszerűbb dalát a „Bátortalan hercegnő”-t ma is sokan éneklik. Az ő előadásában sajnos már harminc éve nem hallhatjuk.

„És akkor beköszöntöttek az ’50-es évek, a nagy változások kora. Megindult az olvadás, s a szerzői dalok is ennek szolgálatába álltak. Ez már az igazi nagyok, Okudzsava, Galics, és a koronázatlan király, Viszockij kora. Az orosz bárdok történetét kutatva ez lesz a következő állomásunk”

Most látom, nem válaszoltam a cikk elején feltett kérdésre. Miért éppen a biológiai tanszékem alakult ki a kis közösség? Erre talán a genetikus Gen Sangin-Berezovszkij tudna válaszolni. Sajnos ő már harminc esztendeje nincs közöttünk. A kérdés megválaszolatlan, maradtak viszont a dalok…

MEGOSZTÁS

Pályámat „külügyérként” kezdtem az Írószövetség nemzetközi osztályán. Huszonhárom esztendőt töltöttem az írók rokonszenvesen békétlen családjában, s közben mint fordító eljegyeztem magam az orosz irodalommal, kultúrával. A rendszerváltás után a szükség arra késztetett, hogy pályát váltsak. Felvettek a Magyar Országgyűlés sajtóirodájára tanácsosnak, majd a sors kirepített Brüsszelbe, ahol szintén sajtótitkárkodtam. Telt-múlt az idő. Hazatérve ismét felfedeztek, mint fordítót, írót. Másfél méter az általam fordított és írott művek hossza könyvtárszobám polcán. Írásaim száma ezernél is több. Örülök, hogy élek, hogy még tudok dolgozni, hogy még vannak barátai az írott szónak, akik előítélet nélkül nézik a hozzánk egyre közelebb kerülő nagyvilágot. Köszönet nekik az érdeklődésért. Amíg lehet, szeretném szolgálni őket.