//Amerikát nem érdeklik a V4-ek
Andrzej Duda és Donald Trump találkozója Washingtonban 2019. június 12-én #moszkvater

Amerikát nem érdeklik a V4-ek

MEGOSZTÁS

Közép-Európa összeszedte magát, ám gazdasági értelemben túlságosan függ Németországtól és Ausztriától ahhoz, hogy ellensúly lehessen az Európai Unión belül. Interjú Glied Viktor pécsi egyetemi oktatóval.

Szolga Réka interjúja a #moszkvater számára

Az amerikai külpolitikának mellékszereplői vagyunk. Miután a visegrádi együttműködés országai tagjai lettek az Európai Uniónak, elsajátítottak a nyugati értékrendet, részei a euroatlatlanti kooperációnak, már nincsenek az Egyesült Államok fókuszában – mondta el a moszkvater.com-nak Glied Viktor, a Pécsi Tudományegyetem Politikatudományi és Nemzetközi Tanulmányok Tanszékének oktatója, akivel a V4-ek és az Egyesült Államok kapcsolatáról, annak változásairól beszélgettünk. A pécsi bölcsészek egyik kedvenc tanára többek között a nemzetközi kapcsolatok történetét, fejlesztéspolitikát, fenntartható fejlődést, politikatudományi kurzusokat oktatja. A klímapolitika és a migráció témájában több könyv szerzője, társszerzője.

Glied Viktor #moszkvater
Glied Viktor

– Donald Trump gyakran bírálja az Európai Uniót, viszont a V4 országok közül Magyarország és Csehország és Szlovákia miniszterelnöke, valamint a lengyel elnök a Fehér Házba látogatott idén. Szlovákiáról azt állította Mike Pompeo amerikai külügyminiszter, hogy az Egyesült Államok egyik fontos szövetségese. Lehet, hogy a V4-ek diplomáciai kapcsolatai jobban alakulnak az uniós átlagnál az Egyesült Államokkal?

– Azt, hogy Szlovákia az Egyesült Államok egyik legfontosabb szövetségese lenne, nem jelenteném ki még akkor sem, ha ez Mike Pompeo vagy Donald Trump szájából így elhangzott, hiszen ez csupán egy retorikai fogás. Azokban az országokban, ahova ellátogatnak, ezt mondják. Ettől Szlovákia szerepe ennyire azért nem értékelődött fel az amerikaiak szemszögéből. Az viszont lényeges, hogy a NATO tagországok között nyolc olyat találunk, amelyek Trump elvárása szerint GDP-jük legalább 2 százalékát a katonai kiadásokra fordítják. Köztük van Szlovákia is. Ennek eredményeképpen a NATO ütőképessége növekedhet. Úgy vélem, ez vezethet például Ukrajna kapcsán feszült helyzetek létrejöttéhez. Ez ugyanis egyfajta erődemonstráció, amely – hangsúlyozom – nem újszerű. Az Egyesült Államoknak a történelem folyamán Közép-Kelet-Európa soha nem volt igazán fontos. Sem a II. világháború, sem a rendszerváltás időszakában.  „Hallgatólagosan” átengedte ezt a régiót Németországnak és a nyugat-európai kooperációnak. 1945-ben és 1956-ban is látszott, hogy nem igazán tudnak velünk mit kezdeni. Talán a rendszerváltás időszakában értékelődött fel némiképp a térség jelentősége. Akkor, amikor a régió új piacként lépett be a nyugati érdekszférába, a nyugati üzleti szektorba. Miután megszűnt a kommunista rendszer, s bekerültek egy olyan globális kapitalista együttműködésbe, amely új gazdaságpolitikát, nyitott piacokat, szabadkereskedelmet követelt. Az Egyesült Államok azonban hamar ráébredt, hogy Németország és Ausztria képes ebben a térségben gazdaságilag és politikailag magához láncolni Közép-Kelet-Európát. Sőt, a Balkán, Szerbia, Horvátország, Görögország felé „nyújtogatja csápjait” még akkor is, ha ott már orosz érdekeket is sért.

Andrzej Duda és Donald Trump találkozója Washingtonban 2019. június 12-én #moszkvater
Andrzej Duda és Donald Trump találkozója Washingtonban 2019. június 12-én
Fotó:EUROPRESS/MANDEL NGAN/AFP

– Érzékelhetően javult Közép-Kelet-Európa diplomáciai kapcsolata az Egyesült Államokkal a Trump érában…

– Én Bill Clinton adminisztrációjáig mennék vissza. Clinton demokrata elnök, aki a kilencvenes években meghirdeti a demokrácia terjesztésének politikáját, amellyel párhuzamosan bővítik a NATO-t. A NATO határai egyre közelebb kerülnek az egykori szovjet határokhoz, Belarusz, Ukrajna és Oroszország határaihoz. Az amerikai biztonságpolitika egyik legfontosabb céljaként gyűrűt formál Oroszország körül, ami nem más, mint a hidegháború folytatása egyfajta geostratégiai játékkal. Ez Bill Clinton, Barack Obama és Donald Trump politikája, még akkor is, ha Trump többnyire igyekszik elkerülni a konfrontációt Oroszországgal. Clinton, valamint ifjabb Bush, amikor végleg megromlik a kapcsolata Putyinnal 2003-2004 környékén, majd Obama és Trump is folytatja tehát azt a politikát, amelyben sakkjátékot játszik, és igyekszik mindig lépéskényszerben tartani az oroszokat. Az oroszok egyre feszültebben, aggódva próbálnak reagálni e sakkjátszmának lépéseire. Ez komoly kihívás, hiszen az Egyesült Államok gazdasági és katonai potenciálja durván a tízszerese az oroszénak. Moszkva nem kívánja és nem is tudja finanszírozni az ilyen mértékű katonai kiadásokat.

– Az amerikai biztonságpolitika része-e ma a közép-kelet-európai régió? Mennyiben tér el Lengyelország helyzete a katonai együttműködés terén különösen eltér a többi V4-es országétól…

– Az Európai Rakétavédelmi Rendszer ötlete már régen felmerült, és él Bush, Obama és Trump regnálása idején is úgy. Olyannyira, hogy például Magyarország is vásárol rakétavédelmi rendszert az Egyesült Államoktól. Ez egy közepes hatótávolságú légvédelmi rendszer, rakéták, repülők ellen lehet bevetni. Mivel a V4 országok mind NATO tagországok, valamint az Európai Unió tagországai is, így az oroszok „rábólintottak” az amerikai rakétavédelmi rendszerek vásárlására. Ezek az országok nem teheti meg, hogy a szövetség, az Egyesült Államok igényeit nem veszi figyelembe, ugyanakkor a kényes geopolitikai helyzet miatt Magyarország, Csehország és Szlovákia érzékeny az orosz kétségekre, és ezeknek hangot is ad. Lengyelország e tekintetben teljesen más utat követ. Kiemelt aggodalommal figyeli az orosz expanziós lépéseket, vagy az Ukrajnával szembeni fellépést, kétkedve tekint ugyanakkor Németországra is. Éppen ezért Lengyelország helyzete politikai, de katonai-stratégiai szempontból is eltér a többiekétől. Az Egyesült Államok katonai kooperációja a lengyelekkel a legerősebb, nekik van a legerősebb, legfejlettebb hadseregük. Lengyelország határai – amerikai segítséggel – szavatoltak. Nemrégiben bejelentették, hogy a Lengyelországban állomásozó 4500 amerikai katona mellé újabb 1000 katonát küldenek. Hivatalosan NATO katonai bázisok nincsenek a volt Varsói Szerződés tagállamaiban, ugyanakkor az előbb említett katonai gyűrű ott van Oroszország körül. Emiatt léphet fel úgy Oroszország, ahogy tette például Ukrajnában, ahol a nemzetközi jog értelmében egy másik ország szuverenitását sérthette.

– Mely területek igazán lényegesek az amerikai külpolitika szempontjából?

–  Trump ténylegesen érvényesíti azt a gondolkodást, hogy Amerika egy szuperhatalom, amely képes a világon bárhol katonai erővel fellépni. Nagy ellenlábasa Kína, amellyel a dél-kínai tengeren fitogtatják erejüket. S az erődemonstráció keretében előfordul, hogy a kínaiak az oroszokkal hadgyakorlatoznak, időnként pedig felbukkannak az amerikai flotta hajói. A közép-kelet-európai országok, amelyek a NATO tagjai, a Trump-féle retorika szerint látszólag fontos szövetségesei az Egyesült Államoknak, ám a valóságban kevés figyelem irányul felénk. Sokkal érdekesebb lehet a Baltikum. Éppen az orosz közelség miatt. Évtizedekig kérdés volt, hogy mely országok fontosak ténylegesen az amerikai külpolitika szempontjából, és kimondható, hogy régiónk nem tartozik az elsődleges célpontok közé. Miután a V4 országok mind tagjai lettek az Európai Uniónak, elsajátítottak egy nyugati értékrendet, részei egy euroatlatlanti kooperációnak, már nincsenek az Egyesült Államok fókuszában. Másutt viszont kihívásokkal néz szembe az amerikai külpolitika. Így például a Fülöp-szigetek körül, Japánban, Észak-Korea térségében, elsősorban az ottani konfliktusok következtében.

– A volt szlovák elnök Andrej Kiska hangsúlyozta, hogy a klímapolitika, a migráció kérdése, a globális kihívások nem kezelhetők, nem alakíthatók az Egyesült Államok nélkül. De Andrej Babis cseh és Orbán Viktor magyar miniszterelnök is egyetért a határvédelmi kérdésekben Donald Trumppal. Európában aktuális probléma-e ma a migráció? Lehet-e erre politikát építeni?

– A migráció folyamatosan létező, megoldandó feladat Európa számára. Az illegális migráció az összmigrációs volumen körülbelül egyötödét teszi ki, több százezer főt jelent. A politikai retorikában Macedóniától Szerbiáig, Magyarországtól Romániáig, Szlovákiától Lengyelországig 2014-2015-től uralta a politikai napirendet a migrációs kérdés. Ez a hullám jelenleg átterelődött a Földközi-tenger térségére, így a nagy nyomás alól tehermentesült régiónk. Magyarországon megépült a határzár, Horvátországban, valamint Romániában is megpróbálják csökkenteni a nyomást, ami elterelődött északabbra, például Ausztria irányába, viszont Csehországot ez a probléma szerintem így sem érinti különösen. Ez nem jelenti azt, hogy ott nincsenek bevándorlók. Rengeteg vietnami él Csehországban, itt található a legnagyobb kolónia. A magyar és a cseh miniszterelnökök egyetértenek Trumppal a bevándorlás megállításának jelentőségét illetően. Trump üzeneteiben hangsúlyozta a Mexikóból észak felé tartó migráció megállítását, ahogyan 2016-ig Európában is kiemelt téma volt a bevándorlási hullám eszkalálódásának megfékezése. Törökország és az EU között megszületett az egyezmény, amelynek értelmében a törökök blokkolják a migrációs útvonalakat, ezért ezen az útszakaszon, amely a Balkánon és Magyarországon keresztül Nyugat-Európába irányult, ez a probléma jelentősen csökkent. Habár még ma is érkeznek afgánok, pakisztániak, terroristagyanús személyek, viszont az óriási hullám elapadt. Erre építeni a politikát Csehországban, véleményem szerint már nem lehet. Az illegális migrációs útvonalak blokkolása Közép-Európában sikeres, így nálunk kevésbé, de az Egyesült Államokban még lehet erre a témára politikát építeni. Az Iszlám Államot „megfojtották” keleten, Szíriában csökkent a feszültség, Németországban is kifulladóban van ez a téma, mivel egyre kevesebb a muszlim szélsőségesek által elkövetett terrorcselekmény. Fontos tudni azonban, hogy a probléma nem szűnt meg, bármikor újra erőre kaphat!

– Az ukrán válság, és abban az Egyesült Államok szerepvállalása – élet kioltására alkalmas védelmi fegyvereket, rakétarendszereket adott Ukrajnának – változtathat-e a közép-európai-amerikai kapcsolatokon?

– Érdekes kérdés, én magam is tévesen prognosztizáltam Ukrajna helyzetét 2013-ban. Úgy gondoltam, semmiképpen nem lehet feldarabolni, kizárt, hogy területi veszteségei legyenek. Nem gondoltam, hogy a szuverenitását érintően ilyen változások következnek be. De megtörtént, és 2013-tól kezdve különféle politikai-katonai akciók keretében Ukrajna déli-délkeleti területeit elcsatolták. Oroszország nélkül nem tudja rendezni a helyzetét. Az Európai Unió szankciókat vezetett be Oroszországgal szemben, amelyeknek súlyos következményei vannak a gazdaságban. Ha lassul a világgazdaság, és a különböző államok újra diverzifikálják a saját olaj- és földgázimportjukat, akkor Oroszország nem tud akkora volument értékesíteni, mint jelenleg, s hát a bevételek jelentős részét a szénhidrogén eladások jelentik. Ha ez bekövetkezik, akkor az oroszoknak új piacokat kell keresni, amit már tesznek is például Kínában, ahová azonban még ki kell építeni az infrastruktúrát. Eközben az ukrán helyzetet meg kell oldani. Méghozzá úgy, hogy közben a mindenkori ukrán kormány a nemzeti identitás irányában próbálja integrálni az országot, például az ukrán nyelv használatának kiterjesztésével. A lakosság közel fele oroszul beszél, s az effajta integrációs törekvés negatívan érinti a kárpátaljai magyarokat. A magyar nemzetiségű férfiakat frontszolgálatra kötelezik, és sajnos már több ukrán állampolgárságú magyar katona meg is halt. Az orosz beavatkozás, az úgynevezett „soft power” tovább generálja az ukrán nacionalizmus erősödését, miközben a magyar kormány az ukrán szélsőséges akciókkal szemben kiáll a magyar kisebbségek mellett. Mint egy óriási méhkas, olyan ez az ukrán-orosz konfliktus. Az EU igyekszik fenntartani a szankciókat az oroszokkal szemben, de úgy, hogy ezalatt az energiafelhasználás jelentős részét az innen származó kőolajból és földgázból fedezi.

– Az Európai Unió, valamint az Egyesült Államok szankciói együttesen súlyos károkat okoznak az orosz gazdaságban, különös tekintettel a bankszektort, vagy a gépgyártást érintő veszteségekre. Ez is érintheti a V4-eket?

– Be akarják fagyasztani, le akarják lassítani az orosz gazdaság működését. Különböző off shore cégek pénzeinek a befagyasztásával, az orosz bankrendszer megfojtásának szándékával. Putyin jó stratéga, az orosz gazdaság az önellátásra kezdett átállni, minimalizálni igyekszik az importot. Ez valamennyire működhet, de ebből fejlődés nem következik. Oroszországnak akkora bevételre lenne szüksége, ami fedezi az infrastruktúra fejlesztésének költségeit. Putyinnak közben fenn kell tartania az életszínvonal növekedését is. Ha erre nem képes, legitimációja csökkenhet. Az orosz retorikában pedig ezt úgy kell beállítani, hogy mindenki Oroszország ellen van, az orosz nép pedig áldozat. Az oroszok az őket folyamatosan lépéskényszerben tartó NATO és az Egyesült Államok agressziójára próbál válaszlépéseket adni. Centralizálják a közigazgatást, a politikai hatalmat, kiterjesztik Putyin jogköreit, fejlesztik az orosz haderőt. Az elnök tehát úgy igyekszik válaszolni Trumpnak, hogy közben presztízse megmaradjon és növekedjen. Trump és Putyin között egy sakkjátszma folyik, amely során megpróbálnak minél több parasztot, futót, bástyát leütni, majd várni, hogy a másik mit lép erre.

– A Közép-Európai Gazdaságfejlesztési Hálózat, a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány, a Közép-Európai Védelmi Együttműködés, a Nemzetközi Visegrádi Alap, a legújabb, a Közép-Európai Intézet létezése mind annak a bizonyítéka, hogy ez az együttműködés intézményesült. Ön mekkora potenciált lát a visegrádi együttműködésben?

– A visegrádi együttműködés jelentősége nagymértékben megnőtt. Úgy vélem, ezeknek az országoknak az elsődleges összekötő ereje a kultúra. Ha szélesebb perspektívából tekintjük, akár a Duna vonalán haladva, akkor a V4 és Németország, de a V4 és Szerbia, Románia, valamint Horvátország kapcsolata is jelentős. A kultúrában, az oktatásban, az egyre erősödő gazdasági együttműködésben nagy potenciált látok, de ne felejtsük el, hogy e térség gazdasága, de politikája is, még mindig nagymértékben függ Németországtól és Ausztriától. Amikor Sebastian Kurz esetében dönteni kellett a migrációs kérdésben tanúsított osztrák állásfoglalás kapcsán, sokáig úgy tűnt, Ausztria a V4-es országok mellett áll a kötelező elosztási mechanizmussal szemben. A végén azonban Németországhoz csatlakozott. Merkel rábólintott a kvótára, így Kurz is, és ugyanígy tett a Sargentini-jelentés kapcsán.

Habár a V4-ek gazdasági potenciálja tényleg folyamatosan növekszik az Európai Unión belül is, alig éri el az 5,5-6 százalékot, míg Németország egymaga eléri a 21 százalékot. A magyar gazdaság a német és osztrák gazdaságtól függ, melynek legfőbb motorja a német autóipar. Be kell látni azt is, hogy a V4-ek a gazdaságban egymásnak versenytársai. Magyarország földrajzi fekvése a legkedvezőbb a négy állam közül, hiszen egy forgatótengely Európa közepén. Elsősorban az autópályák, logisztikai kérdések jelentőségére gondolok. Szlovákiában még nincsenek készen a kelet-nyugati pályák, hiszen például a Tátrában nehézkes az építkezés. Lengyelország túlságosan északon van, de Csehországhoz és Szlovákiához képest is kedvezőbb helyzetben vagyunk a logisztikát tekintve. Egy fejlődő Magyarország az egész V4-es együttműködést húzza magával, de így is Németország befolyásával, a német gazdaság motorként hajtja ezeknek az országoknak a gazdaságát, beleértve Horvátországot és Szerbiát. Nagy híve vagyok a V4-ek együttműködésének, s látni kell, hogy a migrációs válság kapcsán erősödött meg a kohézió. Egymást segítve oldották meg a problémákat, tekintve a biztonságpolitikát, a gazdasági, a kulturális közös kezdeményeseket. Ugyanakkor éppen a német függés miatt nem hiszem, hogy gazdaságilag ellensúlyt képeznénk az Európai Unióval szemben. Ráadásul úgy, hogy annak részei vagyunk. A német autóipar lehetséges válsága komolyan érintené hazánk, és a visegrádi országok gazdaságát.

– Az Eurázsiai Gazdasági Térség ötlete kapcsán Magyarország kiemelte, hogy a V4-ek szempontjából is jelentős lenne közös szabadkereskedelmi térség kialakítása Kínával. Ez hogyan befolyásolhatja az amerikai-közép-európai kapcsolatot? Hiszen az amerikai szabadkereskedelmi egyezményt, a TTIP-et annak idején viszont felháborodás övezte Közép-Európában.

– Formálódik egy ilyen együttműködés, amely nagyon lassan, tapogatózva halad. Lehetséges, hogy jelentős lenne egy megállapodás, de nem biztos, hogy egyértelműen előnyös, mert az ilyen helyzetekben mindig benne van a kiszolgáltatottság lehetősége. A TTIP-vel szemben komoly ellenállás alakult ki, elsősorban annak erősen kérdéses, a nemzeti szuverenitás biztosítását veszélyeztető pontjai miatt. Ez a veszély továbbra is fennáll, hiszen egyrészt helyzetbe kell hozni a közép-európai gazdaságokat, keresni kell a lehetőségeket, másrészt védeni a piacokat és a nemzeti vállalatokat. Olyan kártyaasztal ez, amely körül érdemes ott ülni, de komolyan meg kell fontolni a lépéseket. Véleményem szerint sok víz lefolyik még a Dunán, amíg tisztán látunk az EGT céljaival és működésével kapcsolatban.

MEGOSZTÁS