Lengyel értékek és érdekek írják át Közép-Kelet-Európa sorsát, a nyugati támogatással Varsó pedig a tényleges vezető szerepét foglalhatja el a Három Tenger térségében. A Visegrádi Csoport halott, az új szövetségi rendszer pedig a szemünk láttára emelkedhet fel.

Heincz Barnabás írása a #moszkvater.com számára 

Az orosz-ukrán háború nemcsak a globális biztonságpolitikai teret, és Európa egészét szabja át, hanem régiónkat, Közép-Kelet-Európát is. Jelenleg, a háború alatt figyelmünk az ukrajnai napi történésekre, és a nagyhatalmak játszmájára terelődik, érdemes azonban régiónkat is kitüntetett figyelemmel kísérni, az eddig megszokott dinamika ugyanis a jövő képünkkel együtt változik.

„Vigyázó szemetek Varsóra vessétek”

A kelet-közép-európai régió az európai uniós politikában nyugatról nézve mindig egyfajta periféria volt, amely 1989 után felértékelődött, azonban a térség nyugati integrációjával leértékelődött. Lassan tíz éve, hogy Horvátország személyében az utolsó tagállam csatlakozott az Európai Unióhoz, az elmúlt évtizedben pedig a gazdasági és politikai integrációval teltek a hétköznapok. Közép-Kelet-Európa Brüsszelből és Washingtonból nézve egész jó gazdasági teljesítménnyel rendelkező, politikailag stabil régió volt, amely néha kitermelt pár „rossz tanulót” Lengyelország és Magyarország képében. Az európai uniós politikában voltak és vannak konfliktusok a lengyel-magyar tandem, és a nyugati tagállamok között, ezek szerepe azonban eltörpül a jelenlegi helyzet súlyossága mellett.

„Európát ugyanis újra megcsapta a háború szele, a nagy kelet-európai síkság pedig – ahol az évszázadok során megannyi meghatározó csatát vívtak – újra felértékelődött. Ebben a felértékelődésben a régió újra rendeződik”

A nyugati tagállamok és az Egyesült Államok újra sokat foglalkozik Közép-Kelet-Európával, a hírhasábok napi szinten említik Magyarország, a Baltikum vagy Románia nevét, a figyelem újra a NATO „keleti szárnyára”, az EU perifériájára terelődik. Az új felállás legnagyobb nyertese pedig maga Lengyelország. Varsó a nemzetközi pókerasztalon elég jó lapokat húzott, a pakli keverése pedig a jövőben is kedvezhet, hogy a V4-et hátrahagyva nyugati-lengyel tandem vezesse a régiót, a Három Tenger Kezdeményezés égisze alatt.

„Bár a lengyel kormány az orosz-ukrán konfliktust kezdetben apróbb bakikkal kezelte – például a MiG-29-esek esete, amelyben Washington intette helyre Varsót –, a kezdeti nehézségek után a lengyel politika beszállt a nehézsúlyú játékba, és az Oroszország ellenes szankciók, illetve politika régiós motorja lett”

Március 5-én Mateusz Morawiecki Rzeszówban találkozott az Amerikai Egyesült Államok külügyminiszterével, Anthony Blinkennel, akivel a NATO keleti szárnyának megerősítéséről, Lengyelország helyzetéről, valamint a régió biztonságáról tárgyaltak. Az amerikai külügyminiszter körútjának első állomása volt a lengyel nagyváros, amely egyébként a lengyel a hadiipar és számos amerikai cég központja.

A lengyel miniszterelnök ezen kívül folyamatos kapcsolatban áll Joe Biden elnökkel, aki március 24-én EU csúcsra érkezik Brüsszelbe, ahonnan rögtön Varsóba megy tovább, hogy találkozzon a lengyel vezetéssel március 25-én pénteken. A téma a  régió biztonsága, a humanitárius katasztrófa kezelése és az Oroszország elleni egységes fellépés lesz. A látogatással az USA vezető személyei egymásnak adják a kilincset Lengyelországban.

„Varsó ezen kívül az uniós-orosz kereskedelem teljes leállítását kezdeményezte, valamint fegyveres békefenntartókat küldene Ukrajnába a helyzet mielőbbi rendezése érdekében”

A nagy dobás pedig március 15-én következett be, amikor Mateusz Morawiecki Jarosław Kaczyński lengyel miniszterelnök-helyettessel, valamint Janez Janša szlovén, illetve Petr Fiala cseh kormányfővel együtt a háború sújtotta ukrán fővárosba, Kijevbe érkezett vonattal, hogy tárgyaljon Volodimir Zelenszkijjel.

„A találkozó kétségkívül a háború eddigi legnagyobb politikai húzása volt a nyugati blokktól”

A szlovák képviselet elmaradt biztonsági problémákra hivatkozva, a magyar képviselettel kapcsolatban pedig csak annyit tudunk, hogy Orbán Viktor tudott az útról. A látogatás után a lengyel belpolitika is feléledt, ugyanis a kormány „Putyin-ellenes” gazdasági csomagot jelentett be, amely a lengyel gazdaság teljes oroszmentesítését, és a gazdasági hatások miatt nehéz helyzetben lévő ágazatok támogatását célozza meg, miközben féken tartja az inflációt.

Ne legyenek kétségeink, hogy a fenti lengyel intézkedéseket, politikai helyezkedéseket és pozíció kereséseket napestig lehetne sorolni. Lengyelország rendelkezik a régió legerősebb gazdaságával, legnagyobb hadseregével, gazdasági, politikai és katonai hatalma is kiemelkedik a közép-kelet-európai régióban. Ez a tényállás pedig a jelenlegi helyzetben, a fenti példákkal megtámogatva azt a helyzetet szüli, hogy a lengyel külpolitika és érdekek teljes rehabilitációt élveznek a nyugati európai uniós tagállamok, és az Egyesült Államok részéről.

„Lengyelország a padban ülő vásott gyerek helyett az eminens tanuló szerepét öltheti magára, tényleges és erős nyugati támogatást szerezve érdekeinek és értékeinek. Adódik a kérdés, hogy amint ez megtörténik, milyen szövetségi rendszerben tudja Varsó a régiót irányítani?”

A lengyelek régóta erőltetik a Három Tenger Kezdeményezést, amely 12 tagállamot foglal magába Tallinntól egészen Bukarestig. A közép-kelet-európai régiót nézve pedig a Három Tenger Kezdeményezés – más néven ’intermarium’ azaz tengerközi együttműködés – tényleges válaszokat tud adni a régiót égető kérdésekre. Észak-dél csapásirányban új piacok nyílhatnak, új energetikai infrastruktúra épülhet ki, új horizontok nyílnak meg, a nyugati-keleti integráció mellett.

Az intermarium együttműködés mögé pedig az Egyesült Államok is teljes mértékben be tud állni, ugyanis támogatásával fogant meg a kezdeti ötlet. Lengyelország pedig a jelenlegi helyzetben tarthatja a markát, hogy „lám, mondtuk erősíteni kell a régiót, itt van a Három Tenger jó ideje, és most jött el a tényleges lehetősége”.

„A Három Tenger régiójában pedig kétség nem fér hozzá, hogy a fenti folyamatok mentén Varsó lesz a fő irányító, lengyel vezetéssel fog megvalósulni a térség észak-dél irányú integrációja, megerősítése. A Visegrádi Négyekkel kapcsolatban pedig ne legyenek kétségeink, az orosz támadás pillanatában kilehelte lelkét a V4”

Az a szövetségi rendszer, amely a blokkon belül is blokkot képez (12 ország vs. 4 ország), amely már a kezdeti pillanatában nehézkesen indult, majd fő célját nem érte el, az első orosz rakéta becsapódásával a múlt homályába veszett. A Visegrádi Csoport elsődleges célja a nyugati integráció felgyorsítása volt, amely kudarccal zárult, mert az 1999-es NATO és a 2004-es EU keleti bővítésben sem nyertek tényleges előnyt a V4-es országok. A szövetség azóta keresi célját, nagyrészt pártpolitikai alapon szerveződik, és a lengyel-magyar tandemre épült, amely miatt Csehország és Szlovákia mindig is kikacsintott.

A lengyel-magyar tandem felbomlásával, és a lengyel-magyar kétoldalú kapcsolatok történelmi mélypontra kerülésével azonban a V4 sosem lesz a régi. Az már éppen elég jelzés értékkel bír, hogy a háború kitörése óta egyetlen V4-es vezető sem kezdeményezett semmilyen koordinációt V4 logó alatt, legyen az gazdasági, menekültügyi vagy katonai. Pedig a lehetőség meglenne rá.

„A lengyeleknek sokszor nincs igazuk, de idővel igazuk lesz”

2021 nyarán, amikor Piotr Naimski energetikai államtitkár irodájában ültem, és a lengyel energia függetlenséggel kapcsolatos térképeket néztük, nagy szkepszissel kérdeztem, hogy lehetséges-e az orosz gáz kiváltása, mennyibe fog ez kerülni a lengyeleknek? A kiváltás nagyrészt sikerült, a költségek pedig már mindenkinek magasak. Lengyelország azonban energiapolitikájában nemcsak hosszú távú nyertes lett, hanem megteremtette az észak-dél energia korridort, amellyel a térség meghatározó szereplője lesz a területen.

Mit tehet ebben a helyzetben Magyarország? Nem sok mindent. Be kell állni a sorba, együtt kell működni Varsóval, eminens tanulónak kell lenni. Oroszország egy időre most távol került tőlünk, az új Közép-Kelet-Európa pedig most épül. A sorozatos taktikázással pedig könnyen légüres térben találhatja magát Budapest a saját szövetségi rendszerében.