„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Király Tibor László írása a #moszkvater.com számára
Dan Nicusor köszönti
támogatóit, miután 2025. május 18-án Bukarestben kihirdették a romániai elnökválasztás exit poll eredményét
Fotó:EUROPRESS/Daniel MIHAILESCU/AFP
A politikai, jogi, vagy pusztán érdek alapú vélemények éppen azzal a lényeggel nem foglalkoznak, amelyek valójában meghatározzák az erdélyi magyarság politikai, közéleti magatartását, viselkedését. Nem foglalkoznak, mert a magyarországiak nem is látják, az itteniek pedig nem akarják vagy nem merik látni. Vegyük sorra a dolgokat:
Politikai szempontból nincs olyan, hogy erdélyi magyarság. Van egyszer a Partium és a nagyvárosok, ahol a lakosság politikai világnézete, véleménye sokszínű. A hagyományos erdélyi szellemiséget nagy mértékben befolyásolta a liberalizmus, a globalizmus, az „européer” vonzódás. Ezek mellett önálló, az előbbiektől lényegesen eltérő módon van Székelyföld, Hargita-Kovászna megye és Maros egy része. Tekintettel arra, hogy az Erdélyben élő magyar identitású népesség több, mint fele Székelyföldön él, illetve ez a régió a politikailag meghatározó, alapvetően e két megyéről fogunk beszélni.
A választásra jogosultak és a részt vettek száma:
jogosult részt vett
Hargita 263.523 157.692 59 százalék
Kovászna 178.849 101.808 57 százalék
A lakosság 40 százaléka tehát nem nyilvánított véleményt. Ennek következtében erős túlzás, sőt a tények elferdítése, hazugság az eredmény tekintetében az egész székelységre, vagy az erdélyi magyarságra hivatkozni. A számok hátteréhez továbbá tudni kell azt, hogy az utóbbi évtized magyar kormányzati politikája mára teljes egyeduralmi helyzetbe hozta Erdélyben az RMDSZ-t, amely részben saját infrastruktúráján, részben az önkormányzati rendszeren és a kapcsolódó vállalkozói szférán keresztül lényegét tekintve az erdélyi magyar társadalom legkevesebb 50, de lehet, hogy ennél jóval meghatározóbb százalékát tarja egzisztenciális függésben.
„Ez a réteg helyzetéből fakadóan oda szavaz, voksol, amit az RMDSZ követel. Ezt a hatást erősíti fel az évtized óta RMDSZ- FIDESZ irányítás alatt álló teljes erdélyi magyar nyelvű sajtó”
Az RMDSZ néhány felületén kívül ez nagyjából a sajtó kétharmada. Rajtuk kívül a transtelex.ro, és Átlátszó Erdély létezik. A Transtelex alapvetően liberális hangvételű, az Átlátszó Erdély pedig főleg belpolitikai, rendszerkritikus oknyomozói tevékenységet folytat, a puszta feltáráson kívül vajmi kevés gyakorlati eredménnyel. Az RMDSZ oldaláról a Maszol egyértelműen pártpolitikai eszköz, éppúgy, mint a direkt FIDESZ befolyás alatt álló Székelyhon lapcsoport.
„S ha ez nem volna elegendő a totális irányítás eléréséhez, van egy harmadik, legalább ilyen súlyú, Magyarországon – részben a sokkal nagyobb méretek, illetve a „polgáribb” hagyományok miatt – nem jellemző attitűd. A székely ember a <román> világ óta ügyintézésben, hivatali dolgokban – ma már, ha nem is teljesen, de nagy mértékben – ki van szolgáltatva az önkormányzati hivatalnak, az ott dolgozók jóindulatának”
Az „intézni valók” ugyanis kivétel nélkül román nyelven kerülnek a kezébe.
Magam is tapasztaltam, hogy az egyik önkormányzat a vele kötendő megállapodást 8 oldalas, román nyelvű változatban tette elém. Amikor megkértem a polgármestert, hogy ezt az érvényes román törvények szerint magyarul kapjam meg, az válaszolta, nincs rá kapacitás. (Külön dolgozatot igényelne, hogy a mindenki által harci zászlóként hordott székely autonómia milyen, további „kapacitásbeli” és egyéb, helyi tényezők miatt lényegében csak politikai érdekek mentén használt jelszó.)
„A <maroknyi Székelyföld> annyira kicsi, hogy a pár száz lelkes faluban, de még a néhány ezres községekben, kisvárosokban is mindenki személyesen ismer mindenkit”
A fent említett kiszolgáltatottság miatt ha Józsi bácsi, vagy Mari néni önszántából el is megy szavazni, az ott ülő, kivétel nélkül RMDSZ-es elöljárók, hivatalnokok még a fülkébe lépés előtt emlékeztetik, hogy hova kell az „x”-et rakni. Ha mégsem jelenne meg a szavazáson, akkor a falufelelős bevágja magát a kocsijába és szegény embert a tehén mellől viszi ganés csizmában a szavazófülkébe. Ellentmondásnak helye nincs. Nem is mond ellent senki, félve és tudva, hogy lesz még intézni valója a Néptanácson.
Az RMDSZ politikai kommunikációja teljes mértékben kimerítette a gyűlölet- és félelemkeltés kategóriáját. Amit és ahogy tettek, az legkevésbé az erdélyi magyarság, székelység, sokkal inkább saját, helyzetben maradásuk érdekeit szolgálta.
– Ha Simion nyert volna, akkor az ellene folytatott uszítás árát bizonyára megfizettette volna az RMDSZ-szel. (De nem az erdélyi magyarsággal! Annál is kevésbé, mert Simion külpolitikája erős szövetséget jelentett volna Orbánnal, s ez a helyzet, illetve maga az elnöki pozíció kényszerű és szükségszerű szelídítő hatással lett volna az AUR vezérre.
– Azonban nem Simion, hanem Nicusor Dan, a balliberális, bukaresti főpolgármester lett az elnök.
Csak félve kérdezem, az RMDSZ részéről az AUR és Simion ellenes őrjöngése milyen következményekkel fog járni a vesztes 5-6 milliós szavazótáborának közhangulatában, az erdélyi magyarok iránti gondolkodásban? (Azt mondja ma reggel telefonban egy ismerősöm, talán nem kellene a közeljövőben HR-es kocsival a román vidéken járni.)
„Nem valószínű, hogy az utóbbi két-három hónapban az RMDSZ tevékenysége a román-magyar együttélés, megbékélés irányába hatott volna”
Ha az RMDSZ nem sajátos, politikai érdekeit nézte volna, hanem valóban az erdélyi magyarságot tartja szem előtt, akkor az egyetlen, bölcs dolog az lett volna, ha az elnökválasztás során hallgat, kivárja a román többség által hozott eredményt, s a győztessel próbál meg szót érteni mindannyiunk érdekében.
Az erdélyi magyarokba azt sulykolták a nap 24 órájában, hogy két rossz közül a kevésbé rosszat kell választani. Deja vu! Johannis megválasztásakor az volt a mellette szóló érv, hogy éppúgy kisebbségi létből jön, mint amiben az erdélyi magyarság van. S ahogy a történelem során, úgy Johannis gyakorlatában is kézzel fogható a szászok rokonszenve irántunk. Nos, a román belpolitikai totális káoszt nézve azt kell józanul látni, hogy az elkövetkező hónapok éppoly borúsak a magyarságra nézve a Nicusor Dan által jegyzett Romániában, mint lett volna Simion esetében.
Simion gondolkodása szembe megy a covid alatt tapasztalt kormányzati túlkapásokkal, az oltáskényszerrel, a migrációval, a globalizmussal, a neoliberalizmussal, az LMTQ-val és Brüsszel központosító törekvéseivel is. A nemzetek Európájáról beszél, a keresztény értékek védelméről, a család hagyományos szerepéről.
„Az erdélyi magyarság ugyanezen elvek miatt rajong Orbán Viktorért”
Ugyanakkor most azoknak a véleményére hallgatott, akik 2021-ben arról panaszkodtak, hogy a székelység teljes beoltottsága azért megy nehezen, mert a bukaresti kormány nem biztosít elegendő jogot, törvényi felhatalmazást az önkormányzatok számára ahhoz, hogy hatalmi eszközökkel kényszeríthesse az intézmények, vállalkozások dolgozóit, hogy alávessék magukat a vakcinázásnak.
(A géppisztolyt és gumibotot még nem kérték!)
Nem tartozik szorosan ide, de Simionnak az erdélyi magyarok felé tett, a korábbiakkal ellentétes tartalmú, békülékeny hangot megütő mondata nem az első ilyen gesztus a román szélsőségesek részről az erdélyi magyarok felé. Mihai Tîrnoveanu, a brassói fogorvos, a Calea Neamului nevű román nacionalista szervezet vezetője, aki semmivel nem volt tapintatosabb Simionnál, ha az erdélyi magyarok, székelyek kerültek szóba. A covid alatt azzal azzal a felhívással fordult a magyarok felé, hogy félre téve az évezredes küzdelmet, a WHO globális terrorja ellen össze kell fogni. Enélkül mind a románok, mind a magyarok a világkormány áldozatai, kiszolgáltatott rabszolgái lesznek. Az erdélyi magyarság, ahogy most, akkor sem értette meg a szándék lényegét. Csak a száz éves reflexek, a távoli és a közelmúlt sérelmei által gúzsba kötve képtelen felismerni a szított és a valós veszélyt.)
„Orbán részéről a Tihanyban elhangzottak az ő szempontjából az egyetlen helyes, és politikailag konzekvens mondatok voltak, amelyek nem árultak el senkit, csak Orbán pragmatizmusát követték.
Aki ezt árulásnak véli, az nem a racionális lehetőségek, hanem víziók, illúziók alapján, a politikai agymosoda hatása alatt mond ítéletet”
A 2020-as évek olyan fordulatokat hoztak a globális, az európai és nemzeti politikai viszonyokban, amelyekhez hasonlítható éles és veszélyes, valamint alapvetően más, új meghatározottságú helyzetek soha nem fordultak elő a történelemben. Ennek következtében ma a világ előtt álló problémákra múltbéli analógiákat hozni fel pro és kontra abszolút téves anakronizmus.
„Egyetemesen és lokálisan olyan krízisek vannak – és lesznek – előttünk, amelyek megoldásához vagy túllépünk a múlt sérelmein, vagy kiszámíthatatlan bajok jönnek. Természetesen ez nem kell, hogy bármiféle önfeladást jelentsen. Sőt!”
Normális viszonyok között mindig a többség kell, hogy gesztust gyakoroljon a kisebbség felé, méltányos és igazságos legyen. Ez manapság a románság tekintélyes részétől aligha várható el reálisan. Ennek ellenére, az erőviszonyok ismeretében a magyarság részéről ez nem kell, hogy ugyanolyan, céltalan és eredménytelen válaszokat provokáljon ki, amelyek csak súlyosbítják a kisebbség helyzetét.
Az erdélyi magyarság eredményes, érdekérvényesítő tevékenysége ma elsősorban nem azon múlik, hogy hány kilométer utat sikerült – ideiglenesen – megjavítani, hány templom és temető kerítése került felújításra. Ez ma elsősorban az önazonosság, az öntudat, az identitás egyértelmű és következetes újra fogalmazását, majd annak hétköznapi aprópénzre váltását követelné lelki-szellemi-cselekvési összhangban.
Ennek legfőbb akadálya azonban, hogy a székely közösség mára elvesztette, hagyományos, érdem alapú kiválasztással, kiválasztódással létrejött vezető rétegét. Ma pártszimpátiák és befolyások nyomán a lojalitás dönti el, kik lesznek a kisebb és nagyobb közösség vezetői. Tisztelet a kivételnek, akik az RMDSZ színeit szükségből magukra öltve egy számukra ambivalens helyzetben próbálnak meg segíteni a közösségen.
„Ez a kontraszelektált önkormányzati vezető réteg kritika és fenntartás nélkül követ bármilyen, az RMDSZ-től érkező elvárást”
Akkor is, ha az szembe megy a FIDESZ propagandával. Ugyanakkor másnap, a testvértelepülési kapcsolatrendszer keretében, közpénzen, könnyes szemmel éneklik a FIDESZ magyarországi delegáltjaival az „egy vérből valók vagyunk” strófáit, kölcsönösen megrészegedve a hargitai fenyők alatt a székely szilvapálinkától.
Ha már a problémák kerültek sorra! Három évtizednyi RMDSZ uralom, évtizednyi NER után, ha valós jövőképek akarunk látni, hogyan is állunk demográfiailag?!
| Év | A magyarok száma Erdélyben |
| 1910 | 1.664.000 |
| 1920 | 1.326.000 |
| 1992 | 1 624 959 |
| 2002 | 1 431 807 |
| 2011 | 1 237 746 |
| 2021 | 1 002 000 |
Az első adat a Monarchia utolsó népszámlálási adata. Az 1920-as adatnál valószínűleg a Nagy Háború okozta a fő veszteséget. Ami azonban figyelemre méltó, a II. világháború és a „hetven, szörnyű, román” év demográfiailag nem törte meg az erdélyi magyarságot.
„A forradalom óta azonban – NER ide, szülőföldön maradást támogató programok oda, életmód, életszínvonal és infrastruktúra fejlődése ellenére a tíz évenkénti kétszázezres fogyás több mint aggasztó. Székelyföld esetében ez a szám a közel egy millióról mára 640 ezerre csökkent”
Ezért a tendenciáért Bukarest okolható a legkevésbé! Politika ide, választások, kampányok oda, az erdélyi magyarsággal szemben ez a magyar kormány – jobb esetben – hibája, rosszabb esteben történelmi bűne RMDSZ-szel együtt.
A székelység a romániai társadalmakat érintő gazdasági, politikai, civil közéletben, mozgalmakban, szerveződésekben, tiltakozásokban lényegét tekintve semmilyen módon nem vesz aktívan részt. Persze, román oldalról sem jellemző az ilyen szándékú kapcsolat keresése. Kivéve a választási kampányokat.
„Lényegében azt lehet mondani, hogy a két megye e tekintetben is sziget a román államban, amelyet nem érintenek meg az összromán folyamatok. Ezek ellenére az elnökválasztás apropóján sikerült berántani a lakosság felét ebbe a politikai játszmába”
Most ezzel a térképpel van tele a büszke, öntudatos székely online világ
A térképet olyan megjegyzések, kommentek kísérik, hogy lám, aki román még nem tudná, itt a bizonyíték, hogy Székelyföld létezik! Mind a kisebbik rosszra szavaztunk. Ez az érvelés azonban ma még – sajnos – a románok tekintélyes részénél – még a Nicusor Danra szavazóknál is – felháborodást, ellenérzést vált ki. Nem arról van szó, hogy ebből bármit akceptálni kellene, de nagy valószínűséggel nem ez a helyes mód ahhoz, hogy Székelyföld autonóm létezésének érvényt lehessen szerezni. Ami pedig az aktuális helyzetet illeti, nos, a román kormányzati, hatalmi gépezet most kissé rendbe szedte magát. Csak idő kérdése, hogy ez a kormány, ez az elnök mikor áll elő újból a regionalizációs törvénytervezettel. Mi lesz akkor? Mea culpa 90 százalékkal!?
Miféle autonómia törekvés az, amelyben a politika torreádorainak fizetett szereplői egyszer harsányan, de bekötött szemmel hergelik a bikát, majd utána simogatva, lágy, nyugtató hangon duruzsolják a fülébe, hogy nem is élet-halál harc a mutatvány. Aztán van a torréróknak a másik típusa, aki felkészültség, gyakorlat és bika mozgásának, viselkedésének ismerete nélkül csak a vörös posztó lobogtatásával áll a veszedelem előtt. Ezt pedig az állat megérzi, fölöslegesen nem hergeli magát, kivárja, amíg az ellenfél kifárad, majd ellenállás nélkül viszi a fegyvertelen, védekezni már képtelen emberbe az utolsó, kegyelem döfést. A közönség – bár szíve szerint a torreádornak szurkol -, de minden egyes felhördülése csak a bika dühét növeli.
Az erdélyi magyar közösség belpolitikai rendszere torz, antidemokratikus. A forradalom után létrejött RMDSZ nem spontán, önszerveződő társadalmi mozgalom eredménye. A román kormánynak szüksége volt egy, a magyar kisebbséget képviselő, feléjük kommunikáló szervezetre, valamint az európai elvárások iránti megfelelés is ezt kívánta. A magyarok pedig kommunizmus után érthető módon lelkesen elfogadták, egyöntetűen támogatták ezt, nyilvánvalóan nem érzékelve az egypárti rendszer hordozta, a jövőben jelentkező csapdákat.
„Alig tíz évet kellett azonban csak várni, amikor ezek a jelek annyira tapinthatóvá váltak, hogy az RMDSZ egyeduralmával szemben létrejött az EMNT, majd külön a székelység képviseletére az MPSZ”
A valós, helyi igények mellett azonban sajnálatos, hogy a helyi források, az áldozathozatal hiányoztak, ezért kellettek mindkettő megalakulásához, működéséhez a magyarországi források, a FIDESZ támogatása. Ezek tehát éppúgy nem lokális, spontán, helyi bázisra támaszkodó, működő szervezetek voltak, mint az RMDSZ. Az ekkoriban épp ellenzékben lévő, de a jövőjét már a keresztény-konzervatív eszmékben felfedező FIDESZ felismerte, hogy a magyarországi szocialistákkal, liberálisokkal összebútorozott RMDSZ mellett hamarosan szüksége lesz Erdélyben egy, a FIDESZ-hez lojális politikai erőre. Ezért karolta fel mindkettőt.
„Sem az EMNT, sem az MPSZ nem tudott azonban 2010-re, a FIDESZ kormányra kerülésének idejére az RMDSZ-szel szemben partiképes politikai erővé válni, ezért valószínűleg az történt, hogy Orbán, megvonva, vagy legalábbis alaposan csökkentve a nekik biztosított támogatást, úgy döntött, ha ideológiailag, közös, nemzeti értékek alapján nem tudja rávenni az RMDSZ-t az együttműködésre, akkor eléri majd ezt a gazdasági, pénzügyi irányítás eszközeivel”
Ebben a „kényszerítő” taktikában külön érdemes megemlíteni a Székely Nemzeti Tanács szerepét a Székely Szabadság Napja megszervezésével. A gazdasági eszközökkel, a különféle támogatásokkal, a kettős állampolgársággal, a szavazati joggal a kilencvenes években a magyar Parlamentből a Székely Himnusz alatt kivonuló FIDESZ frakció elérte, hogy nem csak az egyetlen, infrastruktúrával és befolyással rendelkező erdélyi politikai szervezet, de a székely társadalom is egyöntetűen a FIDESZ mögé állt. Persze ehhez azért szükség volt a magyar balliberálisok ostoba politikájára is.
Ma ez a helyzet. Ennek fonáksága először a covid alatt mutatkozott meg, amikor a FIDESZ brutális, kemény, oltásra ösztönző kampánya nem kímélte Erdélyt sem. Ekkor sokan csalódtak a FIDESZ-ben, de mint a covid, ez a csalódás is hamar felejtődött. Az így létrejött, és ma így működő erdélyi magyar belpolitika stratégia csapdáját még nem látja az erdélyi magyarság, azonban csak idő, és nagypolitikai játszmák alakulásának kérdése, hogy ez a csapda mikor válik érezhető, kitapintható, nehezen orvosolható helyzetté.
A romániai magyar közélet és közgondolkodásnál az elnökválasztás kapcsán talán csak egy elkeserítőbb jelenség van, ez pedig a magyarországi pártok, szervezetek és közéleti szereplők teljesen téves, alapvetően saját, hazai, politikai és ideológiai beállítottságuk alapján alkotott véleménye, amelyek nyilvánvalóan otthon, a saját szimpatizánsaik körében tetszést váltanak ki, talán még hoznak is valamit a konyhára, az erdélyi magyar valósághoz, annak praktikus érdekeihez azonban nem sok köze van. A kétoldali, ideológiai tüdőgyulladás tüneteit hordozó demokrácia keretei között úgy tűnik, a politikai elit és a kapcsolódó „értelmiségi” holdudvar számára az így, a közvélemény részére kialakított megosztottság képezi jóléti, egzisztenciális létezésük, indokoltságuk alapját.
„Megnyilvánulásaik során mindannyian hivatkoznak erdélyi, személyes jóbarátaikra, a gyakori látogatások során szerzett tapasztalatokra, melyek alapján vindikálják maguknak azt, hogy ők aztán ismerik az erdélyi, a székely valóságot. Azonban amit ismernek, látnak, az a politikailag és érdek alapon tálalt marketing. Látogatóban a székely valóság nem ismerhető meg. A hétköznapok rejtik a valóságot”
A liberális oldalt, amely most próbálja Orbán ellenében felfedezni, hogy vannak határontúliak is, hagyjuk. Ezen nincs mit rágódni. Ráadásul rendre nem tudják külön választani az Orbán elleni harc arzenálját és a valódi, határokon átnyúló, nemzetpolitikai szükségszerűséget. Semmit nem értenek, érzékelnek a külhoni magyarokat érintő valós problémákból, valóban csak politikai, retorikai eszközként használják, hogy a FIDESZ-t kritizálják.
A Fidesz esetében eléggé ellentmondásos nyilatkozatok hangzottak el. Hogy tudatos, vagy csak koordinálatlan véleményekről van szó, azt csak a bennfentesek tudják megmondani.
E tekintetben inkább csak kérdések fogalmazódhatnak meg az átlagember fejében:
– Miközben manapság Erdélyben a magyar politikai élet szereplői
– ide értve az RMDSZ-t, az EMSZ-t, az összes civilnek mondott szervezetet – egy egészséges szellentéshez is egyeztetni kényszerülnek az őket a FIDESZ-hez kapcsoló kontaktszemélyekkel, hogyan lehetséges, milyen stratégiai megfontolást tételez fel ebben az esetben az RMDSZ részéről a FIDESZ retorikájával szöges ellentétben álló demagógia?
– Pragmatizmusra, kompromisszumokra szükség van a reálpolitikában. Akkor azonban, amikor ez a taktika egy közösség erkölcsi, szellemi magatartását totálisan megzavarja, atomizálja, akkor nem biztos, sőt, hosszú távon biztos, hogy nem éri el a politikusok boszorkánykonyhájában elképzelt célt. Már, ha van ilyen!
Szót kell még ejtenünk a magyarországi, hazafias, nacionalista, Nagymagyarországot vizionáló szervezetekről, amelyek most kivétel nélkül hősként ünneplik a székelyeket, az erdélyi magyarságot, mint megmentő kiállást a „fasisztoid, magyargyűlölő” román elemekkel szemben. Ezek a szervezetek, egyének véleményük tartalmi alapját vagy kizárólag történelem könyvekből merítik, vagy azokból az erdélyi, székelyföldi személyes élményekből, kapcsolatokból, amelyek során megtapasztalják az itteniek mély, elkötelezett nemzettudatát, amely lám, a hétköznapokba is elevenen él!
„Úgy tűnik, a magyar <hazafiak> ebbe az illúzióba menekülnek az otthoni sivár, sokszor reménytelen hétköznapokból saját tehetetlenségük elől. Mondjuk ez jobbik verzió. Mert ne titkoljuk, hogy nagyrészüknél ez számukra is pénzt hoz a holnapi betevőre”
Az erdélyi magyar pedig csak boldogulni akar. Jól tudja, mire van szüksége a magyarországi szemnek, szívnek, hogy visszatérő vendég legyen, rentábilissá téve a magyar turizmusra alapozott székely vendéglátást.
Végezetül, vessünk még egy pillamtást a székelyföldi eredményekre.
Hát nem gyönyörű! Rákosi és Ceausescu időket idéző választási számok, arányok. És még büszkélkednek is vele! Éljen a sokszínű, erdélyi magyar demokrácia, éljen a párt! Éljenek nagy vezéreink és a gondolkodás nélkül bólogatók! (a közönség részéről vastaps, függöny)
(Az írás nem okvetlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Fantome says:
Megmondom őszintén, nagyon nehéz volt értelmezni ezt az írást. Legalább a cikk írója adhatna valami támpontot a megoldásra. Mert mi magyarok szívünkön viseljük a határon túli magyarság sorsát, de rettenetesen nehéz kívülről bármit is mondani vagy okoskodni a megoldást illetően. Valamiért azt érzem, hogy az erdélyi magyarságnak először le kellene ráznia magáról az RMDSZ rabláncát, meg kellene találnia azokat a megoldásokat, hogy független lehessen ettől a szervezettől.
Tuco says:
Le kéne szokni már arról, hogy Magyarországról mondjuk meg a határontúli magyarságnak a tutit. El tudják dönteni ők maguk is, mi nekik a jó. Aztán pedig abban kell támogatni őket.
Kéri Gáspár says:
Sok igazság és sok valótlanság van a cikkben.
– A Székelyföldi magyarság az egymillió magyarságnak kevesebb mint fele Maros megyét is belestámítva.
– az AUR veszély valós volt
– az RMDSZ az erős magyar érzelemre alapoz és ezt kihasználja. Például két magyar polgármester között az RMDSZ- es jelöltet választja inkább, mert azt súlykolták be 35 éve
– az erdélyi magyarok fogyásáért nemcsak a Fidesz kormányzat felelős hanem minden 90 utáni magyar kormányzat. Demográfiai és szakember utánpótlasnak.tekintenek és hallgatolagosan támogatják a kivándorlást. Adják azonnal a CSOKOT, stb. A RMDSZ egyforma mértékben felelős a magyar kormányzattal. Egyszerűen nem foglalkozik ezzel a problémával.
– az RMDSZ visszaszorit minden magyar pártot, emiatt a velük nem szimpatizáló magyar román pártokra szavaznak vagy ott vállalnak funkciót. Ez öngól.
Bérces Zsolt says:
Király Tibor László agyonbírálta az RMDSZ-t — ezzel párhuzamosan egy szót sem ejtett arról, hogy szerinte melyik politikai erő képviselné a romániai magyarokat, romániai magyar közéletet. Mindezt úgy, hogy az erdélyi magyarság meglehetősen egységesen az RMDSZ-t követi, más szervezetek minimális szerepet játszanak, másrészt az RMDSZ ideológiailag igen vegyes (baloldali-szocialista, kereszténydemokrata-konzervatív, liberális) képet mutat. Markó Bélát pl. baloldali-szocialista pártelnöknek tartották, aki ennek részeként az MSZP-vel ápolt nagyon jó kapcsolatokat, míg Kelemen Hunor inkább kereszténydemokrata-konzervatív irányultságú. Amúgy mind az EMNT, mind az MPSZ jelentős részben Markó Béla politikai irányvonala ellenében jött létre, és az RMDSZ hangulati-arculati váltása Kelemen Hunorra pont erre jött létre reakcióként.
Úgyhogy Király Tibor László és bírálata komoly hitelességi problémákat mutat.