Kezdőlap » x-demokrata » A tavaszt ünneplik a kazahok
A kazah gondolkodásban a legtiszteltebb helyet foglalja el a nauriz, amelyet már a muzulmán vallás elterjedése előtt is ünnepelték #moszkvater

A tavaszt ünneplik a kazahok

Az ősi pusztai múltra visszatekintő ünnep a tavaszi megújulás ünnepe. Ez egyben az ember egysége és harmóniája a természettel. A nap-éj egyenlőség hete fontos üzenettel bír, a megtisztulás és a felszabadulás lehetőségét ígéri.

A kazah gondolkodásban a legtiszteltebb helyet foglalja el a nauriz, amelyet már a muzulmán vallás elterjedése előtt is ünnepelték #moszkvater
A kazah gondolkodásban a legtiszteltebb helyet foglalja el a nauriz, amelyet már a muzulmán vallás elterjedése előtt is ünnepelték
Fotó:astanatimes.com

A néphagyomány szerint a téli és nyári napfordulók, illetve az őszi és tavaszi nap-éj egyenlőségek meghatározó energiákat hordoznak, sokszor sorsfordító  erőt tulajdonítanak e napoknak. Mivel a napéjegyenlőségkor a fény és a sötétség aránya azonos, így egyfajta nyugalmi egyensúly jön létre. A tavaszünnep magában hordozza a születést, a megújulást. A tavaszi nap-éj egyenlőség és a keleti újév kezdete. A közép-ázsiai népeknél nauriznak (nevruz, naurus, naurusz) hívják, mely a szkíta (óperzsa) gyökerű, Nav – Ruz szóösszetételből származik, jelentése Új – Nap. A perszáknál noruznak nevezik, de megtartják Iránon kívül Azerbajdzsánban, Afganisztánban, Indiában, Törökországban, Zanzibáron, Albániában, a kurdok közt és Közép-Ázsia több országában is. Ez a nap egyben Zarathustra követőinek, illetve a muzulmán szúfizmusnak és a bahái hit híveinek ünnepe is. A keresztény hagyomány Szent Benedek emléknapját ünnepli.

„A nap-éj egyenlőség Kazahsztán nemzeti ünnepe. A kazah gondolkodásban a legtiszteltebb helyet foglalja el a nauriz, amelyet már a muzulmán vallás elterjedése előtt is ünnepelték”

De a szovjet időszakban – 1926-tól 1986-ig – be volt tiltva. Hivatalosan 1991. március 15-én vezették be újra ezt az ünnepet. Ettől az időtől kezdve a tavasz ünnepét ismét széles körben megünneplik az egész köztársaságban.

A nauriz Földünk egyik legrégibb ünnepe. A tavasz ünnepét, a Természet újjáéledését, a szerelem, a termékenység és a barátság ünnepét földünk különböző helyein már ötezer éve megünneplik. A régi keleti kalendárium szerint ez az újév. Perzsa nyelven „nav” újat jelent, „Ruz” napot. A korábbi időkben a kazahok az újév kezdetét „Ulysztyn uly kunynek”, valamennyi törzs nagy napjának nevezték. Innen származik a hagyomány, hogy a rokonok az ünnepi asztalnál, ajándékok cseréjével és jókívánságokkal béküljenek ki. Az év kezdetét a zöld megjelenése jelezte. Véget értek a tél megpróbáltatásai, az ínség, és a tavasz jöttével fontos dolog volt részt venni az élet újjászületésének ünnepén.

„Nauriz ünnepén az emberek rendbehozzák a gazdaságukat, házukat, fákat, virágokat ültetnek. A népi vélekedés szerint, ha nauriz tiszta házba jön, jó házigazdához, akkor azt a házat a betegségek, sikertelenségek, szerencsétlenségek elkerülik”

Ezeken a napokon a kazahok ünnepi ruhát öltenek, vendégségbe járnak egymáshoz, üdvözletekkel és jókívánságokkal árasztják el egymást. A hetes szám szent a kazahoknál. Ezért az a vélekedés, hogy mindenkinek hét házba kell ellátogatnia, és hét vendéget kell otthon fogadnia. Így üdvözlik egymást a kazahok ezen a napon: „Koktem tudy” (A tavasz születésére!).

Az ünneplés részei a vidám szórakozás, a játékok, a lóversenyek. Emberek ezrei figyelik a költő improvizátorok énekét és dombra játékát. A nép vélekedése szerint minél pompásabban ünneplik naurizt, annál bőségesebb és áldottabb lesz az év. Ezért olyan bőséges ezen a napon az ünneplés, az ünnepi ebéd, vacsora. Ilyenkor felelevenítik a régi szokásokat, szertartásokat. A régi ünnep fő szertartásos fogása volt a nauriz közse. Ebben benne kellett lennie hét kötelező elemnek: víz, hús, só, vaj, liszt, gabona (rizs, búzaszem, kukorica), és tej. Ezek az elemek szimbolizálták a boldogságot, sikert, bölcsességet, egészséget, gazdagságot, a gyors növekedést, az ég védelmét. Ha a tej az újév szimbóluma, akkor a füstölt hús, amit szintén kötelező volt felszolgálni, az elmúlt évet, a múlt év tartalékait jelképezte.

Napjainkban ez az ünnep modern vonásokat vett fel. Nemcsak a színpadi jellegű bemutatókkal és a gazdagon felszerelt jurtával, a finoman elkészített nauriz közsével, de nemzeti sportjátékokkal, növények, fák ültetésével, parkok és más zöld zónák, utcák és terek megtisztításával azért, hogy mindenki tisztelje a kultúrát, a hazai földet és Kazahsztán különböző nemzetiségei egyetértésre és együttműködésre törekedjenek. Nauriz régi ünnepe mára harmonikusan alakult a modern élethez. Megőrizte a régi hagyományok örökségét a nemzeti kultúra újjászületése során. A különféle bemutatók, színpadi előadások, megismertetik a nézőt azokkal a nemzeti hagyományokkal és szertartásokkal, amelyek a múltra tanítanak a jelenkor körülményei között és ugyanakkor az idők láncának, Kazahsztán történetének és jelenének fontos láncszemévé váltak.

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.