„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Borisz Kerimbaev 2009 május 9-én Almatyban, a Győzelem napi ünnepségen
Fotó:Wikipédia
Egy kandahári bombázás után az amerikaiak foglyul ejtettek egy tálib harctéri parancsnokot. A kihallgatás során a 70 éves afgán Abdullah érdekes történetet mesélt. „Az igazi csatákat a szovjetekkel vívtuk. Ezek méltó összecsapások voltak méltó katonákkal. Minden valóságos volt. Valahogy férfias. Ezzel szemben veletek sok közös vonásunk volt, de ti amerikaiak gyávák voltatok, és azok is maradtatok. Soha nem kockáztattátok az életeteket” – szembesített az afganisztáni valósággal a kihallgatóit Abdullah. A parancsnok kíméletlenül a képükbe vágta azt is, milyen gyáva módon ejtették foglyul az amerikaiak, akik több mint száz lövedéket lőttek ki a falura, és kilométeres körzetben kiirtották az összes civilt.
„A szovjetek nem bujkáltak, mint a patkányok”
– vágta az amerikai kihallgatóinak a képébe a dallasi lap beszámolója szerint az afgán parancsnok, és ennek illusztrálására elmesélt egy történetet. Maszúd sah elrendelte, hogy foglaljanak el egy magaslatot, amelyen keresztül ellenőrizni tudja a Pandzsír-völgyet. Szovjet katonák állomásoztak a magaslatokon, és Abdullah egysége hónapokig nem tudott áttörni. Ezután egy egész sereget gyűjtöttek össze a támadásra. Öt napba telt, mire megtörték a szovjet ellenállást, akiknek elfogyott a lőszerük.
„Drágán megfizettünk ezért a magaslatért, hiszen több mint 280 katonát vesztettünk. Nagyon dühösek voltunk, amikor elértük a magaslatot és láttuk, hogy öt 18 éves gyerek harcol ellenünk. Ti, amerikaiak, el sem tudjátok képzelni ezt a látványt. Öten Sah Maszúd serege ellen!”
Az afgánok megparancsolták a szovjeteknek, hogy imádkozzanak, akik biztosak voltak abban, hogy meg fogják ölni őket. Némán néztek az ellenfélre, majd mind az öten összekapaszkodtak. Megfogták egymás kezét és megölelték egymást. Készen álltak a halálra. Ott álltak piszkosan, éhesen, és átölelték egymást. Nem szólaltak meg, és nem is sírtak. Némán várták a halálukat. Az afgánok megdöbbenek. Egy ilyen látvány még a legharcedzettebb, mindenhez hozzászokott katonákat is zavarba hozta.
„Annak ellenére, hogy az ázsiaiak – később megtudtuk, hogy kazahok voltak – megölték az egységünk felét, nem tudtuk, mit tegyünk. Számunkra ők voltak a Nagy Harcosok. Volt bennük Becsület. Nem könyörögtek az életükért. Az unokáim Németországban tanulnak, de szeretném, ha úgy nőnének fel, mint ezek a kazahok, és igazi férfi válna belőlük”
– idézi fel Abdullah. Az afgánok ekkor békében elengedték a kazahokat, amiért nem kaptak dicséretet a felsőbb parancsnokok részéről. A szovjet katonák összekapaszkodva, igazi férfiakként távoztak, nem tekingettek hátra, hogy hátba lőjük-e őket.
„Ma is libabőrös leszek tőle, Allah megsegítette őket!- emlékezik a parancsnok, szembeállítva az amerikai megszállással azokat az időket, amikor a Pandzsír-völgyben Sah Maszúd szembeszállt a legendás Kara őrnagy (Borisz Kerimbaev) kazahokból álló zászlóaljával.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Hentes László Imre says:
Üdv,erről csinálták az oroszok a kétezres évek elején a 9. század című filmet?
Bérces Zsolt says:
Nem.
A 9. század egy másik megtörtént csatát dolgoz fel. Az a csata az oroszok között úgy ismert mint “Бой у высоты 3234”, azaz 3234-es magaslatért folytatott csata.
Abban a csatában a VDV 354. ezredének egyik százada 39 fővel harcolt az afgán mudzsahedinekkel. Bár hatan közülük meghaltak a 2 napig tartó harc során, de a támadást visszaverték, a magaslatot sikeresen megvédték és semmilyen megadásra nem került sor. Ez a csata az afgán-pakisztáni határ közelében a Gardez-Host városokat összekötő út mentén történt, Dzsalaluddin Hakkani gerillaerőivel szemben (nem pedig Ahmad Sah Maszúd harcosaival).
A “9. század” a maga nemében jó film, de a forgatókönyv írók azért eltértek a valóságtól — pl. szó sem volt arról, hogy a hőség miatt szenvedniük-szomjazniuk kellett, mert a valóságban a csatára januári fagyban került sor. Ha részletek is érdekelnek, akkor ajánlom a következő cikket (oroszul):
https://lenta.ru/articles/2023/01/08/nine/