//A Tbilisi Pride és az értékek
„A Pride szervezői áttörést vártak az idei felvonulástól. Az elmúlt években ugyanis a fenyegetések hatására vagy lemondták a felvonulást, vagy titokban tartották meg. A hatóságok ezúttal is alternatív helyet ajánlottak a felvonulásra, ám a szervezők ezt nem fogadták el.  Ezek után mi sem természetesebb, hogy az ügy természetesen Grúziában is politikai színezetet kapott” #moszkvater

A Tbilisi Pride és az értékek

MEGOSZTÁS

Máig fodrozódnak az erőszakba torkollt Tbilisi Pride hullámai. Az ott megvert egyik újságíró furcsa körülmények között bekövetkezett halála után kiújultak a tüntetések, és a kormányfő lemondását követelik. A történtek sokak szemében megkérdőjelezték Grúzia az euroatlanti integrációs útjának helyességét is. S koránt sem egyedül az erőszakos homofóbok miatt. Az eset a maga valóságában megmutatta, hogy mennyire rossz úton jár a Nyugat, amikor a Kaukázusban ott kezdi megmutatni az európai értékeket – már ha azokról beszélünk –, ahol nem kell.

„A Pride szervezői áttörést vártak az idei felvonulástól. Az elmúlt években ugyanis a fenyegetések hatására vagy lemondták a felvonulást, vagy titokban tartották meg. A hatóságok ezúttal is alternatív helyet ajánlottak a felvonulásra, ám a szervezők ezt nem fogadták el.  Ezek után mi sem természetesebb, hogy az ügy természetesen Grúziában is politikai színezetet kapott” #moszkvater
„A Pride szervezői áttörést vártak az idei felvonulástól. Az elmúlt években ugyanis a fenyegetések hatására vagy lemondták a felvonulást, vagy titokban tartották meg. A hatóságok ezúttal is alternatív helyet ajánlottak a felvonulásra, ám a szervezők ezt nem fogadták el.  Ezek után mi sem természetesebb, hogy az ügy természetesen Grúziában is politikai színezetet kapott”
Fotó:EUROPRESS/Vano Shlamov/AFP

Aki egy kicsit is ismeri a Kaukázus térségét, az tudja, hogy a homoszexualitás emlegetése errefelé sok jót nem hoz. Emlékezzünk csak, emiatt Grúziában voltak már 2013-ban is összetűzések, vagy három tucatnyi áldozattal. A kis kaukázusi országnak minden adottsága megvolt a Szovjetunió szétesése után ahhoz, hogy megközelítse a közép-európai országok életszínvonalát. Ez az út azonban göröngyösebbnek bizonyult, mint azt sokan várták. Grúzia még messze van attól, hogy akár csak ezeket az országokat is utolérje.

„Főképp úgy, ha az „európaizálást” az NGO-k és a nyugati nagykövetségek a fenti módon kezdik. Ez az út ugyanis errefelé biztosan zsákutcába visz, és csak tovább mélyíti a társadalom már így is veszélyesen mély megosztottságát”

A minap ezt az LMBTQ mozgalom ellenzői az Európai Tanács elnökének, Charles Michelnek is a tudtára adták. Az előtt a batumi szálloda előtt szervezetek tüntetést, ahol az európai politikus egy konferencián vett részt. Az Európai Unió vonzerejét és a régió átalakulását népszerűsíteni hivatott rendezvényen megjelent a grúz, az ukrán és a moldáv elnök is. Szalome Zurabisvili, Volodimir Zelenszkij és Maia Sandu a három ország integrációs erőfeszítéseinek koordinálásáról is egyezményt írtak alá.

„Eközben a Sheraton előtt olyan plakátokkal vonultak a tüntetők, amelyek arra figyelmeztették Michelt, hogy számukra az európai választás az ország konszolidációját és a hagyományos értékek védelmét jelenti. <Nemzet. Család. Vallás. – Ezek a mi értékeink. És a tiedé milyenek, Michel? – állt az egyik transzparensen. S a tüntetők azt is egyértelműsítették, hogy Grúziában csak katonai parádé lehet”

A tüntetők Charles Michel értésére adták, hogy mit gondol a grúzok többsége a július 5-én tervezett Tbilisi Pride-ról. Ugyanakkor bent a szállodában az ellenzék és a civil szervezetek vezetői amiatt aggódtak Michellel találkozva, hogy Grúzia letér az európai útról. Mihail Szaakasvili hívei a történtek óta egyenesen azzal támadják a kormányzó pártot, hogy elutasítja a nyugati értékeket, amelyekben fontos szerepet foglal el a homoszexuálisok jogainak a védelme. A történtek után egyébként Tbilisziben járva Várhelyi Olivér bővítési biztos is elítélte az LMBTQ közösségekkel szembeni erőszakos fellépést, az újságírók megverését, és azt, hogy a parlament épületéről leszaggatták az uniós zászlót.

„A történtek jól mutatják, hogy az Európai Unió rossz úton jár, amikor olyan értékekkel jellemzi az európai közösséget, amelyek az adott országban visszatetszést keltenek”

A grúzok többsége például támogatja az európai integrációt, ám egyáltalán nem a homoszexuálisok jogainak védelmét, a Tbilisi Pride típusú demonstrációkat érti ez alatt. A rendezvény ellen tiltakozó szervezetek, köztük a gyerekek jogait védők fel is hívták arra a figyelmet, hogy Tbilisi Pride sérti a morált, és szembe megy a nép többségének akaratával. „Mi nem avatkozunk be az LMBTQ közösségek magánéletébe, és elvárjuk, hogy ők se erőszakolják ránk a természetellenes társas kapcsolataikat!” – szögezték le. Az Európai Unió adott esetben nemcsak a lakosság többségével, de a grúz közvéleményben nagy tisztelet övezte egyházzal is szembe megy. II. Ilie pátriárka ugyanis a felmérések alapján a legbefolyásosabb és legnagyobb megbecsültségnek örvendő személyiség Grúziában. Úgy tűnik azonban, egyes körök ezt a tényt nehezen emésztik meg. A nyugati nagykövetségek tehát tévednek, ha úgy gondolják, hogy az amerikai ösztöndíjakon szocializálódott Mihail Szaakasvili vagy a Párizsban nevelkedett Szalome Zurabisvili államfő nézetei fejezik ki a társadalom többségének akaratát. Azzal pedig csak ellenérzést keltenek, ha követelőzve és felszólító módban szólítanak fel mindenkit a Tbilisi Pride támogatására.

„Ezzel nem az európai értékeket erősítik, csak a grúz társadalom megosztottságát mélyítik még tovább. Arról nem is beszélve, hogy olyan harcba szálltak be az egyik oldalon, amely nem a másság elfogadásáról vagy elutasításáról, hanem a hatalomról szól mind a kormány, mind pedig az ellenzék részéről”

Az ugyanis néhány héttel a történtek után egyértelműsíthető, hogy a Tbilisi Pride körül történtek belpolitikai válságot generáltak, és a homofób erőszak tombolása miatt a nyugati támogatást élvező ellenzék már a grúz kormányfő távozását követeli.  Ennek jegyében a minap négy grúziai tévécsatorna Irakli Garibasvili távozását követelve 24 órára megszakította az adását két héttel azután, hogy a Tbilisi Pride megrendezése ellen tüntetők  a főváros központjában randalírozva, az LMBTQ (leszbikusok, melegek, biszexuálisok, transzneműek) közösség irodáját feldúlva újságírókat vertek meg, amely után néhány nappal meghalt a TV Pirveli operatőre, Alekszandr Laskavara. Az operatőrt azután találták holtan a lakásában, hogy már kiengedték a kórházból. A képernyőkön fekete alapon annak az 53 újságírónak a neve futott, akiket bántalmaztak az ominózus július 5-diki napon. Laskavara sokakat megrázó halálát a tüntetések újabb hulláma követte.

„A tiltakozók a miniszterelnököt teszik felelőssé a zavargások miatt, szerintük ugyanis az indulatok azután szabadultak el, hogy Garibasvili nem találta célszerűnek a Büszkeség menete megtartását”

A miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy a Pride szervezői mögött revansista és radikális csoportok, és főleg az egykori grúz elnök, Mihail Szaakasvili támogatói állnak. Bár Laskavara halálának körülményei máig nem tisztázottak – az egyik verzió szerint öngyilkos lett, míg a belügyi jelentés szerint túladagolta a kábítószert -, a tüntetők szerint ő is azért halt meg, mert az állam nem tudta megvédeni.

„A rendőrség korábban közzétette azt a video felvételt, amelyen Laskavara finoman szólva ittas állapotban tér haza lakásába. Konkrétan, alig állt a lábán”

A grúz hatóságok azóta több tucat embert vettek őrizetbe az erőszakba torkollt Pride-ellenes tüntetésekkel kapcsolatban. A homofób ellentüntetők és aktivisták a grúz fővárosban július 5-én megbénították a forgalmat, a történésekről tudósító, LMBTQ-propagandistának bélyegzett újságírókat megverték. A menet ellen fellépett az egyház is. A sugárúton lévő székesegyházhoz imára hívta a híveit, hogy ezzel védjék meg a méltóságukat. A felvonulást szervező Tbilisi Pride nevű aktivista csoport végül lemondta az eseményt, mert a hatóságok szerintük nem tudták garantálni a résztvevők biztonságát. Azzal vádolták a kormányt, hogy szégyenteljes, kegyetlen, államellenes és nyugatellenes lépéseivel háborút hirdetett a civil társadalom, a demokratikus értékek és az európai fejlődés ellen.

„A Pride szervezői áttörést vártak az idei felvonulástól. Az elmúlt években ugyanis a fenyegetések hatására vagy lemondták a felvonulást, vagy titokban tartották meg. A hatóságok ezúttal is alternatív helyet ajánlottak a felvonulásra, ám a szervezők ezt nem fogadták el.  Ezek után mi sem természetesebb, hogy az ügy természetesen Grúziában is politikai színezetet kapott”

A kormány és az ellenzék egymást vádolta meg azzal, hogy így akar káoszt és felfordulást okozni, a történtek után pedig Szaakasvili hívei ismét kivonultak a parlamentből. Mint ismert, az előző, elvesztett választások után azzal a feltétellel tértek vissza a törvényhozásba, hogy amennyiben az őszi helyhatósági megméretésen a hatalom nem ér el 40 százalékot, akkor új választásokat írnak ki.

Forró ősz, de előbb még forróbb nyár vár tehát Grúziára, ahol a belpolitikai ellenállásnak csupán az egyik fejezete a Pride kapcsán a hatalom és ellenzéke között felerősödött szembenállás. Nem lehet kétségünk afelől, hogy a kormány mindenki előtt bizonyítani akarta, hogy ki az „igazi grúz”, az „igazi férfi” és az „igaz keresztény”, míg az ellenzék tudatosan provokálta ki az összeütközéseket. S hogy el ne felejtsük, utóbbiak természetesen ebben is Moszkva kezét látták.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.