//Az orvos, aki megműtötte önmagát
„Mindenki csodáról mesélt, és bizony igencsak nehéz volt elhinni azt a csodát, amit a fiatal orvos véghezvitt” #moszkvater

Az orvos, aki megműtötte önmagát

MEGOSZTÁS

A Szovjetunióban 1961 áprilisában két 27 éves emberről szóltak leginkább a hírek. Jurij Gagarin április 12-én első emberként feljutott az űrbe, míg Leonyid Rogozov fiatal orvos az Antarktiszon április 29-én megoperálta saját magát, és kivette a már perforálódott vakbelét. Gagarin nevét mindenki ismeri, de vajon ki is az a Leonyid Rogozov?

„Mindenki csodáról mesélt, és bizony igencsak nehéz volt elhinni azt a csodát, amit a fiatal orvos véghezvitt” #moszkvater
„Mindenki csodáról mesélt, és bizony igencsak nehéz volt elhinni azt a csodát, amit a fiatal orvos véghezvitt”

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy amikor a 6. szovjet antarktiszi expedíció útnak indult, senki sem volt a Szovjetunióban, aki azt gondolta volna, hogy a csapat 27 éves sebésze, Leonyid Rogozov fogja világhírűvé tenni az utat, valamint a csapat nevét. Persze, nehéz is feldolgozni azt, ami ott történt 1961. április 29-én késő éjszaka. A fiatal orvos ugyanis altatás nélkül megoperálta önmagát, ugyanis a vakbele olyan mértékben perforálódott, hogy ha nem cselekedett volna szinte azonnal, vélhetően napokon belül meghalt volna hashártya gyulladásban.

A hír hallatán nemcsak a Szovjetunió, hanem az egész világ ámult és bámult. Rövid időn belül már másodszor szerepeltek a szovjetek valamennyi újságban és televíziós, rádiós tudósításban, hisz Rogozov önműtétjét alig több mint két héttel megelőzően egy bizonyos Jurij Gagarin első emberként feljutott a világűrbe.

„Összehasonlították őket, mert mindketten 27 évesek voltak, mindketten munkáscsaládból származtak, és mindketten olyasmit tettek, ami még előtte soha nem történt meg az emberiség történetében”

– nyilatkozta később a BBC-nek Leonyid Rogozov fia, Vladiszlav. Holott már az is kis híján kiverte a biztosítékot a családban, hogy az ifjú sebész jelentkezett az Antarktiszra induló expedícióba. Rogozovot mindig vonzotta az új, az ismeretlen felfedezése, és amikor megtudta, hogy önkéntes orvosokat toboroznak a Déli-sarki expedícióra, egy percig sem habozott, csak annyit mondott a megrémült családtagjainak:

„Megyek!”

Édesanyja mindig is a tanulásra bíztatta gyermekeit, így Leonyid nővére, Valentyina Ivanovna visszaemlékezése alapján tudhattuk meg, egy pillanatra sem beszélte le a fiát a veszélyes útról – holott rettentően féltette –, hanem egyszerűen megáldotta és útjára engedte. Rogozov minden olyan városból képeslapot küldött, ahol az utazás alatt megállt az expedíció. „Emlékszem, amikor Afrikában vagyok aláírással a postás táviratot hozott Fokvárosból – elevenítette fel a nővér. Valentyina Ivanovna volt az, aki a családból először értesült arról, mi is történt 1961. április 29-én a Novolazarevszkaja állomáson.

„Ekkor már az Abakani Pedagógiai Intézetben tanítottam, amikor egy kollégám odajött hozzám, és lelkes hangon elkezdte mesélni nekem, hogy képzeljem el, egy Rogozov nevű orvos műtétet hajtott végre önmagán. Nem is sejtette, hogy akiről beszél, az a testvérem”

– fogalmazott Valentina Ivanovna, aki majdnem elájult a hír hallatán. Amikor pedig kiderült, hogy ő Leonyid Rogozov nővére, egycsapásra a legnagyobb sztárja lett az intézetnek. Mindenki a hős testvérével akart beszélni, jóban lenni vele, és a kortól függetlenül szinte valamennyi hölgy arról kezdte faggatni Valentyinát, hogy van-e felesége vagy barátnője Leonyidnak. Levelek ezrei érkeztek Rogozov minusinszki otthonába is. „Annyi levél jött időnként, hogy a postás egyszerre csak zsákokban tudta kihozni a címünkre” – mesélte Valentina Ivanovna.

„Mindenki csodáról mesélt, és bizony igencsak nehéz volt elhinni azt a csodát, amit a fiatal orvos véghezvitt”

Április 28-án este Leonyid rosszul érezte magát, lázas lett és nagyon erős hasi fájdalmak gyötörték. A fiatal sebész rájött, hogy vakbélgyulladása van, és az általa bevett gyógyszerek semmit sem segítettek az állapotán. Ugyanekkor az időjárás is rosszra fordult, azaz a szomszédos táborokba egyszerűen lehetetlen volt eljutni a hatalmas hóviharban. Orvos pedig rajta kívül nem volt az állomáson. Leonyid végül döntött, megoperálja saját magát, hisz tudta, hogy anélkül egyszerűen meghal.

Gondosan fertőtlenítette a műszereket, és az expedíció tagjait hívta maga mellé asszisztensnek. Ugyan egyiküknek sem volt orvosi végzettsége, ám Rogozov egy „gyorstalpaló” keretein belül ismertette velük a feladataikat. Alekszandr Artyemjev meteorológus ideiglenesen ápoló lett, Zinovij Teplinszkij gépész irányította a fényt, Vladislav Gerbovics állomásfőnök számára pedig az volt a feladat, ha valaki elájul a látványtól, akkor azonnal lépjen a helyébe. Most képzeljék el, amikor az önmagát műtő orvos gyakorlatlan asszisztenseit is bátorítja…

„Leonyid úgy döntött, hogy kesztyű nélkül végzi a műveletet, ráadásul a mellkas miatt a metszés helye gyakorlatilag láthatatlan volt a számára, így mindent érintéssel tapintott ki”

Előbb hanyatt fekve Novocainnal érzéstelenítette a műtét területét, majd szikét vett a kezébe, és egy tükör segítségével elkezdte a műtétet. Egy 12 centis metszés végzett a hasfalán. Asszisztensei alig tudtak maguknál maradni, ám Rogozov végül eljutott a begyulladt vakbélig, kivágta azt, majd antibiotikumot fecskendezett a sebbe, amit aztán pár öltéssel összevarrt.

Pár nap múlva már hőemelkedése sem volt, így megejtette a varratszedést is, ami az előzőekhez képest már „gyerekjáték” volt a 27 éves orvos számára. Később, amikor megmutatta a nővérének a vágás helyét, szinte el sem akarták Leonyidnak hinni, hogy mindezt ő csinálta.

„Amikor 1962 októberében az expedíció visszatért a Szovjetunióba, kiderült, hogy a fiatal orvos mindent lejegyzett naplójába”

„Nem engedtem meg, hogy bármi másra gondoljak, teljesen a műtétre kellett koncentrálnom. Megbeszéltük, ha elveszítem az eszméletem, akkor Artyemjev injekciót ad nekem. A műtét előtt adtam neki egy fecskendőt, és megmutattam neki, hogyan kell csinálni… Szegény asszisztenseim! Az utolsó pillanatban rájuk néztem, fehér köpenyben voltak, de ők maguk fehérebbek voltak, mint a köpenyük. Nem tagadom, én is féltem. De aztán elvettem a Novocaint, és beadtam magamnak az első injekciót. Ettől kezdve robot üzemmódra váltottam, és kizárólag a műtétre koncentráltam. Még tükörrel sem volt egyszerű eljutnom a vakbélig. Ahogy egyre jobban haladtam a műtéttel, egyre gyengébb lettem, a szívem elkezdett hevesebben verni. Négy-öt percenként pihentem 20-25 másodpercet. Alig tudtam magamnál maradni, amikor eltávolítottam a vakbelem, de sikerült, és tudtam, hogy megmenekültem” – olvasható Rogozov doktor naplójában.

„A kilencvenes évek végén újabb műtét előtt állt Rogozov”

Igaz, ezt már nem végezhette el önmagán. Mielőtt egy hosszabb útra ment volna a testvéréhez, Fjodorhoz, megvizsgáltatta magát. Az eredmény megdöbbentő volt: gyomorrák. A műtét sem segített rajta, 2000-ben, szeptember 21-én több áttéttel a testében, 67 évesen halt meg.

Források:

Wikipedia

A. Bezmenova: A sebész keze nem rezdült meg, amikor megvágta magát (Komsomolskaya Pravda 2011)

Leonyid Rogozov: Önmagam operálása (A 6. szovjet Antarktisz-expedíció naplója, 1962)

BBC News: Hogyan távolította el a szovjet orvos a saját vakbelét (2015. 05. 05.)

Andrej Szidorcsik: Érvek és tények – Az Antarktisz szovjet orvosának önműtétje (2014. 10. 09.)

Az ember, aki saját magát operálta meg (mult-kor.hu, 2015. 05. 14.

Világi Máté: A szovjet hős, aki kivette a saját vakbelét (index.hu 2020. 06. 17.)

MEGOSZTÁS