//A veszedelmes szovjet mesterlövészek
„Ljudmila Pavlicsenko, mesterlövész, aki 309 fasiszta megszállóval végzett” #moszkvater

A veszedelmes szovjet mesterlövészek

MEGOSZTÁS

A nagy honvédő háború… Mikor a hitleri Németország megtámadta a Szovjetuniót, tömegesen jelentkeztek a fiatalok, hogy mesterlövészként harcolhassanak a fronton. Pedig ez a munka a legveszélyesebb volt, amit vállalhattak.

„Ljudmila Pavlicsenko, mesterlövész, aki 309 fasiszta megszállóval végzett” #moszkvater
„Ljudmila Pavlicsenko, mesterlövész, aki 309 fasiszta megszállóval végzett”
Fotó:EUROPRESS/Ozersky/Sputnik/AFP

1942 ősze, Washington, Antifasiszta Diákok Nemzetközi Találkozója. Mikor az amerikai elnök felesége, Elanor Roosevelt megérkezik az épületbe, lelkes újságíró csapat követi minden lépését. A first lady ekkor találkozik a szovjet delegációval, akik azzal a feladattal érkeztek most ide, hogy bírják rá az amerikai politikusokat, országuk is lépjen be a háborúba a hitleri Németország ellen, és így nyissanak újabb frontot Európában. Mikor az elnök felesége a szovjet fiatalokkal ismerkedik, egy fiatal lányhoz érkezik, aki katonai uniformisban érkezett. A first lady érdeklődve néz rá, ki lehet ő.

„Majd a lány megszólal: Ljudmila Pavlicsenko, mesterlövész, aki 309 fasiszta megszállóval végzett”

A fotósok most azonnal kattogtatni kezdik a gépüket, mert ilyen szenzációt még sosem láttak. Egy huszonöt éves lány áll előttük, aki több száz német katonával végzett a harctéren. Pár nappal később Pavlicsenkót már igazi hősként ünnepelte az amerikai sajtó, egy zenész még dalt is írt hozzá. Arról viszont csak kevesen tudtak, hogy eddigre az oroszországi fronton már rengeteg mesterlövész csillogtatta meg a tudását, akiktől rettegtek a német parancsnokok. De mi is adta a szovjet mesterlövészek sikerét?

Mint a Nagy Honvédő Háború 80. évfordulójára írt sorozatunk eddigi részeiből kiderült, a harmincas években a szovjet vezetés számos haderő-fejlesztési programot indított el, több-kevesebb sikerrel. A problémák egy részét az okozta, hogy még az alapvető kérdésekben is viták voltak, elég csak a lovasság kontra tüzérség fejlesztésének kérdésére gondolnunk, ami a marsallok között zajlott. Tovább hátráltatta a szovjet haderőfejlesztést a nagy tisztogatás időszaka, amikor olyan nagyszerű tehetségeket veszített a Vörös Hadsereg, mint Tuhacsevszkij marsall, akiről korábban egy külön cikkben emlékeztünk meg.

„A haderőfejlesztésnek azonban nagyon sikeres elemei is voltak. Ilyen volt például a Polikarpov I-16 vadászgépek és a Tupoljev SB bombázók kifejlesztése. De ekkor született meg a híres T-34-es harckocsi is, amit már a dubnói csatában döbbenettel fogadtak a németek, hogy az mennyire immunis a páncéltörőkkel szemben”

Ám a haderő-fejlesztésnek kiemelkedő fontosságú része volt a társadalom militarizálása is. Témánk szempontjából ennek legfontosabb része a lövészsportok támogatása volt, amelybe megpróbáltak minél több fiatalt bevonni. A Kliment Vorosilov által felügyelt lövészeti program keretében még díjat is alapítottak (ez volt a Vorosilov-éleslövész), amit a jól teljesítő civil lövészek is megkaphattak. Ezzel párhuzamosan persze a mesterlövész-puskákat is folyamatosan fejlesztették. Ezek közül a legfontosabb innováció a Moszin-Nagantok átalakítása lett, amelyet eredetileg 1891-ben még a cári haderő rendszeresített (a fegyver zárszerkezetét az orosz Szergej Moszin ezredes fejlesztette ki, tárát pedig a belga Emile Nagant). 1930-ban aztán módosították az eredeti szerkezetet, így a Vörös Hadsereg az 1891/30 típusú Moszin–Nagantok felhasználásával fejlesztette ki az első mesterlövész-puskát. Így csökkentették a puska tömegét, a cső, és így a fegyver hosszát, ami új irányzékot is kapott. Habár a későbbiekben a Moszin-Nagantok lecserélésére fejlesztették ki az SZVT–40-eseket, ez utóbbi jóval szerényebb sikert aratott.

„Túl azon, hogy a Moszin-Nagantok pontosabbnak bizonyultak, még a torkolati tüzük is alig látszott, ami nagyon megkönnyítette a szovjet mesterlövészeknek, hogy rejtve maradjanak az ellenség elől”

Ám a legfontosabb mégis az volt, hogy a hitleri Németország támadásakor a korábbi civil céllövők hatalmas számban jelentkeztek önkéntesként a hadseregbe. A Vörös Hadsereg ezúttal rendkívül körültekintően járt el a jelentkezőkkel, így a legjobbakat azonnal mesterlövész-tanfolyamokra küldték. Itt nem csak lövészeti képzést tartottak, hanem a rejtőzködést, és az ellenséges katonák felfedését is. De a jelentkezőknek tökéletesen kellett ismerniük a fegyverüket is. Jól mutatja a lelkesedést, hogy hamarosan a mesterlövész-tanfolyamok már nem is tudtak befogadni több jelentkezőt, akkora volt az érdeklődés.

A kiképzett fiatalok pedig valósággal remekeltek a harctéren. Megkönnyítette a helyzetüket, hogy a szovjet katonai vezetés mindvégig nagy becsben tartotta őket, hiszen a harctéri tapasztalatok azt mutatták, hogy a jól képzett mesterlövészek remekül felveszik a harcot a német sorkatonák körében rendszeresített gépkarabélyokkal. Ráadásul a szovjet parancsnokok megfigyelték, hogy a német egységek meglehetősen zavarodottak lesznek, amikor elveszítik a parancsnokukat, ezért adva volt a feladat, a harctéren minél magasabb rangú német katonákat kellett likvidálni.

„Így aztán rövidesen a német parancsnokok rémálmai lettek a szovjet mesterlövészek, akik szinte láthatatlanok voltak és a legváratlanabb pillanatokban csaptak le rájuk”

Hozzá kell azonban tenni, hogy a mesterlövészek óriási kockázatot vállaltak ezzel a csatatéren. A kiképzett mesterlövészeknek becslések szerint 50 százalék esélye volt arra, hogy egy álló alakot 800 méter távolságban eltaláljanak. Ugyanezt a célpontot 500 méter távolságban már 80 százalékos eséllyel találták el, míg 200 méteren a találati valószínűség 90 százalékosra emelkedett. Ezért minél jobban meg kellett közelíteniük a célpontjaikat, amelyek közül csak a legfontosabbat vehették tűz alá (a mesterlövészek percenként csak 1 vagy 2 célzott lövés tudtak leadni).

„Mikor a németekben tudatosult, hogy a szovjet mesterlövészek mennyire veszélyesek, ők is nagyobb hangsúlyt helyeztek a sajátjaik képzésére, azonban a német mesterlövészek csak a háború végére lettek annyira felkészültek, hogy komoly veszélyt jelentsenek az ellenségre”

A szovjet mesterlövész-mozgalom így a háború során valósággal ontotta magából a hősöket. Hogy ki volt a legeredményesebb szovjet mesterlövész, azt persze nehéz lenne megmondani, hiszen ezek összesítésekor az igazolt találatokat vették számba. A legsikeresebb szovjet mesterlövésznek ma Ivan Szidorenkót tartják, aki 500-nál is több igazolt találattal büszkélkedhetett. Meg kell itt említeni ugyanakkor Mihail Szurkov nevét is, akinek 702 találatot tulajdonított a szovjet sajtó. A legutóbbi történészi kutatások azonban túlzónak találják ezt a számot. Sok kutató így azt állítja, hogy Szurkov sikere inkább a szovjet propagandagépezet terméke volt. Ők azzal bizonyítják állításukat, hogy Szurkov – ellentétben a nála szerényebb eredményeket produkáló mesterlövész-társaival – sosem kapott semmilyen díjat, pedig a legjobbak a Szovjetunió hőse címet is megkapták. Szidorenkóhoz hasonló eredményt ért el a harctéren Nyikolaj Iljin és Ivan Kulbertyinov is, de még hosszan lehetne folytatni a sort.

„A szovjetek ugyanakkor – akkor egyedülálló módon – női mesterlövészeket is tömegesen vetettek be a fronton. A kimutatások szerint 1941–től 1945-ig 2484 női mesterlövész volt a Vörös Hadseregben, akik a háború végéig 11 280 igazolt találatot értek el”

Közülük a legnagyobb találati számot Ljudmila Pavlicsenko érte el, akinek életét A szevasztopoli csata című filmben is megismerhette a közönség (a „halál kisasszony” nevet viselő Pavlicsenko később könyvet is írt, ami magyarul is olvasható). De meg kell említeni Olga Vasziljeva és Nyina Petrova nevét is, utóbbi alig néhány nappal a Németország feletti győzelem előtt vesztette életét.

Míg a szovjet mesterlövészeknek csodájára járt a világ, a mai napig kevesen tudják, hogy ezek a katonák mekkora veszélyt vállaltak. Valójában a szovjet mesterlövészek körében óriási volt a halálozási arány.

„A 2484 női mesterlövészből például kevesebb, mint 500-an élték túl a háborút”

Ettől függetlenül a szovjet mesterlövészek rendkívül fontos szerepet játszottak a háború megnyerésében, így aztán nem meglepő, hogy a mai napig utcák viselik a nevüket szerte Oroszországban.

A Csata Szevasztopolért című film részeit itt tekintheti meg.

https://www.youtube.com/watch?v=FScYkLWxXHE&list=PL6iqm2X98JPzeTDgokJlmKhZC0sAHFLsv

https://www.youtube.com/watch?v=GUbRLHL92fc

https://www.youtube.com/watch?v=2NbZTJpmgx8

https://www.youtube.com/watch?v=HIRH3m2yxn4

MEGOSZTÁS

Külpolitikai elemző, közgazdász, politológus. Korábban a Magyar Nemzet napilap, jelenleg a Magyar Hang hetilap külpolitikai újságírója, emellett számos tudományos cikk szerzője. Angolul, szerbül és horvátul beszél. Elsődleges területe a Balkán és annak politikai-gazdasági viszonyai, különös tekintettel az ex-jugoszláv országokra. Másodlagos területe a Közel-Kelet, emellett a világ konfliktus-övezeteivel foglalkozik. Tudományos tevékenységének fókuszában a politikaelmélet áll, ezen belül a politika matematizálási módszereit kutatja.