Oroszország egyik legrégebbi városában, Velikij Novgorodban található az ország egyik legidősebb katedrálisa, az 1050-ben elkészült Szent Szófia-székesegyház. A majdnem negyven méter magas épület öt fantasztikus kupolával büszkélkedhet, és számos értékes, valamint különleges vallási ereklyét őriz.

A középkori Novgorodban a Szent Szófia székesegyház neve a fejedelemség, majd később az orosz államiság szinonimája, sőt évszázadokig a szellemi élet központja volt. Aztán jöttek a szovjet idők, és a világtörténelem egyik legrégebbi katedrálisa – melyet 1045. február 15-én kezdtek el építeni és 1050-ben készült el – az ateista rezsim céltáblájává vált. Ennek aztán az lett a vége, hogy 1929-ben be is zárták.

„A peresztrojka, illetve az orosz kereszténység fennállásának ezeréves évfordulója 1988-ban azonban meghozta a változás szelét a székesegyház történetében. Előbb a helyi hívek, majd szerte az országban egyre többen kiálltak a katedrális újranyitásáért, és az ortodox vallásban betöltött szerepe visszaállításáért”

Mint a Novgorod-mítoszról szóló cikkében a ketezer.hu megemlíti, amikor 1990 júliusában ünnepélyesen újra beiktatták Novgorod és Sztaraja Rusza egyházmegyéjét, a követelések középpontjába már az került, hogy a Szent Szófia székesegyház újra templomként is működhessen. Ebben nem volt vita, ám a katedrálist illetően mindenki más és más miatt állt be a sorba. Az orosz nacionalisták úgy gondolták, hogy ez ismét megerősítheti az ország kulturális szuverenitását. Mások azért támogatták, hogy ezzel a Kommunista Pártot gyengítsék. A reform kommunisták pedig úgy vélték, a székesegyház újbóli templommá nyilvánítása azt bizonyítaná, hogy a párt képes alkalmazkodni az új időkhöz. Az orosz ortodox egyház mellé pedig felsorakozott minden olyan kulturális és történelmi hagyományőrző társaság, akik soha nem titkolták, hogy mi a céljuk a Szent Szófia székesegyházzal.

„Győzött a többség akarata, és 1991. augusztus 16-án a Szent Szófia katedrálist visszaadták az egyháznak, és ettől a naptól kezdve újra betölthette eredeti szerepét, és templomként működhetett”

A székesegyházat maga II. Alekszij szentelte fel. A helyi sajtó a mai napig úgy emlékezik meg évente erről az eseményről, mint ami nemcsak az egyház ünnepe, hanem a régió történetének is fordulópontja volt. A civil szervezetek közötti korai és sikeres együttműködés rendkívüli jelentőségű volt, azóta is sokszor emlegetik, mint követendő példát az egyház és az állam közötti kapcsolatok alakításában.

„Oroszország egyik legfőbb ortodox temploma ma Velikij Novgorodban, az ország egyik legrégebbi és legismertebb városában található”

Novgorodban, melyet a legtöbb történész az orosz államiság szülőhelyének tart. Nem véletlen, hogy 1136-ban itt jött létre az első önálló orosz fejedelemség is, amely a függetlenségét egészen 1478-ig megtartotta, amikor is III. Iván moszkvai fejedelem legyőzte a novgorodiakat.

A város azért tudta elkerülni a hanyatlást, mert sosem került a mongolok irányítása alá, így nemcsak az önállóságát, hanem az ősi orosz építészet egyedülálló műemlékeit – a leghíresebb a Szent Szófia székesegyház – is megőrizte az utókor számára.

Magát a katedrális építését sokan Bölcs Jaroszláv fejedelemnek tulajdonítják, de több történész inkább a fiát, Vlagyimirt tartja az 1045. február 15-én megkezdődött építkezés fő ötletgazdájának. Vélhetően sosem dől el ez a vita, ám azt senki sem cáfolta és cáfolja, hogy a székesegyházat a korábban leégett, 13 toronyból álló, a 10. században Joachim püspök által készíttetett fatemplom helyére építették fel. A krónikák szerint a 38 méter magas, ötkupolás kőszékesegyházat 1050-ben vagy 1052-ben Luka Zsigyijata püspök szentelte fel.

„A novgorodi Szent Szófia katedrális az egyik legrégebbi templomépület a mai Oroszországban, melyet még valamilyen célra használnak”

A déli bejárat belső oldalán található a Nagy Konstantint és Szent Helénát ábrázoló freskó, amely a templom egyik legrégebbi műalkotása, és a kutatók úgy gondolják, hogy a felszentelés időpontjának állít emléket. Az alapok bizánci stílusúak – sok történész szerint még a nevét is az ottani Hagia Sophiáról kapta –, de ugyanakkor már megtalálható benne az az építészeti stílus, ami később meghatározta az orosz templom építészetet. Ilyenek például az úgynevezett hagymakupolák, és azok elrendezései.

A belső teret Nyikita püspök kérésére 1108-ban festették ki, habár a befejezését már nem élte meg. Ikonográfiája egyértelműen bizánci eredetű, és a katedrálisban neves korabeli ikonfestők alkotásai kaptak helyet. A Wikipédia is megemlíti, hogy Nyifont érsek fehérre meszeltette a templom külsejét, a bronzkapuit 1156-ban Magdeburgban öntötték, és a novgorodiak állítólag a korabeli svéd fővárosból, Sigtunából zsákmányolták 1178-ban.

„A székesegyház legnagyobb kincse a csodatevő Mária-ikon , amely felbecsülhetetlen történelmi jelentősége mellett arról is nevezetes, hogy az első, név szerint ismert orosz ikonfestő, Oliszej Grecsin festette”

Ezt egy nyírfakéregre írt levél igazolja, amelyből az is kiderült, hogy az ikont 1155-ben Pjotr Mihalkovics nevű bojár rendelte meg lánya és Msztyiszlav fejedelem esküvőjére.

A novgorodiak rendkívül büszkék voltak a templomukra, nem véletlen, hogy a város szimbóluma volt. A főkupolát Johann érsek aranyoztatta be 1408-ban, mely a középkorban a novgorodi kincstárnak és egy könyvtárnak adott otthont, amelyet állítólag Bölcs Jaroszláv alapított. A könyvtárat – a több mint 1500 kötetből néhány a 13. századból származott – 1859-ben áthelyezték Szentpétervárra. II. Jevfimij érsek 1433-ban az öt kupola mellé egy fehér kő harangtornyot építtetett, míg a székesegyházat IV. Rettegett Iván idejében kifosztották, és a 16. század második felében Leonyid érsek állított helyre.

„A 18. század elejétől Novgorod érsekei vagy metropolitái az újonnan alapított fővárosban, Szentpéterváron éltek, így a katedrálist nagyrészt a helyettes püspök vezette”

Novgorod német megszállása során ugyan a Kreml súlyosan megsérült, maga a székesegyház azonban csodával határos módon túlélte ezt az időszakot. Egészen 2004-ig a madridi Katonai Művészeti Múzeumban állították ki a főkupola nagy keresztjét – amelyhez egy fémmadár kapcsolódik, valószínűleg a Szentlélek jelképe galamb formájában –, miután a spanyol Kék Hadosztály zsákmányként magával vitte. Több mint 60 év után, 2004. november 16-án két spanyol szerzetes, Miguel Ángel és Fernando Garrido Polonio visszaszolgáltatták az ereklyét az orosz ortodox egyháznak.

A kupolák súlyosan megsérültek a háborúban, és a főkupola Krisztus-ábrázolása teljesen tönkrement. Az új festményhez egy érdekes legenda fűződik, miszerint a festők összeszorított ököllel akarták ábrázolni Jézust, míg az érsek arra utasította őket, fessék át nyitott tenyérre a Megváltó kezét. Megtették, ám másnap, amikor visszatértek a székesegyházba, újra ökölbe volt szorítva Krisztus keze. Többször is megismétlődött mindez, és amikor egy titokzatos hang közölte, hogy

„hagyják így a képet, mert amíg Krisztus öklét összeszorítva tartja, addig a kezében tartja Novgorod sorsát is. Ezért van Jézus ökölbe szorított kézzel ábrázolva a novgorodi katedrális főkupolájának festményén”

Mint a Wikipédia leírása is kiemeli, a székesegyház az évszázadok során mindig Novgorod fontos temetkezési helye volt, a város történelmének 47 kiemelkedő alakja – több herceg, 32 püspök, érsek és metropolita – nyugszik itt. Az első ide eltemetett ember maga Vlagyimir nagyherceg 1052-ben, az első olyan püspök pedig, aki itt nyugszik, a templomot felszentelő Luka Zsidijata volt 1060-ban. Az utolsó temetést 1912-ben tartották a székesegyházban, amikor Gurij metropolitát helyezték el itt örök nyugalomra. De a katedrálisban van eltemetve Johann érsek – a templom főhajójának északnyugati sarkában – és Nyikita püspök, akinek üveg szarkofágját a szent püspök ünnepnapjain – január 30-án, halálának napján és május 13-án, amikor sírját 1558-ban felnyitották – látogathatják a hívők.

„A székesegyház az orosz építészet egyik kiemelkedő emléke, hatása több évszázadon át meghatározta az ortodox templomépítészetet”

A novgorodi Szent Szófia székesegyház 1992-ben felkerült az UNESCO Világörökség listájára – mint Novgorod történelmi műemlékeinek egyik kiemelkedő példája – a környező épületekkel és magával a Kremllel együtt.