„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Eurázsia Központ elemzése a #moszkvater.com-on
„Az elmúlt bő két évtizedben számos alternatív szállítási útvonal létesült, amelyek közül több is előnyös helyzetbe hozza az ázsiai országokat”
Fotó:EUROPRESS/Hussein FALEH/AFP
Az egyik legfontosabb útvonal a 2013-ban elindított kínai „Övezet és út” kezdeményezés (BRI), amelynek egyik célja az ősi selyemút újjáélesztése. Ebből kifolyólag infrastrukturális fejlesztéseket eszközölnek, és erősítik a kereskedelmi kapcsolatokat Ázsiában, Európában és Afrikában. A projekt keretében új vasúti, szárazföldi és tengeri összeköttetések épülnek ki, hogy növeljék a kereskedelmet és a gazdasági együttműködést.
A kínai BRI mellett figyelembe kell venni az „India–Közel-Kelet–Európa folyosót” is, amelyről az Egyesült Államok és India a legutóbbi, 2023. szeptemberi G20-csúcstalálkozón állapodott meg, és amely központi része az Egyesült Államok stratégiájaként Kína lehetséges megfékezése. Ez az Indiára összpontosító útvonal azonban számos országon áthaladó intermodális (szárazföldi-tengeri) transzfereket foglal magában, és többszörös áruszállítást igényel, így költséges és kockázatos befektetés.
„Továbbá a kelet-nyugati útvonal alternatívájaként Oroszország, Irán és India az <észak-déli folyosót> javasolta a nyugati gazdasági szankciók megkerülésére”
A Nemzetközi Észak-Dél Közlekedési Folyosó (INSTC) kifejezést, a Dél-Ázsiából Közép-Ázsián, a Kaukázuson és Oroszországon keresztül Európába árut szállító hajók, valamint vasúti és közútvonalak leírására használják. Az útvonalon elsősorban árut szállítanak Indiából hajón keresztül Iránba. A perzsa országból a szállítmány hajóval a Kaszpi-tengeren keresztül, illetve teherautókkal vagy vasúton halad át Dél-Oroszországba. Onnan teherautóval vagy vasúton szállítják az árut a Volga mentén Moszkván át Észak-Európába. Oroszország nyugati kereskedelmének jelentős csökkenése magasabb szintre emelte a Moszkva-Teherán gazdasági kapcsolatokat. Emellett köztudott tény, hogy Újdelhinek is régóta intenzív gazdasági és katonai kapcsolatai vannak Moszkvával.
„Szakértők szerint jelentős alternatív útvonal lehet az elmúlt hónapokban gyakran emlegetett <Irak-Törökország-Európa Fejlesztési Út> projekt. A kezdeményezés célja a gazdaság és az infrastruktúra, valamint az Irak és Törökország közötti kapcsolatok fejlesztése, ami a régió stabilitásához is jelentősen hozzájárulna”
A projekt, egy olyan szárazföldi út és vasút, amely Iraktól Törökországig terjed. Hossza eléri az 1200 kilométer Irakon belül. A projekt célja az áruszállítás hatékonyabbá tétele Európa és az Öböl-országok között, lerövidítve a Vörös-tenger útvonalát. A tervek szerint három szakaszban zajlik majd a kivitelezés. Az első 2028-ban, a második 2033-ban, a harmadik pedig 2050-ben fejeződik be.
„A projekt stratégiai lépésnek tekinthető Törökország számára gazdasági partnerségei diverzifikálására és a regionális kapcsolatok megerősítésére”
Ehhez azonban határozott politikai akarat és együttműködés szükséges. A vállalkozás sikere attól is függ, hogy az érdekelt felek milyen hatékonyan tudják leküzdeni az olyan összetett kérdéseket, mint a finanszírozás, a biztonsági aggályok, a politikai instabilitás és az infrastruktúra hiányosságai.
A török hadsereg egy nyáron végrehajtandó hadjáratot tervez a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) ellen Iraki Kurdisztán régióban. Törökország a PKK-t terrorista csoportnak tekinti, és délre akarja terelni az új kereskedelmi útvonal biztosítása érdekében. Források szerint a tervezett katonai műveletek Iraki Kurdisztán félig autonóm régiójának nyugati területeit veszik célba, elzárva a PKK hozzáférését Moszulhoz. Törökország fő célja világos. „A PKK jelenléte komolyan veszélyeztetheti az iraki Fejlesztési Út projektet” – mondta egy török forrás, utalva a tervezett 1200 kilométeres autópálya- és vasúti projektre. Hozzátette,
„Ankara és Bagdad számára egyaránt az a cél, hogy eltávolítsák a PKK-t Metina és Gara környékéről, valamint biztosítsák a területet a projekt építéséhez[…]”
Az elképzelés egyik fő támogatója nem más, mint a török elnök, Recep Tayyip Erdoğan, aki versenyezni kíván a rivális India-Közel-Kelet-Európa Gazdasági Folyosóval (IMEC), amelyet Izrael és a Törökországot megkerülő Egyesült Arab Emírségek támogat (ez utóbbi a török-iraki kezdeményezést is támogatja). A hét elején Yasar Güler török védelmi miniszter azt mondta, Ankara 30-40 km mélyen akar katonákat telepíteni iraki területekre, egy közös műveleti központot létrehozva Bagdaddal.
A török elnök, Recep Tayyip Erdoğan azt mondta: „A Fejlesztési Út egy hatalmas projekt, amelyben az Egyesült Arab Emírségek adminisztrációja, Irak és mi is részt veszünk.” Továbbá a török közlekedési miniszter, Abdulkadir Uraloğlu kifejtette, hogy az út az új selyemút lesz a régió számára, és egyben a regionális békét is szolgálja. Hozzátette, hogy
„a Perzsa-öböl körüli országok számára Törökországon keresztül biztosítják majd az európai piac elérését, ami valóban <win-win> szituációt jelent”
Emellett a török Vállalkozók Szakszervezetének vezetője is elmondta, hogy az iraki és török területeken áthaladó „Fejlesztési Út” nagy lehetőségeket rejt magában. A szakszervezet hangsúlyozta, hogy a török vállalkozók által Törökországon belül előkészített autópályák, hidak és vasutak megaprojektjei jelzik, hogy képesek lesznek időben befejezni a teljes projektet. A „Fejlesztési Út” új városok és lakóövezetek építését vonja maga után, amelyek beruházási költségvetése mintegy 17 milliárd dollár.
Az iraki miniszterelnök, Mohammed Sía asz-Szúdáni kormánya „Irak jövőjeként” jellemezte a projektet, és kiemelt státuszt biztosított neki. A Baszra kormányzóságban épülő al-Faw nagykikötőbe várhatóan 2025-ben érkezik meg az első teherszállító hajó, és 2038-ban már teljes kapacitással üzemel. Befejezése után a Közel-Kelet legnagyobb kikötője lesz. Mivel mélyebb lesz, mint a Baszrai-öböl számos kikötője, a nagyobb teherhajók igényeit is ki fogja szolgálni.
„Irak célja, hogy ezt az új képességet kihasználja stratégiai pozíciójának megerősítésére”
A miniszterelnök kijelentette, hogy a megvalósíthatósági tanulmányok alapján megállapították, hogy az új útvonal lesz a legalacsonyabb költségű, és leggyorsabb kereskedelmi folyosó, jelezve, hogy a „Fejlesztési Út” egyik célja az iparágak lokalizálása, valamint a kereskedelem fellendítése. Emellett a szakértők hozzátették, hogy ezen ambiciózus vállalkozás a becslések szerint évi 4 milliárd dollár bevétellel, és összesen legalább 100 ezer munkahely létrehozásával jár együtt.
„Az elmúlt bő két évtizedben számos alternatív szállítási útvonal létesült, amelyek közül több is előnyös helyzetbe hozza az ázsiai országokat”
E fejlesztések révén újabb régiók és országok kerülnek előtérbe, mint kereskedelmi csomópontok. Ez a változás megerősíti az egyre erőteljesebben érezhető többpólusú világrendet, amelyben egyre több régió és ország játszik fontos szerepet a globális kereskedelemben és gazdasági együttműködésekben.
Az elemzést készítette: Tárik Meszár
(A szerző a Neumann János Egyetem Eurázsia Központjának vezető kutatója)
(Az írás eredetileg az eurasiacenter.hu portálon jelent meg, itt olvasható.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
csakafidesz says:
A vázolt útvonalak mindegyike többezer kilométer. Egy régi élmény. Rokonok hoztak nekem anno orsós Philips magnetofont, és villoghattam vele alig húszévesen a Mambo és a Terta magnetofonok világában. Az a Philips még igazi Philips volt, Eindhoven városában készült Hollandiában.
Ma már a nagyhírű Philips a multinacionalizmus karikatúrája. Az elektronikai részlegeket eladták, és kávéfőzőket gyártanak Kínában. Mint cseppben a tenger úgy mutatkozik meg az európai ipar teljes leépülése a Philips történetében. Több ezer kilométeres úton hozzák ide mindazt amit itt mi is el tudnának készíteni, de dararabonként néhány dollárt meg lehet takarítani a szállítási költségek ellenére is. Ennek fordított útját járja Oroszország. Ők inkább maguk gyártanak, és nem gyártatnak termékeket. A több ezer kilométeres áruszállítások feleslegesek lennének (ámbár Kína is a bérmunkán gazdagodott) de a profit az fontosabb, mint az európai gazdaság egyensúlya.
Szerény személyem némiképp örül, hogy drágul a szállítás, mert akkor több dolgot fogunk mi kelet európaiak gyártani. Nyugaton még sokáig nem fognak termelő munkát végezni, de eljön majd az idő mikor nekik is dolgozni kell.
HandaBandy says:
Csak rezignáltan merem a sort folytatni a GRUNDIG-gal (jó jó, ott egy kőagyú tulaj vitte mocsárba a saját cégét), aztán
volt egy BLAUPUNKT is és ne feledkezzünk meg a NORDMENDE-ről se. OK, a jövő a szolgáltatásoké mert hát Európa
egy szolgáltatási sivatagnak volt titulálva.1990 környékén (Mit csinálunk ennyi pizzafutárral?). Aztán szépen a SIEMENS-ből
kivált a Infineon (ő azért még talpon maradt) de a passzív alkatrészes EPCOS szépen a TDK-nál landolt már. Az IT üzlet is
lassan a FUJITSU udvartartásába vándorolt (eddig követtem az eseményeket). És és és… SAAB, VOLVO, Fokker, NOKIA.
Tényleg nem értem, hogy immáron harmadszor tudják Európát megmajmolni a Távol-Keletről (Japán-Korea-Kína) és ezt
a pofont helyi ipar csak megköszönni tudta/tudja, de már viszonozni régen nem és furtonfurt kilométerek ezreiről jönnek
a filléres csetreszek. Egyre több, méghozzá és lassan már nem csak az. Mindeközben olyan sorsdöntő és elementáris
dolgokkal vagyunk elfoglalva mint az LMBTQ jogok (?) és a közösség egy percig sem üzent hadat a “minél keletebbre lakik
annál együgyűbb” öntelt s pöffeszkedő attitűdjének. Kirekesztünk, megbélyegzünk, egzecíroztatunk önkényesen és doszt
szankcionálunk ameddig a nap le nem megy és folytatjuk amint feljön. Nem értem a közösségi nagypolitikát, de azt tudom,
hogy ezek az “üzenetek” negatívak, rombolóak, sznob módon fogalmazva destruktívak. Ahelyett tesszük mindezt, hogy valósan
bevonnánk az egyáltalán nem együgyűeket miközben a közösség valóban az összefogás és a munkamegosztás új szintje lehetne.
Ahelyett, hogy elismervén azt, hogy az “új” országok is jócskán európaiak és rendesen tettek azért a történelem során, hogy
Európa az legyen ami most lehetne. Itt valóban lenne helye az valódi másság tiszteletének, a toleranciának és horribile dictu a
tényleges szolidaritásnak. Persze a “kaparj kurta” mindenhol működik de ennek akkor semmi köze egy nagy szövetség által
meghirdetett védőernyő és inkubátor szerephez.
De ehhez az szükségeltetik, hogy nem generálunk a devianciák támogatása mentén a közfelháborodást, nem próbáljuk a polgárok
torkán erőnek erejével lenyomni mindazt ami amúgy triviálisan illogikus, undorító és megfélemlítő meg nem pökhendien kivagyi és
vészesen felkészületlen, gyökértelen meg buta politikusokat engedünk a kormánykerekekhez napszámban. Olyanokat aki 360 fokot
szeretnek fordulni és akik gyermeki elánnal akarnak háborúsdit játszani miközben egy muskétánál komolyabb játékszert is csak üggyel
bajjal tudnak penészes pincék mélyéről összekapirgálni.
A világ keleti sarka meg csak csodálkozik, hogy neki egy fillérjébe nem fájt az, hogy az egyik Nagy Konkurens “önként és dalolva”
masírozik a gazdasági és társadalmi sír felé, de mégis teszi.
Köszönöm a türelmet.