Amikor a gép legyőzte az embert

A világ legnagyobb döbbenetére az 1997. május 11-én véget érő, hatjátszmás sakkpartiban az IBM Deep Blue nevű sakkszámítógép sikert aratott a regnáló sakkvilágbajnok, Garri Kaszparov felett. Ez volt az első eset a sakk történelmében, hogy verseny körülmények között, szabályos időmérés mellett a világbajnok alulmaradjon egy számítógéppel szemben. De messze nem az egyetlen…

„Ez volt az akkor már 12 éve világbajnok Kaszparov pályafutásának legrövidebb veresége. Az orosz világbajnok nem akart hinni a szemének, amikor kénytelen volt feladni a meccset, a történelmi párharcot, majd igencsak feldúltan kiviharzott a teremből”
Fotó:EUROPRESS/STAN HONDA/AFP

Vélhetően nem sok sakkrajongó tudja feledni azt a pillanatot, amikor a XX. század utolsó két évtizedének egyik géniusza, Garri Kaszparov 1997. május 11-én – élete talán legrövidebb ideig tartó rendes partiját követően – érthetetlen, majd kifejezetten dühös arccal felpattant a New York-i Equitable Building 35. emeletén berendezett teremben az asztaltól, és ellenfelét csalással megvádolva vesztesen távozott. Fele ennyire nem lett volna mérges és csalódott, ha valamelyik nagy riválisa – akár még Anatolij Karpov is talán – győzte volna le. De nem, a vesztes párbajt az IBM Deep Blue nevű sakkszámítógépe ellen vívta, amely a világ döbbenetére legyőzte az aktuális világbajnokot. A gép két győzelem, három döntetlen és egy vereség mellett 3,5:2,5 arányban bizonyult jobbnak Kaszparovnál.

„Ám mielőtt rátérnénk arra, hogy ez a világszenzáció milyen következményekkel járt a későbbiekre nézve, vegyünk részt egy kis időutazásban, és tekintsük át, hogyan jutott el egy számítógép oda, hogy az emberi intelligenciához kötött sakkban legyőzze a sportág legjobbját”

Magát a Deep Blue-t egy bizonyos Feng-hsiung Hsu nevű kínai-amerikai matematikus kezdte el fejleszteni 1988-ban a Carnegie Mellon egyetemen, akkor még Deep Thought névre hallgatott a masina. Amikor a tervezői és programozói úgy gondolták, itt az idő arra, hogy bevessék az emberi agy ellen, a világ két legjobb sakkozójával, Garri Kaszparovval – 1988-ban 2-0-ra nyert a világbajnok – és Anatolij Karpovval – 1989-ben 1-0-ra nyert a korábbi világbajnok – eresztették össze, aminek a gép számára csúfos vereség lett a vége. Egy évvel később Feng az IBM-hez igazolt, ahol lehetőséget kapott arra, hogy folytassa az általa elkezdett projektet, igaz, már Deep Blue néven.

A Deep Blue már nem egyszerű sakkprogram volt, hanem egy 32 processzoros IBM RS/6000 szerverre épült a rendszer, amit 480 speciális, direkt a sakk szabályaihoz tervezett segédprocesszor támogatott. Másodpercenként 200 millió lépésvariációt tudott kiszámolni és értékelni; 6-12 lépésre előre tudta a meccs összes lehetséges állását elemezni.

„Négyezer féle megnyitást ismert, és több mint 700 ezer sakkjátszma lépéseit tartotta a memóriájában, és minden lehetséges lépésvariációt kiszámolt, és egyesével értékelt”

És amikor Feng úgy érezte, kész az álma, ki mást, mint a sakk valaha volt egyik legjobbját, a regnáló világbajnokot, Garri Kaszparovot szemelte ki első ellenfélnek. Az orosz zseni elleni első csatát a Philadelphia Kongresszusi Központban rendezték meg 1996 februárjában. A hatmeccses találkozónak komoly pénzdíja volt, hiszen a győztes 400 ezer, míg a vesztes 100 ezer dollárt tehetett zsebre. A hatalmas médiafigyelemmel kísért első játszmát a Deep Blue 33 lépésben megnyerte, és első alkalommal fordult elő a sportág történetében, hogy egy számítógép legyőzte a világbajnokot. Kaszparov nem akart közröhej tárgyává válni, nagyon összeszedte magát, és a következő öt partiból hármat megnyert, kettőt pedig döntetlenre adott, így 4:2-re megnyerte a páros mérkőzést.

„Valamivel több, mint egy évvel később került sor a visszavágóra, ahol csak az egyik oldalon ült ugyanaz, mint az 1996-os meccsen, és ez Kaszparov volt. Az IBM ugyanis a Deep Blue-t a világ 259. legerősebb számítógépévé fejlesztette, Fengék megduplázták a gép lehetséges teljesítményét”

1997. május 3-án, ezúttal New Yorkban ült le egymással egy hatjátszmás párosmeccsre Kaszparov és a Deep Blue. A mérkőzés nyereményalapja 1,1 millió dollár volt, amelyből 700 ezer dollár a győztes, 400 ezer pedig a vesztesé lett. A partikat az Equitable Building 35. emeletén tartották.

Az első játszmát Kaszparov simán nyerte, ekkor úgy tűnt, az ember és az emberi intelligencia megint simán győzedelmeskedik a gép felett. Ám a Deep Blue előbb azonnal egyenlített, majd a három döntetlent követően jöhetett a mindent eldöntő hatodik játszma 1997. május 11-én. Kaszparov egy tőle szokatlan taktikát, a Caro-Kann védelmet választotta, a gép pedig egy futóáldozattal áttörte a világbajnok védelmét, és mindössze 17 lépésben feladásra kényszerítette.

„Ez volt az akkor már 12 éve világbajnok Kaszparov pályafutásának legrövidebb veresége. Az orosz világbajnok nem akart hinni a szemének, amikor kénytelen volt feladni a meccset, a történelmi párharcot, majd igencsak feldúltan kiviharzott a teremből”

Noha elismerte a vereségét, és kijelentette, a Deep Blue igenis intelligensen és kreatívan sakkozott, ugyanakkor szinte az első pillanattól kezdve csalással vádolta meg az IBM-et, mondván, nem a gép verte meg, hanem élő nagymesterek segítették a számítógép játékát. A cég nem tagadta, hogy a páros meccs alatt folyamatosan fejlesztették a Deep Blue-t, ám ezt a mérkőzés szabályai lehetővé tették. Nem véletlen, hogy Kaszparov a kedvenc cselét ekkor már nem tudta a gépnek eladni. Kaszparov akkor egy pillanatra sem tudta elviselni a vereségét, és a visszavágó igényével támadta megállás nélkül az IBM-et, ám a cég ezt megtagadta, mondván, mérnökei innentől kezdve más fejlesztéseken dolgoznak tovább.

„A Deep Blue nyugdíjba ment – azóta maximum Washingtonban a National Museum of American History kiállításain látható –, és a mai sakkprogramok változatai minden nehézség nélkül megvernék a történelmi győzelmet arató elődjüket”

Mindenesetre a szakértők is megpróbálták mentegetni Kaszparovot a vereség miatt, mondván, élete egyik legrosszabb formájában játszott. Ráadásul, amíg a Deep Blue mindent tudott róla, a stratégiáját éppen a világbajnokra hangolták, addig ő semmit sem tudott a gép lehetőségeiről. Ráadásul jóval később kiderült, hogy azt a lépést a második játszmában, ami a Deep Blue győzelmét meghozta, és mindenki a gép és programjai zsenialitásáról kezdett beszélni, egyszerű szoftverhibának volt köszönhető. A fejlesztők a játszmát követően kijavították a „hibát”, így a gép soha többé nem lépte meg azt a bizonyos lépést…

„Ám innentől kezdve nem volt megállás, jöttek az újabb és újabb, tökéletesebbnél tökéletesebb programok, melyek sorban csaptak össze az emberekkel, a kor legjobbjaival. 2003-ban megint Kaszparov volt az áldozat, ezúttal FritzX3D-tól kapott ki, ám ezúttal az volt a kifogás, hogy 3D-s szemüvegben kellett játszania, és ebben elnézett néhány olyan lépést, amit rendes táblán sosem tett volna”

Aztán jött például a világ legerősebb ilyen testet öltő sakkozó masinája, az Egyesült Arab Emírségek-beli fejlesztés, a Hydra, amely 18 lépést, azaz 9 lépéspárt képes előre számolni, 2005-ben 5,5-0,5-re verte Michael Adams angol nemzetközi nagymestert. Majd egy évvel később az akkori világbajnokot, Vlagyimir Kramnyikot 4-2-re verte a Deep Fritz nevű sakkprogram, amely egy egyszerű pc-n futott és mindössze két darab Intel Core 2 Duo processzor dolgozott benne. Ráadásul Kramnyik azt az előnyt is megkapta, hogy a játszmák első szakaszában figyelemmel követhette a gép számítási folyamatait.

„Az idő azonban sok mindent begyógyít, és az igazságra is fényt derít. Így volt ez Kaszparov esetében is, aki egy 2016-os podcastben, hogy már átértékelte a majd 20 évvel azelőtti eseményeket”

„Nem fogok szerelmes levelet írni az IBM-nek, de a Deep Blue csapata iránti tiszteletem nőtt, és a saját játékom, illetve a Deep Blue játéka iránti csökkent. Ma már bárki vehet a boltban olyan sakkprogramot, amely simán lealázná a Deep Blue-t, és nekem sem lenne már esélyem a géppel szemben” – írta a könyvében, és bármennyire hihetetlen, de a sakk népszerűsítése érdekében ma már a számítógéppel támogatott sakkozást is támogatja.

Így lett a nagy ellenfélből mára szövetséges…

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com