„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”

A „palacsinták” hete

MEGOSZTÁS

A még a pogány hagyományokban gyökerező maszlenyica csúcspontja a telet jelképező szalmaboszorkány elégetése. Elég a szalmabábu, szól a zene, fogy a palacsinta. A maszlenyica hete a szláv világban a bocsánatkérő vasárnappal zárul, s megkezdődik a nagyböjt.

A palacsinták pedig éppen a napot szimbolizálják formájukban és színükben, ezért is kötődnek annyira ehhez a hagyományhoz #moszkvater

A palacsinták pedig éppen a napot szimbolizálják formájukban és színükben, ezért is kötődnek annyira ehhez a hagyományhoz
Fotó:EUROPRESS/AFP/Alexey Nasyrov/Anadolu Agency

Aki ezen a héten Oroszországban vagy éppen Ukrajnában jár, aligha úszhatja meg palacsinta nélkül. A vendéget ugyanis a maszlenyica hetében csakis finom „blinivel” fogadják mindenütt. A palacsintát a legkülönfélébb gabonafélékből készítik, így búzából, rozsból, árpából, hajdinából, de még kukoricából is. A tölteléket – sült hagyma, összevágott főtt tojás, pirított erdei gomba, sült káposzta – sokszor belesütik magába a palacsintába. Máskor a megsült tésztára vagy éppen tésztába tejfölt, tőzegáfonyát, kaviárt, lazacot vagy sós heringet tesznek. S mivel úgy tartják, hogy a „száraz palacsinta kaparja a torkot”, a „blinik” között le-lecsúszik egy-két vodka is.

„A maszlenyica eredetileg pogány szláv ünnep volt, amelyet az egyház a húsvét előtti nagyböjthöz igazított”

A hagyomány alapja a tél búcsúztatása, és a tavasz, illetve az azt szimbolizáló nap köszöntése. A palacsinták pedig éppen a napot szimbolizálják formájukban és színükben, ezért is kötődnek annyira ehhez a hagyományhoz. Mára az ünnep télbúcsúztató, karneváli jellege összekapcsolódott a húsvét, a feltámadás várásával.

Így a húsvétot megelőző hetedik hétre esik, amikor az ortodox keresztény hívek lelkileg felkészülnek a nagy böjtölésre. Már ekkor sem szabad húst enni, ezért elsősorban vajjal átitatott palacsintát, édes zsemlét, valamint húsmentes zakuszkákat fogyasztanak. Maga a maszlenyica név valószínűleg a 16. században keletkezett, gyökerében a „vaj”, „vajas” szó áll. Régebbi neve azonban a „mjaszopuszt”, azaz „húshagyó”, ugyanúgy, mint a carne vale a karnevál esetében.

„A meszlenyica hete két részből áll, a hétfőtől szerdáig tartó <szűk maszlenyicából>, majd csütörtöktől következik a <széles maszlenyica>, amely a legnagyobb ünneplést jelentette”

A hét minden egyes napjának megvan a maga neve és sajátossága. A maszlenyica előestéjén megemlékeznek az ősökről és a sírjaiknál ünnepi étkezést tartanak. A hétfő a találkozások jegyében telik, s ilyenkor az első megsütött palacsinták mindig az elhunytaknak jártak, ezért azt vagy az ablakba tették, vagy a nincsteleneknek adták. Ezen a napon készült maszlenyica bábja, amelyet női ruhába öltöztették, és egy szánban végighordozták a városban vagy faluban. Kedden a kacérkodás és a flörtölés kerül sorra, a népi játékok, szánkózás, lovaglás ekkor kezdődött.

A szerdai nap a lakomázást nyitotta. A nyalánkságok napján a települések főterei megteltek élettel – az utcán és az otthonokban palacsintákat sütöttek, sört főztek, és különböző édességeket és mézes kalácsot árultak. A szabad ég alatt működtetett szamovárokból pedig teát lehetett inni. De ez volt az a nap is, amikor az anyósok menyeiket  és vejeiket „blinivel” kényeztették. Csütörtöktől a mulatozások a tetőfokra hágtak, és eljött a verekedés ideje. A péntek este az anyósoké, míg a szombat a sógornők találkozójának volt fenntartva. A vasárnap, amely a megbocsátás és a búcsú jegyében telik.  Ezen a napon, ha egy másik emberrel találkozott össze valaki – gyakran még ismeretlenül is – meg kellett állni és háromszoros meghajlással bocsánatot kérni mindazért, amit elkövettünk. A másik félnek pedig azt kellett rá felelnie, hogy „az Isten megbocsát, és én is megbocsátok”.

„A maszlenyica csúcspontja a szalmabábu elégetése”

S mivel a maszlenyica a természet újjáéledésének és a termékenységnek az ünnepe is, alkalmas az új élet kezdésére, így ilyenkor különleges figyelem övezi az ifjú házasokat is.

A maszlenyica csúcspontja a szalmabábu elégetése #moszkvater

A maszlenyica csúcspontja a szalmabábu elégetése
FOTÓ_EUROPRESS/Olga MALTSEVA/AFP

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK