„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Kosztur András írása a #moszkvater.com számára
Imádkozó tüntető Biskekben 2020. október 14-én
Fotó:EUROPRESS/Alexey Maishev / Sputnik
Miután a parlamenti választások eredményeivel elégedetlen tüntetők több kormányzati épületet is megszálltak Biskekben, Szooronbaj Dzsejenbekov elnök eltűnt a nyilvánosság elől, a kormány és a házelnök lemondott, négy-öt politikus is bejelentkezett a miniszterelnöki posztért, a káoszt kihasználó fosztogatókat pedig a rendőrség helyett népi önkénteseknek kellett megfékeznie.
„Úgy tűnt, Kirgizisztán anarchiába hull”
Október 9-én két, a börtönből frissen kiszabadított politikus, Szadir Dzsaparov korábbi képviselő, valamint Almazbek Atambajev ex-elnök hívei csaptak össze Biskek utcáin. A zűrzavar közepette Atambajev autójára rálőttek, az egyik, vele szövetségesnek tekinthető miniszterelnök-jelöltet, Tilek Toktogazijevet pedig kővel dobálták meg.
Időközben Dzsaparovot képviselők egy csoportja miniszterelnökké nyilvánította, amit aztán október 10-én egy rögtönzött parlamenti szavazás is megerősített. Mivel ezen a szavazáson a képviselők többsége nem vett részt, és a többséget elvben biztosító, a szavazati jog gyakorlását másra ruházó meghatalmazások hiteles és szabályos jellegével kapcsolatban is felmerültek aggályok, ezért
„október 14-én egy újabb, ezúttal a szabályoknak megfelelő parlamenti ülésen is megválasztották Dzsaparovot”
Ezt még a régi, 2015-ben választott parlament tehette meg, ugyanis a választások eredményét megsemmisítette az ország választási bizottsága. Korábban Dzsejenbekov azt ígérte, amint az ország visszatér a törvényesség útjára, és ismét lesz legitim miniszterelnöke valamint házelnöke, hajlandó tárgyalni a lemondásáról. Ígéretét pedig Dzsaparov megválasztása után megismételte, mondván, az új parlamenti választásokat követően távozik. Ehhez képest Dzsaparov kinevezése után le is mondott.
Szadir Dzsaparov, aki tíz nap alatt a börtönből az ország élére került, egyike a 2005-ös „tulipános forradalmat” követően felemelkedett politikusoknak. Északi származása ellenére olyan déli politikusok környezetében tűnt fel, mint Kurmanbek Bakijev egykori elnök, vagy Talant Mamitov képviselő, aki a jelenlegi fordulat során is segítette Dzsaparovot.
„Ezalatt az idő alatt, Bakijev leváltása után Dzsaparov a legnagyobb déli párt, a Kamcsibek Tasijev vezette Ata-Zsurt színeiben lett képviselő”
Dzsaparov, Tasijev és Mamitov együtt vettek részt azokban a 2012–2013-as, a kanadai kézben lévő Kumtor aranybánya államosítását követelő zavargásokban, amelyeket követően Dzsaparovot megfosztották mandátumától, és távozni kényszerült az országból. 2017-ben visszatért, azonban letartóztatták, és tizenegy év börtönre ítélték, miután a tüntetések során túszul ejtette az Iszik-köli terület kormányzóját.
Bár első ránézésre úgy tűnhet, hogy a tüntetések győzelmet arattak és a népharag elsöpörte kormányzók helyére azok egyik üldözött ellenfele került, a helyzet korántsem ilyen egyszerű.
„A kirgiz politikában máig kiemelkedő szerepet játszanak a regionális és rokoni kapcsolatokon alapuló klánok, amelyek közül időről-időre az északiak vagy a déliek kerekednek felül”
Dzsaparovot ugyanis a parlament azon képviselői segítették a miniszterelnöki székbe, akik a mostani választások elcsalásával vádolt három győztes, az elnökhöz közeli párt listáin indultak. A Dzsejenbekov elnök testvérét is a listáin tudó Birimdik, a vámszolgálat egykori helyettes vezetőjéhez, a helyi aktivisták szerint a legális és illegális áruszállítást egyaránt ellenőrző Rajim Matraimovhoz kötött Mekenim Kirgizsztan, valamint az újonnan megválasztott házelnök, Kanat Iszajev vezette Kirgizsztan pártok bázisát egyaránt a déli területek jelentik, a „déli fővárosnak” is nevezett Os központtal.
„A gyors visszarendeződés jelének tekinthető az is, hogy Atambajevet újra letartóztatták, és szövetségesét, Szapar Iszakov korábbi miniszterelnököt is „visszavárják” a börtönbe. Ugyanakkor a Dzsaparov elleni büntetőeljárások láthatóan hidegen hagyják a hatóságokat”
Dzsaparov ugyan megpedzegette az elmúlt évek egyik legbotrányosabb figurájának számító Rajim Matraimov letartóztatását, intő jelnek tűnik, hogy az új kormányban Matraimov egyik embere került a belügyminiszteri székbe. Ömürbek Babanov korábbi miniszterelnök, aki a jelenlegi tüntetések idején Atambajevvel, Iszakovval és Toktogazijevvel lépett szövetségre (ők mind „északiak”), partnerei „kiesését” követően, október 14-én már szintén találkozott Dzsaparovval és Dzsejenbekovval, így az új miniszterelnök győzelme teljesnek tűnik.
„Hatalomváltás helyett tehát mindössze vezetőváltás történt a pozícióikat megőrző elitek élén”
Nem véletlen, hogy a választások elcsalása miatt a tüntetéseken résztvevő, azonban egyik párthoz sem köthető ifjúsági aktivisták közül sokan úgy érzik, a régi politikusi gárda ellopja a forradalmukat. Az amerikai Radio Liberty helyi fiókja, az Azattik oldalán egyenesen „kirgiz Vendée-ről” írtak – a francia forradalom idején a királypártiak központjának számító tartomány nevére utalva –, a szintén nyugati alapítványok által támogatott Kloop hírportál pedig már október hatodikán arra figyelmeztetett, hogy
„az elégedetlenséget meglovagolva régi politikusok próbálnak visszatérni a hatalomba”
Ez mára bekövetkezettnek látszik, a kirgiz nép ellopott forradalmáról beszélni azonban talán mégiscsak túlzás. A demokratikus meggyőződésű fiatalok és korrupcióellenes aktivisták helyett ugyanis tulajdonképpen a kezdettől a kirgiz politika régi motorosainak hívei játszották a főszerepet. A tüntetők gyors sikerei pedig nem annyira a tiltakozások tömeges jellegének, mint inkább a kormányzat és a karhatalom bénultságának volt köszönhető. A tiltakozó akciókban ugyanis mindössze néhány ezer ember vett részt, ők is több táborra szakadva – miközben Biskek milliós város, a tüntetéseken pedig tucatnyi párt vett részt.
Nyitott kérdés azonban, hogy hogyan reagál majd a lakosság többsége a forradalomnak álcázott hatalommentésre, és persze, mit tud kezdeni Dzsaparov az ország koronavírus okozta válsággal tetézett nehéz helyzetével úgy, hogy a megismételt választások vélhetően újra kiélezik a politikai harcokat.
(A szerző a XXI. Század Intézet kutatója)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
