Kosztur András írása a #msozkvater.com számára
„Hiába nevezték ugyanis választott elnöknek az ellenzék 2020-as, váratlanul jött vezetőjét, Szvjatlana Cihanovszkaját, a valódi hatalom végig Lukasenka kezében maradt, és ezt a belaruszok többsége is elismerte – ahogy arról a 85 százaléknál magasabb részvételi arány is árulkodik”
Fotó:EUROPRESS/Natalia KOLESNIKOVA/AFP
2025. január 26-án, vasárnap lezárult az elnökválasztási folyamat a Belarusz Köztársaságban, amelynek győztese nem túl nagy meglepetésre az 1994 óta hatalmon lévő Aljakszandr Lukasenka lett 86,82 százalékos eredménnyel. A választási procedúrára nem érkezett panasz a hivatalos szervek szerint, a jórészt a volt Szovjetunió és az úgynevezett globális Dél országaiból érkező megfigyelők is rendben találták a folyamatot. Persze az Európai Unió államainak többsége, és az országot elhagyni kényszerülő ellenzéki politikusok és lakosok nem ismerik el az elnökválasztás eredményét, tenni ellene nem igazán tudnak.
„Hiába nevezték ugyanis választott elnöknek az ellenzék 2020-as, váratlanul jött vezetőjét, Szvjatlana Cihanovszkaját, a valódi hatalom végig Lukasenka kezében maradt, és ezt a belaruszok többsége is elismerte – ahogy arról a 85 százaléknál magasabb részvételi arány is árulkodik”
Az idei évben egyetlen, a rendszerrel szemben kritikus jelölt Hanna Kanapackaja volt, aki már 2020-ban is megmérettette magát az elnökválasztáson, azonban a tüntetésekhez nem csatlakozott, és a fennálló keretek között próbál ellenzéki tevékenységet kifejteni. A függetlenként induló Kanapackaja a szavazatok 1,87 százalékával a negyedik helyen végzett, mellette a három rendszeren belüli ellenzéki párt jelöltje indult még, a kommunista Szjargej Szirankov (3,23 százalék), a Liberális-Demokrata Párt színeiben induló Aljeh Hajdukevics (2,04 százalék) és a Munka és Igazságosság Köztársasági Pártjának jelöltje, Aljakszandr Hizsnyak (1,75 százalék). Közülük Lukasenka Szirankovot méltatta annak okán, hogy a kommunisták programját a saját célkitűzéseivel szinte azonosnak érezte.
Persze, a rendszerellenes ellenzék helyzete 2020-hoz képest jelentősen romlott Belaruszban – holott már akkor sem volt a legkedvezőbb –, azonban az is tény, hogy a rendszer már akkor is úrrá tudott lenni a helyzeten, amikor a kihívás sokkal erőteljesebb volt, és valóban tömegek vonultak újra és újra az utcára a belarusz nagyvárosokban.
„Mára a rendszerellenes ellenzéket, ahogy annak médiafelületeit is kiszorították az ország hétköznapjaiból – olykor vasszigorral –, így az, orosz és egyébként egyre inkább ukrán társaihoz hasonlóan emigrációban próbál megszerveződni”
Ahogy az orosz ellenzéket – amelynek pozíciója inkább hasonlít a belaruszéhoz, mint az ukránoké –, úgy a belaruszt is számos személyi ellentét osztja meg, a hatalom nélküliek hatalmi marakodása pedig tovább rombolja ezen erők reputációját az országban maradtak szemében.
A Lukasenka-rendszer pedig erősségeivel és gyengeségeivel együtt kitart. Egy helyi Majdannal szemben már korábban is elég sok ellenérvet szolgáltatott az az út, amit Ukrajna vagy akár korábban Grúzia bejárt a maga „színes forradalma” után, az orosz-ukrán háború 2022-es kitörése óta pedig még kevésbé tűnhet vonzónak egy olyan forgatókönyv, ami az ország egyértelmű Nyugatra fordulásával járna együtt. Ráadásul, ahogy Oroszország, úgy Belarusz sem szigetelődött el, csupán a nyugati kapcsolatai szakadtak meg. Ez persze nem kevés, és károkat is okozott az országnak, amely megpróbált a maga módján hídként funkcionálni a Kelet és a Nyugat között 2020 előtt, Belarusz azonban talpon maradt, ipari potenciáljának köszönhetően pedig az importhelyettesítéssel küzdő Oroszország számára is segítséget jelentett több ágazatban.
„Belarusz azonban, bár Oroszországgal való kapcsolatai nem titkoltan kiemelkedően fontosak, és azok megszakítását nem is engedhetné meg magának – ebben a politikai akaraton kívül persze a földrajzi realitások is szerepet játszanak –, az továbbra sem állítható, hogy Moszkva teljesen uralma alá vonta volna Minszket”
A belarusz modellről és annak orosz politikai rendszertől való különbségeiről pár éve írtunk már, az ország különutasságának három alapvető jellemzőjét emelve ki. A többvektorú külpolitikát, a sajátos gazdasági modellt, valamint a szovjet-orosz kulturális és emlékezetpolitikai örökség hangsúlyos megőrzését. Bár mindhárom téren történtek változások, a lényeg nem igazán változott.
A többvektorú külpolitika persze részben tarthatatlanná vált a Nyugattal való szakítás után, azonban Minszk továbbra is igyekszik ellensúlyozni a Moszkvával való kapcsolatai egyoldalúságát. Ebben elsősorban Peking van a segítségére, de Belarusz Iránnal vagy éppen az Egyesült Arab Emírségekkel is igyekszik bővíteni együttműködését. A nyugati nyomás ellenére Belarusz 2024-ben partnerállammá vált a BRICS-ben, és teljes jogú taggá a Sanghaji Együttműködési Szervezetben. Kapcsolatrendszerét tehát Oroszországhoz hasonlóan kelet és dél felé próbálja bővíteni, nem teljesen sikertelenül, hiszen az utóbbi években a kínai és emirátusi befektetések mértéke is növekedett.
„Ennek természetesen gátat szab a sajátos belarusz gazdasági modell, amely az állam többségi tulajdonát preferálja, azonban a külföldi befektetők, és a helyi kezdeményezések előtt is van tér – fő szempont, amit a legtöbbször még az orosz befektetőkkel is szemben is érvényesítenek, a stratégiai fontosságú ágazatok és vállalatok állami kézben tartása”
Ami az emlékezetpolitikát illeti, abban közeledés történt az elmúlt években Oroszország és Belarusz között, azonban inkább előbbi mozdult el utóbbi irányába, hiszen az ukrajnai háború több tekintetben is a szovjet múlt pozitív átértékelésére vezette a Kremlt – annak ellenére, hogy maga Vlagyimir Putyin elnök is Lenint és a bolsevikokat okolja Ukrajna létrejöttéért és az Orosz Birodalom széthullásáért. Ez az elmozdulás persze nem egyoldalú, hiszen egyben a fehér-vörös viták kiéledésével is együtt járt Oroszországban, sőt vannak olyan vélemények, amelyek szerint a szovjetellenesség is teret nyert a háború alatt az orosz gondolkodásban, a hivatalos emlékezetpolitika motívumrendszere azonban a szovjet múlt iránti nagyobb lojalitásról árulkodik.
„Ezzel együtt azonban a két ország közötti különbség továbbra is elég nagy ahhoz, hogy Belarusz Oroszország általi elnyeletését megakadályozza. A két ország összeolvadását, ami az oroszországi radikális körök egyik álma, maga Lukasenka elnök is ellenzi, aki ugyan a posztszovjet integráció híve, azonban szemben áll az Oroszországban kialakult oligarchikus gazdasági rendszerrel”
Az ország helyzete persze így sem egyszerű, és bár a következő öt év jó eséllyel nyugalomban telhet majd – főképp, ha sikerül lezárni az ukrajnai háborút, amely folyamatosan belesodródással fenyegette az országot –, a sajátos belarusz modell jövője így is kérdéses lehet. Jó eséllyel Lukasenka utolsó ciklusának nézünk elébe, nem zárható ki, hogy 2030-ban Putyinnal közel egyszerre távoznak majd a hatalomból. Belarusz jövőjét pedig nemcsak a minszki, de a moszkvai utódlási kérdések is erősen befolyásolhatják majd. A tét nem csupán a sajátos gazdasági-politikai modell fennmaradása, de akár az ország szuverenitása is lehet – ezzel egyidőben persze Oroszországban is vannak, akik egy, a Belaruszéhoz hasonló berendezkedést látnának szívesen.
„A kérdést tehát akár úgy is feltehetjük, hogy végül a belarusz modell mondhatni a Szovjetunió záróakkordjának bizonyul majd, amelyet egy erős és tehetséges vezető akarata tartott a felszínen, és a távozásával ez a kísérlet is a feledés homályába vész”
Avagy éppen ellenkezőleg, a belarusz „rezervátum” valami olyasmit őrzött és épített, amely tágabb értelemben is befolyásolni tudja majd a volt szovjet tagköztársaságok jövőjét. Az idei elnökválasztás időt adott nekünk arra, hogy ezen a kérdésen töprenghessünk. A döntés még odébb van.
(A szerző a XXI. Század Intézet vezető kutatója)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater