Kezdőlap » Gazdaság » Padlógáz » Zaporozsec, egy fájó seb a múltból
A Zaporozsec Magyarországon is az utcakép része volt a 70-es, 80-as években #moszkvater

Zaporozsec, egy fájó seb a múltból

Korábban már beszéltünk a szocializmus közép- és felsőkategóriás autóiról, ám nem lehet mindig csak a szépet és jót nézni. Ami azt illeti, következő alanyunk se nem szép, se nem jó. Hölgyeim és uraim, ismerkedjenek meg a korszak kínálatának aljával, ami nem más volt, mint a Zaporozsec.

Molnár András Joachim írása a #moszkvater.com számára

A Zaporozsec Magyarországon is az utcakép része volt a 70-es, 80-as években #moszkvater
A Zaporozsec Magyarországon is az utcakép része volt a ’70-es, ’80-as években
Fotó:Fortepan/Bencze László

Mivel az ’50-es évek elején csupán a Moszkvics gyártott kisméretű személyautókat, felmerült a szovjet vezetőségben a gondolat, miszerint lenne igény egy újabb, elérhető áron beszerezhető négykerekűre is. Ezzel kívánták bővíteni a kínálatot, az egyszerű hétköznapi emberek számára. Így utasításba adták, hogy kezdjenek bele a fejlesztésekbe. Az első prototípusok nem hozták meg a várt sikert, így 1958-ban, a Moszkvics gyárból gördültek ki az első értékelhető példányok, akkor még MZMA 444 néven.

„Ezek, a már ránézésre is Fiat 600-as klónok elnyerték a vezetőség tetszését, így záros határidőn belül el kellett kezdeni a sorozatgyártást”

A gyárválasztásnál az Ukrajna területén található, alapvetően mezőgazdasági gépek készítésére szakosodott ZAZ, vagyis Zaporizzsjai Autógyárra esett a választás. A sorozatgyártás 1960-ban el is kezdődött, és hát a véglegesített ZAZ-965-ról elég megosztó vélemények születtek. Nyilván a legolcsóbban elérhető, és fenntartható autó megalkotása volt a cél, ám ez a minőség rovására ment. Olyannyira, hogy hazánkban be is tiltották a forgalmazását a silány minősége miatt. Ez a kisautó tipikus példája volt annak, hogy ami el tud romlani az el is romlik. És ezeken minden el is romlott. Műszaki szempontból viszont mindenképpen érdemes megemlíteni a Zaporozsecek két legnagyobb ismérvét. Az első a motorja. Az autó hátuljába beépített léghűtéses V4-es farmotor a maga kőkemény, először 23, majd 27, és végül 30 lóerejével egyébként nem volt rossz elképzelés. Csak az a fránya kivitelezés, na az már más tészta. Ha valaki egy kicsit megkergette a határban, hajlamosak voltak beégni a szelepek, ezzel nem kis fejfájást okozva a tulajnak. Ez egyébként a későbbi modellekre is egyaránt igaz.

„Az erőforráshoz tartozik egy urban legend is, miszerint ez valamelyik szovjet harckocsi indítómotorja volt”

Ezt azóta többen megcáfolták, és én is inkább azon a véleményen vagyok, hogy a „Záporjóskások” pusztán ezzel akartak felvágágni a szomszéd előtt. Meg talán nekik is valamennyivel elviselhetőbbé tette a gondolatot, hogy milyen autójuk is van valójában. A másik érdekesség a fűtés. Az autó orrába szerelt olajkályha (nem vicc, tényleg az) a motortól függetlenül volt üzemeltethető. És ha az egyszer beindult ott olvadt minden. Itt megjegyzendő, hogy volt is rá szükség. Gondoljunk csak bele. Manapság az állófűtés elég keményen feláras extrának számít. Na, ezt már a hatvanas években Zapit vásárlók alapáron a magukénak tudhatták. Viszont azért annyira ne essünk hasra ettől, mert még mindig egy alapjában rossz autóról beszélünk.

„Tekintettel arra, hogy ezeket a négykerekűeket csak folyamatos szerelés mellett lehetett hosszabb távon üzemeltetni, így kilenc év kínlódás után, 1969-ben könnyes búcsút vett tőle mindenki”

Még szerencse, hogy ekkor már két éve kapható volt a második generáció, amely ZAZ-966 néven futott. Aki tehát ezek után is ragaszkodott a márkához, vagy csupán a pénztárcája nem engedhette meg egy jobb autó vásárlását, annak sem kellett kétségbe esnie, hiszen jött az utánpótlás. Itt már jelentős eltérést tapasztalhatunk a formavilágot tekintve. A kerekded Fiatos formákat felváltotta a szappantartós, enyhe kockaság, mely láthatóan az NSU Prinz-re próbál hasonlítani. Érdemes megfigyelni a kasztni részleteit, mert vannak rajta érdekes megoldások. A rakétahajtóműre emlékeztető hátsó lámpák szerintem kimondottan jól mutatnak rajta, csakúgy, mint a hatalmas oldalsó kopoltyúk, melyek a motor levegőzésért voltak felelősek. Az orrát szemlélve feltűnik, hogy több mint valószínű azért tolták ki ennyire a fényszórókat, mert szerették volna szélesebbnek feltűntetni, mint amekkora. És akad itt még egy érdekesség, mégpedig a hűtőmaszk. Pusztán esztétikai célokat szolgál, mivel a motor hátul helyezkedik el, mögötte pedig lemez van. Apropó motor. Ugyan az első példányokat a már megszokott 30 lóerős erőforrással szerelték fel, időközben azonban változtattak rajta, és egy majdnem 1200 köbcentis egységet sikerült összehozni 40 lóerővel.

„Aztán 1971-ben eljött az ideje az újabb modellnek, vagyis a ZAZ-968-nak, illetve 968A-nak. A ’72-től kapható kisautó első ránézésre nem sokban változott, annál inkább törekedtek az egy fokkal kevésbé rossz minőség elérésére”

Hellyel-közzel sikerült is ezt a szintet elérniük. Viszont a motor ismét sokat változott, köszönhetően a módosított hengerfejnek már 45 paripa dolgozott az autó hátuljában. A külsőben is volt azért némi változás, mely elsősorban az autó frontján tűnik szembe az embernek. A már megszokott ,,hűtőmaszk” repült, helyét egy ízlésesebb króm orrdísz vette át. Ezek után 1979-ban jött egy sokkalta nagyobb változtatás, amely abszolút elcsúfította a sokak által amúgy sem nagyon kedvelt külsőt.

Ez volt a ZAZ-968M. Az autó külsején megjelent a műanyag, méghozzá elég szép számmal. A hátsó „rakéta” lámpáknak is búcsút inthettünk, helyüket szögletes darabok vették át, amik a legkisebb mértékben sem passzoltak oda. De a legnagyobb szívfájdalom az a hatalmas kopoltyúk eltűnése. Kicsi kis barázdákkal helyettesítették őket, ezzel megfosztva az egyik legnagyobb védjegyétől. Rengeteg Lada alkatrészt építettek be az utolsó modellbe, de a legfontosabb ezek közül az a duplatorkú karburátor, amely 50 lóerőre növelte a motor teljesítményét.

„Egészen 1994-ig gyártották ezt a típust a Zaporizzsjai Autógyárban, mikor is feladták neki az utolsó kenetet”

Szép volt, jó volt, de elég volt. Ugyan az idő megszépítette az emlékét, de a Zaporozsec sosem volt jó autó. Viszont betöltötte azt a piaci rést, amire kitalálták, vagyis hogy a nem annyira tehetősek is autózhassanak. Ezt az egyet nem veheti el tőle senki, hogy a küldetését sikerrel teljesítette.