A háromosztatú európai kupaporond csoportkörében idén is csak a Ferencváros képviseli a magyar labdarúgást. Évről évre így megy ez, miközben idén az osztrákok és a csehek négy, az ukránok és a szerbek két-két csapatot delegálnak a főtáblára. A magyar klubfutball versenyképessége nem az állami szerepvállalás mértékén múlik, talán nem túlzás, hogy ehhez képest jelenleg a nagy pénz, kis foci elv érvényes. A „jelenleg” közel másfél évtizede tart.

Szilágyi László írása a #moszkvater.com számára

Pedig milyen közel voltunk ahhoz, hogy végre megtörjön a jég! A Paks Csehországban 2-1-re vezetett, és csak egy időn túli szabadrúgással mentette döntetlenre a Konferencialiga csoportkörébe jutásról döntő párharc odavágóját az ellenfele, a Mlada Boleszlav csapata. Szinte eluralkodott a pánik Csehországban, elküldték az edzőt, hoztak helyette egy skandinávot, a magyar drukker már kezdte beleélni magát abba, hogy idén legalább két európai csoportkörös csapatot delegál az NB I a nemzetközi kupaporondra. Aztán jött a visszavágó, amit sima 3-0-val lerendezett a Mlada Boleszlav.

Másik reménységünk a Pakshoz hasonlóan idegenben, a tavaly és tavalyelőtt is döntőt játszó Fiorentina ellen ikszelő Puskás Akadémia volt. A firenzei 3-3 után Felcsúton 1-1-es döntetlenre végeztek a csapatok a rendes játékidőben, a hosszabbítás második félidejében kettős emberelőnyben játszó akadémisták nem tudták begyötörni a csoportkört, a továbbjutást jelentő gólt, végül tizenegyesekkel maradtak alul, és maradtak le a főtábláról.

„A Ferencváros európai részvétele állandó; idén is csak a sorozatban hatodik európai csoportkörös szereplését bebiztosító rekordbajnok képviseli a magyar NB I-et a nemzetközi porondon”

Miközben az osztrákok két-két csapatot tudnak felmutatni a Bajnokok Ligájában (Red Bull Salzburg, Sturm Graz) és a Konferencialigában (Rapid Wien, LASK), és a csehek is több színtéren, a BL-ben (Sparta Praha), Európa-ligában (Slavia Praha, Viktoria Plzen) és a Konferencialigában (Mlada Boleszlav) is jelen vannak. A szerbek két együttest vonultatnak fel Európában, a legmagasabb szinten a Crvena zvezdát, a Konferencialigában a magyar tulajdonossal, Zsemberi Jánossal hasító Topolyát indítják. Ukrajna is két csapatot küld a frontra, a Sahtar a BL-ben, a Dinamo Kijev (a Fradival egy csoportban) az Európa-ligában szerepel.

„Jelenleg a horvát és a szlovák klubfutball is megelőzi a magyart, amennyiben a Dinamo Zagreb és a Slovan Bratislava is BL-csoportkörös, illetve a román és a szlovén liga is több csapattal képviselteti magát az európai kupaküzdelmekben, mint az NB I”

Az egy csapatos magyar részvétellel szemben a román bajnokságot az FCSB és a Petrolub Hincesti képviseli az Európa,- és a Konferencialigában, a szlovén liga európai jelenlétét a KL-ben induló Celje és az Olimpija Ljubljana biztosítja.

A harmadik számú európai kupasorozat, a Konferencialiga 2021-es bevezetése óta a csehek és az osztrákok a háromból legalább két színtéren vannak jelen évről évre, a szerbek a legutóbbi négy KL-kiírás valamennyi csoportkörében szerepeltek, jellemzően különböző csapatokkal.

Nálunk a jelenlét egy csapatra korlátozódik. A Ferencvároson kívül más magyar együttes képtelen volt kvalifikálni a csoportkörbe. S hogy miért? Ha az Európai Labdarúgó-szövetség elemzését tekintjük irányadónak, megkaphatjuk a választ. A 2023-as naptári év átfogó pénzügyi jelentéséből kiderült, hogy a magyar első osztályú labdarúgó-bajnokság a 158 millió eurós bevételével a 18. helyen áll az 55 tagállam bajnokságai közötti rangsorban, megelőzve a közép-kelet-európai országokat.

„A környező országok klubcsapatai kevesebb pénzt költenek játékosaik fizetésére, kisebb költségvetésből gazdálkodnak, mint a magyar élvonal szereplői, ugyanakkor évről évre sokkal jobb eredményeket érnek el a nemzetközi színtéren”

A leginkább tehetős magyar klubnak nem okozott különösebb gondot leigazolni a napokban a szerb bajnokság gólkirályát, a nyolc millió euróra taksált brazil csatár, Matheus Saldanha játékjogáért a Nemzeti Sport és a szerb Sportal információi szerint 3 millió euró (1,2 milliárd forint) körüli összeget fizetett az FTC a Partizan Belgrádnak. Saldanha lett ezzel a magyar élvonal történetének legértékesebb játékosa, egyben ő az NB I legdrágább átigazolása.

A Ferencváros nem kockáztat. Hivatalosan nem hangoztatja, de nehéz nem észrevenni, hogy az eredménykényszerre és a szűkös, minőségi merítési lehetőségre hivatkozva a külföldi labdarúgókat részesíti előnyben a saját nevelésű vagy legalábbis magyar fiatalokkal szemben.

„A régió más országaiban, a Dinamo Zágrábnál vagy éppen a részben kínai tulajdonban levő Slavia Prágában nem tülekednek oly nagy számban az idegenlégiósok, mint a magyar kirakatcsapatban”

Mindenesetre a magyar klubfutball eredményei nem indokolják a sportágba fektetett pénzt, az elszállt, indokolatlanul magas béreket. Az egykor a Puskás Akadémiában futballozó iráni Sahab Zahedi fizetéséről az ukrán tribuna.com cikkezett. Állítólag Zahedi havi 24 millió forintért képviselte a felcsúti színeket.

Itt érdemes megjegyezni, hogy a magyar NB I-hez képest sokkal kevesebb a bérköltség a horvát, román és a szerb élvonalban. A horvát csapatok 81, a románok 73, a szerbek 65 millió eurót költöttek fizetésre. Csendben tegyük hozzá, hogy a magyar élvonalhoz képest sokkal visszafogottabb költségvetés ellenére a Crvena zvezda évek óta stabil Bajnokok Ligája-résztvevő.

„A magyar klubfutballba fektetett pénz mennyiségéből kiindulva nem lenne a valóságtól elrugaszkodott cél, ha nem csak egy, hanem legalább két, de inkább három csapat képviselné az NB I-et az európai kupasorozatok csoportkörében”

Ezt maga a futballmániás miniszterelnök, Orbán Viktor fogalmazta meg. Az anyagi háttéren már régen nem múlik, talán soha nem volt ilyen jó futballistának lenni Magyarországon, mint most.

Csak azok a fránya nemzetközi megméretések ne lennének…