A nagy honvédő háború… Egy harci induló sosem csupán dallam és szöveg. Mivel a legválságosabb időkben születnek, sokszor az identitásunk részévé is válnak ezek a dalok. Nem meglepő így, hogy több ország himnusza ma is egy katonai induló, ami idővel eggyé vált az adott nemzet történelmével. Vannak ugyanakkor olyan indulók is, amelyek olyan erős hatást gyakorolnak a katonákra, hogy a legkülönbözőbb háborús felek is a magukénak tartják ezt a dalt. Ilyen A szláv lány búcsúja is, amelyet a huszadik század legszebb orosz indulójának is nevezhetnénk.
Fotó:EUROPRESS/Sputnik/AFP
Habár az orosz és szovjet háborús indulók története általában jól dokumentált, a Szlavjanka eredetével nem ez a helyzet. Így ma is vita van a zenetörténészek között, hogyan és kinek a tollából születhetett ez a különleges dal. A legtöbb orosz zenetudós ma általában egyetért abban, hogy a Szlavjanka szerzője Vaszilij Agapkin volt, aki különböző dallamokból komponálta ezt a szerzeményét.
„Egyesek Beethoven és Csajkovszkij műveinek részleteit vélték felfedezni a dalban, de olyan zenetörténész is akad, aki szerint Agapkin egy, az 1904-1905-ös orosz-japán háború idejéből származó dallamot vett elő, amiből 1912-ben megírta a Szlavjanka zenei alapjait”
Agapkin ekkor megmutatta a szerzeményét egy karmesternek, aki rámutatott a mű apróbb hibáira, és azt tanácsolta a szerzőnek, hogy utazzon el Szimferopolba, ahol egy Jakov Iszakovics Bogorad nevű karmester segít majd neki. Az együttműködés sikeresnek bizonyult, Bogorad még abban is segített Agapkinnak, hogy jó címet adjanak a zeneműnek – így lett a dal címe A szláv lány búcsúja, amelyet először Tambov városában adtak elő 1912 őszén, vagyis az első Balkán-háború idején.
„A lendületes zeneszám azonnal népszerű lett a katonák körében, de széles körű ismertségre igazán csak az első világháborúban tett szert”
Amikor 1915-ben lemezen is kiadták, köszönhetően a többfrontos háborúnak gyakorlatilag világ körüli útra indult ez a különleges dal. Hozzá kell azonban tenni, hogy ebben az időben a Szlavjankának még nem volt egységes szövege. A dal az 1917-es októberi forradalom után is népszerű maradt, méghozzá elsősorban a fehérek soraiban. Így aztán a szövege annak megfelelően változott, hogy kik is használták indulóként.
Ami viszont bizonyos, hogy Agapkin a vörösökkel tartott, így 1918-ban önkéntesen belépett a Vörös Hadseregbe, ahol fúvószenekart szervezett. A zeneszerző később is kitartott a rendszer mellett, így a zenekara 1924 januárjában részt vett Lenin temetésén is, majd később az NKVD iskolájának zenekarát vezette.
„A moszkvai csata idején, az októberi forradalom 24. évfordulóján a Vörös téri felvonuláson maga Agapkin vezényelte a katonai zenekart, arról viszont, hogy elhangzott-e ekkor a Szlavjanka, egészen ellentmondásos beszámolók születtek”
Ettől függetlenül a dal rendkívül népszerű volt az orosz katonák körében – olyannyira, hogy még a lengyel ellenállás is átvette a dallamát. Erre aztán külön szöveget is írtak, amely a Dalolni kezdtek a síró füzek címet kapta. Azonban a dal még mindig nem nyert hivatalos rangot a Szovjetunióban, így aztán az 1945-ös Győzelem Napi felvonuláson sem játszották el.
A nagy visszatérés 1957-re tehető, amikor is bemutatták Mihail Konsztantyinovics Kalatozov legismertebb játékfilmjét, a Szállnak a darvakat (a filmről itt írtunk részletesen). Az Arany Pálma-díj nyertes filmben akkor találkozunk a Szlavjanka melódiájával, amikor Borisz bevonul önkéntesként katonának, Veronika viszont sehol sem találja már a szerelmét, mert a menet már útban a frontra.
Létezik ugyanakkor egy egészen más verzió is a Szlavjanka szerzőségéről. Hogy ezt megértsük, tudnunk kell, hogy a cári rendszer számos esetben a zsidóságot tette meg felelősnek a kudarcokért, hiszen ez a más vallású, lélekszámában kevésbé jelentős népcsoport kitűnőnek bizonyult, hogy rajta vezesse le a társadalmi feszültségeket a monarchia. Így került sor azokra a pogromokra, amelyeknek számos zsidó ember esett áldozatul. A tízes évek elején egy ugyanilyen, mesterségesen szított zsidóellenes gyűlölethullám söpört végig az országon, és az antiszemita kampány része volt az is, hogy megnehezítették a zsidók előmenetelét a különböző foglalkozási pályák esetén.
„Egy szimferopoli zsidó zenész, Jakov Bogorad ezért úgy döntött, hogy inkább egy másik szerző neve alatt jelenteti meg a művét, amelyet egyébként még 1904-ben írt, címét pedig a város egyik folyócskája, a Szlavjanka ihlette”
Azok a zenetörténészek, akik Bogorad szerzősége mellett törnek lándzsát, gyakran megemlítik, hogy a darabban felismerhető két liturgikus dal dallama is, ami szintén ehhez a térséghez, vagyis a Krímhez köti a Szlavjankát. Ők a mai napig azt állítják, hogy a dal szerzője igenis Bogorad volt, akit 1941. december 12-én a német megszállók kivégeztek Szimferopol mellett.
„Így aztán A szláv lány búcsúja című induló szerzősége továbbra sem tisztázott. A szövegírók sora viszont hosszú”
Míg a korábbi verziók szerzőit nem ismerjük, addig pontosan tudjuk, hogy az 1967-es verziót Arkagyij Fedotov, az 1974-eset Alekszandr Galics, az 1984-eset pedig Vlagyimir Lazarev írta. Ám a Szlavjankának idővel aztán megszületett a magyar verziója is, amelyet Putnoki Gábor táncdalénekes adott elő, és ami a Fűzfa, kérlek címet viseli. Ebben a verzióban a dal szövege így hangzik:
Milyen bús, szomorú az a fűzfa.
Ne zokogj, légy vidám, kicsi lány!
Könnyeid csillogó, bánat űz ma,
ne siránkozz sosem a katonán!
Szél fúj vagy hull a hó,
száz hős előre lép.
Mind harcba induló,
és szól a nóta, mert így szép,
és szól az ágyúszó, gránát és fegyverek,
süvít a vad golyó, de gyáva köztünk nem lehet.
És ma, kérlek, ne búsulj te mégsem.
légy vidám, mint a nap, kicsi lány!
Életem a legboldogabb nékem,
mert szerencsés az, aki partizán.
Szél fúj vagy hull a hó,
száz hős előre lép.
Mind harcba induló,
és szól a nóta, mert így szép,
és szól az ágyúszó, gránát és fegyverek,
süvít a vad golyó, de gyáva köztünk nem lehet.
