A nagy honvédő háború…  A legreménytelenebb küldetéseket is túlélte, mégsem jutott magasabbra a ranglétrán az a szovjet tábornok, akit a második világháború egyik legszerencsésebb katonájának is nevezhetnénk. Ő volt Ivan Bolgyin, a Vörös Hadsereg legendás hőse.

1941. augusztus 10., Szmolenszk. A város mellett húzódó frontvonal keleti oldalán a Vörös Hadsereg felderítői különös látványra lesznek figyelmesek. A távcsöveiken ezúttal nem a Wehrmacht tankjait látják maguk előtt, hanem szakadt és véres szovjet katonákat, akik elgyengülten, de határozottan küzdenek, hogy valahogy elérjék a frontvonalat. A felderítők azonnal jelzik, hogy senki ne tüzeljen, mert a sajátjaik közelednek. Amikor aztán a másfél ezer fős egység megérkezik, a frontvonalon szolgálatot teljesítő katonák nem hisznek a szemüknek.

„A katonák vezetője nem más, mint Ivan Bolgyin tábornok, aki megmaradt katonáival 45 napon keresztül küzdött az ellenség által elfoglalt területeken, hogy elérje a szovjet vonalakat”

Órák sem telnek el, mire Bolgyint népi hősként ünnepli a szovjet sajtó. De a szerencsés szovjet tábornoknak nem ez volt az egyetlen esete, amikor diadalmaskodott az előtte tornyosuló akadályokon.

Mi, a Moszkva tér szerzői a Barbarossa-hadjárat nyolcvanadik évfordulójára készített sorozatunk írása során nem egyszer találkozunk azzal a kihívással, hogy nehezen tudunk választani, melyik hősről írjunk. Hiszen ezekben a vészterhes hónapokban rengeteg katona hajtott végre olyan hőstettet, amelyről később még könyveket is írtak a valamikori Szovjetunióban. Választásunk ezért inkább olyan katonákra esett, akiknek a sorsa túlmutat önmagán, így jóval többet árul el a korról, amelyben éltek. Márpedig Bolgyin bizonyosan ilyen katona volt. Felettesei ugyan nem tartották különösen tehetséges tábornoknak, ő azonban terepen mindig a maximumot nyújtotta.

„Így aztán sok történész a mai napig értetlenül áll afelett, hogy Bolgyin nem került magasabbra a katonai ranglétrán”

De ki is volt Ivan Bolgyin? Az 1892-ben született férfi paraszti családba született, majd amikor kitört az első világháború, őt is besorozták katonának. Több hónapos kiképzés után a török frontra küldték, ahol három évig szolgált. Az októberi forradalom után kommunistákhoz csatlakozott, majd önként jelentkezett a Vörös Hadseregbe. A polgárháborúban előbb a finnek, majd a Pétervár ellen vonuló fehérek ellen harcolt, majd részt vett a szovjet-lengyel háborúban is. Az orosz polgárháború után elvégezte a Frunze Katonai Akadémiát, majd egyre magasabbra lépett a katonai ranglétrán. Miután az 1939-es Ribbentrop-Molotov-paktum értelmében Besszarábiát felosztották, Bolgyin kapta a feladatot, hogy a 9. hadsereg élén foglalja el a terület déli részét. Mivel az akciót a szovjetek mindössze három nap alatt végrehajtották, Bolgyint altábornaggyá léptették elő, majd kinevezték Dmitrij Pavlov tábornok helyettesévé, aki a német invázió előtt a Nyugati Katonai Körzet élén állt.

„A két katonai vezető a német támadás előtt világosan látta, hogy a németek mire készülnek, azonban a figyelmeztetéseiket figyelmen kívül hagyta a moszkvai vezetés”

Így érte a Szovjetuniót a német támadás, amikor is a Wehrmacht csapatai a Luftwaffe támogatásával órákon belül áttörték a szovjet vonalakat, és mélyen benyomultak az ország területére.

Azon a tragikus napon Bolgyin repülővel érkezett meg Białystokba, hogy kimenekítse a körbezárt szovjet seregeket. Még el sem érte a repülőteret, de a gépét máris találat érte a levegőben egy német Messerschmitt-től, majd amikor szerencsés módon mégis földet ért, egy Junkers végzett a gépével. Bolgyin, miután felmérte a helyzetet, azonnal látta, hogy a hadsereg gyakorlatilag teljesen szétesett, így pedig lehetetlen lesz kimenekíteni a katonákat. Mégis, éjszaka Bolgyin azt a feladatot kapta felettesétől, Pavlovtól, hogy azonnal indítson ellentámadást a német erőkkel szemben. A küldetés eleve kudarcra volt ítélve, Bolgyin azonban mindent megtett a sikerért. De így is csupán a német előrenyomulás lassítását sikerült elérniük a szovjeteknek, június 27-re viszont reménytelenné vált a 3., 4. és a 10. hadsereg sorsa.

„Bolgyin azonban ekkor úgy döntött, hogy megmaradt katonáival kitör a németek szorításából, és megindul kelet felé, hogy elérje a szovjet védelmi vonalakat”

Mivel a Wehrmacht rohamtempóban nyomult kelet felé, Bolgyinnak és egységének majdnem 300 kilométeren keresztül kellett menekülnie, és egyúttal harcolnia a német erőkkel, akik ekkorra már elfoglalták a mai Belarusz területét. Így érte el aztán 1600 katonájával augusztus 10-én a szovjet vonalakat Szmolenszk mellett, miután Bolgyin és emberei átverekedték magukat a német megszállókon. Ez alkalommal a szovjet főparancsnokság (Sztavka) külön parancsban méltatta Bolgyin „hadosztályának” bravúrját, ami után mindenki megismerhette a kis csapat hőstettét.

A férfi azonban októberben még komolyabb feladatot kapott. Mint a moszkvai csatáról szóló cikkünkben megírtuk, a Vörös Hadsereg körkörös védelmi vonalakat állított fel a fővárostól nyugatra, amitől azt remélték, hogy feltartóztatják a németek előrenyomulását. A német páncélos csoportok azonban gyorsan megkerülték a Nyugati Front és a Tartalék Front főerőit, és ezzel elvágták a Vjazma körzetében összevont szovjet csapatok visszavonulási útját. Bolgyin ekkor azt a feladatot kapta, hogy indítson ellentámadást, azonban ez a német túlerő miatt lehetetlen vállalkozás volt.

„Bolgyint és egységeit most újra bekerítették. Ám a körülkerített szovjet csapatok rendkívül bátran harcoltak, és még hihetetlenül nehéz viszonyok közepette is több mint egy héten át le tudták kötni a németek főerőit”

Így a Wehrmacht csak nagy nehézségek árán érte el a mozsajszki védelmi vonalat. Bolgyin és emberei ekkor egy újabb kitörésre szánták el magukat, ami szinte hihetetlen módon, de ismét sikerült. A férfi azonban ezúttal súlyosan megsebesült, így a következő hónapot a kórházban kellett töltenie Moszkvában.

November végén aztán Borisz Saposnyikov marsall felkereste Bolgyint, mert különös feladattal akarta megbízni. Mint a tulai csatáról írott cikkünkben megírtuk, a németek eredeti terve az volt, hogy északról és délről egy átkaroló hadművelettel bekerítik Moszkvát. Tula megszerzése így kulcsfontosságú volt a déli irányú támadáshoz, ezért Heinz Guderian tábornok páncélosai mindent megtettek, hogy bevegyék a várost. Miután a szovjet főparancsnokság leváltotta Arkagyij Jermakovot a posztjáról, Bolgyin kapta a feladatot, hogy biztosítsa a város védelmét. A parancsnok itt maradéktalanul helyt állt. A támadókat sikeresen kiűzték a városból, így teljes egészében meghiúsult Guderian terve, hogy – Orjolhoz hasonlóan – menetből foglalja el Tulát és délről megkerüli Moszkvát. A németek persze még számos kísérletet tettek arra, hogy bevegyék Tulát, azonban a város továbbra is bevehetetlen erődként állt. Mivel így Tula teljesen megbénította a német csapatok jobb szárnyát, a Wehrmacht úgy döntött, hogy inkább megkerüli a várost. Emiatt viszont kénytelenek voltak széthúzni az egységeik csoportosulását, aminek a német csapatok hadműveleti-harcászati sűrűsége vallotta a kárát.

„A tulai harcok miatt rengeteg értékes időt vesztettek a németek, így mikor Tulát megkerülték, már egy lényegesen erősebb szovjet hadsereggel találták magukat szemben Kasira városa előtt. Ezzel pedig teljes kudarcot vallott Moszkva bekerítése”

A tulai diadal ellenére azonban Bolgyint mégsem emelték magasabb posztra. Egységét, az 50. hadsereget másodlagos szerepekben vetették be, sőt 1945 februárjában egy kelet-poroszországi kudarc miatt még fel is mentették a parancsnoki feladatai alól. Két hónap után azonban mégis megtették a 3. Ukrán Front parancsnok-helyettesévé, majd a háború lezárása után Németországban állomásozó szovjet erők 8. gárdahadseregének élén állt.

„És bár Bolgyin tovább folytatta a katonai karrierjét, kinevezései jól mutatták, hogy a szovjet katonai vezetés sosem értékelte eléggé azokat a katonai bravúrokat, amiket a háború első hónapjaiban hajtott végre, vagyis akkor, amikor a legnagyobb szükség volt ilyen hősökre”

A legendás szovjet tábornok 1965-ben halt meg Kijevben, nevét ma számos orosz városban őrzik a róla elnevezett közterek. Tulában pedig – a hős városban, amelynek kulcsszerepe volt Moszkva védelmében – a mai napig viseli a nevét egy középiskola. Jobb nevet aligha találtak volna a város elöljárói.