„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”

Szent Miklós utóda Gyed Moroz?

2023. dec. 06.
B. Molnár László

MEGOSZTÁS

Számos legenda fűződik a 343. december hatodikán elhunyt püspök nevéhez, és a különböző népek ajkán más és más változatban élt tovább. Van ahol Mikulás, van ahol Santa Klaus, míg Oroszországban Gyed Moroz.

A püspök orosz földön készült, kiemelkedő művészi színvonalú, korai, híres ábrázolása az 1294-es Szent Miklós-ikon, mely a Novgorod melletti Lipenszkij-monostor Szent Miklós-templomából származik #moszkvater

A püspök orosz földön készült, kiemelkedő művészi színvonalú, korai, híres ábrázolása az 1294-es Szent Miklós-ikon, mely a Novgorod melletti Lipenszkij-monostor Szent Miklós-templomából származik
Forrás:Wikipédia

Amikor eljön december 6. reggele, sok kisgyermek izgatottan szalad ki az előszobába, vajon milyen ajándékokat hozott neki a Mikulás. Persze, ez a szokás csak a világ egy részére igaz, hiszen van, ahol a Karácsony, van, ahol pedig az új esztendő napja fűződik ugyanahhoz a legendához. A legtöbben azt sem tudják, hogy valamennyi nagyszakállú, piros kabátos, jóságos úr – jöjjön és ajándékozzon bármikor – Szent Miklóshoz köthető.

„Az eredetileg Nikolaosz néven a világra jött férfi a keleti egyházak legtiszteltebb szentje, és akinek az ünnepét nyugaton a 10. század óta tartják”

De ki is ő, akinek eljövetelét annyian várják évről évre itt a Földön? A hagyomány szerint a 3. században, egy gazdag kereskedőcsaládban született a kis-ázsiai Patarában, és szülei korai halálát követően az egyik rokona nevelte fel. Ő volt az, aki megismertette a gyermekkel a keresztényi tanokat. Miután felvette a keresztény hitet, szétosztotta örökségét Müra lakosai között, akik hálából megválasztották a település püspökévé. Diocletianus és Galerius császár 303 és 311 közötti keresztényüldözése idején börtönbe került, de túlélte mindezt, és részt vett a 325-ben tartott niceai zsinaton. Utóbbin például fennmaradt Miklós püspökről, hogy a Jézus Istennel való egylényegűségéről szóló vita hevében felpofozta vitapartnerét, az ariánus eretnekségnek nevet adó Ariust. Természetesen nem emiatt a cselekedete miatt vívta ki az emberek tiszteletét és szeretetét, hanem a folyamatos jótékonykodásával, és már életében szentnek tartották.

„Miklós kultusza nem sokkal halála után kezdődött, már a 6. században templomot emelt neki Konstantinápolyban I. Justinianus császár”

Csodatettei között tartják számon, hogy vihar idején megmentette egy vízbe esett tengerész életét, ezért ő az utazók, a kereskedők, a zarándokok, a tengerészek és a révkalauzok védőszentje. Amikor városát éhínség sújtotta és egy gonosz hentes három kisgyermeket megölt, hogy húsukat kimérje, Miklós leleplezte bűnét és a fiúkat is feltámasztotta, ezért ő a gyermekek és a diákok védőszentje is. Amikor egy szegény ember az anyagiak híján nem tudta férjhez adni három lányát, Miklós az éjszaka leple alatt három erszényt dobott be az apának, így a lányok megmenekedtek attól, hogy örömlánynak adják őket.

„Miklós több országnak – Oroszország és Görögország – a védőszentje, és ünnepe szinte a teljes világon mintegy a karácsony bevezetése, összemosódott a karácsonyi ünnepkörrel”

A nagylelkűségéhez és kedvességéhez fűződő történetek nyomán alakult ki a Mikulás-kultusz. A különböző kultúrákban szinte mindenütt feltűnik hosszú, prémes, vörös köpenyben járó, deres szakállú, nagycsizmás alakja, személyéhez kapcsolódik a Mikulás-napi ajándékozás szokása. A német nyelvterületen a Mikulásnak fenyegető külsejű „kísérői” is voltak.  A krampuszok. Amíg Európa nagy részén a Mikulás éppen Szent Miklós halálának napján, december 6-án érkezik, addig az amerikai kontinensen Santa Claus karácsonykor érkezik a fenyőfát és az ajándékot hozva, míg az orosz hagyomány szerint Gyed Moroz (Fagy apó) a jóságos Sznyegurocskával (Hópelyhecske) hozza a fenyőfát az ajándékokkal, de Szilveszter napján.

„A Gyed Moroz trojkán érkezik, az öltözéke általában piros vagy égszínkék színű, néha fehér, és hímzéssel díszített”

Hosszú bundáját vagy kabátját vékony öv fogja össze, és ellentétben európai és amerikai „kollégájával” sosem visel szemüveget. Fején szőrmekucsma, hosszú szakálla jól illeszkedik vékony, magas alakjához. Pásztorbotjának segítségével jár, zsákban viszi az ajándékokat, amiket a fenyőfa alatt helyez el.

Noha a szovjet évtizedek alatt a vallás üldözöttnek számított, az oroszok számára talán a legfontosabb szent Miklós püspök. Amikor 2017-ben az olaszországi Bariból Moszkvába vitték Szent Miklós csontereklyéjét, a relikvia orosz földre jutásában óriási szerepe volt Kirill pátriárka és Ferenc pápa közti megbeszéléseknek. Moszkva templomaiban harangzúgás jelezte május 21-én, vasárnap, hogy Szent Miklós ereklyéje megérkezett a városba.

Már akkor elképesztő tömeg fogadta a vnukovói repülőterén a pravoszláv egyház egyik legnagyobb tiszteletben álló szentje, Szent Miklós, orosz nevén Nyikolaj Csudotvorec, azaz Csodatevő Miklós ereklyéjét. Kirill pátriárka a szent ereklyéjének fogadásakor elmondta. Szent Miklós tisztelete egyesíti a keleti ortodox egyházat és a római katolikus keresztényeket. A repülőtérről a csontereklyét a Megváltó Krisztus-székesegyházba vitték, ahol az ortodox hívek tízezrei tekintették meg.

„Már a csontereklye moszkvai fogadtatása is bizonyította, milyen népszerű szent volt, s milyen nagy tiszteletnek örvendett az orosz nép körében Szent Miklós”

Ezt számos ábrázoláson, ikonokon megkapó finomsággal és sokféle módon juttatták kifejezésre. A püspök orosz földön készült, kiemelkedő művészi színvonalú, korai, híres ábrázolása az 1294-es Szent Miklós-ikon, mely a Novgorod melletti Lipenszkij-monostor Szent Miklós-templomából származik, és jelenleg a novgorodi történelmi és építészeti múzeumban látható. Az Aleksza Petrov készíttette képen megfigyelhető Szent Miklós ábrázolásának azon főbb sajátosságai, melyek a későbbi orosz ikonokon is megőrződtek. A bal kezében tartott evangéliumos-könyv, valamint a püspöki ornátus, melynek fontos része az a széles, hosszú, sálszerű textília (omophorion), amely a nyakat körbevéve a vállat borítja be, emlékeztetve az elveszett bárányra.

Az orosz ikonfestészetben néha különös megnevezéssel különböztetnek meg egy-egy Szent Miklós-ábrázolást. Létezik az úgynevezett Téli és a Tavaszi Szent Miklós-ikon. A télin a főpapot püspöksüveggel (mitra) jelenítik meg, míg a tavaszin fejfedő nélkül. Ugyanakkor mindig szakállal kellett megjeleníteni a képeken, ami utalt idős korára és bölcsességére. Oroszországban a fára festett Szent Miklós-ikonokra gyakran helyeztek ezüstből, aranyozott rézből és rézből készült ikonborítókat. Nemes csillogásukkal az isteni fényt érzékeltették, s egyúttal az ábrázolás tér és időfelettiségét hangsúlyozták.

Források:

Ruzsa György: A sokarcú bölcs püspök (Új Ember, 2012)

MTVA Sajtóadatbank

Oroszország története

Wikipédia: Szent Miklós

Cs. Jónás Erzsébet: A Mikulás alakja a magyar, az angol és az orosz nyelvterületen

National Geographic: Szent Miklós ünnepe

Szent Miklós ereklyéje először érkezett Oroszországba (magyarkurir.hu 2017)

MEGOSZTÁS

B. Molnár László

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK